Itthon otthon

Tél van. Hideg. És jelen pillantban szél is. És sötétség. Ez engem kikészít. Még normál körülmények között is, nem akkor, amikor alapból is magam alatt vagyok sok minden ok miatt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ilyenkor felfokozódik a szeretetéhségem. Mivel magam alatt a szociabilitásom a nullához konvergál, ezért a barátoktól nem kaphatom meg, hiszen nem is találkozom velük. Fickó híján marad Zetor, a mackóm. De, ugye, azért ő se az igazi. Puha, szeretgethető, meg minden, de ilyenkor a gyerekkor védelme és biztonsága kell...A macim pedig nem nagyobb nálam. Hát, nincs mit tenni, ha már összemenni nem lehet, akkor fel kell idézni. És van, aki ilyenkor a csokihoz nyúl, én nem. Hanem a főzelékhez. Ahogy anyukám csinálja. Az kell ilyenkor! Az segít... (meg a pohár bor:)...Tökéletesen megnyugtat. És ráhangol a napi bőgésre. :)

Most éppen zöldbabfőzelékre vágytam. Mi otthon mindent pirosan készítünk, lévén Kalocsán még a kalácsba is tesznek paprikát. Ugyebár...(Ha jó sütőm lenne az albiban, akkor csinálnék azt is. Sós, paprikás kalácsot. Igazi kelt tészát, zsírral....nyámm!!!De nem jó a sütőm, kiszárít mindent, így nem is próbálkozom. Majd ha saját lakásom lesz! Légkeveréses sütővel...Ó, igen! :))))
Na, szóval. A zöldbabfőzelék nálunk úgy készül, hogy a babot (vagy nyers vagy fagyasztott, de semmiképpen se konzerv) megdinsztelem apróra vágott fokhagymával pici olajon. Ha puha, lehúzom a tűzről, szórók rá lisztet, paprikát, majd felöntöm hideg tejjel és újra felforralom, hogy besűrűsödjön.... És már kész is. Az egész kb. fél óra. Na jó, 40 perc.
(És, ahogy anyukámtól tanultam, vgy túl híg lesz, vagy túl sűrű. Ez most az utóbbi verzió. És kicsit csaltam, mert én teljes kiőrlésű liszttel csinálok mindent, amit csak lehet, így a főzeléket is. Anyukám meg finom liszttel. Jah, és a végén tettem bele egy pici ecetet (azt édesanya is szokott), mert attól pikánsan savanykás lesz.

Szóval tökéletes téli bekukckózós étel. Legalábbis nekem. :))) Ja, és egytálétel. Mert a főzeléket csakis feltét nélkül, max. fasírttal vagy tükörtojással, de pörkölttel semmiképpen se.

Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)






Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: karib.kapitany@gmail.com
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.

Patchwork takaró nászajándékba

Hónapok óta készültem Dikti és Csudi esküvőjére. Diktivel (Dorka) 5 évig laktam egy szobában az egyetemi kollégiumban. Így aztán bőven megérdemelte a sok munkát, hiszen igazán jó szobatárs volt. Erről már korábban írtam.

Diktiék Dorogon laknak, az esküvő Esztergomban volt, a lagzi Dorogon, a Lógatónál. Az eső végig zuhogott, de szuper jó babonákat találtunk ki hozzá (már csak azt nem tudjuk, hogy vajon ennyi pénzük, vagy ennyi gyerekük lesz, vagy a kettő együtt? :D ).
Péétráával amolyan hangulatfelelős-félék voltunk, ami azért vicces, mert ilyen feladat nélkül is végigtáncoltuk volna az egész éjszakát. Nagyon jól éreztük magunkat. És ott volt a két Krisz is a koli szembeszobából. :)


Ha már gasztroblog, pár szó a kajáról. Rengeteget ettem, minden nagyon finom volt, épp, mintha anyukám készítette volna. Kisvirág kedvéért a menü: húsleves (hozták hozzá a húst és a zöldséget is, és volt lába, és kettőt lábát is megettem, biztos azért ment olyan jól a tánc :) ), rántott hús, sajttal sonkával töltött rántott hús, rántott gomba, valami tekert göngyölt sült hús, meg talán más húsok is, petrezselymes krumpli, rizs, kovászos uborka és káposztasaláta. Aztán volt sok aprósüti, meg a torták. És éjfél körül pörkölt és isteni töltött káposzta. Azt hiszem, ennyi. Másnap délben morzsa parti, ahol mindenki jól lakhatott a maradékokból, és még így is maradt. Én speciell kb kétszer annyit ettem, mint szombat este, pedig akkor sem ettem keveset... :D Aztán még kedden sem bírtam elmenni futni, úgy tele volt a hasam. :D


De a lényeg:

Drága Dikti és Csudi!
Sok boldogságot Nektek!
(És kellemes nászutat! ;) )

Mostanában + egy kis reklám

Nincs sok szabadidőm. Mondhatnám semennyi. És nem panaszkodásképpen, mert fantasztikus, hogy van (több) munkám, manapság ezért sokan irigyelhetnek. De azért az tény, hogy túlvállaltam magam, nagyon. Általában reggel 7 előtt megyek el, és este 9-re érek haza. Na jó, szerencsére nem minden nap. De az adminisztrációt is meg kell csinálnom. Én vállaltam, nem szólok egy szót sem (azért ne ellenőrizzen mostanában senki inkább...). Ja, és bringával járok dolgozni, mert a buszok nem alkalmazkodnak a percre kiszabott időmhöz. (Nyáron vennünk kell autót, jogsit kell szereznem...)
Az utóbbi egy hónapban szerencsém volt, elég sok hétvégét itthon töltöttem, pedig általában tanfolyamokon ülök.

Sütni-főzni alig tudok, de azért néha muszáj, mert megbolondulnék. Ma Lila Füge nyomán sütöttem gombás-mascarponés halat (hallal is nagyon finom!), tegnap profiterolt készítettem, ma a maradék tojásfehérjékből diós habcsókot. A korábbiakra nem is emlékszem, pedig azért tuti volt más is. Fotózni már nincs kedvem, blogolni még kevésbé.
Azért a kördéseket, díjakat, mindenféle kedves rám-gondolást megírok-válaszolok majd valamikor, csak...

A maradék minimális időben pedig varrok. Ez teljesen új (na jó, középiskolában meg szerettem volna tanulni varrni a nagynénémtől, aki varrónő, de egy nadrágon kívül többre nem jutottam), teljesen magamtól csinálok mindent, és egyre jobb. Legalábbis szerintem. Majd szeretnék takarókat, meg falvédőt meg mindenfélét készíteni. Persze, ha megjavítják a varrógépet, mert ma reggel elromlott... :((((
A képeken az első próbálkozások.

Aztán:

Egy kis nyár a télben, mert ilyen is lesz. Ha tud még valaki hinni benne. Épp iszonyat szél tombol odakint. :( És az eső is csöpög, én pedig mehetek bringával holnap reggel dolgozni...

Nos akkor a lényeg, ami miatt az egész bejegyzés született: öcsém és barátai szörfkölcsönzőt és iskolát nyitnak Balatonföldváron. Hivatalosan már elindultak, itt a honlapjuk: http://wasserstart.hu/ . De nem árt a reklám, hogy munkájuk is legyen a nyáron. Már most lehet jelentkezni a szörftáborokba, ahova 12 éves kortól 100 éves korig várnak mindenkit (akár szállással, étkezéssel - aki most jelentkezik, kedvezményt kap). Természetesen egyéni oktatás is lesz. Az öcsém az oktató. A mai sütiért cserébe én is kapok egy ingyen órát.
Mondjuk nekem mindegy, mert a párom is szörfös, tavaly meg az öcsém barátnője tanított - de csak egy órát, úgyhogy szavukon fogom majd őket. Csak legyen végre nyár!!!

Végül egy kép az "őzünk" fenekéről, amint egy vasárnap ebédidőben dézsmálja a kelbimbóinkat. Szerencsére csak a nagy leveleket eszi meg, a bimbókat meghagyja nekünk levesbe. Jut is, marad is.
Mondjuk ahogy elnézzük a szőrét szegénykének, nem lehet fiatalka, úgyhogy nem esszük meg. Rágós lehet már a húsa... :)))

A párom amúgy még Karácsony előtt kiment Ausztriába dolgozni, majd Húsvét után jön haza. Ez lehetne rossz is, de én inkább örülök, úgysem lenne rá időm, ha meg mégis, a fáradtságtól hárpiaszerűen elviselhetetlen vagyok esténként.

De majd nyáron! Én biztosan megtanulok szörfözni (sajnos autót vezetni is meg kell tanulnom, de ahhoz nincs olyan nagy kedvem)!
Ha ilyen szél lesz, mint most, ez lesz a szörfösök paradicsoma (bár nem tudom, velem mi lesz, mert a szelet nem szeretem... :))) ).

BÚÉK + mindaz, amiről tavaly nem írtam, pedig lehetett volna...

Karácsony.
A munkatársaim számára készített ropogós pirított müzli Ch&V után, gazdagon, meg horgolt csillagok (a mintákat itt találtam).
A karácsonyi tortánk Maci alapján - bizonyítja, hogy nem szabad mindig túl bátornak lenni, jobb lett volna, ha ragaszkodok az eredeti recepthez. Így kicsit tömény lett - a spájzban még van belőle. :)

Ő itt az őzikénk, bejár hozzánk az erdőből.
Az első képen nyáron látható, mikor fényes nappal zabálja tele magát a szőlőnkből. A másik három képen Karácsony első napján, hóesést követően kutat némi ehető után a kertben, de ahogy az utolsó képen is látszik, a kelbimbót már lezabálta...
Ha mindent megesz, végül mi fogjuk megenni őt - van erdész ismerősünk, megígérte, hogy megnyúzza. Finom őzpörkölt, őzgerinc... Hmmm... :))))

Birssajt főzés. Finom lett, bár pár nap után újra át kellett főznöm, mert elkezdett penészedni - szóval a második képen látható állapot nem a végleges, hiába hittem azt, hogy ha látszik az edény alja, akkor jó. Arra gyanakszom, hogy meg kellett volna egy kicsit magasabb lángon pörkölnöm a masszát. Majd jövőre kipróbálom. :) Egyébként elfogyott.
A birs főzőlevét pedig fűszerekkel besűrítettem - csak fogalmam sincs, mi legyen vele...

Mindenféle

mégtöbb mindenféle...

A végére egy kis nyár. Így készítik a Piranhák a sült halat.
Nagyon-nagyon hiányzik a csapat! :(
Ha lenne a közelben rendes uszoda (vagy lenne autónk, amivel oda juthatnék), tutira szerveznék egy balatoni vízihoki csapatot. Azért ha van jelentkező, szóljon, a tervem nagyon is komoly...

Van még kördés tartozásom, és egyéb kapott dolgok. Én már nem ígérek semmit...
Egyébként minden oké. :)

Tadamm - sokadik visszatérés :)

.

Jól eltűntem.
Most meg jól visszajövök. Aztán ahogy ismerem magam, egyszercsak megint eltűnök, meg megint visszajövök... és így tovább, csoda tudja, meddig. :)

Igaza van T3vnek: ez egy gasztroEGOblog. Bevállalom. Különben is ez az, amiért mindig mérges vagyok magamra, mi a fenéért kell ennyi felesleges dolgot írni, épp elég lenne a recept, és kész. De erre úgysem vagyok képes. Akkor meg mindegy. Ventilláció, ahogy a mentálhigiénében mondanák. Kell is egy munka után már nagyon szociofóbiás pszichológusnak.
Nem magyarázom tovább.

Emellett újítások is várhatók, ha végre nem csak elméletben álmodozok, hanem meg is valósítom. Már írtam korábban, hogy kiadjuk a házunk alsó szintjét nyáron nyaralóknak. Az utazási iroda hollandjaiból viszont elegünk van (ezek nem is emberek, de komolyan... az még oké, hogy büdösek, dohányoznak, nem fürdenek, de amikor egy elvben mínusz egy hetes kisbabát (4 héttel született korábban, tehát igazából 3 hetes volt, mikor ideértek) hoznak el egy 20 éves autóval, az már mindennek a teteje... mi lett volna, ha valami baja van a babának???? aztán lehet, hogy csak maradiak vagyunk, és normális dolog egy ilyen csöppséget országokon át hurcolni...).
A lényeg, azt találtam ki, hogy a blogon jó helye lesz a "reklámnak" a lakáskiadáshoz. Majd megpróbálom nem zavaróan csinálni. Meg úgysem én vagyok az egyetlen ilyen, ott van Max is, aki szintén reklámot csinál a fagyizójának, és szerintem nagyon jól. Csak tudnám, mikor jutok el oda fagyizni...
Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, mindenesetre ha már leírtam, akkor motiváltabb vagyok a kivitelezésben is, mint ha csak dumálok és álmodozok.
Viszont ha ebbe belevágok, akkor tényleg csak úgy van értelme, ha rendesen csinálom a blogot. A következő egy év programját tekintve ez nem lesz egyszerű, de legfeljebb beveszem anyukámat társszerzőnek. Mostanában úgyis hozzám szokott kergülni... :)

A kép a múlt hétvégi csóri falunapon készült, Pétráával nagyon táncoltunk. Fergeteges buli volt. Gasztrovonatkozású hely a Csóri Csuka Csárda - amiről nem tudok mit mondani, mert nem mentünk be, de kívülről olyan csárda kinézete van, biztos a kaja is csárdás. A polgármester pedig a Csete, aki szemben lakott a koliban. Anyukája főzött nekünk ebédre töltött káposztát bográcsban (asszem azt), ami finom volt, csak nagyon sós. Meg másnap reggelire bundáskenyeret, amit ebédre ettünk meg, és ebédre rántott húst, amit bizonyos félreértések miatt nem ettünk meg, és így éhesen távoztunk.
Ezeket csak a gasztroblogság miatt írtam le, mégis legyen valami kaja vonatkozása ennek a posztnak. :)))


Remélem, senki nem olvasta végig ezt a sok bolondságot.
Nekiállok az elmaradásoknak.

Fenébe! :D

Az előbb tettem be a sütit a sütőbe, pakolok össze, hogy elmosogassak, hát nem KIMARADT AZ OLVASZTOTT VAJ!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Mondjuk olyan fura volt a tészta, csodálkoztam is, hogy valami nem stimmel...
Most már mindegy, azért kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Talán meg tudom még menteni valahogy...

Havazik...

De legalábbis hógolyók repkednek, ez valami húsvéti csoda így a globális felmelegedés idején... :)))

A helyzet az, hogy én most csak tojást festettem. Ha nem kéne tanulnom, akkor sütöttem volna valamilyen sütit.
Nálunk nincs különösebb hagyomány a húsvéti ételeket illetően - kivéve a szokásos sonka-sajt-hagyma reggelire. Kalácsot sem szoktunk enni, nem tudom, miért. Egyszer húsvétkor üdülni voltunk (apukám GOV-os, később MOL-os volt, és évente egy hét ingyen üdülés járt a csládnak - mi kétévente mentünk két hétre, nagyokat kirándultunk), és a szállodában kalácsot adtak a tojáshoz-sonkához. Hát, be kell valljam, szerintem borzasztó volt, és nagyon hiányzott a friss fehér kenyér. Persze ez azt hiszem, szokás kérdése... És nem elég ez, következő évben a locsolók is elpártoltak tőlem, azt hitték, én is olyan nem beengedős lány lettem, pedig... Szóval nem volt jó ötlet húsvétra időzíteni a "nyaralást", másrészről viszont a nagy túráinkhoz ideális idő volt, szemben a téllel, mikor félméteres hóban mentünk Mátrát hódítani. :) Na jó, akkor meg síelni lehetett, viszont az iskolai sítáborról maradtam le. Hát, egy kamasznak soha semmi nem elég jó. :D
Egyébként Anyukám tegnap megfőzte a füstöltsonkát, és a főzőlében bablevest készített. Hozzá meg paraszt krumplispogácsát, amit imádok, és nekem az az igazi krumplispogi, nem is a kelt-hajtogatott-extra csodák. :) Majd legközelebb én csinálom, és akkor felteszem. Nem egy igazi ünnepi húsvéti menü, azt hiszem, de finom, meg költséghatékony is. :)
Hogy ma mi lesz a menü, azt nem tudom. Nálunk ez érdekes, mert hárman vagyunk - Anya, öcsém, én - ráadásul öcsém nem igazán hajlandó velünk enni. Mindig megvárja, míg kihűl a kaja, és akkor jön enni, mikor mi már rég otthagytuk az asztalt. Így érthető, ha Anya nem olyan motivált ünnepi ételeket főzni - kettőnknek?!
Én meg egyelőre csak álmodozom arról, mit főznék, ha rajtam múlna. Azt hiszem, kicsit későn növünk mi fel az öcsémmel, már rég a saját lábunkon kéne állni, aztán még mindig csak a szakdogával szenvedek, ő meg...
Jajj... mérnemlehetgyereknekmaradni, mérnem????

A hólabdát meg továbbdobom Klárinak!

Tojásfestés

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!

Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a Húsvétot. Sőt az összes lány ismerősömmel ellentétben a locsolást is. Hétfőn egész nap a nappaliablakban lógtam, és vártam, ki jön. Amint megláttam közeledni valakit, rögtön rohantam anyához, hogy gyere-gyere, mert jönnek! Persze neki elege volt az egészből. Az öcsémet pedig mindig irigyeltem, mert ő ment locsolni. És már óvodás korában hetekkel Húsvét előtt verseket tanult apával, és nagyon hosszúakat, és többet is, és mindig nagyon szerették mindenhol, és rengeteg tojást összegyűjtött (több tarisznyányit, időnként hazajött "üríteni"). Az én tojásaim pedig mindig csak fogytak.
Apa nagyon szeretett tojást festeni, és ilyenkor mindig kisebb harc volt közte és anya között. Mert ugye nem elég csak simán megfesteni azt a tojást, hanem írókával! Méhész ismerőseitől mindig szerzett viaszt. És írókát gyártott, minden évben új technológiájút - és persze soha nem sikerült. De nem adta fel. Egész addig, míg egyszer a viasz rá nem borult a tűzhelyre - az egyik láng azóta is használhatatlan. Akkor anya végleg kitiltotta apát Húsvét idején a konyhából. És mellette a viaszt is.
Persze valakinek tovább kellett vinnie a hagyományt, és a fiatalabb generáció igyekezzen tanulni az ősök hibáiból, ugye... Így csinálok én minden évben leveles-virágos-harisnyás, hagymahéjjal festett tojást. Mivel minimális koszt csinálok a konyhában, nincs viasz, és sikerül is - hol jobban, hol kevésbé - , ez a módszer maradhatott:

Először egy nagy lábasban vizet kell forralni, és beletenni annyi vöröshagyma héjat, amennyi csak van. Én bele szoktam tenni pár hagymát is nagyobb darabokra vágva, ahogy fő, ez is színt enged. Meg beledobtam néhány apró, a tél folyamán összeaszalódott lilahagymát is, de az a gyanúm, hogy a lilahagyma nem fog...

Míg a víz felforr, és a hagyma kellőképpen megfesti (kb fél óra, de nyugodtan lehet több is), kiszaladok a kertbe, erdőszélre, szomszéd üres telekre apró virágokat és mintés leveleket szedni. Van olyan, ami nagyon gyorsan hervad, ezeket kell először felhasználni, de úgyis többször ki kell rohangálni újabbért, mert elfogy, és valahogy a konyhában nem az a levél tűnik épp megfelelőnek, ami kint még annak látszott. Ez egy ilyen ki-be rohangálós módszer, hiába.
Mielőtt elfelejteném: a tojásokat alaposan meg kell mosni. De nem ecettel, mert az leszedi a tojás valamilyen felső rétegét, vagy nem tudom, és anélkül a hagymahéj nem fogja be. Azt hiszem, legalábbis amikor először csináltam ilyen tojásokat, akkor ecettel lemostam őket, és mind fehér maradt.

A még vizes tojásokra kell szépen rátenni a leveleket és virágokat. Azért jó, hogy vizesek, mert így ráragadnak, és nem csúszkálnak el, ahogy a harisnyával leszorítom őket. A titok itt az, hogy nagyon szorosan kell rátenni a harisnyát. Ehhez a két kezemmel jól kifeszítem, és óvatosan rászorítom a tojásra. Majd egy gyors mozdulattal megtekerem a növényekkel ellentétes oldalon a harisnyát, és egy darab cérnával jó erősen megkötözöm. A cérna egyik vége a számban, másik a jobb kezemben, balban a tojás - így könnyen és egyedül végig lehet csinálni az egész műveletet.

Ha kész van egy adagnyi tojás, akkor mehet bele a festőlébe, kb. 20 perc alatt bőven megfő, és remélhetőleg a hagyma színt is ad neki. Ez mindig nagyon izgalmas. És vannak olyan virágok és levelek, amik szintén megfogják a tojáshéjat, kis gyakorlás után megtanulja az ember, melyek ezek (a télizöld meténgnek a szirmai is és a levelei is fognak, ha szerencsénk van, nagyon szép lesz a tojás).
Amikor megföttek a tojások, ki kell bontani a harisnyából. Ezt nagyon gyorsan kell csinálni, mert fontos, hogy a növényeket minél előbb teljesen eltávolítsuk a tojáshéjról, különben "ráégnek" a még forró, de száraz tojásra, és az csúnya. Én vizes szivaccsal gyorsan áttörlöm a tojásokat, miután leszedtem róluk a harisnyát.
A kész tojásokat szalonnahéjjal bedörzsölöm, hogy szépen csillogjanak.
Az egész nem túl bonyolult különben, kis gyakorlattal másfél óra alatt kész van 20 tojás mosogatással, rendrakással együtt. :)

Idén nagyon nem vagyok megelégedve a tojásaimmal, ennél sokkal szebbek szoktak lenni. Sajnos azt, hogy mennyire fogja meg a tojást a hagyma, nem igazán lehet befolyásolni, mert a tojáshéj minőségétől függ. És ez sajnos előre nem látszik rajta. Van olyan év, mikor az alapból barnább tojásokat fogja meg szebben, és van, amikor a fehérebbeket. Sajnos, még nincs biztos receptem, hogy melyik a megfelelő tojás. Lehet, hogy pár év múlva már messziről megismerem majd a jól festődő tojásokat... :)

Azért hétfőn jöhetnek a locsolók - bár nem nagyon szoktak mostanéban. :( Valahogy már nem divat. Pedig felsős koromban egyik évben 27 locsolóm volt, és nagyon-nagyon büszke voltam. Aztán a következő évben nem voltunk itthon húsvétkor, és azóta csak egy-két locsoló jön. De nekik azért mindig nagyon örülök. :)

Újabb csomag Japánból

Megint kaptam csomagot, bár ebben csak egy doboz csoki volt, a többi kulinárisan nem olyan érdekes. A csoki viszont megéri a posztot - már a csomagolása miatt is. A japánok nagyon értenek a tálaláshoz - és ez alól nem kivételek az apró édességek sem. Annyira szép csomagolópapírba volt csomagolva, hogy szinte sajnáltam kibontani. És ugyanaz a minta a dobozon és a belső fólián is. És persze az egyszerűségében gyönyörű elrendezés... Lehet, hogy rajtam kívül senkit nem érint meg, nem tudom...
A többi meg virágmag, bár nagy része itthon is kapható, (őszirózsa, pillangóvirág, dália - utóbbi japánul is dália :) ). Hát igen, Petike nem ért a virágokhoz, de nekem most japán magból lesznek virágaim. :) Legalább a genetikai állomány kicsit keveredik...
És egy friss virág is, lenyomtatva.

És egyébként igen, tündéri egy kölyök. Anyukám el van ájulva. Igen, én is örülök, nagyon édes. De... de én akkor sem... Sajnálom, bocs... Most mit csináljak, mondja meg valaki?! Kicsit lelkifúrom van... :S

Egyébként szakdoga miatt VKFIII. nekem most ugrott...
Viszont hamarosan sütök sütiket japánbaküldendő csomagban, de ez titok, pssszt! :)

Akikre büszkék lehetünk...

Én legalábbis nagyon az vagyok. :)

Kultúrház, benne Kicsi Vú, Fakanál, Jamjar Lady, és Chili&Vanilia hangja (láthattuk már a kezét, a konyháját, és most a hangja is... :))))

http://www.mtv.hu/cikk.php?id=193085

http://www.mtv.hu/cikk.php?id=193080

Kördés - jepp!!! :)

Engem is eltalált!!! És nagyon-nagyon örülök neki, és annak is, hogy Mammától kaptam! Én tényleg olyan boldog vagyok, hogy felkerültem a BloGasztrora, pedig csak így csöndben írogattam itt a kergeségeket, és... jajj... szóval izgalmas, no...
Bár igazából tényleg nem nagyon értek a gasztronómiához, viszont nagyon lelkes vagyok. Sajnos, itt vidéken az embernek nem sok lehetősége van egzotikus (már a friss bazsalikom is annak számít pl.) dolgokat beszerezni, pedig nagyon szeretnék. A másik, hogy még nem igazán nőttem ki a csóró egyetemista kollégista létet - mert bár órám már nincs, és csak a szakdoga van vissza - de munkám sincs, és így pénzem sem - se alapanyagokra, se szakácskönyvekre, se konyhai eszközökre. Pedig mennyi rengeteg sok pénzt el tudnék költeni ilyesmire!!! (De hát ezt nektek nem kell kiemelnem, azt hiszem... :) ) A harmadik, ami elég meghatározó, hogy rendszerint Anyukám főz, és én csak akkor merészkedek a konyhába, mikor ő nincs itthon. Aztán sokszor megkapom, hogy már megint sütit sütsz? Nem unod még? :))) Nem! Főleg, ha barátoknak süthetek...
Nos, ez után a bevezető után jön a kérdésekre a válasz, de ez kellett, hogy azt a nagy eltérést, ami a többiekhez képest az én válaszaimat jellemezni fogja, egy kicsit megmagyarázzam...

1. Hány szakácskönyved van?

Összességében sincs sok szakácskönyvünk (olyan 15-20, egy része még a nagymamáktól, lapjaira esve, de alapkönyvek), ami ebből saját, az pedig elenyésző. Az egyik Donald Kacsa szakácskönyve, a másik pedig Csörgő Anikó: Főzzetek velünk! Gyerekszakácskönyv. Ezek voltak az elsők, szerintem Anya már bánja, hogy megkaptam őket... :) Aztán két német nyelvű könyv: egy vegetáriánus, amit ajándékba kaptam régen vendéglátóimtól, mikor kint voltam (öt évig vegetáriánus voltam), a másikat meg én vettem, abban grátinok és felfújtak vannak.
A legbüszkébb a Váncsa szakácskönyvre vagyok, azt már én vettem, saját pénzből, és ráadásul olcsón! :) (mert el volt szakadva az oldala, és leárazták) Na, az egy igazán boldog nap volt, mikor megtaláltam... :)

2. Melyik a három legkedvesebb?

Hmmm, ez egy jó kérdés, mert ha főzök, ritkán főzök szakácskönyvből, inkább csak összerakok a fejem után mindenfélét. Ha olyasmi jut eszembe, amit nem tudok, de "normális" recept, akkor Domokos Lászlóné: Mindentudó szakácskönyv. Ha valamilyen klasszikus sütit szeretnék sütni, akkor a Váncza: A mi süteményes könyvünk, vagy a Lajos Mari - Hemző Károly Sütemények. De kedvenc a Váncsa könyv, csak hát még nem csináltam belőle semmit. (csak a csízkéket)

3. Melyikek várnak beszerzésre?

Minden! Asszem, erről elég is ennyi...

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?

Hűűűű... MINDEN! :)
No, jó... Először kéne egy szép nagy, felszerelt konyha. Most egy másfélszer két méteres lyukban főzünk, bár van egy rendes konyhánk is, de az lent, és nyáron kiadjuk (Balaton ugye), és mióta apukám meghalt, nem vesződünk a fel-le költözéssel. Viszont a lenti sütőt használjuk, így sütéskor lépcsőzés van (legalább a kalóriákat ledolgozzuk :) ).
De komolyan: nagyon szeretnék egy botmixert (ezt nemrég írtam is), meg egy fagyigépet. És szuffléformát. És nagyon fontos: jó késeket (minden életlen...)
Így elsőre ezek jutottak eszembe. (Nem tud valaki egy jó pszichológusi állást véletlenül?????)

5. Kedvenc fűszereid?

Fahéj, petrezselyem, csípőspaprika - csili, és biztos még sok minden, amit nem is ismerek... (Hú, nekem rengeteg bepótolnivalóm van...)

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?

Tekintve, hogy nincs pénzem, nem járok étterembe. Néha önkiszolgálós-menzaszerű helyen (Pécs: Aranygaluska) azért előfordulok, de ott is nagyon ritkán. Ma pl. paradicsomos káposztát ettem. Egyébként ha járnék étterembe, akkor biztos olyasmit rendelnék, amit nem ismerek. (Ha állást nem tudtok, valami pénzes pasi is jól jönne... :) )

Hú, jó sokat írtam, bocs...
Továbbdobnám a hólabdámat Noéminek, Csabhókéknak és Annának. Remélem, még senki nem továbbította nekik - én már nem tudom követni, főleg nem ilyen későn... :)

Rejtélyes becsomagolt doboz... - japán vajaskeksz

Ettől a csomagtól is féltem kicsit - mi jöhet vajon Japánból? A félelmemet egyből megszűntette Petike, aki szkájpon megmondta: valószínűleg keksz lesz benne(ő küldte ugyanis). Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz a mai megbontandó édesség...
Azt is elárulta, hogy Hokkaido University ajándékboltjában vette. Valamint hogy a "Boys, Be ambitious" valami fejesnek a mondása (bár némiképp összevitatkoztunk azon, hogy ki is mondta, mert Petike mást mondott, mint ami a csomagoláson oda van írva az idézet mellé... Mindegy!)

Ezek után nagy lelkesen hozzáláttam a kicsomagoláshoz:

Meglepő, hogy nagyon szép - a japános egyszerűség nekem tetszik :) - csomagolásban ilyen egyszerű süti rejtőzik...
Semmi faxni: sima kekszlapocskák, egyenként csomagolva. Egyszerű vajaskeksz.

Finom, vajas illat és íz, ropogós, nem túl édes. Egyszerűen finom. Mint a csomagolás.

Isteni mandulás csokigömböcskék

.
Nem bírtam másnapig, még a Fran megbontásának napján megbontottam. Aztán meg alig tudtam visszafogni magam, hogy másnapra is maradjon. Már egy szem sincs belőle, pedig csak pár szem kóstolót adtam másnak... (pirul...)

Akkor most a megbontás és kóstolás és elemzés pontos dokumentációja:

Miután este nem bírtam tovább, és megadtam maggam a kényszernek, hogy felbontsam a dobozt, már nem volt normális fény a fényképezéshez. Ezért a primitív kép. De azért látszik a doboz - bár a c betű a vaku fényében eltűnt, de úgysem gondolja senki, hogy hocolate értelmes szó lenne...

Kibontás után rögtön azzal szembesültem, hogy nagyon kevéske van a dobozban...
Viszont annyira helyes virágos védőpapírba ágyazva! Igazán japános, nem? És olyan szép, ahogy a kis csoki-tojások csillognak a fényben... Hmmm...

És az íze? Hmmm... Nem tudom olyan szépen leírni, mint megérdemelné. A csokibevonat puha, selymes, a fényesség ellenére nem ropogós, hanem elolvad a szájban. Tejcsoki.

A mandula vékony barna héjával együtt rejtőzik a csoki mélyén, megpirítva. Méghozzá nem kicsit, hanem gyögyörű aranybarnára, ahogí az első képen látszik.

A csoki és a pirított mandula aromája olyan tökéletesen kiegészíti egymást, hogy finomabbat el sem tudnék képzelni...

Csoda, ha mindet egyedül faltam be? Minden egyes darabot külön ízlelgetve... Elfogyott... :(

Rózsaszín Pie Snow Fran

Az első megbontott doboz a csomagból - Fran - még egyben:

Rendkívül óvatos és mindent dokumentáló bontogatás. Ki tudja, mi jött onnan a messzi Japánból???

Nem robbant, nem kúszott ki belőle apró áspiskígyó, nem fújt antrax felhőt, kisbohóc sem ugrott ki belőle, és galamb sem repült nekem a dobozkából - szerencsére. :)
Az első kis tasakban, amit felbontottam, sajnálatos módon összetöredeztek a rudacskák - de ilyen hosszú utazás után nem ez a csoda, hanem hogy a következőben egyben maradtak. Pedig én ma nem is szerettem volna következőt megbontani!!! Ejnye, de ha egyszer egész finom?! Az öcsémnek is adtam először egy kisebb darabot, aztán megint vittem neki egy kicsit nagyobbat, és azt is elfogadta, tehát a cucc ehető...
Egyszerűen muszáj volt kibontanom egy újabb kis csomagocskát. Ekkor derült ki, hogy egyben három pálcika van. Azzal nyugtatom magam, hogy az első darabkák elfogyasztásánál nem figyeltem eléggé az ízekre.
Van egy elméletem ennek a jelenségnek a lélektani hátterére, tehát hogy miért is nem figyelünk (vagyis én...) ismeretlen ételek ízére első kóstoláskor. Erre pedig a tegnapi süti megevése után döbbentem rá. Azt hiszem, kicsit aggódva harapok bele az ismeretlen ételekbe, inkább arra figyelve, hogy legyek már túl rajta, mint arra, hogy milyen is. Ez kétségkívül megóvja az embert a túlzott csalódásoktól, de meg is akadályozza a helyes értékelést. Ha visszaemlékszek a tegnapi sütire, annyit tudnék elmondani róla, hogy édes, a tésztája porhanyós, a fehér izé a közepén pedig nyúlós. De hogy az a barna izé nem biztos, hogy csoki volt, arra csak utólag jöttem rá, és most már bánhatom, hogy nem ellenőriztem le, míg még megtehettem...
Ezért egyszerűen muszáj volt megbontanom egy másik csomagocskát is, miután ez elsőt megettük...

Ebben egészben maradtak a rudacskák, és hagytam belőle egyet Anyának is (az öcsémét megettem - pirul...).
Igen gondosan megfigyeltem az ízeket, állagot. Ropogós keksz-rudacska bevonva egy rózsaszín és egy fehéres puha, krémes réteggel. A rózsaszín szerintem epres ízesítésű, a külső pedig talán joghurtos és fehér csokis. Hááát, a gondos megfigyelés ellenére sem tudok többet mondani, mint hogy FINOM...
(Azért sem bánom, hogy még egyet kibontottam!)

Csomagot kaptam Japánból!!! :D

Drága Petike kiment Japánba. Ez a tény a kapcsolatunkat jelentősen megviselte, de ez nem jelenti azt, hogy ne kommunikálnánk olyan gyakran, ahogy csak tehetjük. No, nem is ez a lényeg. Hanem ugye megműtötték a vállamat, és most félkezű vagyok, ezért nem tudok főzni, és így ide írni sem igazán. Node mégis, mivel a csomag tele van japán étkekkel. Na jó, hozzám méltóan leginkább édesség. Pontosabban szinte csak édesség.
Leszámítva a poliplábacskákat, amik gondolom rágcsálnivalók, mint nálunk a sós mogyoró, vagy ilyesmi...

Az egyik sütit sajnos már majdnem mind megettük, mire rájöttem: le kellett volna fényképezni...

Ezt azért bontottam fel olyan mohón, mert Petike azt írta emailben, hogy azt egyem meg először, mert megromlik. Még nem néztem, mikor adta fel a csomagot, a süti csomagolásán lévő betűkhöz pedig nem értek. És nem értem, Petike miért ad nekem ilyen rejtvényeket néha, hogy fejtsek meg hiraganákat, vagy katakanákat, mert nem. Bár végül is nem is lenne nagy fáradtság megnyitni az oldalt, ahol fent vannak. Mindegy.

A süti: olyasmi tészta, mint az amerikai palacsinta, jó édes, porhanyós. Benne csokikrém, bár ez egyáltalán nem biztos... Mellette valami fehér, nyúlós, édes izé... Nem biztos, hogy tudni szeretném, micsoda...
Egyébkét ezt találtam a neten, ilyen volt, itt balra.

Emellett volt a csomagban egy csomag mindenféle keksz, kétféle csoki, mogyorós csokigömbök, valami édesség (pie snow névre hallgat, és valami rózsaszín krém is van benne, hmmm...), valamint egy rejtélyes csomagolt doboz, amiben ha jól sejtem, bon-bon van. Ezt onnan gondolom, hogy megnéztem a rajta lévő webcímet, és ezt találtam. Hmmm... Finomnak ígérkezik... :)

Majd szépen mindenről beszámolok, milyen... :) Kííííííváncsi Ildinkó, de azért beosztom! ;)

Sós karamellás forrócsoki

Vajkaramellát szerettem volna készíteni ajándékba (elképzeltem őket olyan helyes kis szaloncukorként, hogy örülnének neki a barátok, és én meg bezsebelhetném a dícséreteket). Az ötlet szokás szerint Ch&V-tól származott. Csakhogy - ahogy az ottani kommentekben is olvasható másoktól - nekem is gondjaim voltak. Mindent úgy csináltam, hogy írta, és mégis folyós maradt a karamellám. Az oka valószínűleg a cukorszirupban keresendő. Én is a Biorganic-os kukorica-maláta szirupot használtam. Az ízével nekem nincs gondom, sőt. De folyik. Míg találok valami megfelelőbb receptet (amiben nem egy vidéki számára elérhetetlen hozzávalók vannak), csakazértis készítek karamellát. Addig is valamit kezdeni kellene azzal, ami van, mert kidobni nem szeretném - hiszen finom - , anyukámat viszont rettentően zavarja ott a hűtőben (nem mintha nem lenne hely tőle, de engem meg az zavar borzasztóan, hogy akárhányszor kinyitja a hűtőszekrényt, megjegyzi, hogy "Mi ez itt? Mikor tűnik el ez innen?", megfogni pedig csak orrát húzva meri, látszik rajta, hogy fél a furcsa állagú izétől, hátha megnő, és elnyeli. Én mondjuk elnyelném szívesen - na persze a karamellt -, de elég sok, legalábbis ahhoz képest, hogy én most diétázok. No, nem mintha a végén nem én enném meg, bármi is készül belőle. Mert anyukám csak ritkán hajlandó enni abból, amit készítek (ezért is lelkendezek mindig, ha eszik a főztömből, de sajnos leggyakrabban meg sem kóstolja). Öcsém meg...
Elkezdtem tehát pusztítani a karamellát. Két napja karamellás tejet készítettem: pár kanál karamella-masszát kis vízben felolvasztottam, megmelegítettem, hozzáöntöttem tejet, és felforraltam. Már úgy is isteni volt.
Ma viszont pár kocka 86%-os csokit is beleolvasztottam, sőt még tejszínhabot is találtam a hűtőben. Ahhoz képest, hogy diétázok, jó kis reggeli ital... :D

Ál-mézeskalács karácsonyfadísz

Ezt nem lehet megenni, viszont olyan, mintha meg lehetne. Bár aki szereti a só-liszt gyurmát sok fahéjjal és szegfűszeggel, az próbálkozhat. De a szintetikus festék miatt, ami rajta van, mégsem ajánlanám...

A recept egy amerikai stílusú karácsonyi ötletkönyvből van, amit pár éve kaptam.
2 és harmad csésze lisztet (teljes kiőrlésű volt, mert anya megtalált a spájzban egy csomag lejárt szavatosságút... :D ), 3/4 csésze sót, kb két kanál szegfűszeget és egy csomag fahéjat összekevertem, és egy-másfél csésze vizet adtam hozzá, míg jól gyúrható nem lett. Kb két mm vékonyra nyújtottam, és kiszaggattam. Magas lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. A recept írt még hozzá timsót, amit nem tudom, hol lehet kapni, úgyhogy nem volt benne. Lehet, hogy ezért púposodtak fel, de engem nem zavart.
A megsült formákat (nagyon finom illatuk van) tubusban kapható gyöngyház fényű festékkel díszítettem. Mindkét oldalán. Elég melós, de megérte: a csoport, akiket tanítok, nagyon örült neki :).

Kakaós forró csoki

Ez ma egy ilyen kis egoista nap. De legalább végre jó kedvem van... Ehhez persze nem kis mértékben hozzájárul, hogy mindenféle bolond dolgot kiagyalok és megfőzök. Mert az jó! :)))
Régóta kutatom a kávézókban és hasonló helyeken kapható forró csoki titkát. Mondjuk sok helyen elég borzasztó, de van, ahol nagyon finom. Krémes, lágy... Tavaly télen rájöttem, mi lehet a titka a krémes sűrűségnek. Bár azt hiszem ennek egy épp elrontott ital az oka, ami már majdnem puding sűrűségű volt.
Puding! igen, ez az! Pudingport keverek hozzá - kikisérleteztem, kb egy kanálnyi kell egy bögre kakaóhoz.

Akkor a kakaó - ahogy én szeretem:
Egy kevés tejet felteszek, megolvasztok benne egy pár kocka étcsokit. Mikor megolvadt, öntök még hozzá tejet és egy teatojásban beleteszek pár egész szegfűszeget és fahéjdarabot. Azért kell a teatojás, mert akkor nem kell utána szűrni :). A maradék kis tejben elkeverek egy kanál pudingport és még egy kis kakaóport, hozzáöntöm a többihez, és főzöm, mig besűsűsödik, illetve mig elkezd futni. Akkor gyorsan lekapcsolom alatta a lángot, és lehet is inni...
Hmmm...

Sütik a Piranha Kupára

.

Ígéretemhez híven kisebb hadseregnyi sütit sütöttem a Piranha Kupára a vízihokisoknak (és persze a Pécsi Egyetemi Rádió népszerű főszerkesztőjének is tettem félre belőle, bár nem tudtam személyesen átadni, és ez nagyon bánt, még az élő adásból telefonon felhívás is csak kicsit enyhít a megbántottságomon...). Azt hiszem, sikere volt a sütiknek, bár hogy melyik az abszolút nyerő, azt nem lehetne eldönteni. Van, akinek ez ízlett jobban, van, akinek az.
Nemsokára leírom mindegyik receptjét is külön-külön, addig is itt egy kép az összesről.
Akármilyen sok lett is, azért elfogyott... :)