csütörtök, február 28, 2008

Bableves krumplipogácsával

.
Életem első bablevese, és egész jól sikerült. MöCi is megette, pedig korábban, ha kérdeztem, főzhetek-e levest, mindig nem volt a válasz, merthogy ő nem eszik levest. Most nem kérdeztem. És ezentúl nem is fogom. :)
A mi családunkban ha bableves, akkor krumplipogácsa - más néven parasztpogácsa - van mellé. A nagynéném szerint bármikor megkérdezték anyukámat kiskorában, mit szeretne enni, a válasz bableves krumplispogácsával volt. :)
Sajnos az én (MöCö) pécsi konyhájából sok elég fontos alapanyag hiányzott, mint pl valami füstölt hús, de még inkább szalonnabőrke. Szerencsére végül is így is ehető.

Úgy kezdődik, hogy egy nappal korábban beáztatom a babot vízbe, hogy jól ellepje. Másnap nagy fazékba beleöntöm a babot, teszek hozzá sok sárgarépát, meg fehérrépát, meg zellert, meg több gerezd fokhagymát, meg fél vöröshagymát, meg kolbászkarikákat, felöntöm vízzel, és főzöm sokáig. Közben kerül még bele só, bors, két babérlevél, meg ilyen szárított fűszerkeverék, amiben van petrezselyemöld, meg zellerzöld, meg szárított répa meg nemtudommégmi.
Míg fő, megcsinálom a csipetkét: egy tojáshoz adok kevés sót meg annyi réteslisztet, amennyit felvesz. Ezt jól összedolgozom, és csipetkéket csipkedek belőle (mi gömb alkúra formázzuk az ujjaink között, de ahány ház, annyi szokás - mondjuk szerintem a különböző formáknak más az íze is, és szerintem így a legfinomabb). Vigyázni kell, hogy a csipetkék ne ragadjanak egymáshoz, ezért mindig össze kell keverni őket kevéske liszttel.
Amikor megfőtt a bab, adok a leveshez felkarikázott virslit (mert nincs füstölt húsom, valami azért csak kell bele), meg hozzáadom a csipetkét is. És csinálok egy kis paprikás rántást is, de igazából nem kell sok, mert a házi kolbásztól már így is elég paprikás, a csipetkén lévő liszt miatt meg úgyis besűrűsödik - de nem mertem kihagyni.

Ez a leves, de a krumlispogit is közben kell elkészíteni, hogy egyszerre legyen kész. Ezért levesfőzés közben fel kell tenni pár szem krumplit főni, héjában. Mikor megfőtt, megpucolni, egy tálba tenni, megy hozzá só és vaj vagy margarin (kb. 10 deka, de fogalmam sincs, sosem mérem, ha úgy látom, nem elég, teszek méghozzá). Összetöröm a krumplit, közben úgyis beleolvad a vaj (még forró) és a sóval is jól elkeveredik (csaltam: tettem bele kurkumát is egy keveset, mert sárga kedvem volt - íze meg úgysincs). Aztán hozzáadok lisztet, annyit, hogy olyan legyen a tészta, amilyennek lennie kell, azaz álljon össze. Jó alaposan összedolgozom, majd kinyújtom. A tetejét elvileg szaggatóval kell mintázni, de a pohár erre nem alkalmas, szaggatóm meg nincs, úgyhogy késsel vagdostam be. Aztán szaggattam, pohárral. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket, megszórtam köménymaggal, be a forró sütőbe. Figyelni kell: mikor az alja megpirul, meg kell fordítani a pogácsákat, hogy a tetejük is megpiruljon.

Mikor minden kész, a levest sok tejföllel és pogácsával kell enni.
Némi jelentősége van, hogy miért kell pogácsát enni a babhoz - legalábbis vegetriánuskori emlékeim alapján. A bab és a keményítőtartalmú ételek együtt teljesértékű fehérjévé válnak a szervezetben, ha jól tudom. Ez a fehérjekomplettálás elve. Persze, itt hús is van a levesben, de ettől még pogácsa nélkül nem az igazi. A köménymag meg segíti a krumpli emésztését. Állítólag. A borsikafű meg a babét, de az nekem nem volt, majd ha kikel a kertben. Többet nem tudok okoskodni. :)

hétfő, február 18, 2008

Grissini brindzás mártogatóssal buliba

.
Ezt a receptet ma kötelezően közzé kell tennem itt a blogon, akkora sikert aratott a hétvégi meglepetés szülinapi bulin. :)
Mindenkinek más volt a "feladata", amit vinni kellett, és nekem az előétel - sós rágcsa maradt. Kicsit gondolkoztam, mi legyen, de gyorsan rájöttem, mert már eleve rég kinéztem, másrészt mostanában nagyon benne vagyok a kelttészták gyártásában. Mammánál és Dolce Vitánál találtam receptet, és végül az utóbbit sütöttem meg - de csak mert nagyobb mennyiséghez volt megadva, különben az ízesítőket leszámítva úgyis ugyanaz. Én meg különben is mást tettem bele: kakukkfüvet és oregánót, szárítottat, azért mindkettőt, mert már mindegyik zacskóban csak kevés fűszer volt, egy fajtából nem lett ovlna elég.

Fél kocka élesztőt feloldottam 3 deci melegvízben. Fél kiló lisztet összekevertem egy kanál sóval, egy teáskanál cukorral, a fűszerekkel, majd hozzáadtam az élesztős vizet és végül két kanál olivaolajat. 10-15 percig dagasztottam (elég nehezen akart elválni a kezemtől, de végül megadta magát :) ). Pihent kb másfél órát, aztán átgyúrtam, centi vastagra kinyújtottam és rudakat vágtam belőle. A rudakat kicsit megsodortam, tepsire sorakoztattam úgy egy centi távolságra egymástól, és előmelegített sütőben legmagasabb lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. Jó ducik lesznek. :)
És nagyon-nagyon finomak.


Hogy ne csak magába együk, csináltam hozzá mártogatóst. Igazából nem méricskéltem semmit, és csak dobáltam bele mindenfélét, míg úgy nem gondoltam, most már jó. Kb így készült:
Egy doboz philadelphia sajtot összekevertem egy kocka brindzával (nem emlékszem, hány dekás volt, ezüstszínű csomagolás, kb mint egy 10 dekás vaj, akkora), meg tettem hozzá pár deka vajat, aztán pár nagy kanál joghurtot, meg pár kanál tejfölt - míg úgy gondoltam, már jó az állaga. Ízesítésnek került bele két nagy gerezd fokhagyma összenyomva meg három-négy szál újhagyma apróra vágva és egy csokor petrezselyem aprítva. Aztán egy éjszakát töltött a hűtőben összeérni.
A mártogatóshoz nyers zöldségeket is vittem, csíkokra vágva. Éppen répa, jégcsapretek és cukkíni volt - nekem ez utóbbi a kedvencem nyersen, de ez fogyott a leglassabban. :)

Hozzávalók:

Grissini:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
3 dl víz
két nagy kanál olivaolaj

kevés cukor
fűszerek

brindzás mártogatós:
philadelphia sajt
brindza
vaj
tejföl
joghurt
fokhagyma
újhagyma
petrezselyem
(só nem kell, a brindza elég sós)

mártogatni mindenféle nyers zöldség

A képek a buliban készültek, azért nem olyan szépek.

Szalagos fánk

.
A fánk számomra az összes kelttésztánál misztikusabb volt. Eddig. Ugyanis már az első alkalommal is majdnem tökéletesre sikerült, és azóta sem rontottam el. Pedig három hete minden hétvégén sütöttem, és ma is fogok (a hétfő nekem még hétvége :) ).
Így ránézésre anyukámnak csak annyi kifogása volt, hogy szerinte túl forró olajban sütöttem. Nem tudom, ez miből látszik, meg mi a következménye, mert szerintem jó volt.

Egy-két praktikus dologra rájöttem három próbálkozás után:
- kelesztés után át kell gyúrni kicsit (Először nem mertem, mert egyik recept sem írta - bár gyanús volt, hogy kéne. Anélkül is jó volt, de így még levegősebb lesz a végeredmény.)
- nem szabad lisztezett deszkán dolgozni vele, mert a liszt belehullik az olajba, és felhabzik => nem lesz tökéletesen szalagos (mint egyébként ezek itt a fotón, csak kicsit csaltam, és kiválogattam a legszebbeket, és úgy forgattam, mintha)

T3v receptjét használtam, majdnem hűen. Citromhéj helyett citrom aroma került bele, rum helyett pedig fehérbor és rumaroma (alkohol kell bele, mert akkor nem szívja annyira magába az olajat - a nagynéném szerint, de egyébként ezt a tej is megakadályozza).

Úgy kezdődik, hogy másfél deci langyos tejben megfuttatok egy fél kocka élesztőt egy kis cukor társaságában. Egy tálba kimérek 30 deka lisztet, mélyedést csinálok a közepébe, és a következőket öntöm bele: egy tojás sárgája, fél teáskanál só, 2 kanál cukor, egy fél ampulla citromaroma, egy fél ampulla rumaroma, kb egy kanál fehérbor (nem emlékszem pontosan, mennyi volt), 3 és fél deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Jól összedolgozom aztán dagasztom 20 percig. Közben filmet nézek, hogy ne legyen unalmas. :)
Letakarva pihen jó egy órát. Mikor megkelt, átgyúrom kicsit, és kinyújtom. Egy pohárral kiszaggatom, és a kiszagatott fánkokat letakarva még fél órát hagyom kelni.
Olajat melegítek - erre a célra csak friss olaj jó, amiben még nem sült semmi (különben sem szabad használt olajban sütni, mert egészségtelen, de itt még fontosabb, mert nem lesz szalagos). Mikor az olaj már elég meleg, beleteszem a fánkokat, azzal az oldalukkal lefelé, ami eddig felül volt. Közben a közepüket benyomom. Fedő alatt sütöm az egyik oldalukat, ha már szép piros, megfordítom, és fedő nélkül sütöm tovább.
Baracklekvárral tálalom, és a porcukrot messziről elkerülöm, mert minden süti tetején utálom. Ebben az egészben az egyik legjobb, hogy ha én sütöm, nincs rajta porcukor, és nem rohanok ki tőle a világból. :) Persze, aki szereti, szórja meg porcukorral (brrrrr).

Hozzávalók:

30 dkg liszt
fél kocka élesztő
másfél dl tej
2 kanál cukor
25 ml rum - helyette rumaroma és fehérbor
1 tojás sárgája
fél teáskanál só
1 citrom héja - vagy citromaroma
3,5 dkg olvasztott vaj

péntek, február 08, 2008

Zabkása kakaóval, joghurttal és naranccsal

Onnan szoktam tudni, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz, hogy ellenállhatatlan joghurtéhség tör rám. Ilyenkor minden reggelire gyömülcsös joghurt turmixot, joghurtos müzlit vagy hasonlókat készítek magamnak, és ha nincs túl hideg, kitelepedek a teraszra befalni. Persze ahhoz most még hideg van, de a nap legalább gyönyörűen süt.
Eszembe jutott a tavalyi zabkásám, de most kicsit máshogy csináltam. Talán még finomabb is lett.

Egy fél bögre apró szemű zabpelyhet kicsit kevesebb, mint egy bögre vízzel feltettem főni, és megszórtam kakaóporral. Nagyon gyorsan megpuhult és besűrűsödött. Ekkor hozzákevertem egy doboz vaníliás joghurtot (egyébként nem szeretem már az ízesített joghurtokat, de anya mindig csak ilyeneket vesz, én pedig mostanában nem vásároltam - szerencsére végeredményben tök jó lett a zabkásában) és egy nagy kanál mézet. És kis gondolkodás után egy narancsot is belekockáztam.
Egész meglepő ízek vannak benne, de finom. :)

csütörtök, február 07, 2008

Kókuszcsók

.
A maradék tojásfehérjékből készült, Ana receptje alapján - már nem először. Nagyon egyszerű és nagyon finom. Igazából nem szoktam betartani a megadott arányokat, de azért a végén majd azt írom le.

Nekem hat tojásfehérjém volt, úgyhogy annyiból vertem habot. Időközben cukrot is tettem hozzá, de nem mértem, csak úgy kb-ra, meg egy nagy kanál mézet és négy-öt deka keményítőt. Mikor már nagyon kemény a hab, hozzákevertem kb egy kanál citromlevet és 20 deka kókuszreszeléket. Egy kanállal kupacokat tettem a masszából a sütőpapíros tepsire, és 160 fokon sütöttem, míg szépen megpirult. Kihűlés után olvasztott étcsokival csorgattam meg, hogy ellensúlyozza az édességet.

Hozzávalók eredetileg:

4 tojásfehérje
10 deka cukor
egy kanál méz
13 deka kókuszreszelék
4 deka keményítő
egy kanál citromlé vagy ecet

szerda, február 06, 2008

Aranygaluska

.
Mióta a kelttésztáktól már nem félek annyira, szorgalmasan gyakorlom a készítésüket. A mostani "áldozatom" az aranygaluska volt. Már másodszor. És kicsit félek attól, hogy minden hétvégén kell készítenem, ez ugyanis MöCö kívánsága. Úgy tűnik, jól sikerült. :)
Ezért aztán azt kell mondjam, kezdeti félelmem a kelttésztáktól, mint mostanra kiderült, teljesen alaptalan volt - vagy szimplán ügyes vagyok. :) Ráadásul a hétvégén majdnem tökéletes szalagos fánkot sütöttem. (Majdnem: csak fél centi volt rajta a szalag, és szerintem annál nagyobbnak kell lennie - de már sejtem, hol rontottam el. A következő hétvégén ismétlem, és arról beszámolok, ha jól sikerül.)

Az aranygaluskát Piszke receptje alapján készítettem, bár nem mertem annyi tejet tenni bele, mert más receptek kevesebbet írtak. Nála részletesen olvasható a recept és az elkészítés, én itt inkább csak magamnak lejegyzetelem.

Egy bögre (2 és fél deci) tejet meglangyosítok, teszek bele egy kiskanál cukrot és feloldok benne 2 deka élesztőt (ez egy fél kocka). Egy nagy tálba beleöntöm a lisztet (ha lenne szitám, akkor szitálnám, de nincs), mélyedést csinálok a közepébe. A mélyedésbe kerül két tojássárgája, 5 deka porcukor (bár inkább kevesebb), 6 deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Ezt alaposan összedolgozom és addig dagasztom, míg szépen elválik a kezemtől és a tál oldalától.
Pihen másfél-két órát és szép nagyra kel.
Ekkor átgyúrom kicsit. Lehetne nyújtani és szaggatni is, de egyszerűbb kis gömböcskéket gömbölygetni a tésztából. Egy sütőedénybe (lehet nagy tortaforma vagy bármi más - nekem eddig mindenből "kikelt", valami nagyobb kell) leteszem az első sor gömböt - kis távolságra egymástól. Megszórom kicsit cukrozott dióval (igazából dejóval, mert MöCc nem szereti az igazi diót, én viszont a dejót is nagyon szeretem), a többi gömböcöt pedig beleforgatom a dióba - így garatnáltan sok dió lesz rajta. És még plusz meg is szórtam a sorokat dióval. A felülre kerülő gömböket már nem dióztam meg, mert azokat fényesre-pirosra szeretném sütni, ezért sütés előtt megkenem tojásfehérjével.
Így kel még jó fél órát, aztán be a meleg sütőbe. 200 fokon sül kicsit több, mint fél órát, közben eszembe jut, hogy így meg fog égni a teteje, úgyhogy gyorsan beborítom alufóliával. 40 percnek elégnek kell lennie.

Vaníliasodót készítek hozzá, szintén a Piszkénél látott módon, csak egy liter tejből, mert még így is kevés lesz. :)
A liter tejet felteszem melegedni. Másfél deci kivételével, mert abba belekeverek négy tojássárgáját 3-4 kanál cukrot, vaníliát valamilyen formában és négy deka keményítőt. A forró tejhez kell hozzákeverni, az besűrűsödik és kész.


Hozzávalók:

Tészta:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
két és fél deci tej
5 deka porcukor
6 deka olvasztott vaj
két tojás sárgája
egy csipet só mindenképp!!! (sokszor elfelejtem, de kell)

Sodó:
1 liter tej
4 tojás sárgája
3-4 kanál cukor
4 deka keményítő


Megmarad: 6 tojásfehérje. :)

Kínai keles, borsós, gombás ragu rizzsel

.
Ez volt a kedvencem még korábban, amikor öt évig vegetáriánus voltam. Azóta rájöttem, hogy nem tudok füstölt szalonna és füstölt kolbász nélkül élni. :))) Akkoriban még anya főzött - két-, sőt sokszor háromfelé. Ezt a receptet, ha jól emlékszem, valamelyik testkontrollos könyvből néztem ki, de most nem találom. Végül is így is elronthatatlan és nagyon-nagyon finom. Barna rizzsel az igazi (itt simával készült, de következőnek már barnával, és még MöCönek is jobban ízlett úgy).

Igazán egyszerű elkészíteni:
Csíkokra vágott hagymát kicsit olajon megpirítok, majd hozzáadom a szeletelt gombát, egy kis fagyasztott borsót és falatnyi darabokra vágott kínai kelt. Addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Közben só és bors kerül rá.
Rizzsel tálalom.