Isteni mandulás csokigömböcskék

.
Nem bírtam másnapig, még a Fran megbontásának napján megbontottam. Aztán meg alig tudtam visszafogni magam, hogy másnapra is maradjon. Már egy szem sincs belőle, pedig csak pár szem kóstolót adtam másnak... (pirul...)

Akkor most a megbontás és kóstolás és elemzés pontos dokumentációja:

Miután este nem bírtam tovább, és megadtam maggam a kényszernek, hogy felbontsam a dobozt, már nem volt normális fény a fényképezéshez. Ezért a primitív kép. De azért látszik a doboz - bár a c betű a vaku fényében eltűnt, de úgysem gondolja senki, hogy hocolate értelmes szó lenne...

Kibontás után rögtön azzal szembesültem, hogy nagyon kevéske van a dobozban...
Viszont annyira helyes virágos védőpapírba ágyazva! Igazán japános, nem? És olyan szép, ahogy a kis csoki-tojások csillognak a fényben... Hmmm...

És az íze? Hmmm... Nem tudom olyan szépen leírni, mint megérdemelné. A csokibevonat puha, selymes, a fényesség ellenére nem ropogós, hanem elolvad a szájban. Tejcsoki.

A mandula vékony barna héjával együtt rejtőzik a csoki mélyén, megpirítva. Méghozzá nem kicsit, hanem gyögyörű aranybarnára, ahogí az első képen látszik.

A csoki és a pirított mandula aromája olyan tökéletesen kiegészíti egymást, hogy finomabbat el sem tudnék képzelni...

Csoda, ha mindet egyedül faltam be? Minden egyes darabot külön ízlelgetve... Elfogyott... :(