Épp azon gondolkoztam ma reggel, mit egyek reggelire. És pont - csodanapokon könnyen történik ilyedmi - megtaláltam kedvenc gasztroblogomon ezt a müzlit. Gondolkozás nélkül nekiálltam elkészíteni, és... és... ISTENI!!! De tényleg. Ahogy az olajos méz rákaramellizálódik a gabonapehelyre és a dióra... Hmmm... Ropogós, karamellás...No, azt persze hozzátenném, hogy innentől kezdve kevésbé egészséges is, hiszen a mézet nem lenne szabad forrósítani, mert az értékes tápanyagai sérülnek, az olaj pedig... Viszont ha ilyen finom a végeredmény, akkor mindez nem érdekes. És különben is tettem bele még minden földi jót, ami itthon megtalálható volt:
Két kanál mézet és egy kanál olajat egy kis serpenyőben összemelegítettem, beleöntöttem kb két marék búzapelyhet (még mindig csak az van itthon, de már csak nagyon kevés maradt...) és fél marék darabosra vágott diót. Barnulásig pirítottam folyamatos kevergetés mellett. A vége felé öntöttem rá egy kevés kókuszreszeléket, csipet lenmagot és szezámmagot is szórtam rá, és egy kevés megmosott mazsolát. Összekevertem az egészet, és megvártam, míg kihűl - a karamell-réteg megszilárdulása miatt van erre szükség. Nos, addig természetesen nem tudtam várni, de ettől még nagyon gyorsan elfogyott.
Azt hiszem, gyorsan csinálok még egy kis adagot a maradék búzapehelyből...
Bourbon vaníliás zöldtea jár mellé, az egészség jegyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése