Fokhagyma krémleves

Milán konyhájában találtam ezt a fokhagyma krémlevest, és úgy gondoltam, hogy ha valami, hát ez biztos javít a hangulatomon. És tényleg, még ha el is rontottam, mert attól, hogy nem úgy néz ki, ahogy kéne, az íze még nagyon is finom! (Szerencsére... :) )

Az eredetihez képest megfeleztem a mennyiségeket, úgyhogy az enyém egyes leves lett. :) Mondjuk fél tojást nem tudtam beletenni, úgyhogy egy egész került bele, azt hiszem, már ez önmagában hibaforrás lehetett...

Egy nagy hagymát felaprítottam. Ez egyébként azért praktikus depis időszakban, mert legálisan lehet bőgni. (Persze, ha már a konyhában vagyok, egyáltalán nincs kedvem bőgni, úgyhogy ez csak elvileg igaz.) Megpucoltam egy fej fokhagymát. Mamma aggódott Milánnál, hogy két fej fokhagyma sok lehet a levesbe - szerintem az ízét tekintve nem, viszont megpucolni az! A hagymákat vajon megpároltam egy kanál zsemlemorzsa társaságában, felöntöttem vízzel és beletettem egy tyúkhúsleves kockát.
Kicsit főtt, aztán összeturmixoltam. Ez nálunk egy bonyolult művelet, mert nincs botmixerünk, csak egy ezer éves turmixgép, amivel Anya anno még az én bébiételeimet is pépesítette, szóval megvan negyed évszázados - de szerencsére semmi baja. Azért mindenképpen beszerzek egy botmixert, mert így elég nehéz krémleveseket készíteni, meg különben is praktikusabb. Ráadásul mindig akkor dobja le a tetejét, mikor az ember forró ételt szeretne turmixolni. De most már cseles vagyok, bár egy kicsit így is kifogott rajtam, de szerencsére égési sérüléseket nem okozott, csak egy kis plusz törölgetnivalót...
Sikeres turmixolás után leves vissza a fazékba, és bele a simára kevert tojás - kanál tejföl - fél deci tejszín keverék. És itt rontottam el, ugyanis a levesem nem lett szép egynemű, hanem ilyen darabos. Gondolom, a tojás csapódott így ki. Persze, talán először egy kis forró levest kellett volna keverni a tojásos keverékhez, azt simára keverni, és úgy az egészet a levesbe... Mint máskor is ilyen esetekben.

Az azért biztos, hogy el fog fogyni a leves, mert nagyon finom. Tálaláskor tettem bele egy kanál tejfölt, és megszórtam petrezselyemmel. A tejföl nagyon jót tett neki, nekem legalábbis ízlik, hogy savanykásabb lett. Sajt nem volt itthon, kenyérkockát pirítani meg nem volt kedvem...
(Hmmm, éhes is maradtam, a kenyérkockától laktatóbb lett volna, így viszont vigyáznom kell, nehogy megegyem, mire Anya hazajön, mert mérges lesz, hogy nem hagytam neki kóstolót... Azért mindenesetre maradok a konyhában, és nekiállok egy prószának. Az szerintem különben is jól illik ehhez a leveshez... :) )


Update: A leves nagyon ízlett Anyukámnak, és szerinte ez így nem is volt elrontva. Hát nem tudom, mindenesetre, örülök, hogy finom lett. :)