vasárnap, december 31, 2006

Trüffel golyócskák karácsonyi ajándéknak

Remélem, a leendő megajándékozottak nem olvassák a blogomat - legalábbis az ajándékozásig. No és azt is, hogy addig nem mennek tönkre a trüffeljeim. Ugyanis ezeket is elrontottam - úgy látszik, mostanában nem vagyok formában. Vagy csak még tapasztalat híján olyasmit szúrok el, ami kis gyakorlattal már menni fog. Pl. hogy a vajat mindenhez csak akkor szabad hozzáadni, ha már a massza hideg. Mert ha megolvad a vaj, soha nem fog megszilárdulni. Én ezt nem tudtam... De most már majd...

A revept az iwiw kulináris topikjából való, ha valaki regisztrálva van, megnézheti.
3 dl tejszínt egy csomag vaníliás cukorral felmelegítettem, majd félretettem (tényleg ki kellett volna hűteni... - első hiba). Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam, ebbe belekevertem 6 dkg vajat (talán szintén hagyni kellett volna hűlni a csikit, mielőtt a vajat hozzáteszem... - második hiba). A tejszínt és a csokit összeöntöttem, és csomómentesre kevertem. Ennek sűrű masszának kellett volna lennie, de nem volt az - viszont isteni finom. Kitettem az ablakba hűlni, de csak nem dermedt meg.
Másnapra sem, úgyhogy hozzátettem még egy fél tábla olvasztott csokit, és olyan három kanál kakóport - na, így már megdermedt.
A masszából golyócskákat formáztam, és mindenfélébe belehempergettem. A mindenféle: kakaópor, fahéjas porcukor, kókuszreszelék, reszelt fehércsoki és darált diós-mandulás-kesudiós grillázs. A golyócskák tetejét dióval, mandulával vagy kesudióval díszítettem. Szerintem nagyon jól néznek ki... :)
(Csak reménykedek, hogy nem olvadnak szét kb egy-két hétig.)

+Infó: holnapután megműtik a vállamat, két hónapig félkezű leszek, úgyhogy nem hiszem, hogy tudnék bármit is készíteni... Addig szünet...

kedd, december 26, 2006

Karácsonyi linzer csillag

Az édességek elkészítése az én feladatom volt idén Karácsonykor. Bár így a képre nézve ez jó vicc, mert sem a mézeskalács templomot, sem a képviselőfánkot nem én csináltam... Anya 6 mézeskalács templomot gyártott ajándékba, én csak a tészta kivágásában és a díszítésben segítettem. Azért egy trükk azoknak, akik ilyen házikót szeretnének csinálni (vagy szebbet, mert a mieink elég "részegesek", de attól még szépek, főleg hat egymás mellett - mézeskalácstemplomfalu :D ), az oldalait karamellizált cukorral lehet jól összeragasztani (Anya korábban a díszítő fehérjés cukorral próbálta, de az nem köt meg olyan gyorsan).
Az én dolgom volt tehát a torta és egy süti elkészítése. A torta fel sem kerül ide, mert olyan csúnya lett... Az íze jó, de... Egyébként sima piskóta öt tojásból, benne cs&v narancskréme, a tetején pedig narancsos cukormáz. Szép lett volna, ha nem életemben először csinálok cukormázat, recept nélkül, csak úgy a fejem után. Mert azért nem születtem cukrásznak, és azt hiszem, ehhez gyakorlat kell. Kicsit kevés is lett, kicsit gyorsan is száradt meg a máz. Legközelebb több porcukor kell, és azt hiszem, épphogy csak fel szabad olvadnia, talán akkor nem szilárdul meg olyan gyorsan. Majd kísérletezek, ha nem leszek kitiltva a konyhából...
Sajnos, ez a linzer csillag sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Elég csúnya lett a csokimáz - úgy látszik, a csillagok állása nem kedvezett a sütikészítéshez (Anya képviselőfánkja sem úgy sikerült, ahogy szokott...), főleg a mázakhoz.

A tészta szintén cs&v-től származik, ő ezt töltötte a narancskrémmel. Azt írja, hogy eredetileg ischlert szeretett volna csinálni, és azt hiszem, amit én csináltam, az végül is az. A boltit (cukrászdait) nem szeretem, de ez tényleg finom.
20 dkg lisztet, 10 dkg porcukrot, két marák darált diót, csipet sót és fahéjat összekevertem, 15 dkg aprított hideg margarinnal gyorsan összegyúrtam, és betettem fél órára a hűtőbe. Cs&V azt írta, reszeli a vajat (én margarint). Volt már, hogy úgy csináltam, de szerintem pepecselősebb, és a reszelőt is el kell mosni. Ezért inkább kisebb darabokra vágom a margarinkockát, és úgy teszem a lisztes keverékhez.
Pihentetés után nyújtottam, és csillag formákat szaggattam belőle, majd közepesnél kicsit kisebb lángon megsütöttem őket. Sütőpapíron, amit határozottan nem kellett volna (sajnos, szerencse kell hozzá, hogy az ember jó minőségű sütőpapírt fogjon ki). Ugyanis ráragadt. Egyharmada széttört, mehetett a süteménymorzsához, amit az elrontott süteményekből csinálunk (jó kis sütiket lehet belőle készíteni, ha zsemlemorzsa helyett azt tesszük hozzá...).
Ma kiderült, hogy az öcsém megette ezeket a morzsalékokat, ami azt jelenti, hogy a tészta nagyon jó, mert ha az öcsém törötten és csúnyán is megeszik valamit, akkor annak minimum zseniálisnak kell lennie... Ennyi... :D
Az épen megmaradt csillagocskákat erdei feketeszeder lekvárral (saját készítésű, és nagyon büszke vagyok rá - sajnos idén nem esett elég eső, hogy tudjak szedret szedni) összeragasztottam. Egy fél étbevonó csokit megolvasztottam és megkentem a tetejüket. Azt hittem, szebb lesz, de akkor már minden mindegy volt...
Másnapra szépen megpuhult, és összeértek az ízek - tényleg finom süti lett, és egyszerű is. A csillag forma pedig karácsonyi hangulatot ad neki, és ellensúlyozza, milyen csúnyára sikerült a csokimázam...

szerda, december 20, 2006

Sós karamellás forrócsoki

Vajkaramellát szerettem volna készíteni ajándékba (elképzeltem őket olyan helyes kis szaloncukorként, hogy örülnének neki a barátok, és én meg bezsebelhetném a dícséreteket). Az ötlet szokás szerint Ch&V-tól származott. Csakhogy - ahogy az ottani kommentekben is olvasható másoktól - nekem is gondjaim voltak. Mindent úgy csináltam, hogy írta, és mégis folyós maradt a karamellám. Az oka valószínűleg a cukorszirupban keresendő. Én is a Biorganic-os kukorica-maláta szirupot használtam. Az ízével nekem nincs gondom, sőt. De folyik. Míg találok valami megfelelőbb receptet (amiben nem egy vidéki számára elérhetetlen hozzávalók vannak), csakazértis készítek karamellát. Addig is valamit kezdeni kellene azzal, ami van, mert kidobni nem szeretném - hiszen finom - , anyukámat viszont rettentően zavarja ott a hűtőben (nem mintha nem lenne hely tőle, de engem meg az zavar borzasztóan, hogy akárhányszor kinyitja a hűtőszekrényt, megjegyzi, hogy "Mi ez itt? Mikor tűnik el ez innen?", megfogni pedig csak orrát húzva meri, látszik rajta, hogy fél a furcsa állagú izétől, hátha megnő, és elnyeli. Én mondjuk elnyelném szívesen - na persze a karamellt -, de elég sok, legalábbis ahhoz képest, hogy én most diétázok. No, nem mintha a végén nem én enném meg, bármi is készül belőle. Mert anyukám csak ritkán hajlandó enni abból, amit készítek (ezért is lelkendezek mindig, ha eszik a főztömből, de sajnos leggyakrabban meg sem kóstolja). Öcsém meg...
Elkezdtem tehát pusztítani a karamellát. Két napja karamellás tejet készítettem: pár kanál karamella-masszát kis vízben felolvasztottam, megmelegítettem, hozzáöntöttem tejet, és felforraltam. Már úgy is isteni volt.
Ma viszont pár kocka 86%-os csokit is beleolvasztottam, sőt még tejszínhabot is találtam a hűtőben. Ahhoz képest, hogy diétázok, jó kis reggeli ital... :D

kedd, december 19, 2006

Püspökkenyér - más formában

Szintén a karácsonyi partira készült. Először sütöttem püspökkenyeret, kíváncsi voltam, milyen lesz - és nagy örömömre sikere volt! És szerintem nagyon szép ebben a formában kisütve, bár egy kicsit szokatlan.

Elkészítés:
5 tojássárgáját (6 kellett volna, de nem volt annyi, mert tegnap elhasználtam a többit...) fél bögre cukorral, egy fél vaníliás csomag cukorral és 10 dkg margarinnal habosra kevertem. Egy bögre lisztet elkevertem egy marék aprított dióval, egy marék mazsolával, pár kocka aprított csokival, pár szem aprított aszaltszilvával és aszalt sárgabarackkal, és a tojásos masszához kevertem. Majd hat tojásfehérjéből keményre vert habot óvatosan belekevertem, és a kivajazott, kilisztezett formába öntöttem a masszát. Alacsony tűzön (3-as fokozat) egy ótár sütöttem.

A recept a Sütemény és torta c. Lajos Mari könyvből származik

Ál-mézeskalács karácsonyfadísz

Ezt nem lehet megenni, viszont olyan, mintha meg lehetne. Bár aki szereti a só-liszt gyurmát sok fahéjjal és szegfűszeggel, az próbálkozhat. De a szintetikus festék miatt, ami rajta van, mégsem ajánlanám...
A recept egy amerikai stílusú karácsonyi ötletkönyvből van, amit pár éve kaptam.
2 és harmad csésze lisztet (teljes kiőrlésű volt, mert anya megtalált a spájzban egy csomag lejárt szavatosságút... :D ), 3/4 csésze sót, kb két kanál szegfűszeget és egy csomag fahéjat összekevertem, és egy-másfél csésze vizet adtam hozzá, míg jól gyúrható nem lett. Kb két mm vékonyra nyújtottam, és kiszaggattam. Magas lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. A recept írt még hozzá timsót, amit nem tudom, hol lehet kapni, úgyhogy nem volt benne. Lehet, hogy ezért púposodtak fel, de engem nem zavart.
A megsült formákat (nagyon finom illatuk van) tubusban kapható gyöngyház fényű festékkel díszítettem. Mindkét oldalán. Elég melós, de megérte: a csoport, akiket tanítok, nagyon örült neki :).

Almás zabkása

Egy fél bögre zab- és rozspelyhet kicsit megpirítottam, hozzáöntöttem fél bögre vizet, és addig főztem, míg elfőtte a levét. Ekkor hozzáöntöttem fél bögre tejet, és sűrűre főztem. Közben került még bele egy csipet fahéj, egy fél csomag vanílisácukor és egy kiskanál méz, majd a legvégén egy reszelt alma. Díszítésnek almaszeletek és pár szem mazsola.
Téli hangulatban. Jóreggelt! :)

(Legközelebb nem lesz benne vaníliás cukor és talán fahéj sem.)
(Ja, és recept innen.)

hétfő, december 18, 2006

Vörösáfonyás-zabpelyhes cookie

Holnap karácsonyozás a csoporttal, akiket tanítok. Gongoltam, ajándékba kapnak tőlem karácsonyfadíszt (természetesen saját készítésűt - nemsokára felkerül ide is, bár nem lehet megenni) és sütit. Két félére gondoltam, az egyik ez lett. A receptet cookie-nál találtam.
Finom süti lett, bár így frissen kicsit száraz. Gondolom, puhul kicsit, és különben is teasüti, tehát jó is így.

Egy csésze lisztet összekevertem fél csomag sütőporral, egy csésze zabpehellyel, fél csésze rozspehellyel, és egy csomag aszalt vörösáfonyával.
Negyed csésze barnacukrot (most vettem észre, hogy kellett volna még hozzá fél csésze sima cukor is, azt kifelejtettem - így legalább nem túl édes, és most már különben is mindegy :) ) és egy csomag vaníliás cukrot simára-habosra kevertem egy tojással, négy-öt kanál tejjel és egy fél kocka margarinnal.
A cukros keveréket a liszthez öntöttem és jól összedolgoztam az egészet.
Sütőpapírral bélelt tepsire kiakanállal kupacokat csináltam a masszából (azért kicsivel, mert így darabra több lett, és az most fontos, hiszem olyan 30-an leszünk holnap), a tetejüket vizes kézzel kicsit ellapítottam, és mindegyikre egy negyed diót nyomtam. Közepes lángon előmelegített sütőben sütöttem kb 10 percig.

szombat, december 16, 2006

Reggeli turmix - banán, mandarin, jughurt

Diétázni kell. Mert gömbölyödök. Két hét alatt kb négy kilót híztam (bár a mérlegünk szerencsére nem jó). Ugyanis vastablettát kell szednem, mert kevés a vasam és a hemoglobinom, és elsorvadhat a szívem. Persze, ez majdnem minden nőnek problémája, tehát olyan nagy baj nincs. Csakhogy eszméletlenül sokat eszem, mióta szedem a tablettát. És folyamatosan farkaséhes vagyok, ami nagyon rossz érzés. Főleg, mikor már a hasam tele, de még mindig éhes vagyok, enni nem tudok már, de még muszáj lenne, csak egy falatot, aztán még egyet...
Ezt így nem lehet tovább folytatni!
Úgyhogy most vissza kellene fognom magam. Talán sikerül is...
Az első lépés: délelőtt csak gyümölcs, mint régen. No jó, ebben joghurt is van, egy doboz, vaníliás. És egy banán, és három kis mandarin. Turmixgép. Ennyi, befal. Éhes marad... :S

kedd, december 12, 2006

Csőben sült krumpli brokkolival és tojással



Rakott krumplinak indult. Megfőztem a tojást, és épp a krumplinak álltam volna neki, mikor kiderült, hogy csak három - nem túl nagy krumpli van. Hááát, ebből nem lesz rakott krumpli, gonoldtam. De akkor mi, ha már nekiálltam? Kis gondolkodás után eszembe ötlött, hogy a kertben van egy tő senyvedő brokkoli, épp bontogatja a legfelső virága a szirmait - azaz rögvest ehetetlen lesz. Sajnos nálunk elég gyakran járnak így olyan zöldségek, amikből kevés terem: várjuk-várjuk, hogy megnő, mikor aztán ehető, senki nem meri leszedni, mert csak egy van. No, úgy gondoltam, inkább megesszük, semhogy kinyíljon vagy szétfagyjon. Tehát brokkoli. A hűtőben van maradék főzőtejszín, lesz rajta beshamel.

Megőztem tehát a krumplit is, a brokkolit szódabikarbónás, sós vízben kicsit előpároltam (a szódabikarbóna azért kell, hogy szép harsány zöld maradjon - ezt valahol olvastam, de fogalmam sincs már, hogy hol. Mindenesetre tényleg zöld maradt. Bár hozzátenném, hogy még ropogós volt, mikor leszűrtem, és hideg vízzel le is öblítettem.). A krumplit és a tojást szeleteltem, egy jénai tetejében (merthogy ugye kevéske krumpli volt csak) szépen elrendeztem a krumplikarikákat, rá a tojáskarikákat, és a tetejére a brokkolit.
Vajat olvasztottam, két kanál lisztet hozzákevertem, kicsit pirítottam, majd felöntöttem a maradék tejszínnel (kb fél-1 deci lehetett) és kétszer annyi tejjel kb. Mártás sűrűségűre főztem, közben fűszereztem: került bele só, fehérbors, vegeta, szerecsendió, kevés curry, mert épp a kezem ügyébe került, ahogy egy üveg pesztó is, amiből két kiskanálnyit szintén belekevertem. Ezt a beshamel-szerű mártást ráöntöttem a krumpli-tojás-brokkoli-rakásra, és a tetejére maradék sajtot reszeltem, és vajdarabkákat is forgácsoltam. Így került be a sütőbe, míg kicsit meg nem pirult a teteje.


Számomra is meglepően jó lett. :)

Csokis brownie-cookie tallérok

Ma van a Fény Ünnepe! Nem, az nem a Karácsony! Hanem az Igazi Fény Születésnapja! Neki készült ez a süti, és persze Sztre-nek, aki megnyerte a kvízt és ezzel kiérdemelt valamiféle jutalmat. Nos, ez a jutalom része. Persze, ha nem lenne semmiféle alkalom, valószínűleg akkor is vinnék sütit. Ezt nem ússza meg senki :D.
A receptet Cs&V-nál találtam, ahogy ez már szokásos nálam.

Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam egy kis vízben elkevert két kiskanál instant kávé társaságában, majd hozzákevertem 3 dkg vajat. Közben megpirítottam egy marék diót egy serpenyőben, majd összedaraboltam. Összekevertem egy teáskanál sütőport kb harmad bögrényi liszttel. Két tojást habosra kevertem harmad bögre cukorral. A tojásos habhoz hozzákevertem még mindig habverővel a csokiolvadékot, végül hozzáöntöttem a lisztet és a diót is. Gyorsan összekevertem és fél órára betettem a hűtőbe.
Nagyon gyanús volt a tészta, mert iszonyúan folyós volt - igazság szerint pont emiatt több lisztet is tettem bele, mint az eredeti recept írta, bár nem mértem semmit. A hűtés után szerencsére kicsit masszívabb lett, de csak a teteje. A közepe olyan volt, mintha csokimousse lenne.
Sütőpapírral bélelt tepsire kanálnyi halmokat tettem, a tetejüket vizes kézzel lelapítottam, és 11 percre a sütőbe tettem. Először kicsit alacsony hőmérsékletet választottam, így az első adagnál a felénél feljebb vettem a sütőt (hármasról négyesre), és úgy sütöttem tovább - olyan negyed órát összesen. De a második adagnak tényleg pont elég volt a 11 perc négyes fokozaton.

Nagyon finom süti lett a végeredmény, igazán csokis - aki tehát a csokit szereti, annak ez is ízleni fog. :)

szombat, december 09, 2006

Kókuszos muffin mazsolával és vaníliás joghurttal

Rengeteget szoktam azon gondolkozni, hogy legközelebb milyen süteményt süssek. Rengeteg receptet összegyűjtöttem már, amit nagyon szeretnék elkészíteni, da amikor ott vagyok, hogy rajta, sütök valamit - fogalmam sincs, melyiket válasszam a sok közül. Legtöbbször az a vége, hogy sütök egy muffint csak úgy, beledobálva mindent, amihez épp kedvem van. A mai végeredmény ez lett.

Egy tálba beleszitáltam egy bögre sima és egy bögre réteslisztet, hozzáöntöttem egy bögre kókuszreszeléket, és egy kevés sütőport. Egy másik tálba belekanalaztam egy pohár vaníliás joghurtot (amit anyukám az öcsémnek vett, eszerint szent és érinthetetlen, no de végül is így is ő eszi meg, csak mi is kapunk belőle... no mindegy, csak nem lesz belőle családi viszály...), beleütöttem egy tojást, beleöntöttem egy csomag vaníliás cukrot, fél bögre cukrot, fél bögre olajat, és még egy kevés szódabikarbónát is. Az egészet habosra kevertem robotgéppel. A liszthez hozzáöntöttem az előzőleg jól megmosott fél bögre mazsolát és a tojásos keveréket, jól összekevertem az egészet, muffinformába tettem, és alacsony tűzön szép pirosra sütöttem.
Ennyi. Fél óra sem kellett hozzá.


Finom, bár kicsit száraz, ezért lekvárral jó enni, de ez egyáltalán nem baj. :)

péntek, december 08, 2006

Tejszínes-laskás tészta

.Egész délelőtt a művházat díszítettük tegnap a karácsonyi koncetekre, utána pedig még anyát is megvártam, míg végez a munkahelyén. Reggelire csak egy banánt turmixoltam össze joghurttal, ennyi volt az aznapi étkem. Olyan három óra magasságában tehát már igen éhes voltam - és anya is. Bonyolult ételt főzni semmi kedvem nem volt - nem is tehettem volna meg, mert kannibalizmus történt volna a családban, ha negyed órán belül nincs kaja az asztalon. Lett.
Farfalle tésztával szerettem volna készíteni, de itt nincs a boltban. Mindegy...

A gombát kockákra vágtam, és kevés olajon megpároltam. Közben adtam hozzá két-három gerezt áttört fokhagymát, megsóztam. Mikor már megpárolódott, öntöttem hozzá tejszínt, ősszeforraltam, kevés fehérborssal és szerecsendióval ízesítettem. A megfőtt tésztával összekevertem. Ennyi...

csütörtök, december 07, 2006

Túróscsusza

Ismét fantasztikus szakács-teljesítmény: hihetetlen bonyolult ételt főztem... :)
A túrós csuszát mindenki ismeri, és el is tudja készíteni szerintem - a maximális vita e körül az étel körül, hogy édesen, vagy sósan. Szerintem sósan, pirított szalonnával... De természetesen ízlések és pofonok.
A tésztát megfőztem, a szalonnát kockáztam és pirítottam, egy tálban összekevertem a tésztát, a csomag túrót, sok fejfölt, és a szalonnát (a tetejére is hagyva), majd negyed órára betettem a sütőbe pirulni.
Ilyen egyszerű, és finom is.

szerda, december 06, 2006

Céklamártogatós sajttal

Nos, ez megint nem normális kaja. De éhes voltam, és ilyenkor késő este mit ehet az ember lánya? Igazából már semmit sem kéne, este tízkor. Bár az utóbbi napok nagy zabálásai után nekem már mindegy. Legalább az egészségesség látszata maradjon meg...
A cékla egészséges, a tejföl is, a sajt is. Ennyiből áll ez. Cékla turmixgépbe - bár a turmixgép nem nagyon szereti, de így amolyan rusztikus mártogatós lett, amibe mártogatni nem lehet, viszont kanállal fantasztikusan lehet enni.
A céklát még hétvégén főzte anya hagyományos céklasalátának (savanyúság, tormás). Nos, szeretem én azt is, de a céklával annál sokka jobb dolgok is történhetnek. A sütés is akár, de még nyersen is finom. És csak úgy önmagában - akár sülve, akár főve - szerintem mennyei. Hihetetlenül édes, selymes ízű. Nagyon szeretem!!! Úgyhogy lenyúltam magamnak három kisebb gumót. Ez az egyik volt belőle, még van kettő...
Ez így nagyon finom volt rédióhallgatás közben. (Stílusosan a Cékla című műsort kísérte - meg persze előtte a PepperOOnit.)

kedd, december 05, 2006

Laska-rántotta


Tegnap sétálni voltam az erdőben, szokásos módon hagyva, hogy a lábaim vezessenek. Azok pedig egy fatönkhöz vezettek, ami tele volt gombával. Gyanús volt már nekem akkor, hogy ez finom gomba, sőt... talán laska. De kezdetnek csak lefényképeztem, utánanéztem, és csak muitán kiderült, hogy valóban laska, akkor mentem vissza érte. Ma. Szerintem olyan két kiló, de lehet, hogy több gombát szedtem össze arról az egy szem fatönkről. Egy darabig most gombás kaják következnek...

Késői laska (Pleurotus ostreatus)


Az így elsőnek csak egy egyszerű rántotta: hagyma megpárolva, gomba rádobva, megsózva, megpárolva, tojással összekutyulva, tetején bors, paprika, hozzá friss kenyér. Mindenképpen meg kellett ugyanis kóstolni ma, frissen. Nem tudom, mennyire egészséges torna után, este hétkor, mindenesetre nagyon finom :).

Isteni reggeli csodanapokra - pirított müzli

Épp azon gondolkoztam ma reggel, mit egyek reggelire. És pont - csodanapokon könnyen történik ilyedmi - megtaláltam kedvenc gasztroblogomon ezt a müzlit. Gondolkozás nélkül nekiálltam elkészíteni, és... és... ISTENI!!! De tényleg. Ahogy az olajos méz rákaramellizálódik a gabonapehelyre és a dióra... Hmmm... Ropogós, karamellás...
No, azt persze hozzátenném, hogy innentől kezdve kevésbé egészséges is, hiszen a mézet nem lenne szabad forrósítani, mert az értékes tápanyagai sérülnek, az olaj pedig... Viszont ha ilyen finom a végeredmény, akkor mindez nem érdekes. És különben is tettem bele még minden földi jót, ami itthon megtalálható volt:
Két kanál mézet és egy kanál olajat egy kis serpenyőben összemelegítettem, beleöntöttem kb két marék búzapelyhet (még mindig csak az van itthon, de már csak nagyon kevés maradt...) és fél marék darabosra vágott diót. Barnulásig pirítottam folyamatos kevergetés mellett. A vége felé öntöttem rá egy kevés kókuszreszeléket, csipet lenmagot és szezámmagot is szórtam rá, és egy kevés megmosott mazsolát. Összekevertem az egészet, és megvártam, míg kihűl - a karamell-réteg megszilárdulása miatt van erre szükség. Nos, addig természetesen nem tudtam várni, de ettől még nagyon gyorsan elfogyott.
Azt hiszem, gyorsan csinálok még egy kis adagot a maradék búzapehelyből...
Bourbon vaníliás zöldtea jár mellé, az egészség jegyében.

hétfő, december 04, 2006

Barackjoghurt almával és körtével turmixolva

Nos, úgy látszik, mostanában csak ennyire futja. Nem mintha megszűnt volna a főzés iránti szenvedélyem, de Anya nem enged a konyhába. Ha meg nincs itthon, akkor alapanyag sincs, nekem meg pénzem. Hát igen, szegény félegyetemista vagyok, munka nélkül, sulival végezvén... Most persze hétfő van, és rengeteg kaja felhalmozva a hűtőben, tehát megint nem lesz szükség arra, hogy főzzek. Legalább valami olyan-mintha-főznék reggelit legalább.
Egy öcsém által rejtélyes okból magával nem vitt barackos joghurtot egy kicsi körtével és egy kicsi almával összeturmixoltam, a képen látható citromhéjból a belsejét is beledobtam, addig nyomtam a turmix gombját, míg jó habos nem lett. Fagyasztott meggyet turkáltam elő a mélyhűtő mélyéről díszítésnek. Ennyi. Hihetetlen tehetséges vagyok, jeeee... :)
(Ez majdnem tökugyanolyan, mint az előző turmix, amit csináltam. De hát körte van itthon, meg alma...)