Almáspite

No, ez nem lett olyan szép, mint amilyen finom... Megint úgy jártam, hogy nem volt időm szép képet készíteni, mert mikor kész lett, és kivettem a sütőből, már itt is voltak értem, és mentünk bulizni. Felvágni is csak ott tudtam. Fényképezni is csak azután, hogy egyszer már körbekínáltam. Viszont ami jó hír, hogy majdnem mind elfogyott, pedig előtte iszonyúan sokat ettünk már...
Anya mindig ez alapján a recept alapján szokott almáspitét sütni, kicsit bonyolultabb lehet, mint más receptek, de nagyon finom! Sajnos szeletelni nehéz szépen, mert nagyon leveles lesz a tésztája, de ezt senki nem bánja az után, hogy megkóstolta (legalábbis remélem).

Elkészítés:
35 dkg liszthez egy csomag sütőport adtam, majd egyharmad-kétharmad arányban elosztottam. A kisebb részt összegyúrtam egy kocka rámával (250 gr), és félreraktam. A nagyobbik részhez egy csomag vaníliás cukrot, 5 dkg porcukrot, két tojást és fél deci tejet adtam, és azt is összegyúrtam.
A vajas (mert az eredeti receptben vaj van, abból biztosan sokkal finomabb lenne...) tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a tejes tésztát is, és a vajasra helyeztem. Ezután kb 8-szor kell hajtogatni, nyújtani, hajtogatni, nyújtani. Végül a tepsi szélességének duplájára nyújtottam, kettévágtam. Felét a tepsibe tettem, daráltam rá két marék diót. Erre jött az almatöltelék, rá három marék dió. A tészta másik részét a tetejére tettem, megszúrkáltam villával, megkentem tojással, és megszórtam durvára vágott dióval. Viszonylag magas tűzön sütöttem, míg szépen megpirult.
Almatöltelék:
Az almákat lereszelem, és egy lábosban felteszem főni. Közben adok hozzá egy kevés cukrot (attól függ, milyen édes az alma eredetileg), és sok fahéjat. Főzöm. Közben megmosott, beáztatott mazsolát is teszek bele. Mikor kicsit elfővi a levét, akkor jó.
Ha kevésbé leves almánk van, akkor nem kell megfőzni, csak cukorral, fahéjjal, mazsolával keverve a tésztára tenni.

______________________________________________________

Itt van Péétráától a krokodil:

Azért kaptam, mert azt álmodtam, hogy egy tó partján sétálok késő este, és tele volt krokodilokkal, és nem bántottak senkit, de én megijedtem, és szaladtam fel a dombon, és ott jött velem szemben a pesti vizihokis csapat, és megnyugodtam...
No, ennyi publikus...
Ja, hétvégén Piranha kupa, és én már nagyon várom!!!
(Majd sütök valami finomat a srácoknak!) :)