Itthon otthon

Tél van. Hideg. És jelen pillantban szél is. És sötétség. Ez engem kikészít. Még normál körülmények között is, nem akkor, amikor alapból is magam alatt vagyok sok minden ok miatt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ilyenkor felfokozódik a szeretetéhségem. Mivel magam alatt a szociabilitásom a nullához konvergál, ezért a barátoktól nem kaphatom meg, hiszen nem is találkozom velük. Fickó híján marad Zetor, a mackóm. De, ugye, azért ő se az igazi. Puha, szeretgethető, meg minden, de ilyenkor a gyerekkor védelme és biztonsága kell...A macim pedig nem nagyobb nálam. Hát, nincs mit tenni, ha már összemenni nem lehet, akkor fel kell idézni. És van, aki ilyenkor a csokihoz nyúl, én nem. Hanem a főzelékhez. Ahogy anyukám csinálja. Az kell ilyenkor! Az segít... (meg a pohár bor:)...Tökéletesen megnyugtat. És ráhangol a napi bőgésre. :)

Most éppen zöldbabfőzelékre vágytam. Mi otthon mindent pirosan készítünk, lévén Kalocsán még a kalácsba is tesznek paprikát. Ugyebár...(Ha jó sütőm lenne az albiban, akkor csinálnék azt is. Sós, paprikás kalácsot. Igazi kelt tészát, zsírral....nyámm!!!De nem jó a sütőm, kiszárít mindent, így nem is próbálkozom. Majd ha saját lakásom lesz! Légkeveréses sütővel...Ó, igen! :))))
Na, szóval. A zöldbabfőzelék nálunk úgy készül, hogy a babot (vagy nyers vagy fagyasztott, de semmiképpen se konzerv) megdinsztelem apróra vágott fokhagymával pici olajon. Ha puha, lehúzom a tűzről, szórók rá lisztet, paprikát, majd felöntöm hideg tejjel és újra felforralom, hogy besűrűsödjön.... És már kész is. Az egész kb. fél óra. Na jó, 40 perc.
(És, ahogy anyukámtól tanultam, vgy túl híg lesz, vagy túl sűrű. Ez most az utóbbi verzió. És kicsit csaltam, mert én teljes kiőrlésű liszttel csinálok mindent, amit csak lehet, így a főzeléket is. Anyukám meg finom liszttel. Jah, és a végén tettem bele egy pici ecetet (azt édesanya is szokott), mert attól pikánsan savanykás lesz.

Szóval tökéletes téli bekukckózós étel. Legalábbis nekem. :))) Ja, és egytálétel. Mert a főzeléket csakis feltét nélkül, max. fasírttal vagy tükörtojással, de pörkölttel semmiképpen se.

Gombás rakott tészta

Erre a tésztára most különlegesen büszke vagyok, mert az öcsém azt mondta: FINOM! Így, kimondta. Pedig ilyet még soha nem tett, max kétszer vett abból, amit főztem, de még soha nem dícsérte meg...
Egyébként elég gyakran készítek ilyet, vagy hasonlót, kis változtatásokkal. Ez az a fajta kaja, amire az öcsém azt mondja, ÉTEL, és hajlandó megenni.
Pont jó hozzá az eltett paradicsomlé. Most eredetileg lazagne-t szerettem volna csinálni, de közben rájöttem, hogy nincs itthon hozzá való tészta. De oly nagyon nem estem kétségbe, mert végül is majdnem mindegy, milyen tészta is van a szósz között. Persze, csak majdnem, de ha ló nincs...

Elkészítés:

Vizet teszek fel forrni a tésztának.
Hagymát vágok apróra, olajon üvegesre párolom; most tettem hozzá egy kis zöld és piros paprikát is, majd egy kis csípős örölt pirospaprikát (már ősz van, jól esik a csípős, felmelegít). Ráteszem a darálthúst és megpirítom, majd megy rá a gomba is. Megsózom, borsozom, vegetázom. Mikor a gomba összeesett kicsit, hozzáöntöm a paradicsomlevet. Ez így elforrdogál, közben teszek hozzá friss borsikafüvet. Mikor besűrűsödik kicsit, akkor kész.
Közben a lobogó vízbe kis olajat öntök, meg sót, és megfőzöm benne a tésztát.
Szintén közben besamelt készítek: egy kis olajon lisztet pirítok, felöntöm tejjel, amitől besűsűsödik. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam három gerezd fokhagymát és belenyomtam azt is, meg egy kis vegetát. Végül ettől és a csípőspaprikától lett ez ma nagyon finom... (legalábbis nekem nagyon ízlett)
Mikor minden kész, egy jénaiba teszek egy kis tésztát, rá egy adag paradicsomszószt, arra besamelt, megint tésztét, és így tovább. A tetejét reszelt sajttal megszórom, és megy a sütőbe pirulni.

A fénykép ebben a stádiumában készült, mert tartottam attól, hogy később nem lesz idő ilyesmire, és így is lett. Sőt, megpirulni sem volt ideje, mert az öcsémék (egy haverjával) már meg is terítettek, és az asztalnál ülve várták. :) Aki ismeri az öcsémet, az tudja, hogy ez elég szokatlan viselkedés a részéről... :)))

Máglyarakás

Azóta szeretnék máglyarakást készíteni, mióta leszedtem az almát. Csak valahogy sosem jött össze: vagy nem volt idő, nem voltam itthon, vagy anya főzött. Igazából ez sem a legjobb időzítés, mert most meg magamnak csinálom, mire anya hazajön, én már itthon sem leszek, az öcsém meg csak holnap... Végül is eláll, bár igazán frissem finom. Ha egyáltalán finom lesz... Most még épp a sütőben sül... Csak gondoltam, addig is hasznosan töltöm az időmet, és megírom előre a posztot. Aztán lehet, nem lesz hozzá kép, olyan borzalmas lesz... :))) Csak nem!
Elkészítés: A mazsolát megmostam, beáztattam. Pár deci tejbe négy tojássárgáját tettem, meg ízlés szerint cukrot (bocs, hogy soha nem mérek semmi...) és egy citrom reszelt héját. Összekevertem, belekarikáztam pár kiflit (na jó, ment hozzá zsemle is, mert csak 2 db kifli volt a boltban...). Az almát kimagoztam, vékony szeletekre aprítottam, majd fahéjas cukorral összekevertem. Rengeteg diót daráltam.
Egy jénait kikentem vajjal, beletettem a dió egy részével összekevert kiflit, megszórtam mazsolával. Rátettem az almát, szintén dióval keverve, tetejére mazsola, megszórva dióval. Most sül egy darabig...
Mikor megpirult egy kicsit, a tojások fehérjét kemény habbá vertem, két kanál baracklekvárt kevertem hozzá, és a tetejére tettem. Mérsékelt tűzön sütöm, míg a fehérjehab megpirul. És mindjárt tálalom magamnak! :)

Amíg még ilyen gyönyörű idő van: TERASZ! ;)