Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!
Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a Húsvétot. Sőt az összes lány ismerősömmel ellentétben a locsolást is. Hétfőn egész nap a nappaliablakban lógtam, és vártam, ki jön. Amint megláttam közeledni valakit, rögtön rohantam anyához, hogy gyere-gyere, mert jönnek! Persze neki elege volt az egészből. Az öcsémet pedig mindig irigyeltem, mert ő ment locsolni. És már óvodás korában hetekkel Húsvét előtt verseket tanult apával, és nagyon hosszúakat, és többet is, és mindig nagyon szerették mindenhol, és rengeteg tojást összegyűjtött (több tarisznyányit, időnként hazajött "üríteni"). Az én tojásaim pedig mindig csak fogytak.
Apa nagyon szeretett tojást festeni, és ilyenkor mindig kisebb harc volt közte és anya között. Mert ugye nem elég csak simán megfesteni azt a tojást, hanem írókával! Méhész ismerőseitől mindig szerzett viaszt. És írókát gyártott, minden évben új technológiájút - és persze soha nem sikerült. De nem adta fel. Egész addig, míg egyszer a viasz rá nem borult a tűzhelyre - az egyik láng azóta is használhatatlan. Akkor anya végleg kitiltotta apát Húsvét idején a konyhából. És mellette a viaszt is.
Persze valakinek tovább kellett vinnie a hagyományt, és a fiatalabb generáció igyekezzen tanulni az ősök hibáiból, ugye... Így csinálok én minden évben leveles-virágos-harisnyás, hagymahéjjal festett tojást. Mivel minimális koszt csinálok a konyhában, nincs viasz, és sikerül is - hol jobban, hol kevésbé - , ez a módszer maradhatott:
Először egy nagy lábasban vizet kell forralni, és beletenni annyi vöröshagyma héjat, amennyi csak van. Én bele szoktam tenni pár hagymát is nagyobb darabokra vágva, ahogy fő, ez is színt enged. Meg beledobtam néhány apró, a tél folyamán összeaszalódott lilahagymát is, de az a gyanúm, hogy a lilahagyma nem fog...
Míg a víz felforr, és a hagyma kellőképpen megfesti (kb fél óra, de nyugodtan lehet több is), kiszaladok a kertbe, erdőszélre, szomszéd üres telekre apró virágokat és mintés leveleket szedni. Van olyan, ami nagyon gyorsan hervad, ezeket kell először felhasználni, de úgyis többször ki kell rohangálni újabbért, mert elfogy, és valahogy a konyhában nem az a levél tűnik épp megfelelőnek, ami kint még annak látszott. Ez egy ilyen ki-be rohangálós módszer, hiába.
Mielőtt elfelejteném: a tojásokat alaposan meg kell mosni. De nem ecettel, mert az leszedi a tojás valamilyen felső rétegét, vagy nem tudom, és anélkül a hagymahéj nem fogja be. Azt hiszem, legalábbis amikor először csináltam ilyen tojásokat, akkor ecettel lemostam őket, és mind fehér maradt.
A még vizes tojásokra kell szépen rátenni a leveleket és virágokat. Azért jó, hogy vizesek, mert így ráragadnak, és nem csúszkálnak el, ahogy a harisnyával leszorítom őket. A titok itt az, hogy nagyon szorosan kell rátenni a harisnyát. Ehhez a két kezemmel jól kifeszítem, és óvatosan rászorítom a tojásra. Majd egy gyors mozdulattal megtekerem a növényekkel ellentétes oldalon a harisnyát, és egy darab cérnával jó erősen megkötözöm. A cérna egyik vége a számban, másik a jobb kezemben, balban a tojás - így könnyen és egyedül végig lehet csinálni az egész műveletet.
Ha kész van egy adagnyi tojás, akkor mehet bele a festőlébe, kb. 20 perc alatt bőven megfő, és remélhetőleg a hagyma színt is ad neki. Ez mindig nagyon izgalmas. És vannak olyan virágok és levelek, amik szintén megfogják a tojáshéjat, kis gyakorlás után megtanulja az ember, melyek ezek (a télizöld meténgnek a szirmai is és a levelei is fognak, ha szerencsénk van, nagyon szép lesz a tojás).
Amikor megföttek a tojások, ki kell bontani a harisnyából. Ezt nagyon gyorsan kell csinálni, mert fontos, hogy a növényeket minél előbb teljesen eltávolítsuk a tojáshéjról, különben "ráégnek" a még forró, de száraz tojásra, és az csúnya. Én vizes szivaccsal gyorsan áttörlöm a tojásokat, miután leszedtem róluk a harisnyát.
A kész tojásokat szalonnahéjjal bedörzsölöm, hogy szépen csillogjanak.
Az egész nem túl bonyolult különben, kis gyakorlattal másfél óra alatt kész van 20 tojás mosogatással, rendrakással együtt. :)
Idén nagyon nem vagyok megelégedve a tojásaimmal, ennél sokkal szebbek szoktak lenni. Sajnos azt, hogy mennyire fogja meg a tojást a hagyma, nem igazán lehet befolyásolni, mert a tojáshéj minőségétől függ. És ez sajnos előre nem látszik rajta. Van olyan év, mikor az alapból barnább tojásokat fogja meg szebben, és van, amikor a fehérebbeket. Sajnos, még nincs biztos receptem, hogy melyik a megfelelő tojás. Lehet, hogy pár év múlva már messziről megismerem majd a jól festődő tojásokat... :)
Azért hétfőn jöhetnek a locsolók - bár nem nagyon szoktak mostanéban. :( Valahogy már nem divat. Pedig felsős koromban egyik évben 27 locsolóm volt, és nagyon-nagyon büszke voltam. Aztán a következő évben nem voltunk itthon húsvétkor, és azóta csak egy-két locsoló jön. De nekik azért mindig nagyon örülök. :)
Először egy nagy lábasban vizet kell forralni, és beletenni annyi vöröshagyma héjat, amennyi csak van. Én bele szoktam tenni pár hagymát is nagyobb darabokra vágva, ahogy fő, ez is színt enged. Meg beledobtam néhány apró, a tél folyamán összeaszalódott lilahagymát is, de az a gyanúm, hogy a lilahagyma nem fog...
A még vizes tojásokra kell szépen rátenni a leveleket és virágokat. Azért jó, hogy vizesek, mert így ráragadnak, és nem csúszkálnak el, ahogy a harisnyával leszorítom őket. A titok itt az, hogy nagyon szorosan kell rátenni a harisnyát. Ehhez a két kezemmel jól kifeszítem, és óvatosan rászorítom a tojásra. Majd egy gyors mozdulattal megtekerem a növényekkel ellentétes oldalon a harisnyát, és egy darab cérnával jó erősen megkötözöm. A cérna egyik vége a számban, másik a jobb kezemben, balban a tojás - így könnyen és egyedül végig lehet csinálni az egész műveletet.
Ha kész van egy adagnyi tojás, akkor mehet bele a festőlébe, kb. 20 perc alatt bőven megfő, és remélhetőleg a hagyma színt is ad neki. Ez mindig nagyon izgalmas. És vannak olyan virágok és levelek, amik szintén megfogják a tojáshéjat, kis gyakorlás után megtanulja az ember, melyek ezek (a télizöld meténgnek a szirmai is és a levelei is fognak, ha szerencsénk van, nagyon szép lesz a tojás).
