Ma nincs jó kedvem...Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...
2 megjegyzés:
Szia Ildi!
Köszi, hogy feltetted a linket!
Ne mondd, hogy senki sem olvassa a blogodat, mert biztos nem igaz. Nagyon egyedi a stílusod, a külcsíny és a belbecs egyaránt meggyőző.
Amúgy én is tanultam cihológiját, de 1 ponttal sajna (vagy szerencsére?) kevesebb volt a kelleténél a felvételin az LT-n.
Mondjuk én úgysem lennék jó agyturkász, de a reklámhapcihológia érdekelt volna.
De mostmár elferdültünk (én és a szemem), hogy egy ilyen tudathasadásos metafórával éljek.
Igérem, amint kicsit több időm lesz, alaposabban is átvizslatom a blogjaidat! Nagyon szépek a képek is. Fotózással is foglalkozol?
Ami Petit illeti, azért én bízok benne. Szerintem Karácsonyig biztos felkerül a link. :)
Ne legyél szomorú, ha ilyen guszta dolgokat tudsz csinálni!
Ágoston
Szia Ágoston!!!
Ha tudnád, most milyen jól esett, hogy irtál. Épp tönkrement a gépem, és ez eléggé megvisel. Ha majd megtudja a Peti is, őt is megfogja, mert övé a gép... Ráadásul ma szóltak, hogy egy hétre menjek a világ végére... Igy is tök egyedül vagyok, már csak ez hiányzott...
Nade! Épp ezért vidit fel most a hozzászólásod!
Örülök, hogy tetszenek a képeim, mert bizonytalan vagyok abban, jók-e. Ugyanis nem tudok fotózni, csak próbálkozok... És jól esik a dicséret nagyon... :)
A pszichológia azért jó dolog ám! Bár engem meg épp a reklámos - pr-es - ilyesmis része érdekel kevésbé, inkább a klinikum... :)
Most egy hétre eltünök, mennem kell Bakonyszücsre, aztán meg ki tudja, mikor lesz jó a gép... Azért megpróbálok nem szomorú lenni, csak nincs miért... De majd találok! :)
Megjegyzés küldése