Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)






Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: karib.kapitany@gmail.com
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.

Spagetti carbonara

Még egyszer régen a koliban készítettem spagetti carbonarat, és teljesen oda voltam érte. De hát itthon ilyesmit nem nagyon lehet, mert az öcsém nem eszi meg. Viszont ma nem jött haza, én meg nagyon éhes voltam, mert biciklivel mentem be Siófokra meg vissza, és jól elfáradtam. Az gyanús lehetett volna, hogy anya nem éhes, azaz bármit főzök, az nem fog ízleni, de ez nem számít, mert engem most is meggyőzött ez a kaja...

Feltettem forrni a vizet, majd megfőztem a spagettit. Míg főtt, elkészült a mártás: A húsvéti maradék két szelet főtt sonkát csíkokra vágtam és megpirítottam. Egy tálkában összekevertem két tojássárgáját, két deci tejszínt, egy kevés tubusos boci sajtot (jólvan, ez nem autentikus, de különben soha nem fogy el a sajt), meg reszelt trappistát (parmezán? ha lehetne is kapni errefelé, akkor is iszonyú drága), meg borsot őröltem bele, és jól összekutyultam az egészet. Mikor a tészta megfőtt, lecsepegtettem, és hozzákevertem a sonkát és a tejszínes szószt. A forró tészta megfőzi a tojássárgáját, nem kell külön főzni vele, rögtön lehet enni.
Kicsit híg lett a mártás rajta, talán két személyre kevesebb is elég lett volna, meg az is lehet, hogy éhségemben nem voltam elég türelmes a tésztacsepegtetésnél. Persze, két személyre nehéz főzni, több is lett, mint amennyit megettünk volna, de hát nem tudtam otthagyni... :D

Pimasz tészta...

.

Ma Pécsen voltam gyógytornán, nomeg a szakdolgozatom miatt is, úgyhogy elég éhes voltam, mire hazaértem. Itthon még mindig semmi alapanyag, mert a héten Anyukám is suliba jár minden nap, Kaposvárra - hajnalban megy, késő este ér haza (különben büszke vagyok rá - csak nehogy előbb legyen diplomája, bár ha így folytatom a szakdogaírást... au...).
Reggel gyorsan meg kellett néznem, van-e valahol új post fenn, és Chili&Vaníliánál láttam a penne all'arabiatát, egész nap a fejemben volt, és hideg is volt, és úgy gondoltam, jól esne valami csípős. Ez adta az ihletet, de persze az én tésztám nagyon messze van ettől. Leginkább vicc, és tényleg pimaszságnak lehetne gondolni, amit szegény étellel műveltem. De hát az éhség... Meg imádom a szalonnát, és a kolbászt. És lehet, hogy sokan buta vidéki lánynak gondolnak, de hát ezt alkottam belőle, magyarosítva és ildinkósan megkergítve szerencsétlent... :)

Sós-étolajos vízben megfőztem a tésztát (nem penne, bár az is van itthon, de én a fusillit szeretem).
Közben egy fél fej kockázott vöröshagymát, kevés húsos szalonnát és kolbászt egy csepp olajon megpirítottam, egy kis csilipaprikát kimagoztam, apróra vágtam, és azt is beletettem (csiliaprítás után eszébe ne jusson senkinek mosatlan ujjal megkóstolni a mártást... :D ), aztán hozzáöntöttem fél üveg paradicsomlevet a nyáron eltettből. Sóztam, borsoztam. (Elfelejtettem bele fokhagymát tenni, de tényleg nagyon éhes voltam és siettem...)
Kb 15 perc alatt kész lett, és nagyon-nagyon ízlett... Alig tudtam megállni, hogy a felét meghagyjam Anyának. Különben még nem ért haza, szegény, biztos nagyon éhes lesz, és még az eső is esik - remélem, neki is jól fog esni. Forró tea is várja. Hiába: mondom, hogy büszke vagyok az én főiskolás anyukámra... :)

Fokhagymás tejszínes tészta

Valamit akkor is kell enni, ha nincs itthon semmi. Hát, itthon általában nincs semmi. Csak hétvégén, de akkor meg Anya főz. És ő vásárol be a hétvégi főzéshez, aztán az el is fogy, és tengődünk a maradékokon. Elég unalmas. Meg különben is. Bár, azt nem tudom, én miért nem megyek el boltba?! (Igazából lusta vagyok, bár arra fognám, hogy Pécsen bármit meg lehetett kapni, itt meg semmi sincs, az is háromszor annyiba kerül, és emiatt nincs kedvem menni...)
De azért kell enni valamit, még ha az embernek ahhoz sincs kedve. De mivel szakdogát írni még kevésbé van, hát inkább a főzés. A nullából.
Szerencsére még a múltkori krémleveshez vettem tejszínt, úgyhogy ezt csaptam össze, mert tészta-ehetnékem volt. Olvasztott vajba két nagy gerezd fokhagymát nyomtam, majd tettem rá egy kis keményítőt (a liszt kicsit messzebb volt, éljen a lustaság), aztán felöntöttem tejszínnel, és hagytam besűrűsödni. Meg is sóztam közben. Meg metélőhagymát és petrezselymet vágtam bele, és aztán hozzákevertem a megfőtt tésztához, és egy kicsit még összeforraltam. Ja, valamikor füstölt sajtot is tettem bele. Aztán a gép előtt megettem, mert elvileg tanulok, és nincs időm ilyemire.
No, most tényleg tanulok már... Egy hónapom sincs a leadásig... auuuu... :S

(Mondjuk, először posztolni sem akartam, mert nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmit más is megeszik, de hát ezzel is lehet kicsit tologatni azt a szakdogaírást...)

Karalábés tészta

.Ez egy rém egyszerű kaja, és én szeretem. Ezzel nem sokan vannak így, azt hiszem, de nem baj. Egyébként ugyanúgy készül, mint a káposztás tészta: tésztát kell főzni sós-olajos vízben, a karalábét lereszelni, sóval, frissen őrölt borssal megpárolni, tésztát és karalábét összekeverni, kész. A lényeg a sok bors, és ha frissen őrölt, még jobb.

Ennél többet erről nem is lehet elmondani... :)

Gombás rakott tészta

Erre a tésztára most különlegesen büszke vagyok, mert az öcsém azt mondta: FINOM! Így, kimondta. Pedig ilyet még soha nem tett, max kétszer vett abból, amit főztem, de még soha nem dícsérte meg...
Egyébként elég gyakran készítek ilyet, vagy hasonlót, kis változtatásokkal. Ez az a fajta kaja, amire az öcsém azt mondja, ÉTEL, és hajlandó megenni.
Pont jó hozzá az eltett paradicsomlé. Most eredetileg lazagne-t szerettem volna csinálni, de közben rájöttem, hogy nincs itthon hozzá való tészta. De oly nagyon nem estem kétségbe, mert végül is majdnem mindegy, milyen tészta is van a szósz között. Persze, csak majdnem, de ha ló nincs...

Elkészítés:

Vizet teszek fel forrni a tésztának.
Hagymát vágok apróra, olajon üvegesre párolom; most tettem hozzá egy kis zöld és piros paprikát is, majd egy kis csípős örölt pirospaprikát (már ősz van, jól esik a csípős, felmelegít). Ráteszem a darálthúst és megpirítom, majd megy rá a gomba is. Megsózom, borsozom, vegetázom. Mikor a gomba összeesett kicsit, hozzáöntöm a paradicsomlevet. Ez így elforrdogál, közben teszek hozzá friss borsikafüvet. Mikor besűrűsödik kicsit, akkor kész.
Közben a lobogó vízbe kis olajat öntök, meg sót, és megfőzöm benne a tésztát.
Szintén közben besamelt készítek: egy kis olajon lisztet pirítok, felöntöm tejjel, amitől besűsűsödik. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam három gerezd fokhagymát és belenyomtam azt is, meg egy kis vegetát. Végül ettől és a csípőspaprikától lett ez ma nagyon finom... (legalábbis nekem nagyon ízlett)
Mikor minden kész, egy jénaiba teszek egy kis tésztát, rá egy adag paradicsomszószt, arra besamelt, megint tésztét, és így tovább. A tetejét reszelt sajttal megszórom, és megy a sütőbe pirulni.

A fénykép ebben a stádiumában készült, mert tartottam attól, hogy később nem lesz idő ilyesmire, és így is lett. Sőt, megpirulni sem volt ideje, mert az öcsémék (egy haverjával) már meg is terítettek, és az asztalnál ülve várták. :) Aki ismeri az öcsémet, az tudja, hogy ez elég szokatlan viselkedés a részéről... :)))

Villámebéd: házi pesto tésztával

Ültem kint a teraszon és tanultam. Egyszer csak ott termett előttem a szomszédtól cserépben kapott bazsalikom, és onnét már nem volt megállás. Ki kellett próbálnom, hogy tudok-e házilag pestót készíteni.
A pesto egy nagyon egyszerű öntet, és amennyire tudom, nagyon sokféleképpen felhasználható olaszos ételekbe. Sokféle létezik, van, amibe szárított paradicsomot tesznek, és talán mindenféle zöld fűszernövényből készíthető. De ha jól sejtem, azok azért nem feltétlenül nevezhetők pestónak, és igazából illene utánanéznem az autentikus pestó receptnek. Idő híján csak belinkelem a Wikipedián talált cikket róla.

Adott volt tehát a bazsalikom, de sajnos csak egy szál, mert szegény kis sínyődő növénykénk összesen két szálból áll, és nem akartam az egészet felhasználni. Mivel úgy gondoltam, ennyi semmiképp sem elég, ment hozzá még egy kis csokor petrezselyem is. Az igazi pestoban fenyőmag van, az viszont nagyon drága, és amit anno Franciaországban az EB-n összeszedtem, az rég elfogyott (muffint díszített, ha valaki még emlékszik rá ;)), gondoltam, a pirított dió is megteszi helyettesítőként. Parmezán vagy Pecorino helyett pedig sima, egyszerű Trappista sajt. Ezeket turmixgépbe tettem, olívaolajat öntöttem rá, összeturmixoltam, összekevertem az időközben megfőtt tésztával, megsóztam, és megettem.
Finom lett így is, magyarosított, szegényes összetevőkből, és meglepően hasonlít a készített képem ahhoz, ami a Wikipédián van, úgyhogy... :)

Villámkaja - spagetti paradicsomszósszal, most éppen cukkínis

2006. 08. 25.

Az egyik kedvenc ételem, annyiszor csináltam már, hogy kb. 30 perc alatt megvan akkor is, ha teljesen friss alapanyagokból dolgozok. Ami ilyenkor nyáron friss paradicsom és egyéb zöldség - hacsak tehetem, a kertünkből. Ez egy olaszos kaja, bár azt hiszem, igencsak messze áll az autentikustól, viszont szerintem finom. Az öcsém szerint is az, pedig ő aztán igazán nem könnyű eset: ha ő megeszik valamit, akkor az határozottan ehető. Az én spagettijeimet pedig eddig még minden esetben felfalta - esetenként két tányérral is, ami tőle szinte már-már hihetetlen.
És persze ama másik pasi is megeszi, kivéve a cukkínit, de hát ő ebből a szempontból nem mérvadó, viszont kegyetlenül szenvedhet néha, mert cukkíni-imádó családhoz keveredett :).

Ennyi felesleges bevezető után a mostani változat receptje:

Egy hagymát apróra vágtam, olajon üvegesre pirítottam. Egy pillanattal azelőtt, hogy kész lett volna, tettem hozzá fokhagymát is - ha jól emlékszem, apróra vágtam, de kedvfüggő, mert van, amikor fokhagymanyomóval töröm össze. Míg a hagyma készült, apróra vágtam a cukkínit - ez esetben kis kockákra, de ez is attól függ... Mikor a cukkíni megpárolódott, mehet rá a paradicsom.
Még az elején tettem fel vizet a tésztának forrni. Mikor felforrt (kb. mire a cukkíni aprításával végeztem), beledobáltam a tetejükön kereszt alakban bemetszett paradicsomokat, majd egy pillanattal később hideg vizzel teli tálba kiszedtem őket. Így könnyen lehúzható a héjuk. Meghámoztam hát őket, és apróra kockáztam, és bele a hagymás cukkínis edénybe. A helyükre a forró vízbe pedig a spagettitészta.
A szósz már majdnem kész, csak össze kell forrnia, hogy a paradicsom kicsit elfője a levét és az egész besűrűsödjön. Míg ez folyamatban van, hozzáadom a fűszereket: só, bors, mediterrán vegeta, friss kakukkfű, bazsalikom, borsikafű a kertből. Ezzel kész is, a tészta ennyi idő alatt szintén. A legeslegvégén, mikor lezártam a gázt a szósz alatt, apróra vágott petrezselymet szórok még bele, mert úgy az igazi. (Ezzel fent említett cukkíni-utáló úr szintén nem ért egyet, és eme műveletet eddig minden esetben hosszas alkudozás előzte meg a petrezselyem mennyiségét illetőn, ami tehát a kazalnyi és az egy szál közötti köztes kompromisszumnak megfelelően egy kicsinél kicsivel nagyobb csokor szokott lenni. Szerintem kevés bele :).)