hétfő, december 24, 2007

BKM!

Ha már van hozzá egy sztorim is, akkor miért ne...

Ma délután, karácsonyfadíszítés közben:

Ildinkó (elgondolkozva): Anya! Amikor még gyerekek voltunk, és reggelre a szobánkban ott volt a karácsonyfa, akkor azt hogy csináltátok???

Anya (tök ártatlanul nézve): Akkor még az angyalok hozták.

Nagynéném: Hát nem tudtad?!

:)))

És nem árulták el!

Szóval Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

kedd, december 11, 2007

Narancsos trüffel erdő

.
A tavalyi trüffeleim nagyon rosszul jártak. Karácsonyi ajándéknak készítettem őket a barátaimnak, de a közös karácsonyozásra január közepén került csak sor, akkor ért rá mindenki. Ezt előre tudtuk, így a január másodikai vállműtétem miatt mindent jóelőre el kellett készítenem. Nem gondoltam rá, hogy a hideg spájzban megromolhat - így rettentően elkeseredtem, mikor az ajndékozás délutánján a gyönyörű dobozaimba (szintén kézzel készített, mind egyedi) belenézve hatalmas penészkupacokat láttam. :((( Nem tudtam mást tenni, beállítottam üres dobozokkal - és az ígérettel, hogy következő Karácsonykor pótolom. Szerencsére a dobozok önmgukban elmentek ajándéknak, úgyhogy senki sem panaszkodott, de az ígéretemet megtartom.

Ez az első próbálkozás (mert többfélét tervezek), T3v receptje alapján, és nagyon finom lett. Maci trükkjével vontam be csokival, így lett belőle erdő. :)

6 deka vajat 75 ml (haha T3v, hogy mérsz ki 75 ml tejszínt??? :)))) ) egy kis jénaiban felforraltam, lehúztam a tűzről és belekevertem egy tábla narancsos bio étcsokit (dm-es) és még egy csomó 70%-os étcsokit (összesen 22 deka). Reszeltem még bele narancshéjat, meg tettem bele apróra vágott kandírozott narancs- és citromhéjat (szintén teszkós, mint T3v-nél), és majdnem kifelejtettem az egy tojássárgáját, de végül mégsem. Ment a hűtőbe egy napra. Gyönyörűen megdermedt elsőre, nem úgy, mint a tavalyi, amivel tök sokat szenvedtem. Arra jutottam, hogy a trükk: csak a tejszínt kell melegíteni, a csokit már utána kell belekeverni - ez elhűti ugyan eléggé a tejszínt, viszont besűrűsödik. Aztán lehet, hogy a tavalyinak voltak rosszak az arányai, de ezt nem fogom még egyszer kipróbálni - inkább ragaszkodok T3v-trüffelkirálynő receptjeihez. :)
Másnap kanállal szaggattam belőle darabokat, és kézzel kicsit megfomáztam. Ment még be egy tányéron a hűtőbe hűlni, hogy a csokibevonásnál ne olvadjon meg nagyon. Mikor jól megkeményedett, akkor olvasztott csokival (40%-os tejcsoki, mert a tesztelő által túl erősek nyilváníttatott a natúr massza) bevontam (Maci-trükk: fogpiszkálóra feltűzni, így minden oldala csokis lesz) és cukros mogyoróba (lidlis) forgattam. Hungarocellre szúrogattam őket dermedni.
A tesztelő szerint így már nagyon tuti. :)

Kókuszos házi szaloncukor

.
A múltkori szaloncukornak hatalmas sikere van, többen elkérték a receptet, eddig mindenkinek ízlett. Vagy csak udvariasak voltak. :) Mindenesetre még múlt hétvégén kipróbáltam egy kókuszos változatot is, nekem ez jobban ízlik, csak nem volt megfelelő csomagolópapírom és elég időm befejezni, csak most.

Különben ugyanúgy készül, csak kicsit más van benne:
Fél kiló cukorból és másfél deci vízből fondantot főzök, ahogy a múltkor. A kifehéredett masszához keverek 5 deka vajat és egy tábla fehércsokit. Miután ezek beleolvadtak, jön 10 deka darált keksz és 20 deka kókuszreszelék, valamint sok apróra vágott, rum(aromá)ba áztatott mazsola. Kézzel jól össze kell dolgozni, és tepsibe vékonyan elteríteni. Aztán kihűlés után be lehet vonni az egyik oldalát csokival, majd megszilárdulás után a másikat. Szeletelni, csomagolni, osztogatni. :)

vasárnap, december 09, 2007

Zimtsterne - abból, ami van :)

.
Mikor megláttam Maci gyönyörűszép fahéjas csillagait, tudtam, ilyen nekem is kell. Persze, a mandula drága és különben sincs itt Pécsen darálóm. Otthonról persze hozhattam volna darált diót, de ez a hetem olyan sűrű volt, hogy nem volt időm diót törni, pucolni, darálni. A lidliben van darált mogyoró, de nem olcsó (valahogy mindig nagyon sajnálok kiadni pénzt olyasmiért, ami otthon is megterem), így csak egy csomaggal vettem, meg vettem dejót (én szeretem nagyon az ízét, és MöCö meg úgysem szereti a diót), de így még mindig nem volt 50 gramm, úgyhogy kipótoltam kókuszreszelékkel.
Isteni finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyem meg az egész dobozzal. Teához a legjobb.

Ez is egy melós süti, de nagyon megéri:

20 deka darált mogyorót, 25 deka dejót és 5 deka kókuszreszeléket összekeverek (50 deka összesen, gondolom bármi szárazból lehet, mert miért ne?!). Hozzáadok 20 deka porcukrot (Macinál 30 volt, én nem tettem bele annyit, és így is bőven elég édes), 2 tojásfehérjét, 2 teáskanál mézet, egy teáskanál fahéjat, egy narancs reszelt héját és jól összedolgozom.
Porcukrozott deszkán kb fél centi vékonyra nyújtom úgy, hogy beborítom folpackkal. Ez azért kell, mert nagyon ragadna, gondolom. Csillagokat szúrok ki belőle, szorosan sütőpapírral borított tepsire sorolom. Nyugodtan lehet szorosan, nem nő meg.
A mázhoz 10 deka porcukrot simára keverek egy tojásfehérjével, és szépen megkenegetem a sütik tetejét.
150 fokos sütőben 15 percig sült.
Nagy kár, hogy ilyen gyorsan fogy...

Cápaharcsa és brokkoli

.
Még mindig nagy küzdelem MöCövel, mit együnk. Újabban azt csinálja, hogy péntek reggel bevásárol fagyasztott pizzából (lidlis leggagyibb), és mivel fagyasztónk nincs, minél előbb meg kell enni. Nem érti, miért nem tetszik ez nekem. (Többek között már a fülemen jön ki a pizza, ráadásul nem is finom - de kidobni kaját nagyon nem szeretek.)

A hal esetében sosincs vita (pontosabban ő félkész halat enne szívesebben, hogy nekem ne kelljen főzni - nem-és-nem érti, mi a fene bajom van nekem ezzel). Péntek este 10-re ér a busz a Budai vámhoz, ilyenkor a nagyon is útba eső lidli már zárva van, a teszkó viszont szerencsére csak párszáz méter kitérő. Most fizikailag nem éreztem magam túl fáradtnak, így beszaladtam, többek között a másnapi ebédalapanyagért. A hal adott volt (vitamegelőzési stratégia :) ), már csak választani kellett, de hogy ezek a halak milyen drágák!? És mennyit bolyongtam, mire egyáltalán megtaláltam a fagyasztott halakat! Eleve nem szoktam elsőre megtalálni semmit a nagy üzletekben, lélekben pedig még dolgoztam. A lényeg, hogy tecsós pangasius mellett döntöttem, gondoltam, ki kell próbálni ezt is.

Másnap kicsit megbántam, mert nem igazán tetszett az állaga, és sütés után sem igazán ízlett. Egyetlen szerencse, hogy a brokkoli isteni finom volt, és még finomabb a borsos-parmezános beshamel mártás, így sok mártással nagyon gyorsan elfogyott. :)

A halat halfűszer keverékkel kicsit bedörzsöltem, serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem. Közben sós, szódabikarbónás vízben (egyszerrégenvalahol olvastam, hogy szép zöld marad a brokkoli, ha szódabikarbóna van a vízben - nem is próbáltam még máshogy, tényleg zöld így) megpároltam kicsit a rózsáira szedett brokkolit. Másik edényben vajat olvasztottam, lisztet szórtam hozzá, kicsit kevergettem, öntöttem hozzá tejet, besűrűsödött, sóztam, tettem bele szerecsendiót és borsot (utóbbi kicsit megborult, nem tudtam már kiszedni belőle, de pont ez volt a jó végül) és reszelt parmezánt. Miután beleolvadt a sajt, ráöntöttem a serpenyőben lévő halra, kicsit összemelegítettem. Kész.

szombat, december 08, 2007

Elbénázott amerikai palacsinta

.
Reggel, félálomban, liszt helyett ügyesen hozzáborítottam a félkész masszához a grízt. Azért nem lett rossz, a múlt heti narancslekvárral és tejszínhabbal. Bár a tejszínhab jól elolvadt a forró palacsintán, vagy minek is nevezzem. A később kisültek lettek jobbak, addigra volt ideje megduzzadni a darának.
Tanulság: félálomban jobban odafigyelni a főzésre - ha már egyszer reggelit akarok. :)

hétfő, december 03, 2007

Briós

.
Még hétfőn sütöttem brióst, mert annyira megtetszett Cserke briósa még a velveten. És nem is lett rossz, bár elég tömörre sikerült a tészta. Na igen, nem vagyok még egy kelttésztagyúró profi (gép meg nincs), de gyakorlok szorgosan, majdnem minden hétvégén valami keltet tuti sütök.

Azzal kezdtem, hogy az alapanyagokat szobahőmérsékletűre melegítettem. Aztán az 50 deka lisztbe beleöntöttem egy csomag élesztőt, három kanál cukrot, csipet sót, 5 deka vajat, 4 tojás sárgáját, egy deci tejet és egy deci tejszínt és sokáig dagasztottam. Aztán langyos helyen egy órát pihentettem. Aztán megformáztam belőle 12 brióst (és bosszankodtam, hogy folyton kitekeredik a fránya), és sütőpapíros tepsin még fél órát kelesztettem. Aztán megkentem tojásfehérjével, megszórtam cukorral és egy kis fahéjjal, és 180 fokon megsütöttem. Aztán ettem baracklekvárral, teával.
Azért ez sem rossz, de leszek majd még ügyesebb is talán.

Narancslekvár

.
Hétvégén narancslekvárt főztem - jó melós. Pár órát elszórakozik vele az ember. És hogy megéri-e? Hááát... Talán igen, bár olyan hülye narancsot sikerült vennem, amit lehetetlen volt tökéletesen megtiszítani, így kicsit keserű lett. Palacsintával kétségtelenül finom volt, MöCönek is ízlett, de még nem vagyok biztos, hogy - ahogy eredetileg terveztem - ajándéknak oda merem-e adni bárkinek is. Azt hiszem, kénytelen leszek kinyitni az egyik üveggel hévégén és tesztelni. Nem fog nehezemre esni, nekem bejön kesernyésen is. :)
A recept az iwiw kulináris topikjából, amit szép csendben olvasgatok. :)

Először alaposan megmostam két kiló narancsot és két citromot. 6 narancsnak (nem többnek, így is sokáig tart) és másfél citromnak nagyon vékonyan zöldséghámozóval levágtam a héját, hogy ne legyen rajta a fehér rész, majd vékony csíkokra vagdostam. Egy kis edénybe vizet melegítettem, majd mikor forrt, beletettem a héjakat és 10 percig forraltam. Leöntöttem a levet, lecsöpögtettem a héjakat, újabb vizet tettem fel, de már csak 4 percig forraltam a héjakat. Víz leönt, csöpögtet.

Megpucoltam a két kiló narancsot és a két citromot. Hajajjj... Sokáig tart. Chili&Vanília narancspucolós tippje a velvetről sokat segített, de sajnos a narancsaim minősége még sokkal többet nehezített a dolgon (közben MöCö másnaposan aludt, a lusta d... :) - mindenből kihúzza magát).
Mikor mindet megpucoltam, harminc deka befőzőcukorral (legközelebb több) ment a fazékba, és forrásig melegítettem, félidőtől a héjakkal együtt. Aztán mikor felforrt, még pár percig főztem, és szalicillal gondosan fertőtlenített üvegekbe töltöttem. Fejreállítottam egy időre, aztán kész.



Ma Dulmina is épp ilyen narancslekvárt tett fel a blogjára, úgy látszik, ez már csak így megy, nincs új a nap alatt. :)))

Erdei gombás rizottó

Régóta ki szerettem volna próbálni a rizottót. A rizst én ugyanis nem szeretem úgy, ahogy errefelé mindenki: pergősre főzve. brrrrrrrr.... brrrrrrrr... Gyerekkoromban sem ettem meg, csak akkor, ha valami miatt szottyosra sikeredett, esetleg ha volt benne borsó, de rengeteg, és még több petrezselyem - ezek általában ragacsossá tették, na úgy már oké. Aztán valamikor valahol - talán tévében, nem emlékszem - hallottam az olasz rizottóról, ami krémes. Azóta voltam nagyon kíváncsi. Plusz egyszer Kage (egy fórumos ismerős) meghívott magukhoz, és zöldséges-gyümölcsös-currys rizst készítettek - nagyon szottyos rizsből. Meg ugye a gyümölcsök leve. Hmmm... :) Ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy az olaszos rizottó isteni eledel lehet, és a rizs lehet finom is. :)

Aztán a múlt hétvégén elcaplattunk MöCövel a teszkóig, és kíváncsiságból elrángattam a rizsek felé (megjegyzendő: legközelebbi vásárláskor eleve lerakom a műszaki osztályon, és nem lesz egy csepp vita sem :)))) ), és volt teszkó saját termék rizottórizs!!! :) Persze, nem olcsón, de egyszerűen muszáj volt.
Utána meg nagyon sokat gondolkoztam, hogy ésakkor milyen rizottó is legyen? Nagyon extrát (ez alatt ismeretlen ízeket értek) nem mertem kipróbálni, de a gombás az szimpatikus volt. És ha már, akkor vettem szárított vegyes erdei gombát, olyat sem ettem még úgysem, és csak finom lehet.
Meg utánaolvastam sokhelyen trükköket keresve, és mindenkinél, akinél volt, elolvastam a rizottó-receptjét, és jól feltankoltam tudással. :) Nem linkelek, mert tényleg mindenkiét elolvastam, és már a csoda tudja, hogy mit honnan szedtem, meg hát úgyis igazából egyféleképpen kell csinálni. Na jó, egy Bűvös szakácsos mégis, úgyis ők a legprofibbak.

Végül nem is olyan nagyon bonyolult, csak sokat kell kevergetni.
Úgy kezdődött, hogy még szombaton főztem csirkeszárnyakból húslevest (a kisebb részükből, mert a nagyobból megcsináltam Kicsi Vú fekete fényes csirkéjét, nagyon finom, csak így elsőre nem lett szép, meg el is fogyott, mielőtt lefotóztam volna :) ). Aztán ma beáztattam fél órára a gombákat (a csomag felét, ha már ennyire drága, nem pazarolom). Apróra vágott vöröshagymát üvegesre pároltam egy kis olajon, hozzáadtam a gombát, azt is pároltam kicsit, hozzáöntöttem 40 deka rizottó rizst, fehéredésig pirítottam (bár ez elég nagy túlzás, hisz eleve elég fehér). Aztán rá másfél deci fehérbor (jó minőségű kéne, majd ha egy nem drága jót sikerül hazahozni, nagyon fogok örülni :S ). Ha az alkohol már elfőtt, akkor már csak a fél óráig főzés van hátra, miközben a forró húslevest kevergetem bele kanalanként, mindig megvárva, hogy felszívja a levet. Olyan másfél liter, vagy több leves belement, időközben a gomba áztatólevét is a leveshez öntöttem. Amikor már al dentére főtt a rizs, akkor megy bele egy darabka vaj gyorsan belekeverve, és reszelt parmezán is. Forrón finom. Nagyon finom.

A parmezánt nem mertem az egészbe belekeverni, mert MöCö nem mindig eszi meg. Végül ő is tett a sajátjára - egy hatalmas adag tejföllel együtt. :) Mindent megeszik, ha van benne tejföl. :)))


szombat, december 01, 2007

Mi ez a zöldség????

Az oké, hogy finom, de tudja valaki, mi ez???


Tavaly a nagynéném egy barátnőjétől három ilyen izét kapott. Azzal az utasítással, hogy olyan zöldség, mint a tök, vagy a cukkíni, és finom rántva. A héja nagyon szúrós, úgy távolítható el, ha pár percig forró vízben blansírozzuk. Utána könnyen lehúzható.
A Nénnya kettőt ki is rántott, ízlett is neki, így amikor a harmadik elkezdett csírázni, megkegyelmezett rajta (már az enyém is csírázik, a képen is látszik a hajtása, de mivel én csak egyet kaptam, nem lesz kegyelem). Szépen beleültette egy cserépbe, tavasszal pedig ki a kerítés mellé. A növény meg őrült növekedésnek indult, olyan kb 5-6 méter hosszan mindkét oldalra befutotta a kerítést és a tujákat, valamint a mogyoróbokrot (a sütőtökkel együtt). Aztán nyár végén elkezdett virágozni, ami elég későnek számíthat nála, mert csak 5-6 termés lett ekkora (kb 15-20 cm), a többi kisebb. A levelei és a virágja is hasonló, mint a töké.
Végül is - annak ellenére, hogy a mogyoróbokron termett - ez nem mogyoró (mint ahogy a mogyoróbokron termett sütötők sem mogyoró), de nem tudjuk, mi.
A héten pont akkor voltam a Nénnyánál, mikor kirántott egyet, A tanulságok: kicsit édeskés, roppanós zöld húsa van. Az állaga egy kicsit patisszonnos, nem puhul át annyira a sütés során, mint a többi tökféle. Egy nagy magja van a közepében, de nem kell kiszedni; kicsit keményebb, mint a zöldséghús, nekem a főtt dió jutott róla eszembe, olyan fehér, mint a dióbél, és az íze is hasonló. Nénnya csinált már belőle tojásos zöldséget, meg zöldséges tésztát (paradicsommal, paprikával, cukkínivel) is. Azokat nem kóstoltam, de azt mondta, az is finom.

Már csak egyetlen kérdésünk van: hogyan szólíthatjuk különös zöldségünket?



UPDATE:

Nem bírtam kivárni, míg valaki olyan idetéved, aki ismeri, úgyhogy a terebess-re vetettem magam. Szerencsém volt, mert c betűvel kezdődik a neve, így gyorsan megtaláltam.
Egymagvútök vagy trópusi tüskéstök. Saját nyelvén chayote (csajote) és még sok más, de nekem ez a legszimpatikusabb.
A virágaira úgy látszik nem jól emlékeztem, majd a következő nyáron jobban megnézem őket. Különben olyan, ahogy én is leírtam.
További érdekességek:
Minden részét felhasználják: a termést, a gyökeret (ami a mi éghajlatunkon nem, de a trópusokon krumpliszerű lesz), a leveleket (spenótpótló, sok vasat tartalmaz) fogyasztják, a szára takarmány lehet, de alkalmas kosárfonásra is.
Vitamintartalma nem jelentős, ásványianyag tartalma már valamivel jobb: kalcium, foszfor és magnézium van benne. A legkevesebb a termésben, több a gyökérben, és legtöbb a levelekben - jövő nyáron teszteljük majd a leveleket is. :)

UPDATE 2. :)
A wikipédián plusz érdekességek.
És miért kell a miénknek pont tüskés fajtájúnak lennie??? A neten alig van tüskésről kép. Igazán kifoghattunk volna egy tüskétlent. Nagyon szúrós ugyanis. :)
Ilyen a mi formánk... :)))