Ma Pécsen voltam gyógytornán, nomeg a szakdolgozatom miatt is, úgyhogy elég éhes voltam, mire hazaértem. Itthon még mindig semmi alapanyag, mert a héten Anyukám is suliba jár minden nap, Kaposvárra - hajnalban megy, késő este ér haza (különben büszke vagyok rá - csak nehogy előbb legyen diplomája, bár ha így folytatom a szakdogaírást... au...).
Reggel gyorsan meg kellett néznem, van-e valahol új post fenn, és Chili&Vaníliánál láttam a penne all'arabiatát, egész nap a fejemben volt, és hideg is volt, és úgy gondoltam, jól esne valami csípős. Ez adta az ihletet, de persze az én tésztám nagyon messze van ettől. Leginkább vicc, és tényleg pimaszságnak lehetne gondolni, amit szegény étellel műveltem. De hát az éhség... Meg imádom a szalonnát, és a kolbászt. És lehet, hogy sokan buta vidéki lánynak gondolnak, de hát ezt alkottam belőle, magyarosítva és ildinkósan megkergítve szerencsétlent... :)
Sós-étolajos vízben megfőztem a tésztát (nem penne, bár az is van itthon, de én a fusillit szeretem).
Közben egy fél fej kockázott vöröshagymát, kevés húsos szalonnát és kolbászt egy csepp olajon megpirítottam, egy kis csilipaprikát kimagoztam, apróra vágtam, és azt is beletettem (csiliaprítás után eszébe ne jusson senkinek mosatlan ujjal megkóstolni a mártást... :D ), aztán hozzáöntöttem fél üveg paradicsomlevet a nyáron eltettből. Sóztam, borsoztam. (Elfelejtettem bele fokhagymát tenni, de tényleg nagyon éhes voltam és siettem...)
Kb 15 perc alatt kész lett, és nagyon-nagyon ízlett... Alig tudtam megállni, hogy a felét meghagyjam Anyának. Különben még nem ért haza, szegény, biztos nagyon éhes lesz, és még az eső is esik - remélem, neki is jól fog esni. Forró tea is várja. Hiába: mondom, hogy büszke vagyok az én főiskolás anyukámra... :)
Reggel gyorsan meg kellett néznem, van-e valahol új post fenn, és Chili&Vaníliánál láttam a penne all'arabiatát, egész nap a fejemben volt, és hideg is volt, és úgy gondoltam, jól esne valami csípős. Ez adta az ihletet, de persze az én tésztám nagyon messze van ettől. Leginkább vicc, és tényleg pimaszságnak lehetne gondolni, amit szegény étellel műveltem. De hát az éhség... Meg imádom a szalonnát, és a kolbászt. És lehet, hogy sokan buta vidéki lánynak gondolnak, de hát ezt alkottam belőle, magyarosítva és ildinkósan megkergítve szerencsétlent... :)
Sós-étolajos vízben megfőztem a tésztát (nem penne, bár az is van itthon, de én a fusillit szeretem).
Közben egy fél fej kockázott vöröshagymát, kevés húsos szalonnát és kolbászt egy csepp olajon megpirítottam, egy kis csilipaprikát kimagoztam, apróra vágtam, és azt is beletettem (csiliaprítás után eszébe ne jusson senkinek mosatlan ujjal megkóstolni a mártást... :D ), aztán hozzáöntöttem fél üveg paradicsomlevet a nyáron eltettből. Sóztam, borsoztam. (Elfelejtettem bele fokhagymát tenni, de tényleg nagyon éhes voltam és siettem...)
Kb 15 perc alatt kész lett, és nagyon-nagyon ízlett... Alig tudtam megállni, hogy a felét meghagyjam Anyának. Különben még nem ért haza, szegény, biztos nagyon éhes lesz, és még az eső is esik - remélem, neki is jól fog esni. Forró tea is várja. Hiába: mondom, hogy büszke vagyok az én főiskolás anyukámra... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése