Banános-kivis joghurt turmix

Ma azzal kezdtem, hogy bizakodtam, aztán elkeseredtem, bőgtem, feladtam, mégsem adtam fel, megoldottam, és most örülök. Ez meg egy ilyen ünneplős turmix, remélem nem előre a medve bőrére...
Arról van ugyanis szó, hogy írom a szakdolgozatomat (ezért nem főzök és nem írok blogot, mert most már tényleg le kéne adnom, így is egy évvel később, mint kellett volna...). A leadási határidő hétfő. Tegnap csináltuk volna meg a statisztikát, de akivel csinálom a vizsgálatot (pontosabban ez az ő vizsgálata, én csak besegítek), annak nem voltak begépelve az én mintámhoz illeszkedő tesztjei. Meg különben is problémás a statisztika, kicsit több gondolkodást igényel. Tehát tegnap kiderült, hogy hétfőig ebből nem lesz semmise. Telefonálgatás TO-ra, meg minden, kiderül, esély nincs haladékra...
De aztán mégis, hétfőn leadom a szakdolgozatot, pedig addig nyilván nem lesz kész. De többet nem árulok el, mert titok. :)
Most két hétig azonban ezerrel folytatom az írást, addigra olyan profi lesz, hogy doktorinak is elmehetne (haha, ez azért nem igaz :D).

Szóval ma ennyit legalább "főztem" ünneplésként:
Egy doboz joghurt, egy banán és egy kivi a turmixgépbe, kutyulás. Pohárba, bele még egy kivi darabokra, megesz, poszt megír, megy vissza tanulni.

Reggeli turmix - banán, mandarin, jughurt

Diétázni kell. Mert gömbölyödök. Két hét alatt kb négy kilót híztam (bár a mérlegünk szerencsére nem jó). Ugyanis vastablettát kell szednem, mert kevés a vasam és a hemoglobinom, és elsorvadhat a szívem. Persze, ez majdnem minden nőnek problémája, tehát olyan nagy baj nincs. Csakhogy eszméletlenül sokat eszem, mióta szedem a tablettát. És folyamatosan farkaséhes vagyok, ami nagyon rossz érzés. Főleg, mikor már a hasam tele, de még mindig éhes vagyok, enni nem tudok már, de még muszáj lenne, csak egy falatot, aztán még egyet...
Ezt így nem lehet tovább folytatni!
Úgyhogy most vissza kellene fognom magam. Talán sikerül is...
Az első lépés: délelőtt csak gyümölcs, mint régen. No jó, ebben joghurt is van, egy doboz, vaníliás. És egy banán, és három kis mandarin. Turmixgép. Ennyi, befal. Éhes marad... :S

Barackjoghurt almával és körtével turmixolva

Nos, úgy látszik, mostanában csak ennyire futja. Nem mintha megszűnt volna a főzés iránti szenvedélyem, de Anya nem enged a konyhába. Ha meg nincs itthon, akkor alapanyag sincs, nekem meg pénzem. Hát igen, szegény félegyetemista vagyok, munka nélkül, sulival végezvén... Most persze hétfő van, és rengeteg kaja felhalmozva a hűtőben, tehát megint nem lesz szükség arra, hogy főzzek. Legalább valami olyan-mintha-főznék reggelit legalább.
Egy öcsém által rejtélyes okból magával nem vitt barackos joghurtot egy kicsi körtével és egy kicsi almával összeturmixoltam, a képen látható citromhéjból a belsejét is beledobtam, addig nyomtam a turmix gombját, míg jó habos nem lett. Fagyasztott meggyet turkáltam elő a mélyhűtő mélyéről díszítésnek. Ennyi. Hihetetlen tehetséges vagyok, jeeee... :)
(Ez majdnem tökugyanolyan, mint az előző turmix, amit csináltam. De hát körte van itthon, meg alma...)

Gondűző körte-alma turmix

Ma nincs jó kedvem...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...