Nyártervező kördés

Pirikenagyi kördését két helyről is megkaptam, Zsu boszorokánykonyhájából és Riótól is - és én ennek nagyon, de nagyon örülök. :) Mert annak ellenére, hogy most már vagy két hete nem írtam ide semmit, úgy tűnik, mégis létezek, és ez jó. :)

Épp ebből kiindulva az első tervem nem hagyni, hogy továbbra is eluralkodhasson rajtam az érzés, miszerint nincs nekem ebben a törtető, gyors, érzelemmentes világban helyem. Azaz fő terveim nem igazán gasztronómiaiak, és bocsánat, hogy leírom - de talán tényleg hasznos, ha az ember írásban rögzíti a terveit. Főleg nekem, mert hajlamos vagyok halogatni a dolgokat. :)
- Az első és legfontosabb, hogy két hét múlva meglegyen az államvizsgám - tehát most két hét nagyon kemény tanulás következik. Utána egy hét pihit engedélyezek magamnak.
- Aztán fel kéne nőni végre, munkát keresni (elhinni, hogy kaphatok normális munkát).
- És jó lenne már találnom egy rendes Társat magamnak így az élethez, mert egyedül nem olyan jó. Azaz el kéne hinnem, hogy találhatok és nem kételkedni ebben. Meg az életben úgy általában.
Majdcsak sikerülnek ezek, az államvizsga nagy eséllyel, mert a szakdogámra a konzulensem 5-öst, az opponensem 4-est adott. Ennek én nagyon örülök, csak csodálkozok, hogy ha leírták a hibáimat - amikről persze én is tudok, csak azt hittem, sokkal súlyosabbak - hogy lehet mégis ilyen jó??? Fene a maximalizmusomat, én 2-est adtam volna magamnak... No, a lényeg, hogy most már a tételeket kell csak megtanulni, de azért annyira nem kell aggódni talán, most már csak nem esznek meg, ha az 5 (izé, 6) év alatt nem tették...


A sok off után a gasztronómiai tervek jönnek végre. Persze nagyrészt azon múlnak, hogy az egyebek hogy alakulnak, úgyhogy most egy kis álmodozás következik.
- Két éve főztem szederlekvárt, mert elég eső esett augusztusban, és az erdő tele volt szederrel. Most reménykedek az időjárásban, hátha megint sok szeder lesz, és tudok lekvárt főzni.
- Meg más gyümölcsökből is szeretnék lekvárt főzni. Ennek akadálya maximum anyukám lehet, ha kiutál a konyhából, ami előfordulhat (meg a lustaság, az már rajtam múlik). Ja és hogy terem-e elég gyümölcs a kertben.
- Aztán szeretnék több salátát is csinálni, mert eddig nem voltam egy salátás, de így nyáron úgysem kívánok enni a nagy melegben, de valamit mégiscsak kell. A saláta jó alternatíva lenne.
- Hidegebb napokon, amikor éhes is vagyok, ki kéne próbálni végre a másoknál kinézett recepteket is. Van jópár. :)
- Grillezni is szeretnék, meg bográcsgulyást főzni (ehhez vendégek is kellenek, ezért meg kell küzdenem anyával, hogy ne csak húzza a száját, hanem örüljön is, hogy végre jön hozzánk valaki, és nem gubózunk be... - vagy asszem inkább felveszek a nem gasztronómiai tervekhez egy olyat, hogy állást találni a világ másik végén, lehetőleg jó sok fizetéssel és/vagy egy gazdag pasival... csak vicc!).


Egyelőre más nem jut eszembe. Ha nem lesz állásom, akkor úgyis abból kell gazdálkodnom, ami itthon megterem a kertben, vagy amit Anya vesz - mert pénzem az nincs. Pedig annyi extra dolgot kinéztem magamnak, de azt hiszem, hogy az ilyen terveimet el kell halasztanom későbbi nyarakra. Addig is reménykedek, hogy nem leszek diplomás munkanélküli.
A legrövidebb távú terveim között már egy hete szerepel, hogy a dorogi és németországi gasztronómiai élményeimet leírjam, de azt hiszem, ez kedv híján most elmarad. Úgyis tanulnom kéne. Vagy megírom később, vagy sosem. Végül is nem kötelező... azt hiszem...

A kördés hógolyóját most kivételesen anélkül dobom át Giginek a konyhába, hogy megnézném, dobta-e már valaki neki. Talán elkezdek leszámolni a maximalizmusommal is, ez az első lépés... :))))

Diós-meggyes muffin

Most hétvégén Dorkáékhoz megyünk Dorogra. Így laktunk mi együtt hárman három évig a Szántó koliban: Dorka (Dikti), Petra (=Pétráá) és én. Aztán Dorka tűlünk eltérően végzett 5 év alatt, mert szorgalmas és nincsenek hülye lelki problémái (miszerint esze ágába se lenne felnőni, mi meg most kezdünk visszagyerekesedni). Egyébként én 5 évig laktam Dorkával, de az első pár hétben nem, mert akkor egy másik szobában Pétráával, csak aztán átköltöztem. Szóval legendás A115 találkozó lesz Dorkánál és Csudinál Dorogon.
Kell tehát sütit vinni. Szokás szerint elég sokat gondolkoztam, mit süssek, és aztán megkérdeztem Valakit msn-en, mit gondol. És azt gondolta, hogy kókusz. Úgyhogy megsütöttem a már bevált kókuszos cookiet, most is nagyon-nagyon finom süti. Aztán még kérdeztem, hogy mi mást? Mert egy süti nem kihívás. És akkor Ő azt mondta, dió. Aztán meg azt is, meggy. Én meg azt mondtam, akkor diós-meggyes muffin. Hát így született meg a süti. És több, mint finom. Pétráá szavaival: áve Tyger. :)))

A muffint mindig hasracsapásszerűen csinálom, keverttészta, elronthatatlan úgyis. Most épp:
Egy bögre sima, egy bögre réteslisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem egy kis sütőport és szódabikarbónát, aztán olyan három-négy marék diót daráltam bele. Egy másik tálba beleütöttem két tojást, hozzáöntöttem kb háromnegyed bögre cukrot, kb fél deci étolajat, és olyan egy, másfél deci kaukázusi kefírt. Ezeket jól habosra kevertem robotgéppel. Aztán a kettőt összeöntöttem, meg egy csomó cukrozott-fagyasztott meggyet, és gyorsan, de alaposan összekevertem. Aztán a masszát elosztottam papírkapszlikban, bele a muffinformába, aztán a sütőbe, és hármas-négyesen szépen barnulási-tűpróbáig sütöttem.
Tényleg finom. Olyan íze van, mintha mák lenne benne, pedig dió. Gondolom, mákkal is finom. :)

A BANDA:

Kördés

Macitól kaptam kördés-hógolyót :))) (tegnap jégeső volt, talán abból hógolyózunk...), az első dobálózó Ági volt. Nos, lássuk:

1. Mi alapján főzök, hol találok inspirációra?

Azt hiszem, elég kerge módon főzök, eszembe jut valami, és utánanézek, találok egy csomó receptet a neten, szakácskönyvben, megnézegetem őket, aztán fogom magam, megyek a konyhába, és emlékezetből összerakok valamit. Ha alap dolgokat főzök, hagyományos ételeket, akkor megkérdezem Anyukámat, vagy megnézem a szakácskönyveket. Süteményeket mostanában a blogokról szoktam kinézni. Különben a readeremben már egy csomó csillagozott recept van. :)

2. Betartom-e a receptekben leírtakat?

Az előzőből is látszott, hogy nem. Mondjuk inkább a sütemények azok, amiket tényleg konkrét recept alapján készítek, de például a mérlegünk annyira régi és rossz, hogy nem bízok benne, úgyhogy bögrével mérek mindent, de messze nem pontos. Meg ha nem olyan lesz a tészta állaga, akkor változtatok. Az ízesítésen is szoktam változtatni, ritkán teszek például annyi cukrot a sütikbe, mint írva van, inkább kevesebbet. Meg bele szoktam dobálni mindenfélét, ami épp a kezembe akad. Persze, ha komolyabb ételt vagy tortát készítenék, akkor azért nem lennék ennyire bátor. :)

3. Mi alapján döntöm el, mi legyen a holnapi ebéd, vacsora?

Szerencsére nem nekem kell eldöntenem. :) Néha ha én főzök, megkérdezem Anyát, mit szeretne, és akkor megértem, miért mérges mindig, mikor azt mondjuk, hogy nem tudjuk, mindegy (öcsém: ételt!). Mostanában gyakran előfordul, hogy megkívánok másoknál látott ételeket, de nincsenek hozzá itthon alapanyagok. Majd ha saját konyhám lesz, és pénzem mindenféle jó alapanyagra, akkor egész más dolgokat fogok főzni, azt hiszem. De valószínűleg akkor is ad hoc módon működök majd. :)

Továbbadnám a labdát Rossamelának, Ritának és Zsuzsának.

Kukorica krémleves - ezt sem kell rágni :)

.

A reggeli zabkása után még nagyon éhes maradtam, ráadásul ugye olyan lassan ettem meg, hogy az előző falat már sehol nem volt, mire rávettem magam a következőre. Szóval nagyon éhes voltam. Gondolkoztam sokat, mit ennék - amit ugye nem kell rágni - és arra jutottam, hogy a krémleves tápláló is, meg csak nyelni kell. :) Tegnap meg kaptam emailben kukorica krémleves receptet, mert még ezer éve feliratkoztam az egyperces recept emailjeire, és onnan. Meg utána is néztem a blogokon, itt találtam másik receptet is. Aztán szokás szerint úgy csináltam, ahogy gondoltam. Nekem nagyon ízlett, de lehet, hogy csak éhes voltam... :)

Kevéske vajra ráöntöttem egy doboz konzerv kukoricát, és pároltam kicsit. Aztán szórtam rá lisztet, kicsit átforgattam, aztán öntöttem hozzá tejet, meg kevés metélőhagymát. Kicsit főztem, aztán összeturmixoltam (igazából már annyira régi a turmixunk, hogy így is rágni kellett, mert a kukorica héját már nem vitte el, de azért nem volt vészes). Visszatettem még a tűzre, és tettem hozzá tejet (amennyit jónak gondoltam), meg borsot és vegetát. Aztán egyszer úgy gondoltam, hogy kész, és apróra vágott petrezselyemmel és metélőhagymával megszórva megettem. :)

Pofára esettek reggelije - kakaós-banános zabpehely

Tegnap pofára estem biciklivel. Nagyon. Össze kellett varrni az államat, mert felrepedt, meg tele vagyok sérülésekkel. Gyerekkoromban sem estem ekkorát soha. Most nem nagyon tudok beszélni, nevetni, enni. Viszont iszonyú éhes vagyok, mert már tegnap este sem igazán tudtam enni. Olyasmit kellett tehát csinálnom, amit nem nagyon kell rágni, de azért jól is lakok.
Úgyhogy épp kapóra jött Mamma összefoglalója. Úgyis kinéztem magamnak már Morzsóka banános-kakaós zabpelyhét, gondoltam, ezt talán meg tudom enni. És valóban, igaz a képen látható adagot három órán keresztül majszoltam, de sikerült! :)
És finom is, nem gondoltam, hogy ilyen jó...

Picit máshogy csináltam, de az alap ugyanaz. Fél bögre zabpelyhet kicsit pirítottam, majd ráöntöttem egy bögrényi tejet. Aztán csokit tördeltem bele, asszem hat kockányit, meg egy vaníliáscukrot öntöttem hozzá. Meg fél banánt karikáztam bele, és főztem, míg megpuhult a zabpehely és kicsit besűrűsödött az egész.
Aztán három órán keresztül ettem. Szép lassan, óvatosan... :)

Csokis-csilis keksz és almáspite - megint koncertre :)

.

Holnap Villányba megyünk Pétráával, Borzsongásra. Mert megígértük múlt pénteken, és már csak azért is be kell tartanunk az ígéretünket, mert ugye ellógtunk a koncert utáni buliról. Becsületbeli ügy lett. :) Ha a Mystery Ganges srácok megismernek minket, akkor sok-sok süti lesz a jutalmuk.
Akkor leszek nagyon-nagyon mérges, ha annyira esni fog az eső, hogy elmossa a koncertet. Mert az eső az kell, pl. ha nem esik, nem lesz eprünk, hiába a sok virág, mert ugye locsolni sokba kerül. Az nem zavar, ha megázok - bár a múlt pénteki buli után nagyon megfáztam, és most jön ki igazán, épp azért, mert ugye meglógtunk, és Pétráá nem táncolt, de én csurom víz voltam, és úgy caplattunk haza a koliba éjfélkor. Kellett ez nekünk?! Mondjuk, inkább, mint a zenekar öltözőjébe menni, ahol ki tudja, mi történik a fiatal lányokkal... (Jajj, nehogy valaki komolyan vegye! :)))) ) Szóval, ha elmaradna a koncert, hát az hatalmas bosszúság.
Úgy lesz ugyanis, hogy holnap reggel én innen elindulok le Pécsre, ott csatlakozik Pétráá, felülünk a deles vonatra, és irány Villány. Úgysem voltam még ott soha. És Pétráá ismer valami jó borospincét, de ha nem ismerne, akkor is találnánk, ha jól sejtem. Csak-csak. Este meg ugye koncert, aztán buli. De aludni nem alszunk, mert pénzünk nincs szállásra. Ugyanis épp most kell az üdülési csekkeket hosszabíttatni, és épp be vannak adva. Mert persze évek óta csak gyűjtjük, soha nem használtuk még, csak ráfizetünk mindig. Erre most, mikor használni tudnám... No, mindegy, a lényeg, hogy 4-kor indul Pécsre az első vonat, addig nem alszunk. Aztán onnan Pétráá haza Kalocsára, és meg vissza Földvárra. Szóval ha elmarad a koncert, az szívás lenne.
Arról nem is beszélve, hogy táncolni akaroooook!!! Mondjuk, ha belegondolok, hogy motorostalálkozó lesz, lehet, hogy elkezdek félni a sok nagydarab pacáktól így előre... Majd meglátjuk.
Jajj, izgulok-izgulok, nagyon jó lesz, remélem! :)))

Most jön a lényeg, a sütik - elvégre gasztroblog, bár kezdek átmenni köldöknézős énblogba, de kitartás, lecseng az MG-s korszakom, és megint visszatérek régi unalmas önmagamhoz. Úgysem volt kamaszkorom, jobb későn, mint soha, na! Erikson óta tudjuk, hogy semmit nem spórolhat meg az ember, kell a vad korszak is. Ha most, hát most. :)
Mint mindig, most is sokat gondolkoztam, milyen sütit vigyek. Az egyik még hétvégén biztos lett, mert még van egy csomó lefagyasztott almáspite töltelék. Öcsém pedig már nagyon unja az almáspitét, olyankor nem lehet csinálni, ha ő itthon van - azaz hétvégén. A fagyasztó meg tele, úgyhogy egy süti megvan.
A másik meg Pétráá kívánsága alapján alakult, aki kávéhoz majszolható száraz sütit kért. Már régóta szemeztem csilii&csoki csípős csokis sütijével. Gondoltam, ez aztán tökéletes süti egy rockabilly bandának! Csípős süti! :)))
Pétráá plusz kíváncsága volt, hogy nem szeretne hízni a sok sütitől. A múltkor a nagynénémnek sütött süti miatt vettem édesítőszert, úgyhogy ezek most azzal készültek. No, nem mintha hinnék abban, hogy ettől kevésbé hízlal, mert nem sokkal. Csak a tudat... :)))

A csilis-csokis keksz elkészítése:
Másfél bögre (kb ennyi 200 g, csak nem szoktam mérni) lisztet beleszitáltam egy tálba, hozzáöntöttem egy kiskanálnyi sütőport, a kis kockákra vágott étcsokit (Tibi csoki, olyat találtam, amiben kakóbab darabkák vannak, finom ropogós maradt a kész sütiben is), és beledaráltam kb két marék diót is. Egy kisebb tálba beletettem másfél csomag vajat, egy tojást és egy kevés tejet (kettő tojás kellett volna bele, de össz-vissz három volt itthon, és a másik sütihez is kettő kellett, gondoltam, inkább ebből spórolok, talán kevésbé elrontható - szerencsére nem is lett rossz), egy vaníliás cukrot, kb háromnegyed bögre édesítőszert (az eredeti recept sokkal több cukrot írt, de én nem szeretem, ha annyira édes a süti). Ezeket jó habosra kevertem. Ami még trükk, hogy ehhez még hozzádaráltam 6 kocka étcsokit, mert ugye az eredeti recept barnacukrot írt, és így anélkül is barna lett a tészta. :) Aztán szintén ehhez a vajas keverékhez hozzáadtam egy kiskanálnyi csiliport, aztán kóstolás után úgy gondoltam, mehet még bele egy pici szárított csilipaprika is, nagyon apróra vágva. Így már elégedett voltam a csípősséggel. Aztán a két tál tartalmát alaposan összekavartam, és két kiskanállal kupacokat raktam belőle egy kivajazott-kilisztezett tepsire, és 3-ason kb 10 perc alatt megsült. Két tepsinyi lett - 50 db. Nekem dundibbak maradtak, mint Csiliiéi, de hát kicsit változtattam ugye a recepten. Mindenesetre finom, bár legközelebb a Csilii által írt két szárított csilipaprikától sem fogok félni, elfért volna benne a másik is.

Az almáspitéről most csak fotó, mert a múltkor már megcsináltam. Csak valahogy nem lehet szépen fotózni. Túl leveles lesz nekem mindig a tészta - mondjuk az a lényeg, és ettől igazán finom és más, mint a többi almáspite, csak hát nem lehet szépen vágni. És a szállítás is meg fogja viselni, de még soha senki nem panaszkodott, hogy milyen ronda. Talán észre sem szokták venni, olyan gyorsan elfogy. :))) Azért ez a kép talán kicsivel jobb, mint a múltkori...

linzercsiga

Tegnap találtam ürügyet, hogy süssek valamit, mert itt az öcsém barátnője. És különben is, tudjanak mit visszavinni magukkal Pestre. De jól is tettem, hogy még tegnap megsütöttem, mert ma reggel telefonált a nagynéném, hogy van-e kedvünk Igalba menni vele. Hátperszehogy! :)))
Anyukám tegnap mondjuk nem örült az ötletemnek, hogy én sütni szeretnék - valamiért sosem örül, pedig már nem vagyok kicsi, nem koszolok annyit, és még el is mosogatok (még ha egy órával később is, mint végeztem a sütéssel, de hát most nem mindegy??? sosem értettem... a végén úgyis minden tiszta lesz, akkor meg?! áhh...). Aztán kiadta az ukázt, van összesen 5 darab tojás, úgyhogy linzer legyen, ahhoz kevés kell. Oké, akkor csiga lesz.
Ez tulajdonképpen nem az én találmányom, hanem apukámé. Élete utolsó sütije volt ez, azt hiszem. Elsős gimis voltam, mikor megbetegedet és meghalt (tüdőrák - mindig egészségesen élt, de ilyen a sors). Már több kemón és kezelésen túl volt, mikor a gimiben február környékén farsang volt, ahova az elsősök szülei is hivatalosak voltak, focimeccsekkel, meg minden. No, akkor sütött nekem ilyet Apa - mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy ez alapján a recept alapján, bár gyanús, hogy nem, mert nekem az sokkal jobban ízlett, mint amit én csinálok. Hozta a sütit, végigfocizta a napot, és este a bálon két órát táncolt velem. Mikor hazaértünk, leborotválta a haját, mert már annyira hullott. Megrázó volt. No tessék, most is bőgök. Ilyen volt az én apukám. Most pár nap múlva lesz 10 éve, hogy meghalt.

No, nincs szomorkodás, a lényeg, hogy én a Lajos-Hemző Sütemény és torta felemás receptje alapján csinálom a tésztát: 500 gr liszt (ez kb 3 bögrényi), egy bögrényi cukor, egy sütőpor, egy vaníliás cukor, két tojás, 20 dkg margarin, ha van, akkor reszelt citromhéj. Ezeket jól összemorzsolom, és ha összeáll így is a tészta, akkor kész, ha nem - nekem nem szokott elég lenni a folyadék - citromlevet öntök még hozzá annyit, hogy jól össze lehessen gyúrni. Mikor ez megvan, kettéveszem a tésztát, és egyik felébe még alaposan beledolgozok jó sok kakaóport (nem szoktam mérni, szép barnának kell lennie a tésztának).
Ha megvan a tészta, mindkét színűt azonos méretű téglalappányújtom, kb fél centi vékonyra, és a két színt egymásra teszem (két adagban érdemes, mert különben nem fér rá a deszkára :) ). Attól függően, milyen nagy csigákat szeretnék, a tésztatéglalapot kettévágom, vagy nem. Utána feltekerem, és centis korongokra vágom. Kivajazott, kilisztezett tepsiben sütöm 3ason, míg kicsit megpirul az alja.


No, és most megyünk áztatni a fenekünket. Kéne egy nem nyakba akasztós bikini, mert nem akarom napoztatni a sebemet, de sehol nem lehet normálisat venni, csak olyan nagymamásat, mindenhol csak nyakbaakasztós, hát nem gondolnak a vállműtöttekre??? :))))