szerda, február 21, 2007

Depresszió és palacsinta

A depressziónak vannak szintjei. Azt hiszem, nálam nem lehet annál lejjebb, mint amikor nincs kedvem főzni, sőt sütit sütni sem. Hát most itt tartok...
Még egy muffinhoz sem volt kedvem, pedig az 3 perc... Sőt mi több, könyveket, netet nézegetni sem recept után, mert egyszerűen semmi nem tetszik. A csokit sem kívánom, már a táblásat... Csak egy kis édességet, mindegy mi, csak édes legyen - de ami van, az nem jó, tök mindegy, mi az. Nem mintha lenne akármi is itthon, csak amit Anya csinált tegnap: mandulás puding (Dr Oetker műízű izé, a semminél jobb).
Aztán úgy vagyok vele, hogy valamit mégiscsak kéne csinálni, nem lehet itt sajnálni magam folyamatosan, meg merengeni azon, hogy mi a fenének csinálni bármit is, MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT??? Mert úgysincs válasz. Fenébe...
Másrészt meg annak nagyon örültem, hogy felkerült a blogom a bloGasztro-ra. Nem mintha oda való lennék, mert csak ilyen buta és egyszerű ételeket csinálok, ha megpróbálok valami extrát (mint a sós karamell volt), az meg nem sikerül. Hát, ma mindegy...
Azért már mégiscsak kéne valamit írnom ide, mert a karom szinte teljesen rendbe jött a műtét óta (bár az orvos még mindig teljes pihenést ír elő, de most ez sem érdekel), és semmit nem főztem-sütöttem mostanában... Hátezvan.
Meg persze a hűtőben semmi alapanyag. Azért palacsintát mindig lehet csinálni (egy tojás, némi tej - utolsó cseppek a zacsi aljából, olaj, liszt, szódabikarbóna sűrű tésztává keverve, majd felhigítva palacsintatészta sűrűségűre vízzel), meg ugye ott volt még egy adagnyi mandulás csokipuding, meg a két nyárral ezelőtti erdeiszeder lekvárom, meg banán is, meg őszibarackbefőtt. Így lett belőlük pudingos-szedres, meg pudingos-banános, meg pudingos-barackbefőttes palacsinta magamnak, anyának meg sima baracklekis, mert úgysem eszi meg az összekergült kajáimat.
A banános nem olyan jó, a szedres viszont nagyon is. A barackoshoz nem volt kedvem még, bár rajtam kívül úgysem eszi meg senki, úgyhogy muszáj leszek megenni majd.

Hátezvan. Depi. Bocs...
OFF

4 megjegyzés:

nemisbéka írta...

A felkerülés nem feltétele, hogy mondjuk "okos, bonyolult" ételeket csinálj :). A buta, egyszerű többnyire nagyon finom. És szerintem csinos kis blogod van, szóval fel a fejjel és sipirc a konyhába :).

ildinko írta...

Jajj, köszönöm szépen!!! :)
Ez most nagyon jól esett, és ráadásul pont a konyhából jövök, mindjárt fel is teszem, amit csináltam. Persze kicsit elrontottam, de nem érdekes... :)

pétráá írta...

Jajj, ildinkom!

Jeppjeppjeppjeppjeppp!!!!!
És képzeld, Endreeee vett szájharmonikát, és kinn játszott vele a trásalgóban, bár én csak elhaladtamban hallottam, mert éppen nyereménybeszerző csájnatúrra indultam, de akkor is jepp!!!

És a gasztro lényege a blog, nem a bonyolultság! A szív és a lélek! Ami neked minden kajádban benne van, legyen az egy majorannásmájasos melegszecsó akár, vagy borostea... :D:D

ildinkom! Fel a buci, ki a cici! Merakkor is...


HUG: hüjepétráád, kergeköb...:D:D

ildinko írta...

Kerge Pétráám... :)
Jó lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy írod...
Hiányoztok ám nagyon... :)
Majd sütök nektek sütit valamikor... ;)