vasárnap, január 21, 2007

Rejtélyes becsomagolt doboz... - japán vajaskeksz

Ettől a csomagtól is féltem kicsit - mi jöhet vajon Japánból? A félelmemet egyből megszűntette Petike, aki szkájpon megmondta: valószínűleg keksz lesz benne(ő küldte ugyanis). Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz a mai megbontandó édesség...
Azt is elárulta, hogy Hokkaido University ajándékboltjában vette. Valamint hogy a "Boys, Be ambitious" valami fejesnek a mondása (bár némiképp összevitatkoztunk azon, hogy ki is mondta, mert Petike mást mondott, mint ami a csomagoláson oda van írva az idézet mellé... Mindegy!)

Ezek után nagy lelkesen hozzáláttam a kicsomagoláshoz:

Meglepő, hogy nagyon szép - a japános egyszerűség nekem tetszik :) - csomagolásban ilyen egyszerű süti rejtőzik...
Semmi faxni: sima kekszlapocskák, egyenként csomagolva. Egyszerű vajaskeksz.

Finom, vajas illat és íz, ropogós, nem túl édes. Egyszerűen finom. Mint a csomagolás.

Isteni mandulás csokigömböcskék

.
Nem bírtam másnapig, még a Fran megbontásának napján megbontottam. Aztán meg alig tudtam visszafogni magam, hogy másnapra is maradjon. Már egy szem sincs belőle, pedig csak pár szem kóstolót adtam másnak... (pirul...)

Akkor most a megbontás és kóstolás és elemzés pontos dokumentációja:


Miután este nem bírtam tovább, és megadtam maggam a kényszernek, hogy felbontsam a dobozt, már nem volt normális fény a fényképezéshez. Ezért a primitív kép. De azért látszik a doboz - bár a c betű a vaku fényében eltűnt, de úgysem gondolja senki, hogy hocolate értelmes szó lenne...

Kibontás után rögtön azzal szembesültem, hogy nagyon kevéske van a dobozban...
Viszont annyira helyes virágos védőpapírba ágyazva! Igazán japános, nem? És olyan szép, ahogy a kis csoki-tojások csillognak a fényben... Hmmm...





És az íze? Hmmm... Nem tudom olyan szépen leírni, mint megérdemelné. A csokibevonat puha, selymes, a fényesség ellenére nem ropogós, hanem elolvad a szájban. Tejcsoki.



A mandula vékony barna héjával együtt rejtőzik a csoki mélyén, megpirítva. Méghozzá nem kicsit, hanem gyögyörű aranybarnára, ahogí az első képen látszik.
A csoki és a pirított mandula aromája olyan tökéletesen kiegészíti egymást, hogy finomabbat el sem tudnék képzelni...

Csoda, ha mindet egyedül faltam be? Minden egyes darabot külön ízlelgetve... Elfogyott... :(


péntek, január 19, 2007

Rózsaszín Pie Snow Fran

Az első megbontott doboz a csomagból - Fran - még egyben:


Rendkívül óvatos és mindent dokumentáló bontogatás. Ki tudja, mi jött onnan a messzi Japánból???


Nem robbant, nem kúszott ki belőle apró áspiskígyó, nem fújt antrax felhőt, kisbohóc sem ugrott ki belőle, és galamb sem repült nekem a dobozkából - szerencsére. :)
Az első kis tasakban, amit felbontottam, sajnálatos módon összetöredeztek a rudacskák - de ilyen hosszú utazás után nem ez a csoda, hanem hogy a következőben egyben maradtak. Pedig én ma nem is szerettem volna következőt megbontani!!! Ejnye, de ha egyszer egész finom?! Az öcsémnek is adtam először egy kisebb darabot, aztán megint vittem neki egy kicsit nagyobbat, és azt is elfogadta, tehát a cucc ehető...
Egyszerűen muszáj volt kibontanom egy újabb kis csomagocskát. Ekkor derült ki, hogy egyben három pálcika van. Azzal nyugtatom magam, hogy az első darabkák elfogyasztásánál nem figyeltem eléggé az ízekre.
Van egy elméletem ennek a jelenségnek a lélektani hátterére, tehát hogy miért is nem figyelünk (vagyis én...) ismeretlen ételek ízére első kóstoláskor. Erre pedig a tegnapi süti megevése után döbbentem rá. Azt hiszem, kicsit aggódva harapok bele az ismeretlen ételekbe, inkább arra figyelve, hogy legyek már túl rajta, mint arra, hogy milyen is. Ez kétségkívül megóvja az embert a túlzott csalódásoktól, de meg is akadályozza a helyes értékelést. Ha visszaemlékszek a tegnapi sütire, annyit tudnék elmondani róla, hogy édes, a tésztája porhanyós, a fehér izé a közepén pedig nyúlós. De hogy az a barna izé nem biztos, hogy csoki volt, arra csak utólag jöttem rá, és most már bánhatom, hogy nem ellenőriztem le, míg még megtehettem...
Ezért egyszerűen muszáj volt megbontanom egy másik csomagocskát is, miután ez elsőt megettük...


Ebben egészben maradtak a rudacskák, és hagytam belőle egyet Anyának is (az öcsémét megettem - pirul...).
Igen gondosan megfigyeltem az ízeket, állagot. Ropogós keksz-rudacska bevonva egy rózsaszín és egy fehéres puha, krémes réteggel. A rózsaszín szerintem epres ízesítésű, a külső pedig talán joghurtos és fehér csokis. Hááát, a gondos megfigyelés ellenére sem tudok többet mondani, mint hogy FINOM...
(Azért sem bánom, hogy még egyet kibontottam!)

csütörtök, január 18, 2007

Csomagot kaptam Japánból!!! :D



Drága Petike kiment Japánba. Ez a tény a kapcsolatunkat jelentősen megviselte, de ez nem jelenti azt, hogy ne kommunikálnánk olyan gyakran, ahogy csak tehetjük. No, nem is ez a lényeg. Hanem ugye megműtötték a vállamat, és most félkezű vagyok, ezért nem tudok főzni, és így ide írni sem igazán. Node mégis, mivel a csomag tele van japán étkekkel. Na jó, hozzám méltóan leginkább édesség. Pontosabban szinte csak édesség.

Leszámítva a poliplábacskákat, amik gondolom rágcsálnivalók, mint nálunk a sós mogyoró, vagy ilyesmi...





Az egyik sütit sajnos már majdnem mind megettük, mire rájöttem: le kellett volna fényképezni...


Ezt azért bontottam fel olyan mohón, mert Petike azt írta emailben, hogy azt egyem meg először, mert megromlik. Még nem néztem, mikor adta fel a csomagot, a süti csomagolásán lévő betűkhöz pedig nem értek. És nem értem, Petike miért ad nekem ilyen rejtvényeket néha, hogy fejtsek meg hiraganákat, vagy katakanákat, mert nem. Bár végül is nem is lenne nagy fáradtság megnyitni az oldalt, ahol fent vannak. Mindegy.





A süti: olyasmi tészta, mint az amerikai palacsinta, jó édes, porhanyós. Benne csokikrém, bár ez egyáltalán nem biztos... Mellette valami fehér, nyúlós, édes izé... Nem biztos, hogy tudni szeretném, micsoda...
Egyébkét ezt találtam a neten, ilyen volt, itt balra.










Emellett volt a csomagban egy csomag mindenféle keksz, kétféle csoki, mogyorós csokigömbök, valami édesség (pie snow névre hallgat, és valami rózsaszín krém is van benne, hmmm...), valamint egy rejtélyes csomagolt doboz, amiben ha jól sejtem, bon-bon van. Ezt onnan gondolom, hogy megnéztem a rajta lévő webcímet, és ezt találtam. Hmmm... Finomnak ígérkezik... :)



Majd szépen mindenről beszámolok, milyen... :) Kííííííváncsi Ildinkó, de azért beosztom! ;)