szerda, május 21, 2008

Megöltem egy kis rozsdafarkút :(

Szaladtam le a lépcsőn eperért a kertbe, és ráléptem. :(
Leesett, picit még csiporgott, aztán kettőt verdesett és úgy maradt.
Még mindig tisztára remegek. Borzasztó élmény. :S
Nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy felrohantam a szobámba, megfogtam a macskát (az ágyamban aludt épp), levittem és odaadtam neki a madárkát. Kicsit nézett szegény Frici bambán, mert még félig aludt, aztán tollastul-mindenestül felfalta.
A felénél tartott, mikor a madármama megérkezett, próbált odarepülni a Fricihez. Aztán kb. fél méterről végignézte, ahogy a macska felfalja a nemrég még repülni tanuló kicsinyét. Több percig repdesett szegény fel-alá és keservesen sírt. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy én voltam, és hogy bocs, de akkor már én is sírtam.


A jóllakott és elégedett Frigyes:



A madármama a szomszéd ház tetején:


A madármama most is itt van az ablakom alatt, és szemrehányóan néz rám, mialatt gépelek.
De legalább ennyi emlék marad a fiókája után.


Vagy lehet, hogy ez egy testvér, olyan pici.

Teljesen kiborultam. Megöltem egy kismadarat. :(

6 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Biztos valami vígasztalót vársz, de szerintem fantasztikus a praktikusságod, ahogy odaadtad a macskának. :-)
Fel a fejjel, nem tehetsz róla, nem a te hibád!

ildinko írta...

Na igen, így legalább nem ment pocsékba szegény madár. És a Frici is jóllakott. Kicsit beleszóltam az evolúció farkastörvényeibe, de legalább igyekeztem tompítani a bajt. Ha ügyetlen volt a madárka, a macska úgyis megfogta volna (remélem, nem a legrátermettebbre léptem rá).

Megnyugodtam már egyébként, és remélem, álmaimban sem jön elő az élmény. No és mostantól nem rohanok annyira a lépcsőn... (legalábbis míg kismadárszezon van.)

Péétrá írta...

ildinkó, ildinkó...látod, hova vezet a baktatás...De fel a fejjel! :)

"saját levében" írta...

Szándékosság nem történt. Ezt figyelembe fogja venni az Isteni Ítélőszék a mérlegeléskor.

ildinko írta...

Szándékos-nem szándékos, azért rossz volt nagyon. És tényleg félek kicsit a következményektől...
Mindenesetre figyelmeztetésnek veszem, hogy kicsit lassítani kell és elgondolkozni, a jó úton vagyok-e. Pedig annyira igyekszem! (Lehet, hogy az a baj? :o )

Névtelen írta...

sajnos balesetek előfordulnak :(