Gesztenyés cookie - akkor hajrá

Ha már megígértem, illik betartani. Olyan lesz, amilyen.
Én nem tudom, más anyukák hogyan csinálják, de nekem nem megy ez a háztartás dolog. Persze, tudom, az a "baj", hogy túl sokat foglalkozom Samuval. Na mindegy, sütit sütöttem, két napja, ezt az egy összeszáradt maradékot most gyorsan lefotóztam, és ha óriási mázlim van, akkor még be is tudom fejezni a bejegyzést, mielőtt Samu felébred. Utálja a billentyűzet hangját. Kell venni egy halk billentyűzetet...

Ja igen, recept.
Hahaha, az annyira sincs, mint régen volt. Csak úgy összedobáltam. :) hihi... bocs...

Hozzávalók:
egy gesztenyemassza
2 tojás
1 cs. vaníliás cukor
x túró (kb 15 deka lehetett?)
x zabpehely (talán 1 vagy fél bögre)
x liszt (1 bögre?)
1 cs. sütőpor (kevesebb is elég lett volna)

Elkészítés: összekeverni és kanállal sütőpapíros tepsire szaggatni, mérsékelt tűzön kisütni, közben az ébredező gyerekhez beszaladni egy-egy cicizésre, hogy még csak addig aludjon, míg a második tepsi is kisül.

Itt a gyerek:

Egy hét múlva lesz egy éves (és egy órás, 10 perces).

Azt hiszem, ezt itt most folytatni fogom...
Előzetesként: ez a kép tavaly Karácsonykor készült.

Főzés kevesebb lesz, vagy ki tudja. Utálom a konyhámat és időm sincs rá Samu mellett. a mosogatnivaló pedig szó szerint hegyekben áll. De talán nemsokára lesz szép új konyha. :) A mosogatógép már több, mint egy éve megvan, csak a szomszéd szobában, hatalmas kupacok alatt...
Mindenesetre érzem, hogy ha blogolnék, kicsit jobban össze tudnám kapni magam, mert elég szétszórt tudok lenni. Vagy lusta, ki tudja...

pééétráááám, kiraktalak a blogból, bocs <3 br="" nbsp="">

Juhtúrós sajttekercs szilveszterre

Alapvetően én évközben is annyi marhaságot csinálok, hogy nekem a szilveszter nem nagyon más. Talán csak a szerpentinben és a hidegben. Vagy esőben, mint tavaly...:)
Egészen tegnapelőttig úgy volt, hogy itthon mardok, ágyba be, jó könyv elő és helló, 2011..Bár, egyes vélekedések szerint ezt én se gondoltam komolyan, mert az utolsó pillanatban úgyis elrángat valaki valahova, szóval így esett, hogy megyek Trollékhoz házi buliba. (Velük is a kóterban kukáztuk össze egymást: Glédi szobatársam volt, Troll pedig a Boszi kolesz bezárása után került a szintre. És mi, azaz a szint hoztuk őket össze. Kemény, de hatásos munka volt, mert szeptemberben lagzi lesz... :D:D:D)

Mivel pia lesz garmadával, ezért kaját csináltam. Hogy valami jól kibélelje a gyomrot, a sajttekercs mellett döntöttem....és beleszerettem! :) Mert az olvadt sajtot nyújtani isteni érzés!!! :)))) Gyors, könnyű és látványos kaja, könnyen szállítható.
(Ajánlom Diktinek a posztot, mert megígértem neki, ha megcsináltam, lefotózom, hogy tudja, mire számíthat, ha nekiveselkedne. Igen, öregszünk. Elkezdtünk receptet cserélgetni... :D)

Az alapreceptet természetesen módosítottam: sajtból egy akkora darabot olvasztottam, amekkorát kaptam (ha jól emlékszem, 36 dekás volt), juhtúróból egy egészet beletettem, a vajat és a tejfölt nem mértem, csak érzéssel raktam. Jah, és a kaprot kihagytam, mert, bár szeretem, de nekem a fokhagyma és a juhtúró mellé most nem hiányzott az íze... :) Kb. fél óra alatt megvan, aztán a többi már csak a hűtő dolga. Ja, és hogy ne legyen olyan hóka, raktam bele aprított petrezselymet, mert az volt itthon zöld. :) Meg a fürdőben a csempére ragasztott teknős, de annak narancssárgák a pöttyei, így kihagytam a cuccból, nehogy felboruljon a színharmónia.

Hát, boldog új évet! :)

Nuttellával töltött kakós rozskeksz

Mikinek :)

Már megint sütnöm kell. És erre csak rátesz egy lapáttal a karácsony, amikor amúgy is mindenki süt, még az is, aki nem. :) Szóval úgy döntöttem, hogy ma Mikinek sütök. (Egyes nézetek szerint biztosan görény vagyok, tekintve, hogy Miki túl él az Óperencián, így megenni nem tudja, csak megnézni képen, de ad1: vigyázok a vonalaira, ad2: bár ott él, és nem Krisztofóró, se nem Paff (sőt,  hét feje sincs, vagy csak überfrankón titkolja), mégis nagyon szeretem, ad3: imádja a Nutellát és múlt héten volt névnapja, ad4: tökéletesítenem kell a dolgokat, mire hazajön jövőre, azaz kell B terv is, ha a trüffelekkel befürödnék :))

Így fogtam ezt a receptet és kicsit átalakítottam. Megkreáltam a Nutellával töltött kekszet, ami még reform is, mert teljes kiőrlésű rozslisztből van. (Persze, ennek az is az oka, hogy én nem nagyon eszem édeset, így a keksz elpuszítása a lakótársra és a bnőjére vár, aki viszont búzaliszt-érzékeny, így adaptálódnom kellett.)

Tehát  hozzávalók:

22 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű rozsliszt és maradék rizsliszt vegyesen)

15 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás (az eredeti recept csak sárgáját ír, de én beletettem az egészet)

2 dkg kakó (Lidl-is holland kakaó, rulez!)

csipet só

fűszerek (nálam fahéj és szerecsendió)

Ezeket gyorsan összedolgoztam, aztán kicsit be a hűtőbe. Kb. egy óra után kinyújtottam, kiszaggattam (jó, majd lesz pogácsaszaggatóm is, szegény kollégista albis lopott feles pohárral szaggat). Sütőpapírral bélelt tepsibe bele, a korongok közepére Nutella, rá a másik korong és be a sütőbe úgy 20 perce. Fogalmam sincs, hány fokon. Gázsütőnk van, úgy közepes lángon. :D

Hát, jó étvágyat, Miki! :))))

Amúgy két megjegyzés: nem tettem bele mind a 10 deka cukrot, féltem, hogy túl édes lesz, pedig elbírta volna, valamint a Nutella mennyiségét is simán a duplájára növelhetem (most kb. fél teás kanálnyi volt benne), mert nem folyik ki, ahogy féltem tőle. 

Itthon otthon

Tél van. Hideg. És jelen pillantban szél is. És sötétség. Ez engem kikészít. Még normál körülmények között is, nem akkor, amikor alapból is magam alatt vagyok sok minden ok miatt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ilyenkor felfokozódik a szeretetéhségem. Mivel magam alatt a szociabilitásom a nullához konvergál, ezért a barátoktól nem kaphatom meg, hiszen nem is találkozom velük. Fickó híján marad Zetor, a mackóm. De, ugye, azért ő se az igazi. Puha, szeretgethető, meg minden, de ilyenkor a gyerekkor védelme és biztonsága kell...A macim pedig nem nagyobb nálam. Hát, nincs mit tenni, ha már összemenni nem lehet, akkor fel kell idézni. És van, aki ilyenkor a csokihoz nyúl, én nem. Hanem a főzelékhez. Ahogy anyukám csinálja. Az kell ilyenkor! Az segít... (meg a pohár bor:)...Tökéletesen megnyugtat. És ráhangol a napi bőgésre. :)

Most éppen zöldbabfőzelékre vágytam. Mi otthon mindent pirosan készítünk, lévén Kalocsán még a kalácsba is tesznek paprikát. Ugyebár...(Ha jó sütőm lenne az albiban, akkor csinálnék azt is. Sós, paprikás kalácsot. Igazi kelt tészát, zsírral....nyámm!!!De nem jó a sütőm, kiszárít mindent, így nem is próbálkozom. Majd ha saját lakásom lesz! Légkeveréses sütővel...Ó, igen! :))))
Na, szóval. A zöldbabfőzelék nálunk úgy készül, hogy a babot (vagy nyers vagy fagyasztott, de semmiképpen se konzerv) megdinsztelem apróra vágott fokhagymával pici olajon. Ha puha, lehúzom a tűzről, szórók rá lisztet, paprikát, majd felöntöm hideg tejjel és újra felforralom, hogy besűrűsödjön.... És már kész is. Az egész kb. fél óra. Na jó, 40 perc.
(És, ahogy anyukámtól tanultam, vgy túl híg lesz, vagy túl sűrű. Ez most az utóbbi verzió. És kicsit csaltam, mert én teljes kiőrlésű liszttel csinálok mindent, amit csak lehet, így a főzeléket is. Anyukám meg finom liszttel. Jah, és a végén tettem bele egy pici ecetet (azt édesanya is szokott), mert attól pikánsan savanykás lesz.

Szóval tökéletes téli bekukckózós étel. Legalábbis nekem. :))) Ja, és egytálétel. Mert a főzeléket csakis feltét nélkül, max. fasírttal vagy tükörtojással, de pörkölttel semmiképpen se.

Keserű tapasztalat

Gondoltam, ha már ildinkó puffin jótanácsára mégis csak úgy döntött, hogy velem közösen szerkeszti élete egyik legbecsesebb részét (a blogot, hé!!!), hát akkor méltó leszek a címhez. Mivel holnap úgyis utazom el négy napra (helló, Sümeg, helló, wellness!), ezért gondoltam, útitársamnak sütök kekszet. Mert hétvégén nagyon jól sikerült és elrontani nem lehet...Hát, tévedtem...Történt ugyanis, hogy hétvégén kihagytam a receptből a citromhéjat, mert nem volt itthon. Tegnap pedig, mikor bementem a boltba, csak lédig volt, olyat nem akartam venni (nem vagyok nagy citromfogyasztó sem én, sem a lakótársam, csak ránk romlott volna...és se gin, se tonic, se tequila nincs itthon, egyértelmű, hogy értelmesen nem tudjuk felhasználni). Így gondoltam, nosza, itt az idő, hogy kipróbáljam a Kotányi citromhéját...Olyan keserű és műízű, mint a rossebb!!!!!! SOHA TÖBBET NEM VESZEK!!!!!! (Igen, igen, a rest kétszer fárad, meg ilyesmi, de....)

Sütés előtt, mivel még zsenge korú királylány vagyok, ugye :), reménykedtem, hogy kivéve a sütőből már nem lesz keserű, valami isteni csoda, vagy valami azzal felérő kémai reakció folytán , de sajnos a 9. emeletig nem ért fel a csoda. Borzalmas ízű lett... (Bár, végül is, van csomó diffenbachiánk, ha letöröm egy levelét és azzal bekenem a nyelvem, a méreg kiöli az ízlelőbimbókat, s akkor nem érzem. De nem, mára a Kotányi elvette a kedvem a kísérlezetéstől...)

                                                   

A recept azonban tökéletes: gyors és egyszerű. Hipp-hopp készen van, Rita konyhájából szedtem, kókuszos, gluténmentes keksz. Szóval csak ajánlani tudom!!!

És a recepthez még egy sztori. Mert én alapvetően vicces lány vagyok, csak jól titkolom. Szóval, sütögetés előtt kértem lakótársamat, hogy nézzük már meg gyorsan még egyszer a receptet az ő gépén, pontosítás miatt, mert az be van kapcsolva. Mondom neki, mit gépeljen be, szorgosan jegyzetelem az aranyokat, erre elkezd hümmögni mellettem: "A száraz elemeket összekeverem...te, mi van? Én ezt nem értem. A száraz elem a ceruzaelem...Jaa, értem...Na, ezért nem sütök!" 

(A lakótársam történész-kommunikáció szakos bölcsészből képezte magát át villamosmérnökké, jelenleg szoftvertesztelőként és -fejlesztőként dolgozik...Ja, és fiú. Hogy most, az elején tisztázzuk. És van csaja, aki nem én vagyok. Igen, ez egy fertő. :D:D:D)

Ui.: És remélem, ildinkó, nem csalódtál bennem. Végezetül pedig küldeném magamnak és mindenkinek, aki szereti, a következő számot. Ja, és felvételre is kérném! Köszi!

az irányítás átadása

Ha jól sejtem, innentől péétráá átveszi itten az irányítást. Minden felelősség az övé. :D
Ha túl rakoncátlan, max visszaveszem a jogosultságát...
Ez fenyegetés. Csak okosan. ;)
Szegény olvasók... :)