vasárnap, december 31, 2006

Trüffel golyócskák karácsonyi ajándéknak

Remélem, a leendő megajándékozottak nem olvassák a blogomat - legalábbis az ajándékozásig. No és azt is, hogy addig nem mennek tönkre a trüffeljeim. Ugyanis ezeket is elrontottam - úgy látszik, mostanában nem vagyok formában. Vagy csak még tapasztalat híján olyasmit szúrok el, ami kis gyakorlattal már menni fog. Pl. hogy a vajat mindenhez csak akkor szabad hozzáadni, ha már a massza hideg. Mert ha megolvad a vaj, soha nem fog megszilárdulni. Én ezt nem tudtam... De most már majd...

A revept az iwiw kulináris topikjából való, ha valaki regisztrálva van, megnézheti.
3 dl tejszínt egy csomag vaníliás cukorral felmelegítettem, majd félretettem (tényleg ki kellett volna hűteni... - első hiba). Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam, ebbe belekevertem 6 dkg vajat (talán szintén hagyni kellett volna hűlni a csikit, mielőtt a vajat hozzáteszem... - második hiba). A tejszínt és a csokit összeöntöttem, és csomómentesre kevertem. Ennek sűrű masszának kellett volna lennie, de nem volt az - viszont isteni finom. Kitettem az ablakba hűlni, de csak nem dermedt meg.
Másnapra sem, úgyhogy hozzátettem még egy fél tábla olvasztott csokit, és olyan három kanál kakóport - na, így már megdermedt.
A masszából golyócskákat formáztam, és mindenfélébe belehempergettem. A mindenféle: kakaópor, fahéjas porcukor, kókuszreszelék, reszelt fehércsoki és darált diós-mandulás-kesudiós grillázs. A golyócskák tetejét dióval, mandulával vagy kesudióval díszítettem. Szerintem nagyon jól néznek ki... :)
(Csak reménykedek, hogy nem olvadnak szét kb egy-két hétig.)

+Infó: holnapután megműtik a vállamat, két hónapig félkezű leszek, úgyhogy nem hiszem, hogy tudnék bármit is készíteni... Addig szünet...

kedd, december 26, 2006

Karácsonyi linzer csillag

Az édességek elkészítése az én feladatom volt idén Karácsonykor. Bár így a képre nézve ez jó vicc, mert sem a mézeskalács templomot, sem a képviselőfánkot nem én csináltam... Anya 6 mézeskalács templomot gyártott ajándékba, én csak a tészta kivágásában és a díszítésben segítettem. Azért egy trükk azoknak, akik ilyen házikót szeretnének csinálni (vagy szebbet, mert a mieink elég "részegesek", de attól még szépek, főleg hat egymás mellett - mézeskalácstemplomfalu :D ), az oldalait karamellizált cukorral lehet jól összeragasztani (Anya korábban a díszítő fehérjés cukorral próbálta, de az nem köt meg olyan gyorsan).
Az én dolgom volt tehát a torta és egy süti elkészítése. A torta fel sem kerül ide, mert olyan csúnya lett... Az íze jó, de... Egyébként sima piskóta öt tojásból, benne cs&v narancskréme, a tetején pedig narancsos cukormáz. Szép lett volna, ha nem életemben először csinálok cukormázat, recept nélkül, csak úgy a fejem után. Mert azért nem születtem cukrásznak, és azt hiszem, ehhez gyakorlat kell. Kicsit kevés is lett, kicsit gyorsan is száradt meg a máz. Legközelebb több porcukor kell, és azt hiszem, épphogy csak fel szabad olvadnia, talán akkor nem szilárdul meg olyan gyorsan. Majd kísérletezek, ha nem leszek kitiltva a konyhából...
Sajnos, ez a linzer csillag sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Elég csúnya lett a csokimáz - úgy látszik, a csillagok állása nem kedvezett a sütikészítéshez (Anya képviselőfánkja sem úgy sikerült, ahogy szokott...), főleg a mázakhoz.

A tészta szintén cs&v-től származik, ő ezt töltötte a narancskrémmel. Azt írja, hogy eredetileg ischlert szeretett volna csinálni, és azt hiszem, amit én csináltam, az végül is az. A boltit (cukrászdait) nem szeretem, de ez tényleg finom.
20 dkg lisztet, 10 dkg porcukrot, két marák darált diót, csipet sót és fahéjat összekevertem, 15 dkg aprított hideg margarinnal gyorsan összegyúrtam, és betettem fél órára a hűtőbe. Cs&V azt írta, reszeli a vajat (én margarint). Volt már, hogy úgy csináltam, de szerintem pepecselősebb, és a reszelőt is el kell mosni. Ezért inkább kisebb darabokra vágom a margarinkockát, és úgy teszem a lisztes keverékhez.
Pihentetés után nyújtottam, és csillag formákat szaggattam belőle, majd közepesnél kicsit kisebb lángon megsütöttem őket. Sütőpapíron, amit határozottan nem kellett volna (sajnos, szerencse kell hozzá, hogy az ember jó minőségű sütőpapírt fogjon ki). Ugyanis ráragadt. Egyharmada széttört, mehetett a süteménymorzsához, amit az elrontott süteményekből csinálunk (jó kis sütiket lehet belőle készíteni, ha zsemlemorzsa helyett azt tesszük hozzá...).
Ma kiderült, hogy az öcsém megette ezeket a morzsalékokat, ami azt jelenti, hogy a tészta nagyon jó, mert ha az öcsém törötten és csúnyán is megeszik valamit, akkor annak minimum zseniálisnak kell lennie... Ennyi... :D
Az épen megmaradt csillagocskákat erdei feketeszeder lekvárral (saját készítésű, és nagyon büszke vagyok rá - sajnos idén nem esett elég eső, hogy tudjak szedret szedni) összeragasztottam. Egy fél étbevonó csokit megolvasztottam és megkentem a tetejüket. Azt hittem, szebb lesz, de akkor már minden mindegy volt...
Másnapra szépen megpuhult, és összeértek az ízek - tényleg finom süti lett, és egyszerű is. A csillag forma pedig karácsonyi hangulatot ad neki, és ellensúlyozza, milyen csúnyára sikerült a csokimázam...

szerda, december 20, 2006

Sós karamellás forrócsoki

Vajkaramellát szerettem volna készíteni ajándékba (elképzeltem őket olyan helyes kis szaloncukorként, hogy örülnének neki a barátok, és én meg bezsebelhetném a dícséreteket). Az ötlet szokás szerint Ch&V-tól származott. Csakhogy - ahogy az ottani kommentekben is olvasható másoktól - nekem is gondjaim voltak. Mindent úgy csináltam, hogy írta, és mégis folyós maradt a karamellám. Az oka valószínűleg a cukorszirupban keresendő. Én is a Biorganic-os kukorica-maláta szirupot használtam. Az ízével nekem nincs gondom, sőt. De folyik. Míg találok valami megfelelőbb receptet (amiben nem egy vidéki számára elérhetetlen hozzávalók vannak), csakazértis készítek karamellát. Addig is valamit kezdeni kellene azzal, ami van, mert kidobni nem szeretném - hiszen finom - , anyukámat viszont rettentően zavarja ott a hűtőben (nem mintha nem lenne hely tőle, de engem meg az zavar borzasztóan, hogy akárhányszor kinyitja a hűtőszekrényt, megjegyzi, hogy "Mi ez itt? Mikor tűnik el ez innen?", megfogni pedig csak orrát húzva meri, látszik rajta, hogy fél a furcsa állagú izétől, hátha megnő, és elnyeli. Én mondjuk elnyelném szívesen - na persze a karamellt -, de elég sok, legalábbis ahhoz képest, hogy én most diétázok. No, nem mintha a végén nem én enném meg, bármi is készül belőle. Mert anyukám csak ritkán hajlandó enni abból, amit készítek (ezért is lelkendezek mindig, ha eszik a főztömből, de sajnos leggyakrabban meg sem kóstolja). Öcsém meg...
Elkezdtem tehát pusztítani a karamellát. Két napja karamellás tejet készítettem: pár kanál karamella-masszát kis vízben felolvasztottam, megmelegítettem, hozzáöntöttem tejet, és felforraltam. Már úgy is isteni volt.
Ma viszont pár kocka 86%-os csokit is beleolvasztottam, sőt még tejszínhabot is találtam a hűtőben. Ahhoz képest, hogy diétázok, jó kis reggeli ital... :D

kedd, december 19, 2006

Püspökkenyér - más formában

Szintén a karácsonyi partira készült. Először sütöttem püspökkenyeret, kíváncsi voltam, milyen lesz - és nagy örömömre sikere volt! És szerintem nagyon szép ebben a formában kisütve, bár egy kicsit szokatlan.

Elkészítés:
5 tojássárgáját (6 kellett volna, de nem volt annyi, mert tegnap elhasználtam a többit...) fél bögre cukorral, egy fél vaníliás csomag cukorral és 10 dkg margarinnal habosra kevertem. Egy bögre lisztet elkevertem egy marék aprított dióval, egy marék mazsolával, pár kocka aprított csokival, pár szem aprított aszaltszilvával és aszalt sárgabarackkal, és a tojásos masszához kevertem. Majd hat tojásfehérjéből keményre vert habot óvatosan belekevertem, és a kivajazott, kilisztezett formába öntöttem a masszát. Alacsony tűzön (3-as fokozat) egy ótár sütöttem.

A recept a Sütemény és torta c. Lajos Mari könyvből származik

Ál-mézeskalács karácsonyfadísz

Ezt nem lehet megenni, viszont olyan, mintha meg lehetne. Bár aki szereti a só-liszt gyurmát sok fahéjjal és szegfűszeggel, az próbálkozhat. De a szintetikus festék miatt, ami rajta van, mégsem ajánlanám...
A recept egy amerikai stílusú karácsonyi ötletkönyvből van, amit pár éve kaptam.
2 és harmad csésze lisztet (teljes kiőrlésű volt, mert anya megtalált a spájzban egy csomag lejárt szavatosságút... :D ), 3/4 csésze sót, kb két kanál szegfűszeget és egy csomag fahéjat összekevertem, és egy-másfél csésze vizet adtam hozzá, míg jól gyúrható nem lett. Kb két mm vékonyra nyújtottam, és kiszaggattam. Magas lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. A recept írt még hozzá timsót, amit nem tudom, hol lehet kapni, úgyhogy nem volt benne. Lehet, hogy ezért púposodtak fel, de engem nem zavart.
A megsült formákat (nagyon finom illatuk van) tubusban kapható gyöngyház fényű festékkel díszítettem. Mindkét oldalán. Elég melós, de megérte: a csoport, akiket tanítok, nagyon örült neki :).

Almás zabkása

Egy fél bögre zab- és rozspelyhet kicsit megpirítottam, hozzáöntöttem fél bögre vizet, és addig főztem, míg elfőtte a levét. Ekkor hozzáöntöttem fél bögre tejet, és sűrűre főztem. Közben került még bele egy csipet fahéj, egy fél csomag vanílisácukor és egy kiskanál méz, majd a legvégén egy reszelt alma. Díszítésnek almaszeletek és pár szem mazsola.
Téli hangulatban. Jóreggelt! :)

(Legközelebb nem lesz benne vaníliás cukor és talán fahéj sem.)
(Ja, és recept innen.)

hétfő, december 18, 2006

Vörösáfonyás-zabpelyhes cookie

Holnap karácsonyozás a csoporttal, akiket tanítok. Gongoltam, ajándékba kapnak tőlem karácsonyfadíszt (természetesen saját készítésűt - nemsokára felkerül ide is, bár nem lehet megenni) és sütit. Két félére gondoltam, az egyik ez lett. A receptet cookie-nál találtam.
Finom süti lett, bár így frissen kicsit száraz. Gondolom, puhul kicsit, és különben is teasüti, tehát jó is így.

Egy csésze lisztet összekevertem fél csomag sütőporral, egy csésze zabpehellyel, fél csésze rozspehellyel, és egy csomag aszalt vörösáfonyával.
Negyed csésze barnacukrot (most vettem észre, hogy kellett volna még hozzá fél csésze sima cukor is, azt kifelejtettem - így legalább nem túl édes, és most már különben is mindegy :) ) és egy csomag vaníliás cukrot simára-habosra kevertem egy tojással, négy-öt kanál tejjel és egy fél kocka margarinnal.
A cukros keveréket a liszthez öntöttem és jól összedolgoztam az egészet.
Sütőpapírral bélelt tepsire kiakanállal kupacokat csináltam a masszából (azért kicsivel, mert így darabra több lett, és az most fontos, hiszem olyan 30-an leszünk holnap), a tetejüket vizes kézzel kicsit ellapítottam, és mindegyikre egy negyed diót nyomtam. Közepes lángon előmelegített sütőben sütöttem kb 10 percig.

szombat, december 16, 2006

Reggeli turmix - banán, mandarin, jughurt

Diétázni kell. Mert gömbölyödök. Két hét alatt kb négy kilót híztam (bár a mérlegünk szerencsére nem jó). Ugyanis vastablettát kell szednem, mert kevés a vasam és a hemoglobinom, és elsorvadhat a szívem. Persze, ez majdnem minden nőnek problémája, tehát olyan nagy baj nincs. Csakhogy eszméletlenül sokat eszem, mióta szedem a tablettát. És folyamatosan farkaséhes vagyok, ami nagyon rossz érzés. Főleg, mikor már a hasam tele, de még mindig éhes vagyok, enni nem tudok már, de még muszáj lenne, csak egy falatot, aztán még egyet...
Ezt így nem lehet tovább folytatni!
Úgyhogy most vissza kellene fognom magam. Talán sikerül is...
Az első lépés: délelőtt csak gyümölcs, mint régen. No jó, ebben joghurt is van, egy doboz, vaníliás. És egy banán, és három kis mandarin. Turmixgép. Ennyi, befal. Éhes marad... :S

kedd, december 12, 2006

Csőben sült krumpli brokkolival és tojással



Rakott krumplinak indult. Megfőztem a tojást, és épp a krumplinak álltam volna neki, mikor kiderült, hogy csak három - nem túl nagy krumpli van. Hááát, ebből nem lesz rakott krumpli, gonoldtam. De akkor mi, ha már nekiálltam? Kis gondolkodás után eszembe ötlött, hogy a kertben van egy tő senyvedő brokkoli, épp bontogatja a legfelső virága a szirmait - azaz rögvest ehetetlen lesz. Sajnos nálunk elég gyakran járnak így olyan zöldségek, amikből kevés terem: várjuk-várjuk, hogy megnő, mikor aztán ehető, senki nem meri leszedni, mert csak egy van. No, úgy gondoltam, inkább megesszük, semhogy kinyíljon vagy szétfagyjon. Tehát brokkoli. A hűtőben van maradék főzőtejszín, lesz rajta beshamel.

Megőztem tehát a krumplit is, a brokkolit szódabikarbónás, sós vízben kicsit előpároltam (a szódabikarbóna azért kell, hogy szép harsány zöld maradjon - ezt valahol olvastam, de fogalmam sincs már, hogy hol. Mindenesetre tényleg zöld maradt. Bár hozzátenném, hogy még ropogós volt, mikor leszűrtem, és hideg vízzel le is öblítettem.). A krumplit és a tojást szeleteltem, egy jénai tetejében (merthogy ugye kevéske krumpli volt csak) szépen elrendeztem a krumplikarikákat, rá a tojáskarikákat, és a tetejére a brokkolit.
Vajat olvasztottam, két kanál lisztet hozzákevertem, kicsit pirítottam, majd felöntöttem a maradék tejszínnel (kb fél-1 deci lehetett) és kétszer annyi tejjel kb. Mártás sűrűségűre főztem, közben fűszereztem: került bele só, fehérbors, vegeta, szerecsendió, kevés curry, mert épp a kezem ügyébe került, ahogy egy üveg pesztó is, amiből két kiskanálnyit szintén belekevertem. Ezt a beshamel-szerű mártást ráöntöttem a krumpli-tojás-brokkoli-rakásra, és a tetejére maradék sajtot reszeltem, és vajdarabkákat is forgácsoltam. Így került be a sütőbe, míg kicsit meg nem pirult a teteje.


Számomra is meglepően jó lett. :)

Csokis brownie-cookie tallérok

Ma van a Fény Ünnepe! Nem, az nem a Karácsony! Hanem az Igazi Fény Születésnapja! Neki készült ez a süti, és persze Sztre-nek, aki megnyerte a kvízt és ezzel kiérdemelt valamiféle jutalmat. Nos, ez a jutalom része. Persze, ha nem lenne semmiféle alkalom, valószínűleg akkor is vinnék sütit. Ezt nem ússza meg senki :D.
A receptet Cs&V-nál találtam, ahogy ez már szokásos nálam.

Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam egy kis vízben elkevert két kiskanál instant kávé társaságában, majd hozzákevertem 3 dkg vajat. Közben megpirítottam egy marék diót egy serpenyőben, majd összedaraboltam. Összekevertem egy teáskanál sütőport kb harmad bögrényi liszttel. Két tojást habosra kevertem harmad bögre cukorral. A tojásos habhoz hozzákevertem még mindig habverővel a csokiolvadékot, végül hozzáöntöttem a lisztet és a diót is. Gyorsan összekevertem és fél órára betettem a hűtőbe.
Nagyon gyanús volt a tészta, mert iszonyúan folyós volt - igazság szerint pont emiatt több lisztet is tettem bele, mint az eredeti recept írta, bár nem mértem semmit. A hűtés után szerencsére kicsit masszívabb lett, de csak a teteje. A közepe olyan volt, mintha csokimousse lenne.
Sütőpapírral bélelt tepsire kanálnyi halmokat tettem, a tetejüket vizes kézzel lelapítottam, és 11 percre a sütőbe tettem. Először kicsit alacsony hőmérsékletet választottam, így az első adagnál a felénél feljebb vettem a sütőt (hármasról négyesre), és úgy sütöttem tovább - olyan negyed órát összesen. De a második adagnak tényleg pont elég volt a 11 perc négyes fokozaton.

Nagyon finom süti lett a végeredmény, igazán csokis - aki tehát a csokit szereti, annak ez is ízleni fog. :)

szombat, december 09, 2006

Kókuszos muffin mazsolával és vaníliás joghurttal

Rengeteget szoktam azon gondolkozni, hogy legközelebb milyen süteményt süssek. Rengeteg receptet összegyűjtöttem már, amit nagyon szeretnék elkészíteni, da amikor ott vagyok, hogy rajta, sütök valamit - fogalmam sincs, melyiket válasszam a sok közül. Legtöbbször az a vége, hogy sütök egy muffint csak úgy, beledobálva mindent, amihez épp kedvem van. A mai végeredmény ez lett.

Egy tálba beleszitáltam egy bögre sima és egy bögre réteslisztet, hozzáöntöttem egy bögre kókuszreszeléket, és egy kevés sütőport. Egy másik tálba belekanalaztam egy pohár vaníliás joghurtot (amit anyukám az öcsémnek vett, eszerint szent és érinthetetlen, no de végül is így is ő eszi meg, csak mi is kapunk belőle... no mindegy, csak nem lesz belőle családi viszály...), beleütöttem egy tojást, beleöntöttem egy csomag vaníliás cukrot, fél bögre cukrot, fél bögre olajat, és még egy kevés szódabikarbónát is. Az egészet habosra kevertem robotgéppel. A liszthez hozzáöntöttem az előzőleg jól megmosott fél bögre mazsolát és a tojásos keveréket, jól összekevertem az egészet, muffinformába tettem, és alacsony tűzön szép pirosra sütöttem.
Ennyi. Fél óra sem kellett hozzá.


Finom, bár kicsit száraz, ezért lekvárral jó enni, de ez egyáltalán nem baj. :)

péntek, december 08, 2006

Tejszínes-laskás tészta

.Egész délelőtt a művházat díszítettük tegnap a karácsonyi koncetekre, utána pedig még anyát is megvártam, míg végez a munkahelyén. Reggelire csak egy banánt turmixoltam össze joghurttal, ennyi volt az aznapi étkem. Olyan három óra magasságában tehát már igen éhes voltam - és anya is. Bonyolult ételt főzni semmi kedvem nem volt - nem is tehettem volna meg, mert kannibalizmus történt volna a családban, ha negyed órán belül nincs kaja az asztalon. Lett.
Farfalle tésztával szerettem volna készíteni, de itt nincs a boltban. Mindegy...

A gombát kockákra vágtam, és kevés olajon megpároltam. Közben adtam hozzá két-három gerezt áttört fokhagymát, megsóztam. Mikor már megpárolódott, öntöttem hozzá tejszínt, ősszeforraltam, kevés fehérborssal és szerecsendióval ízesítettem. A megfőtt tésztával összekevertem. Ennyi...

csütörtök, december 07, 2006

Túróscsusza

Ismét fantasztikus szakács-teljesítmény: hihetetlen bonyolult ételt főztem... :)
A túrós csuszát mindenki ismeri, és el is tudja készíteni szerintem - a maximális vita e körül az étel körül, hogy édesen, vagy sósan. Szerintem sósan, pirított szalonnával... De természetesen ízlések és pofonok.
A tésztát megfőztem, a szalonnát kockáztam és pirítottam, egy tálban összekevertem a tésztát, a csomag túrót, sok fejfölt, és a szalonnát (a tetejére is hagyva), majd negyed órára betettem a sütőbe pirulni.
Ilyen egyszerű, és finom is.

szerda, december 06, 2006

Céklamártogatós sajttal

Nos, ez megint nem normális kaja. De éhes voltam, és ilyenkor késő este mit ehet az ember lánya? Igazából már semmit sem kéne, este tízkor. Bár az utóbbi napok nagy zabálásai után nekem már mindegy. Legalább az egészségesség látszata maradjon meg...
A cékla egészséges, a tejföl is, a sajt is. Ennyiből áll ez. Cékla turmixgépbe - bár a turmixgép nem nagyon szereti, de így amolyan rusztikus mártogatós lett, amibe mártogatni nem lehet, viszont kanállal fantasztikusan lehet enni.
A céklát még hétvégén főzte anya hagyományos céklasalátának (savanyúság, tormás). Nos, szeretem én azt is, de a céklával annál sokka jobb dolgok is történhetnek. A sütés is akár, de még nyersen is finom. És csak úgy önmagában - akár sülve, akár főve - szerintem mennyei. Hihetetlenül édes, selymes ízű. Nagyon szeretem!!! Úgyhogy lenyúltam magamnak három kisebb gumót. Ez az egyik volt belőle, még van kettő...
Ez így nagyon finom volt rédióhallgatás közben. (Stílusosan a Cékla című műsort kísérte - meg persze előtte a PepperOOnit.)

kedd, december 05, 2006

Laska-rántotta


Tegnap sétálni voltam az erdőben, szokásos módon hagyva, hogy a lábaim vezessenek. Azok pedig egy fatönkhöz vezettek, ami tele volt gombával. Gyanús volt már nekem akkor, hogy ez finom gomba, sőt... talán laska. De kezdetnek csak lefényképeztem, utánanéztem, és csak muitán kiderült, hogy valóban laska, akkor mentem vissza érte. Ma. Szerintem olyan két kiló, de lehet, hogy több gombát szedtem össze arról az egy szem fatönkről. Egy darabig most gombás kaják következnek...

Késői laska (Pleurotus ostreatus)


Az így elsőnek csak egy egyszerű rántotta: hagyma megpárolva, gomba rádobva, megsózva, megpárolva, tojással összekutyulva, tetején bors, paprika, hozzá friss kenyér. Mindenképpen meg kellett ugyanis kóstolni ma, frissen. Nem tudom, mennyire egészséges torna után, este hétkor, mindenesetre nagyon finom :).

Isteni reggeli csodanapokra - pirított müzli

Épp azon gondolkoztam ma reggel, mit egyek reggelire. És pont - csodanapokon könnyen történik ilyedmi - megtaláltam kedvenc gasztroblogomon ezt a müzlit. Gondolkozás nélkül nekiálltam elkészíteni, és... és... ISTENI!!! De tényleg. Ahogy az olajos méz rákaramellizálódik a gabonapehelyre és a dióra... Hmmm... Ropogós, karamellás...
No, azt persze hozzátenném, hogy innentől kezdve kevésbé egészséges is, hiszen a mézet nem lenne szabad forrósítani, mert az értékes tápanyagai sérülnek, az olaj pedig... Viszont ha ilyen finom a végeredmény, akkor mindez nem érdekes. És különben is tettem bele még minden földi jót, ami itthon megtalálható volt:
Két kanál mézet és egy kanál olajat egy kis serpenyőben összemelegítettem, beleöntöttem kb két marék búzapelyhet (még mindig csak az van itthon, de már csak nagyon kevés maradt...) és fél marék darabosra vágott diót. Barnulásig pirítottam folyamatos kevergetés mellett. A vége felé öntöttem rá egy kevés kókuszreszeléket, csipet lenmagot és szezámmagot is szórtam rá, és egy kevés megmosott mazsolát. Összekevertem az egészet, és megvártam, míg kihűl - a karamell-réteg megszilárdulása miatt van erre szükség. Nos, addig természetesen nem tudtam várni, de ettől még nagyon gyorsan elfogyott.
Azt hiszem, gyorsan csinálok még egy kis adagot a maradék búzapehelyből...
Bourbon vaníliás zöldtea jár mellé, az egészség jegyében.

hétfő, december 04, 2006

Barackjoghurt almával és körtével turmixolva

Nos, úgy látszik, mostanában csak ennyire futja. Nem mintha megszűnt volna a főzés iránti szenvedélyem, de Anya nem enged a konyhába. Ha meg nincs itthon, akkor alapanyag sincs, nekem meg pénzem. Hát igen, szegény félegyetemista vagyok, munka nélkül, sulival végezvén... Most persze hétfő van, és rengeteg kaja felhalmozva a hűtőben, tehát megint nem lesz szükség arra, hogy főzzek. Legalább valami olyan-mintha-főznék reggelit legalább.
Egy öcsém által rejtélyes okból magával nem vitt barackos joghurtot egy kicsi körtével és egy kicsi almával összeturmixoltam, a képen látható citromhéjból a belsejét is beledobtam, addig nyomtam a turmix gombját, míg jó habos nem lett. Fagyasztott meggyet turkáltam elő a mélyhűtő mélyéről díszítésnek. Ennyi. Hihetetlen tehetséges vagyok, jeeee... :)
(Ez majdnem tökugyanolyan, mint az előző turmix, amit csináltam. De hát körte van itthon, meg alma...)

szombat, november 25, 2006

Csokipuding gyümölcsökkel

.
Ehhez semmi tehetség nem kell, csak megfőzni a Dr Oetker pudingot. Anya vett ilyen újfajta narancsos ízesítésűt - meglepően finom. Én szeretem melegen és még kicsit folyósan a pudingot, és ilyenkor nagyon jól lehet bele gyümölcsöt mártogatni (mostanában úgyis divatos a csokoládé fondüe - na ez a csóró változata...). Narancs és körte volt most. Hmmm... :)))

Borsófőzelék fasírttal

Khmmm... ez épp elrontott...
A főzeléket túlfőztem, a fasírt sem sikerült igazán - utóbbira mentség, hogy először készítettem. Viszont ilyen főzeléket szoktam a koliban is, és nagyon szeretem. A lényeg pont az, hogy a borsó roppanós maradjon (vagy bármilyen zöldség, fagyasztott mexikói zöldségkeverékből szoktam leggyakrabban anno a koliban csinálni). Ugye ez most nem sikerült, pedig a mi kertünkből való isteni finom, zsenge borsóból van. Azért rossz nem lett... :) A fasírtnál pedig úgy gondoltam, hogy minél kevesebb olaj felhasználásával megsütni jobb. Ezért Tefal palacsintasütőben kezdtem neki, egy csepp olajjal alatta. Ez azért lehet, mert a koliban többször is csináltam szójás fasírtból fasírtot, és az úgy is simán megsülne. No de, mint már korábban valamikor említettem, húsokban még nem vagyok profi. Úgyhogy egy serpenyőnyit megsütöttem, aztán a többit bő olajban inkább, zsemlemorzsába forgatva. Úgy már egész jó lett. A másik hiba, hogy először nem tettem bele elég sót, aztán utána meg túl sokat tettem... Mondjuk a képen ez nem látszik :).

Elkészítés:
Egy fazákba teszek fel egy kis vizet (kb 4-5 cm magasan... hihi, jó mértékegység). A vízbe egy kanál cukrot, sót, vegetát, és egy-két szétzúzott fokhagymát teszek. Megkóstolom, ha borsófőzelék íze van, akkor jó. Mikor ez felforrt, beleöntöm a borsót, és egyéb zöldségeket. Most pár sárgarépát. Szépen párolódnak, majd mikor megfőttek, de még roppanósak, behabarom liszttel kevert tejföllel. A végén sok apróra vágott petrezselymet szórok bele.
A lényeg szerintem a fokhagyma és a sok petrezselyem...
A fasírthoz darált húst összekevertem egy tojással, egy tejbe áztatott zsemlével, sóval, borssal, finomra vágott vöröshagymával (amit máskor megpárolok előtte, mert most ezt is elrontottam, de anya nem mondta, hogy meg kellene előtt párolni... mondjuk nekem így is ízlett, kicsit erősebben hagymaíze volt...), paprikával, zsemlemorzsával. Azt hiszem, ezeket tettem bele. Kis rudakat formáztam belőle, és bő olajban megsütöttem.

Hiába rontott, azért annyira nagyon nem volt rossz... Azt hiszem.. Mindenesetre legközelebb jobb lesz talán... :)

Kb egy hete készítettem...

csütörtök, november 16, 2006

Smarni vagy miszösz - mindenesetre finom

Akkor is ilyet csináltam, mielőtt eltűntem volna hétvégére. És akkor megettem az egészet, anya meg kiakadt, hogy nem hagytam neki. Hát... most elhatároztam, hogy hagyok, de... most már mindegy... ha most ezen a télen nem hizok el, akkor soha (remélem, soha :D)!
Itt találtam a receptet. Igazából fogalmam sincs, hogy mi a különbség a smarni és a császármorzsa között, mert mi soha nem szoktunk csinálni. De mivel édességről van szó, nem hagyhatom ki, muszáj volt kipróbálnom. Finom nagyon. És teljesen mindegy, hogy hivom...

Elkészités:
Egy bögrényi tejet felforrósitok, tettem bele pár darabka fahéjat, mint tegnap a kakóba, mert rájöttem, hogy az jó. Mikor majdnem forr, leveszem a tűzről, beleszórok kb fél bögre búzadarát és egy kevés megmosott mazsolát, valamint egy csomag vaniliás cukrot. Elválasztok két tojást, a sárgáját a tejhez teszem, amikor már picit hűlt. A fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy keveset belőle hozzákeverek a tejes-darás masszához, hogy lezuljon, majd ezt a fellazitott masszát óvatosan összeforgatom a többi fehérjével, hogy ne törjön össze.
Ezután már csak egy serpenyőben meg kell sütni. Ezt két adagban lehet igazából. Beleöntöm a forró serpenyőbe a felét, és hagyom, hogy az alja megbarnuljon. Ezután megpróbálom darabonként megforditani, és mindenhol megpiritgatni. Persze, ez nem megy igazán, meg fogalmam sincs, hogy kéne csinálni. Nem baj, úgyis megeszem. Mikor úgy látom, hogy az egész megsült, tányérra boritom, megpöttyözöm baracklekvárral, és esetleg megszórom porcukorral. Utána megsütöm a következő adagot, és megpróbálok ellenállni neki. Aztán feladom, és az egészet befalom... :)

szerda, november 15, 2006

Prósza

Nagyon szeretjük, főleg igy télen. Gyors is, és nagyon jól esik a forró prósza a hidegben. Laktató ráadásul. Most anyával egy egész tepsinyit megettünk ketten, nagyon tele vagyok... :) Lefényképezni is alig volt időm, felvágni meg egyáltalán nem, mert tépkedtük. Sőt, azt sem sikerült kivárni, mig rendesen megsül és megpirul. De hát ez nálunk már csak igy van... :)

Elkészitése: nagyon egyszerű...
Pár szem krumplit meghámozok, lereszelek egy tálba, tejet öntök hozzá, sót (elég sok só kell hozzá...), és annyi lisztet, amenyit felvesz. Kevés őrölt borsot is tettem hozzá. No és persze zsiradékot - ha épp van, mint most, akkor kacsazsirt, de olajjal is lehet. Kikenem a tepsit kacsazsirral, beleöntöm a masszát, vékonyan elteritem, és jó forró sütőben megsütöm. Félidőben meg lehet forditani, hogy mindkét fele megpiruljon.
Kész!

Update 2007. 02. 23.



Nos, ennek ilyennek kellene lennie. A múltkori nem sült meg eléggé, mert sosincs türelmünk kivárni. Mi egy ilyen család vagyunk - a gesztenyét is mindig sületlenül megesszük, és a kertben a gyümölcsök sem érik meg soha, hogy egészen megérjenek. De tegnap este jó időben betettem a sütőbe a prószát, és mire Anya hazaért, már ilyen szép piros volt. Azért aki jól megfigyeli, láthatja, hogy meg van csípkedve... ööö... hát igen, mindig ellenőrizni kell sülés közben, nem történt-e vele valami baj... Egyébként egy tepsi mindig elfogy, akárhányan esszük is - tegnap pl. Anyával ketten megettük az egészet, de ha egyedül lettem volna, akkor sem maradt volna, tuti. No mondjuk nem tudom, hogy keltem volna fel az asztaltól, de az már más kérdés... :)

Egyébként a múltkorihoz képest annyiban más ez a prósza, hogy nem tej, hanem tejföl van benne. Lehetne egyébként aludtejjel is, vagybármi ilyesmivel.

Kakaós forró csoki

Ez ma egy ilyen kis egoista nap. De legalább végre jó kedvem van... Ehhez persze nem kis mértékben hozzájárul, hogy mindenféle bolond dolgot kiagyalok és megfőzök. Mert az jó! :)))
Régóta kutatom a kávézókban és hasonló helyeken kapható forró csoki titkát. Mondjuk sok helyen elég borzasztó, de van, ahol nagyon finom. Krémes, lágy... Tavaly télen rájöttem, mi lehet a titka a krémes sűrűségnek. Bár azt hiszem ennek egy épp elrontott ital az oka, ami már majdnem puding sűrűségű volt.
Puding! igen, ez az! Pudingport keverek hozzá - kikisérleteztem, kb egy kanálnyi kell egy bögre kakaóhoz.

Akkor a kakaó - ahogy én szeretem:
Egy kevés tejet felteszek, megolvasztok benne egy pár kocka étcsokit. Mikor megolvadt, öntök még hozzá tejet és egy teatojásban beleteszek pár egész szegfűszeget és fahéjdarabot. Azért kell a teatojás, mert akkor nem kell utána szűrni :). A maradék kis tejben elkeverek egy kanál pudingport és még egy kis kakaóport, hozzáöntöm a többihez, és főzöm, mig besűsűsödik, illetve mig elkezd futni. Akkor gyorsan lekapcsolom alatta a lángot, és lehet is inni...
Hmmm...

Céklaleves

Úgy látszik, ez ma már csak egy ilyen egészséges nap. Lehet, hogy a fényképen nem látszik, de gyönyörű ez a leves, és isteni finom. Nem gondoltam volna...
Már rég kinéztem Chili&Vaniliánál ezt a receptet, és most van céklánk is. Aztán hogy anya mit szól ehhez a kreálmányhoz, azt nem tudom... Igen különleges, szerintem. De nekem tényleg nagyon izlik...

Elkészités:
Egy darabka vajon megpároltam egy fej hagymát. Megpucoltam és lereszeltem egy céklát, rádobtam a hagymára, és pároltam. Kis sót is tettem rá. Mikor kezdett puhulni, tettem hozzá egy kis vizet, és leturmixoltam. (Azért csak kis vizet, mert nincs botmixerünk, bár nagyon jó lenne. Viz nélkül nem lehet rendesen leturmixolni, de ha sok vizet teszek hozzá, akkor sokáig tart, mire az egészet leturmixolom - igy meg két adagban sikerült.) Tettem még hozzá vizet (igazából kiöblitettem egy kis vizzel a turmixot, és az került még hozzá - kb 3/4 liter), főszereztem - só, bors, vegeta, és főztem még egy darabig. Mikor úgy gondoltam, most már elég, kb egy deci tejben feloldott egy kanál keményitővel sűritettem kicsit. Tálaláskor megszórtam petrezselyemzölddel.
Az ember már attól egészséges lesz, ha csak ránéz... :)))

Egészséges nasi tanuláshoz - karalábé sajtmártással

.Nem tudom, más hogy van vele, de én tanulás közben - meg úgy egyébként is mindig - éhes vagyok. Igy aztán ilyenkor mindent össze tudok enni. Persze, ez aztán meg is látszik - legalábbis én látom. :) Egy idő után az ember arra a megállapitásra jut, hogy mégsem kéne bármit nasizni. Ebbe persze belejátszik az is, hogy minden "ehetőt" már megevett (egy egész csomag fagyasztott gesztenyepűré pl... :D). Aztán ilyenkor jön a gondolkodás, hogy mit is lehetne enni. Egyáltalán mi van itthon? A hűtő majdnem üres, a kert is...
De van a kertben karalábé, a hűtőben háromféle sajt. A karalábé különben is isteni nyersen, és még egészséges is. Kéne hozzá valami mártogatós, mégse egyem csak úgy magába - ebbe őszintén szólva az is belejátszik, hogy mostanában már úgy gondolkozom, hogy amit eszek az esetleg ide is felkerülhessen, és ugye a nyers karalábé önmagában nem egy nagy kreativitást igénylő poszt lenne itt... Persze, szerintem nem sok embernek jut eszébe a karalábét csak úgy megeszegetni nyersen, magában, pedig tényleg nagyon finom! Azt azért hozzátenném, hogy a legfinomabb akkor, ha az ember frissen szedi a kertben - minden zöldségnek és gyümölcsnek egész más ize van, ha az ember úgy veszi - a kerti sokkal jobb...

Elkészités:
Margarint olvasztok, lisztet szórok rá, felöntöm tejjel - azaz beshamelt készitek - nem túl sűrűt. Beleteszem a reszelt sajtokat (nem tudom pontosan, milyen fajták voltak, mert anya nem emlékezett - talán egy pannónia, egy edami és valamilyen kéksajt), beleolvasztom a beshamelbe. Megfűszerezem: só, bors, szerecsendió, vegeta, a legvégén kevés metélőhagyma és petrezselyem. A karalábét megpucolom és csikokra vágom.
Ennyi, lehet enni és tanulni... :)

hétfő, november 06, 2006

Gondűző körte-alma turmix

Ma nincs jó kedvem...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...

szombat, november 04, 2006

Búvár túrós

.Ma vizihokis buli lesz Pesten, és nem mehetek üres kézzel. Arra gondoltam, búvár túróst sütök, mert nagyon szeretem. Épp sül, nem tudom, mi lesz belőle, mert nem úgy néz ki rajta a túró, mint ami búvárkodni szerete... Viszont nagyon magasra feljött a tészta. Hááát... remélem, nem szúrtam el, mert akkor nagyon szégyenben maradok!
Most jöttem rá, mennyire jó süti ez a vízihokisoknak: hiszen búvár! :)))
(Persze, ha az enyémben most nem búvárkodik a túró, az csakis azért lehet, mert szolidaritásból teszi: én is kényszerszünetet tartok most a vizihokiban.)
No, most, hogy ilyen jól megmagyaráztam magamnak a jelenséget, lássuk a receptet:

12 dkg vajat megolvasztottam, beleütöttem két tojást, tettem bele két csomag vaníliás cukrot, és jól összekevertem. Utána hozzátettem a túrót, egyenletesen beletörtem, végül egy bögre megmosott, beáztatott mazsolát is tettem hozzá, no meg egy citrom reszelt héját.
Egy nagy tálba beleöntöttem fél liter kefírt és másfél deci olajat, hozzáütöttem egy tojást, 20 dkg cukrot, egy csomag vaníliás cukrot és egy kiskanálnyi szódabikarbónát. Ezt jó alaposan kikevertem habverővel, majd fokozatosan 35 dkg lisztet szitáltam hozzá két kanál kakaópor társaságában.
A tésztát kikent, kilisztezett tepsibe öntöttem, majd a tetejére tettem a túrót és előmelegített sütőbe téve közepes lángon megsütöttem.

A túró nem búvárkodik rajta. Mert elszúrtam... Ilyen is van. :D
Az az oka, hogy túl egyenletesen tettem a tetejére a túrót, nem kis halmocskákban. De hát annyi volt, hogy így is teljesen beborította. Legközelebb azonban halmocskákat teszek majd a túróból a tészta tetejére. Ebből is tanultam.
Remélem, legalább ehető...

péntek, november 03, 2006

Sült cékla aiolival

Nagyon régóta szeretném kipróbálni a sült céklát, azóta, mikor Chili&Vaniliánál először olvastam. Anya szokott télen céklasalátát készíteni, a szokásos módon, ecetesen, tormával. Mindig rimánkodnom kellett, hogy hagyjon nekem egy kicsit a sima főtt céklából, mert az olyan finom. De mindig az összeset megcsinálta. Pedig sokkal finomabbnak tartottam magában, szinte sajnáltam, hogy saláta lesz belőle. És egészen addig nem, tudtam, hogy a célkából mást is lehet csinálni, míg rá nem találtam Chili&Vaniliára.
Most, hogy megcsináltam az első sült céklámat, már tudom, hogy sokszor készítek még ilyet, mert nagyon finom. Kíváncsi vagyok, Anya mit fog szólni hozzá, mert ő nagyon kritikus minden újításommal kapcsolatban. Bár az jó előjelnek számít, hogy nyáron, amikor egyelte a céklát a kertben, én nem engedtem neki a bébicéklákat kidobni, hanem köretet készítettem belőlük, és az meglepően ízlet - mindkettőnknek. Sülthúshoz és krumplipüréhez ettük, és kb. ez alapján a recept alapján készítettem. Ha jól emlékszem, megpucoltam a céklákat, mézes, balzsamecetes, olivaolajas pácba forgattam őket, amibe került még borsikafű is, és így sütöttem meg serpenyőben. Nagyon finom volt.

Most két kisebb céklát szedtem a kertben, megpucoltam, és egyben, alufóliával letakarva kb egy óra alatt megsütöttem. Majd csíkokra vágtam őket, és 2:1:1 arányú olivaolaj:balzsamecet:méz keverékben megforgattam őket, meg sóztam, borsoztam. Ezután még egy serpenyőben rákaramellizáltam a mézet.
Közben aiolit készítettem, aminek a receptjét Aubergine-nél találtam: egy tojás sárgájába két gerezd fokhagymát nyomtam, és jól összekevertem. Majd egy deci olajat csorgattam bele folyamatos keverés mellett. Sóztam, tettem bele pici fehérborsot is.
Ebbe az ajoliba lehet mártogatni a céklacsíkokat. Nekem nagyon ízlett, egy céklát be is vágtam, nagyon kíváncsi vagyok, Anyukám megeszi-e egyáltalán.... :D

Update:
Megette, sőt ízlett neki. De megegyesztünk, hogy ezek után a sült cékla köretként fog inkább szerepelni az asztalunkon. (Hozzátenném, farkaséhesen ért haza, és a céklámat ajolistól pirított vajas kenyérhez és császárszalonnához ette, némi rockforttal... :))) Mondom, kicsit éhes volt... )

kedd, október 31, 2006

Almás - búzapelyhes muffin

Már rég sütöttem muffint, itt az ideje. Anyukám meg mérges lesz, hogy folyton sütök. De ha egyszer muszáj?! Ha nem bírom ki?!
Nem eszerint a recept szerint szoktam muffint sütni, úgyhogy most izgulok, mi lesz a vége... Épp sül...
Szindbádéknál találtam ezt a receptet is. Tegnap este a kamrájukban böngésztem, és enn
ek nem csak az lett az eredménye, hogy kinéztem egy csomó receptet, hanem álmomban is ezek a receptek szerepeltek... Jajj!!! :)))
Feleztem az adagot, mert soknak tűnt, de így is sok lett, alig tudtam a 12 kis kapszliba beletuszkolni az egész masszát. Végül sikerült.

Elkészítés:

1 és negyed bögre lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam egy bögre búzapelyhet (zabpehely nem volt otthon), meg egy-egy kiskanál sütőport és szódabikarbónát.
Egy kisebb tálba beleöntöttem háromnegyed bögre cukrot, egy pohár tejfölt, fél pohár olajat, egy tojást (kettő kellett volna, de csak egy volt itthon - talán nem baj). Ezt elektromos habverővel szép simára kevertem.

Az almát megmostam, daraboltam. Én nagy darabokban szeretem, mert akkor érezni, hogy van a sütiben. :) Tejfölöspohárnyi mazsolát megmostam, beáztattam.
Mindent összekevertem: lisztes keverék, tojásos keverék, alma, mazsola. Egy fél deci tejet kb még hozzá kellett öntenem, hogy összeálljon. Papírkapszlikba elosztva muffinsütőbe tettem. A tetejét megszórtam fahéjjal. Majd alacsony lángon szépen megsütöttem.
Finom lett.


Ugyanez a muffin egy későbbi alkalommal, mikor még a mókusnál is sikert aratott. :)

Hagymaleves

Sok recept alapján raktam össze ezt a levest, és azt kell írjam, hogy ütős lett... Amúgy a mindmegette össze hagymaleves receptjét átfutottam, no meg szindbádékat. Ez lett a vége:

Három hagymát megpucoltam, félbevágtam szeleteltem, olivaolajon megpirítottam. Közben adtam hozzá egy kanál cukrot, ettől szép piros lett, és meg is sóztam. Mikor megpuhult, felöntöttem négy pohár vízzel, beletettem egy leveskockát, egy csokor zöldfűszert (borsikafű, kakukkfű, két levél - még Firenzében szedett :) - babérlevél), reszelt szerecsendiót, frissen őrölt borsot és főztem. Mikor forrt, kivettem kicsit a levéből, hozzákevertem két-három kanál keményítőt, és visszaöntve besűrítettem vele. Közben kenyeret pirítottam, majd megdörzsöltem fokhagymával. No, ettől lett igazán ütős, férfias, csípős a leves, a fokhagymától :D. Ugyanis ezt a kenyeret vágtam kockákra, tálaláskor a leves tetejére szórtam, rá reszeltem a sajtot. De még a kenyérkockák előtt szórtam a levesre apróra vágott metélőhagymát és egy kis petrezselymet is.
Jó laktató lett! :)))

szombat, október 28, 2006

Tepsziskrumpli

Ismét egy nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi, nagyonszeretem kaja. :) Ilyenkor, amikor az esték már hidegek, kölönösen jól esik. Apukám is nagyon szerette, és gyerekkoromban sokszor volt tepsziskrumpli őszi estéken vacsorára. (Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy akkor valószínüleg azért, mert nagyon olcsó, minden a kertből-nagyszülőktől volt - és akkor nem nagyon tellett többre.)
Pár szem krumplit megpucoltam, vékonyra szeleteltem. Egy nagy hagymát megpucoltam, félbevágtam, szeleteltem. A tepsi alját megkentem egy kevés olajjal (aztán persze Anya azt modnta, jobb lett volna kacsazsír, legközelebb azzal lesz, úgy biztosan finomabb). A krumplit és a hagymát a tepsibe terítettem, és szalonnát tettem a tetejére. Ment a forró sütőbe.
Mikor megsült, és egy kicsit megpirult, tojást ütöttem rá, és addig sütöttem még, míg a fehérje megsült, de a sárgája még folyós maradt. Én így szeretem nagyon, de persze ez ízlés kérdése.
Kész!
Ja, igen! A sót más ne felejtse ki belőle!!! :)

péntek, október 27, 2006

Mousse au chocolate - csokihabkrémvagymi :)

Fogorvosnál voltam ma délután, vigyáznom kell még, nem ehetek akármit. Viszont nagyon éhes voltam... Ezt nem kell rágni. :) És már régóta szerettem volna ilyet készíteni, mert nagyon finom. Chili és Vaníliánál találtam az eredetijét. Egyszerű, és isteni...

Egy tábla Tibi étcsokit gőz fölött megolvasztottam, hozzátettem pár kanál tejszínt és három tojássárgáját. Egy kanál kávét is, mert épp volt anyáéból maradék lefőzve...

A három tojásfehérjét kemény habbá vertem, és a csokis masszát hozzákevertem.
Kész is. :)

Karalábés tészta

.Ez egy rém egyszerű kaja, és én szeretem. Ezzel nem sokan vannak így, azt hiszem, de nem baj. Egyébként ugyanúgy készül, mint a káposztás tészta: tésztát kell főzni sós-olajos vízben, a karalábét lereszelni, sóval, frissen őrölt borssal megpárolni, tésztát és karalábét összekeverni, kész. A lényeg a sok bors, és ha frissen őrölt, még jobb.
Ennél többet erről nem is lehet elmondani... :)

hétfő, október 23, 2006

Narancsos görög aranytallérok ribizli lekvárral összeragasztva

.Azt hiszem, legáltalánosabb tetszést mégis talán ez a süti keltett. Nagy várakozással láttam neki a megsütésének, mert Péétráá odavolt a receptért. Ő kereste nekem, itt lelt rá.
Mikor kisült, és megkóstoltam, nagyot csalódtam. Ugyanis száraz volt, mint a fűrészpor, ráadásul ízetlen. Nem volt mit tenni, meg kellett tölteni lekvárral. És anya isteni ribizli lekvárja most is csodát tett... :)

Elkésztés:
Egy csésze vajat (annyi nem volt, úgyhogy egy része margarin, ráadásul nem is mértem, hanem egy kocka vaj, meg még valamennyi margarin) egy csésze porcukorral habosra kevertem, majd hozzákevertem két tojássárgáját. Hozzáreszeltem egy narancs héját és belefacsartam a levét, amibe szódabikarbónát tettem. Kb 60 dkg liszttel összedolgoztam, kinyújtottam és ki korongokat szaggattam belőle. Villával megmintáztam a tetejét, megkentem a tojásfehérjével és megszórtam szezámmaggal. 20-25 perc alatt sül szépre, közepes lángon.
Két tallérocskát ribizlilekvárral összeragasztottam.

Drága Fénynek annyira ízlett, hogy azt monta, ez lesz a lakodalmi sütijük a Péétráámmal (remélem, tényleg sor kerül erre...). :D

Csokis-mogyorós süti

Ezt a sütti Péétráám találta nekem itt.
Nagyon munkás süti.
Először a mogyorótöréssel szedtem szét az ujjaimat. Persze, ha az ember bolti, pucolt mogyorót vesz, akkor könnyű.
A következő a csokireszelés. Az ujjaim árán. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz csokit reszelni.
És utána a mogyoró megpirítása még hagyján, de össze kell törni. Először úgy gondoltam, bögrébe teszek egy keveset, mintha mozsár lenne, és abban töröm meg a húsklopfolóval. De nem jött be, csak az aljára tömörödött az összes pörkölt mogyoró. Azt a módszert fejlesztettem ki, hogy egyesével rácsaptam a mogyikra, azok beleragadtak húsklopfoló fogai közé, de ahogy onnan leszedtem, szerintem tökéletes méretbe omlottak szét. Ezt egy bögrényi mogyoróval megtenni nem kis ideig tart... :)))
Viszont, a süti megérte az elkészítésével járó kínszenvedést!!!

Elkészítés:
Egy bögrényi mogyorót megpirítok és összetörök. Egy tábla étcsokit (Tibi csoki volt most, 60%-os kakótartalmú, nem csúcs, de a Lindt-nél jóval olcsóbb, a bevonónál sokkal jobb) nagy lyukú reszelőn lereszelek.
2 bögre lisztet, 1/3 bögre kakaóport, fahéjat, sütőport és szódabikarbónát összekeverek egy tálban. Hozzákeverem a tört mogyorót. Egy bögre barnacukrot habosra keverek három tojással, majd hozzáadom a csokireszeléket. A lisztet és a tojásos-cukros masszát összekeverem, és az egészet kikent, kilisztezett őzgerinc formába öntöm.
10 percig sütöm közepes lángon, majd 35-40 percig kis lángon.
Az eredeti recept azt írja, hogy ekkor vegyem ki a sütőből, szeleteljem fel, és rácsra téve tegyem vissza pár percre, hogy ropogós legyen. Hát, nem tudom, lehet, hogy a késeink rosszak, de ezt nem lehetett szeletelni, mert morzsálódott. Úgyhogy három szelet után feladtam, és úgy döntöttem, marad így, és nem lesz ropogós.
Másnap reggel tökéletesen lehetett szeletelni, és senki nem reklamált, hogy nem jó így... :)))

Aszaltgyümölcsös-diós puszedli

.
Nekem ez a kedvenc sütim, és annak ellenére, hogy nem készül el olyan egyszerűen és gyorsan, mint mondjuk egy muffin, ráadásul drága alapanyagok kellenek hozzá, sütök ilyet néha. Ha sok sütire van szükség, akkor megéri, mert kiadós és garantáltan elfogy. (Ha rajtam múlik, akkor biztosan. :) )

Elkészítés:

Fél kiló barnacukrot (én most csak bio nádcukrot kaptam, igazi barnacukorból készítve barnább lesz a tésztája...) három tojással krémesre-habosra keverek, majd hozzáreszelem egy citrom héját, és belefacsarom a levét. (Ez a krém így önmagában is isteni! :) Nem megenni mindet, mert nem jut a sütibe!!!)
Fél kiló liszthez szódabikarbónát keverek, őrölt fahéjat, szegfűszeget és gyömbért. Hozzákeverem a liszthez a korábban összeaprított aszalt gyümölcsöket (most szilva, barack, alma és körte volt benne. Az eredeti recept szerint nem kell sok, de én annyit teszek bele, amennyit csak tudok. A durvára vágott dióból úgyszintén (olyan 4-5 marékkal).
A lisztes aszaltgyümölcsökre ráöntöm a tojásos-cukros keveréket, és jól összedolgozom. Egy órát pihentetem.
Pihenés után deszkára teszem, és még egy kis lisztet szoktam hozzágyúrni, mert ragad... Kb 3 cm átmérőjű rudakat formázok a tésztából, két cm vastag tallérokat vágok belőle, majd azokat gombóccá formázom, és kicsit ellapítom a két tenyerem között. Így kerülnek a tepsire, majd a sütőbe. Közepes lángon szép barnára sütöm.
Mikor megsült, 3-4 evőkanál mézet összeforralok pár evőkanál vízzel, és a puszedlik tetejét ezzel kenem meg. Míg megszárad, rácsra teszem.
Első nap kicsit kemény, de gyorsan megpuhul.
És nagyon finom, szerintem...

Tipp: Minél nagyobb darabokban van az aszaltgyümölcs és a dió, annál jobban érvényesül a sütiben.
A recept egy régebbi Nők Lapjából származik.

Sütik a Piranha Kupára

.
Ígéretemhez híven kisebb hadseregnyi sütit sütöttem a Piranha Kupára a vízihokisoknak (és persze a Pécsi Egyetemi Rádió népszerű főszerkesztőjének is tettem félre belőle, bár nem tudtam személyesen átadni, és ez nagyon bánt, még az élő adásból telefonon felhívás is csak kicsit enyhít a megbántottságomon...). Azt hiszem, sikere volt a sütiknek, bár hogy melyik az abszolút nyerő, azt nem lehetne eldönteni. Van, akinek ez ízlett jobban, van, akinek az.
Nemsokára leírom mindegyik receptjét is külön-külön, addig is itt egy kép az összesről.
Akármilyen sok lett is, azért elfogyott... :)

vasárnap, október 15, 2006

Almáspite

No, ez nem lett olyan szép, mint amilyen finom... Megint úgy jártam, hogy nem volt időm szép képet készíteni, mert mikor kész lett, és kivettem a sütőből, már itt is voltak értem, és mentünk bulizni. Felvágni is csak ott tudtam. Fényképezni is csak azután, hogy egyszer már körbekínáltam. Viszont ami jó hír, hogy majdnem mind elfogyott, pedig előtte iszonyúan sokat ettünk már...
Anya mindig ez alapján a recept alapján szokott almáspitét sütni, kicsit bonyolultabb lehet, mint más receptek, de nagyon finom! Sajnos szeletelni nehéz szépen, mert nagyon leveles lesz a tésztája, de ezt senki nem bánja az után, hogy megkóstolta (legalábbis remélem).

Elkészítés:
35 dkg liszthez egy csomag sütőport adtam, majd egyharmad-kétharmad arányban elosztottam. A kisebb részt összegyúrtam egy kocka rámával (250 gr), és félreraktam. A nagyobbik részhez egy csomag vaníliás cukrot, 5 dkg porcukrot, két tojást és fél deci tejet adtam, és azt is összegyúrtam.

A vajas (mert az eredeti receptben vaj van, abból biztosan sokkal finomabb lenne...) tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a tejes tésztát is, és a vajasra helyeztem. Ezután kb 8-szor kell hajtogatni, nyújtani, hajtogatni, nyújtani. Végül a tepsi szélességének duplájára nyújtottam, kettévágtam. Felét a tepsibe tettem, daráltam rá két marék diót. Erre jött az almatöltelék, rá három marék dió. A tészta másik részét a tetejére tettem, megszúrkáltam villával, megkentem tojással, és megszórtam durvára vágott dióval. Viszonylag magas tűzön sütöttem, míg szépen megpirult.
Almatöltelék:
Az almákat lereszelem, és egy lábosban felteszem főni. Közben adok hozzá egy kevés cukrot (attól függ, milyen édes az alma eredetileg), és sok fahéjat. Főzöm. Közben megmosott, beáztatott mazsolát is teszek bele. Mikor kicsit elfővi a levét, akkor jó.
Ha kevésbé leves almánk van, akkor nem kell megfőzni, csak cukorral, fahéjjal, mazsolával keverve a tésztára tenni.

______________________________________________________

Itt van Péétráától a krokodil:

Azért kaptam, mert azt álmodtam, hogy egy tó partján sétálok késő este, és tele volt krokodilokkal, és nem bántottak senkit, de én megijedtem, és szaladtam fel a dombon, és ott jött velem szemben a pesti vizihokis csapat, és megnyugodtam...
No, ennyi publikus...
Ja, hétvégén Piranha kupa, és én már nagyon várom!!!
(Majd sütök valami finomat a srácoknak!) :)

péntek, október 13, 2006

Gesztenye

Ez nem is recept, de úgy gondoltam, mégis beírom ide. Egyrészt mert tudom, hogy többen is szeretnének sültgesztenyét enni, legalább képet lássanak. Másrészt mert tudom, hogy vannak, akik nem tudják, hogyan lehet jó gesztenyét sütni.
Persze, nem mondom, hogy ez most jó lett, de ez gesztenyefüggő is. Van, amelyikről könnyen lejön a héja, erről pl. nem könnyen jött.
A szerintünk jó módszer (persze ahány ház, annyi szokás):
A gesztenyékre X bevágást kell vágni - jó éles kés kéne, ami itthon nincs, így ez elég nagy munka. Egy ezer éves tepsiben szoktuk sütni, sütés előtt egy kis vizet öntünk a gesztik alá, hogy ne száradjanak ki nagyon. Utána már csak meg kell sülniük.
No nálunk ez az, ami nem megy. Mert ahogy kb jó, rögtön rohangálunk a sütőhöz, és kiveszünk pár szemet megkóstolni. És ez megy jódarabig, míg végül nem bírjuk tovább, és kivesszük - persze még nem ropogós. Ez a képen látható állapot. Aztán ahogy esszük, rájövünk, hogy még sülnie kéne, és megy vissza a sütőbe kicsit. Közben akkor megint rohangálás. És végül még mindig sületlen, mikor mindezt megunjuk, és mindet megesszük. Persze, nem úgy kell érteni, hogy nyers, csak nem az a ropogós. Olyanra csak ritkán kerül sor - ha valamiért elegendő időre felejtjük bent a sütőben...
Nagyon szeretjük, jó kis őszi esti nasi - a sütőtök mellett, de az majd később.

Gombás rakott tészta


Erre a tésztára most különlegesen büszke vagyok, mert az öcsém azt mondta: FINOM! Így, kimondta. Pedig ilyet még soha nem tett, max kétszer vett abból, amit főztem, de még soha nem dícsérte meg...
Egyébként elég gyakran készítek ilyet, vagy hasonlót, kis változtatásokkal. Ez az a fajta kaja, amire az öcsém azt mondja, ÉTEL, és hajlandó megenni.
Pont jó hozzá az eltett
paradicsomlé. Most eredetileg lazagne-t szerettem volna csinálni, de közben rájöttem, hogy nincs itthon hozzá való tészta. De oly nagyon nem estem kétségbe, mert végül is majdnem mindegy, milyen tészta is van a szósz között. Persze, csak majdnem, de ha ló nincs...

Elkészítés:

Vizet teszek fel forrni a tésztának.
Hagymát vágok apróra, olajon üvegesre párolom; most tettem hozzá egy kis zöld és piros paprikát is, majd egy kis csípős örölt pirospaprikát (már ősz van, jól esik a csípős, felmelegít). Ráteszem a darálthúst és megpirítom, majd megy rá a gomba is. Megsózom, borsozom, vegetázom. Mikor a gomba összeesett kicsit, hozzáöntöm a paradicsomlevet. Ez így elforrdogál, közben teszek hozzá friss borsikafüvet. Mikor besűrűsödik kicsit, akkor kész.
Közben a lobogó vízbe kis olajat öntök, meg sót, és megfőzöm benne a tésztát.
Szintén közben besamelt készítek: egy kis olajon lisztet pirítok, felöntöm tejjel, amitől besűsűsödik. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam három gerezd fokhagymát és belenyomtam azt is, meg egy kis vegetát. Végül ettől és a csípőspaprikától lett ez ma nagyon finom... (legalábbis nekem nagyon ízlett)
Mikor minden kész, egy jénaiba teszek egy kis tésztát, rá egy adag paradicsomszószt, arra besamelt, megint tésztét, és így tovább. A tetejét reszelt sajttal megszórom, és megy a sütőbe pirulni.

A fénykép ebben a stádiumában készült, mert tartottam attól, hogy később nem lesz idő ilyesmire, és így is lett. Sőt, megpirulni sem volt ideje, mert az öcsémék (egy haverjával) már meg is terítettek, és az asztalnál ülve várták. :) Aki ismeri az öcsémet, az tudja, hogy ez elég szokatlan viselkedés a részéről... :)))

csütörtök, október 12, 2006

Máglyarakás


Azóta szeretnék máglyarakást készíteni, mióta leszedtem az almát. Csak valahogy sosem jött össze: vagy nem volt idő, nem voltam itthon, vagy anya főzött. Igazából ez sem a legjobb időzítés, mert most meg magamnak csinálom, mire anya hazajön, én már itthon sem leszek, az öcsém meg csak holnap... Végül is eláll, bár igazán frissem finom. Ha egyáltalán finom lesz... Most még épp a sütőben sül... Csak gondoltam, addig is hasznosan töltöm az időmet, és megírom előre a posztot. Aztán lehet, nem lesz hozzá kép, olyan borzalmas lesz... :))) Csak nem!
Elkészítés: A mazsolát megmostam, beáztattam. Pár deci tejbe négy tojássárgáját tettem, meg ízlés szerint cukrot (bocs, hogy soha nem mérek semmi...) és egy citrom reszelt héját. Összekevertem, belekarikáztam pár kiflit (na jó, ment hozzá zsemle is, mert csak 2 db kifli volt a boltban...). Az almát kimagoztam, vékony szeletekre aprítottam, majd fahéjas cukorral összekevertem. Rengeteg diót daráltam.
Egy jénait kikentem vajjal, beletettem a dió egy részével összekevert kiflit, megszórtam mazsolával. Rátettem az almát, szintén dióval keverve, tetejére mazsola, megszórva dióval. Most sül egy darabig...
Mikor megpirult egy kicsit, a tojások fehérjét kemény habbá vertem, két kanál baracklekvárt kevertem hozzá, és a tetejére tettem. Mérsékelt tűzön sütöm, míg a fehérjehab megpirul. És mindjárt tálalom magamnak! :)

Amíg még ilyen gyönyörű idő van: TERASZ! ;)


szerda, október 11, 2006

Reggeli tojáskrémes szendvics

Reggel nagyon jó hírre ébredtem :). Remélem, a nap így is folytatódik, Péétráám, kitartás, és el ne aludj!!! Lelkes mosolygás!!! :)

Anya két, még langyos főtt tojást hagyott a konyhaasztalon, és bár nem szoktam reggelizni, csak sok gyümölcsöt, a nagy adag szőlőm után csak nem hagyott nyugodni az a két tojat. Gondoltam, megeszem, mielőtt megromlana. És hiába próbáltam ellenállni, nem tudtam.
(Én nem értem, mostanában egyfolytában éhes vagyok, és bár minden ősszel így van ez, mindig meglepődök és próbálok küzdeni ellene, mert csak jönnek fel a kilók. Persze, a téli hideg ellen védekezni kell valamivel, és én már most fázok, de inkább felvennék négy pulcsit, mint pár plusz kilót. Mindegy, elhatározás ide, elhatározás oda, hogy most nem zabálok ősszel, valahogy soha nem sikerül betartani. Eddig még hagyján volt, na de most, hogy már nem is sportolok, nem tudom, mi lesz... Lehet, hogy mégiscsak rászokok a futásra (brrr...)...)
Vissza a tojásokhoz: először gondoltam, csak úgy magukban megeszem őket. De sajnos nem vagyok oda a tojásért, és eszembe jutott, hogy drága Diktink tojáskrémet szokott magának gyártani. De hogy hogyan, azt nem tudom - gyanítom, hogy majonézzel, de azt én naggggyon nem szeretem.
Lesz ami lesz alapon villával összetörtem a tojásokat, egy kanál mustárt tettem hozzá, aztán úgy nem volt olyan jó, akkor ment még bele egy kanál tejföl, aztán egy kis só, frissen őrölt bors, pár szál aprított petrezselyem. Hát így még mindig nem voltam oda érte, de ha már megcsináltam, gondoltam, csak megeszem. Betettem egy szelet kenyeret a pirítóba, és míg pirult, leszaladtam friss, harmatos paprikáért a kertbe. Aztán krém kenyérre, rá paprika, szál petrezselyem, másik kézbe bourbon vaníliás zöld tea, és kiültem velük a napsütéses erkélyre.
Hmmm... ahhoz képest, hogy azt hittem, nem lesz finom, az! Sőt! De lehet, hogy csak a napsütés és a jókedv miatt... :)

(Jajj, de most aztán irány tanulni...!!!)

kedd, október 03, 2006

Vodka - Pétráámnak ajánlva ;)

Ezt most találtam, és úgy gondoltam, én is reklámozom kicsit, mint a kollega. Igazán kíváncsi vagyok, milyen lehet. No, ez persze nem jelenti, hogy a közeljövőben ki fogom próbálni - sőt, kicsi a valószínűsége, hogy valaha is. De ha mégis, akkor csakis veled, Péétrááám!!! Ha jó láttam, japánul is reklámozzák a termélket, úgyhogy Kölköm, vigyázz vele!!! Még a végén ilyennel itatnak majd valami tanszéki karaoke bulin, és folyékonyan fogsz japánul énekelni! Te jó ég, mi lesz akkor... :)))

vasárnap, október 01, 2006

Linzerkoszorú

A mai másik süti linzerkoszorú. Vagy nem is tudom, hogy hívják. Nem találtam meg a receptet, amiből anya szokta sütni, így a Lajos Mari: Sütemény és torta könyvből a felemás tésztáját csináltam meg, csak nem felemásra, és abból szúrtam ki a linzerkarika-formákat.
20 dkg margarint, egy bögre cukrot, két és fél bögre lisztet, két tojást, egy sütőport, egy csomag vaníliás cukrot, és egy csepp citromlevet összegyúrtam. Kinyújtottam vékonyra, kiszúrtam belőle a formákat, sütőpapírral bélelt tepsiben kisütöttem (közepes lángon, kb 10 perc). A felülre kerülő lyukas koszorúcskákat még sütés előtt megkentem tojással, és durvára vágott dióval díszítettem. Mikor kisült, savanyú lekvárral (anya isteni ribizlilekvárja) ragasztottam össze a két felet.
Nagyon finom lett, bár úgy gondolom, ez egyedül a lekvár érdeme, több múlik rajta, mint bármelyik másik hozzávalón.

Almatorta

A héten leszedtem az almát - lett pár ládával, ilyenkor az ember hálás a kertnek, mert ez sokkal finomabb, mint a bolti. És idén gyönyörű, egészséges (ahhoz képest, amilyen lenni szokott, de nincs is annyit permetezve!). Remélem, szép is marad, bár valószínűleg azért elég gyorsan elfogy.
Ma anyának a választás miatt dolgoznia kellett, így nekem kellett gondoskodnom az öcsikémről (persze, nem kell igazán, 23 évesen már tud magáról gondoskodni, csak anya ezt nem így gondolja). Így végre az enyém volt a konyha. Mivel tegnapról volt maradék, csak sütit kellett sütnöm. Nálunk minden hétvégén többféle süti is van, hogy legyen mit vinni a koliba (most már csak az öcsémnek). Legszívesebben almáspitét sütöttem volna, mert van egy isteni receptünk, de az öcsém megvétózta. Az almáról viszont nem szerettem volna lemondani. Almatorta lett a vége. Még gyerekkoromban ettem nagyon finom almatortát: az általános iskolai németcsoporttal sütöttük a tanárnőnél egy bulin. A receptet sajnos nem tudom, és ez sem az, nem is olyan finom, de azért megteszi. Részben ez alapján készítettem, de nem egészen.
10 dkg margarint, fél bögre cukrot, egy csomag vaníliás cukrot habosra kevertem, két tojást tettem hozzá, tovább kevertem, majd egy bögrényi lisztet (ebből két kanál keményítő volt, a liszt fele rétes) és egy kis sütőport szitáltam és kevertem a cukros masszához. Ezt tortaformába öntöttem, és szépen kiraktam almával, A közepébe díszítésképp két szem szilva is került. Kis lángon sütöttem tűpróbáig. Nem rossz süti, de nem túl sok... :)

péntek, szeptember 29, 2006

Gombapaprikás

Mikor tegnap megláttam anyánál a rengeteg, friss laskagombát, gondolatban már főztem is :). Nagyon szeretem a gombát, a laskát meg főleg. Ha már termesztett gombáról van szó, mert a legfinomabb mégis az erdőben szedett. Tervezem is, hogy elmegyek valamikor megnézni, van-e őzláb, csak még nem volt időm. Aztán ha jó idő lesz, az első fagyok környékén talán lila pereszkét is találok. Már ha a szakdolgozat írása közben ki tudok menni az erdőbe...
A gombapaprikás pedig egy nagyon egyszerű étel (Kölök, még te is el tudnád készíteni, most, hogy már eszközeid is vannak hozzá).

Nos, akkor az elkészítés:
Egy fej hagymát felkockázok, kevés olajon üvegesre pirítom - közben egy fél fej paprikát is tettem hozzá, szintén apróra vágva. Mikor üveges a hagyma, paprikát keverek hozzá (természetesen kalocsait), édeset meg egy kis csípőset is. Majd hozzáadom a megmosottt, csíkokra vágott gombát. Sózom, borsozom (esetleg delikátot is teszek bele). Egy darabig így elfődögél magában (a sótól elég sok levet ereszt a gomba). Mikor megpuhult, tejfölt kell hozzá keverni, egy pillanatig összeforralni, és kész is.
Míg a gomba fő, a nokedlihez összekeverek két tojást, sót, hideg vizet, és annyi (rétes)lisztet, amennyi ahhoz kell, hogy nokedlitésztát kapjunk. Kölök, ezt szerintem te ne próbáld meg, mert nem biztos, hogy tudod, milyen sűrűségű a nokitészta. Meg valószínűleg szaggatód sincs, stb. A gomba tésztával is nagyon finom. Szóval, a kész tésztát lobogó vízbe szaggatjuk. Amint feljön a tetejére, már lehet is szűrővel kiszedni, lecsöpögtetni, tálba tenni, és kis olajat önteni hozzá, hogy ne ragadjon össze. Ha mind kész, lehet tálalni...