vasárnap, február 25, 2007

Mézes csók

.
Nagyon-nagyon szeretem a mézes puszedlit teával. Meg úgy általában a teasütiket. De igazi mézes puszedlit még sosem csináltunk, mindig csak bolti volt itthon, ha épp megkívántam. Igaz, bolti is csak nagyon ritkán, mert ilyesmit nem szeretek megvenni, amit itthon is el lehet készíteni. Viszont a tuti recept hiányában az ember nem nagyon tud mit kezdeni.
De én most eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a tökéletes mézes puszedli receptet - legalábbis az én ízlésem szerint. Azaz belül legyen puha, és különben meg fahéjas. :) Anyukám a ropogós mázat szereti.
Lajos Mari Sütemény és tortájában egy szalagárés (mi így szoktuk mondani :D ) recept volt, ami karácsony előtt óta hiánycikk a földvári boltokban... Domokos Lászlóné (lapjaira hullott, ezer éves) Mindentudó szakácskönyvében találtunk egy szódabikarbónás receptet, és mivel az van itthon, ki kellett próbálni.

Még pénteken este elkészítettem a tésztát:
25 dkg mézet, 8 dkg margarint és 8 dkg porcukrot langyosra összemelegítettem. Közben ötven dkg lisztet és egy kiskanál szódabikarbónát átszitáltam egy nagy tálba, és kevés őrölt szegfűszeget, kicsit több gyömbért és sok fahéjat kevertem hozzá, no meg egy narancs reszelt héját (citrom nem volt itthon - felkészült egy háztartás...). A meglangyosított mézes-cukros-margarinos keveréket a liszthez öntöttem, hozzáütöttem egy tojást, és alaposan összedolgoztam a tésztát.
Majd bekerült a hűtőbe másnap délutánig.
Másnap délután kikerült a hűtőből, szegény, jól meghűlt, úgyhogy kicsit melegednie kellett. Addig elmentem zenekari próbára.
Aztán a tésztát ujjnyi vastagra kinyújtottam, és kicsi pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Igazából először túl vékonyra nyújtottam, az látható a hátsó sütin, de a második adagnál már ráéreztem a helyes vastagságra - úgy egy, másfél cm.
Margarinnal megkent, kilisztezett tepsire tettem a korongocskákat, és egy kiskanálnyi tejföllel és ugyanannyi rummal elkevert tojássárgájával megkentem a tetejüket, majd nagyon forró sütőben 6 perc alatt megsütöttem őket - félidőnél felére véve a hőmérsékletet. Három tepsinyi süti lett.
Az eredmény meglepően finom volt így melegen. Puha... hmmm...
Anya kedvéért viszont készítettem hozzá mázat is: a tojásfehérjét sok porcukorral, kakaóporral, fahéjjal, és egy kevés citromlével elkevertem egy nagy tálban. Aztán a tálba borítottam a sütiket, és összekevertem a mázzal. Sajnos nagyon sűrű lett a máz, úgyhogy nem lettek szegények a legszebbek, viszont nagyon finom.
Mára pedig egyenesen isteni... nem mondom, hogy ez a tökéletes puszedli, amit kerestem, de a receptet megtartom, az biztos... :)

Huhh, megyek is, és eszek... jó késő van, de hát az ember magára vessen, ha este 10 után áll neki posztolni a sütijét... :D

Nincsenek megjegyzések: