vasárnap, november 02, 2008

Mákos-gyümölcsös kuglóf




Mielőtt végleg elfelejtem, honnan származik a recept, gyorsan megírom. Gesztenye diós kuglófja adta az ötletet, csak nálunk sok mák várt ép felhasználásra (a múltkor véletlenül kibontottam egy csomag mákot, mert nem tudtam, hogy volt már bontott), és egyébként is mákhiányom volt épp. Plusz volt maradék gyümölcs, amit nagyon gyorsan meg kellett enni. Igazán finom süti lett.

Elkészítés:
Talán így csináltam, de már nagyon rég volt. Három tojást habosra kevertem egy vaníliás cukorral és kb 10-15 deka cukorral, majd hozzákevertem 12,5 deka margarint és 1,25 dl tejfölt (na, erre nem emlékszem, de ha a receptben ez van, biztos így csináltam... vagy lehet, hogy nem ez alapján a recept alapján dolgoztam? az tuti, hogy nem mértem ilyen pontosan... na mindegy :D :D :D csak saját felelősségre süsse meg bárki... ;) ). Egy másik tálban összekevertem 3 dl lisztet és 2 dl darált mákot, meg egy fél csomag sütőport. A két tál tartalmát összekevertem, plusz hozzá szilvát és fügét, vajazott-lisztezett kuglóf formába öntöttem és közepes lángon tűpróbáig sütöttem.

Hozzávalók:
három tojás
egy csomag vaníliás cukor
10-15 deka cukor
12,5 deka margarin
1,25 dl tejföl
3 dl liszt
2 dl darált mák
fél cs sütöpor
szilva és füge kockázva

Tényleg gyanúsan ismeretlennek tűnik ez a recept, de nagy valószínűség szerint mégiscsak ez alapján sütöttem...
Tanulság: igyekezni kéne időben megírni a recepteket is, nem csak a fotót feltölteni.

7



Elárasztották a blogoszférát a titkok. Én is megkaptam a kérdést, sőt egyből három helyről is: Vestától, Főz és fecsegtől, és a Maszatkonyhából. Nagyon örülök, hogy ennyi kihagyás és igazán ritkán írás után is érdekel a blogom másokat, viszont nem mennek olyan könnyen ezek a körkérdéses-játékos dolgok újabban. :)
Azért lássuk:

1. Az egyetlen függőségem a netfüggőség, és már nagyon zavar. Jelenleg 323 blog van a readeremben, és szeretem minden nap elolvasni a frissüléseket. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha minden szabadidőmben netezek. Természetesen, a nagy részét csak átfutni tudom, az ígéretes recepteket csillagozom, és ha édesség, sokszor meg is sütöm. Mindig eldöntöm, hogy valahogy racionalizálom, rangsorolom a kedvencek szerint, és azzal kezdem az olvasást, de ennyi blognál már ez is nehéz. :) Ráadásul kényszeresen beteszem az új gasztroblogokat.

2. Nem nagyon van titkom. Őszinte és naív vagyok, gyakorlatilag bármikor bárkinek bármit elmondok magamról. Teljes és feltétel nélküli bizalom, még akkor is, ha megbántottak. Bár fájni fáj, de nem szoktam megsértődni. Ezt általában nem érti a világ, én viszont így szeretem magam. És most már a világot is.

3. Több évig jártam egyéni és csoportos pszichoterápiába. Életem legnagyobb élménye - és egyben a legszörnyebb és legfájdalmasabb is. De ez már csak ilyen. Ráadásul a terapeutám nem kiképző, azaz a képzésekhez nem fogadják el az igazolását a teljesített órákról, így most pszichodrámába járok, és kell majd egyénibe is mennem az integratív hipnoterápiás képzés miatt. Szerencsére még van megoldani való problémám bőven, de azért alapvetően már nagyon jól vagyok... :)

4. 22 évig számomra és a világ számára is titok volt, de hála a nonverbális terápiának, kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki méhen belül elhalt. Ez nagyon befolyásolja még mindig az életemet, nehéz feldolgozni és tovább élni, de lassanként sikerül. Azóta hiszek abban, hogy az embernek van emlékezete a méhen belüli időkről (három hónapos magzat voltam akkor), hiszen a bőrömön tapasztaltam. Különben is csak abban hiszek, amit megtapasztalok.

5. Alapvetően rendetlen vagyok, annak ellenére, hogy szűz jegyben születtem. És általában a többi szűz jegyűvel kapcsolatban is ezt tapasztaltam, fogalmam sincs, honnan a sztereotípia, hogy rendmániásak vagyunk. :)))
Szerencsére már nem vagyok annyira rendetlen, de ehhez kellett, hogy felnőttként egyedül kelljen háztartást vezetnem, és minden az én felelősségem legyen. Azóta tudom, hogy képes vagyok rendet tartani, és bár most megint itthon élek, és előjön a gyermeki rendetlen énem, már nem aggódok emiatt.

6. Megőrülök, ha nem mozoghatok egy nap. Imádom a sportokat. Amilyen marha vagyok, folyamatosan bizonyítani akarom, hogy vagyok olyan jó, mint a férfiak, holott alig vagyok 50 kiló. Legnagyobb meglepetésemre képes is vagyok végigcsinálni, amit ők, bár mostanában már belátom, hogy felesleges a fizikai határaimon túl teljesíteni. Ha nincs férfitársaságom, akkor lazsálok is rendesen. :)))

7. Nem szeretném elkiabálni, de nagyon boldog vagyok. Az utóbbi időben teljesen elégedett voltam a világgal, imádom a munkámat, állásom is van, lassan három is, hétvégente tanfolyamra járok, rengeteg dolgom van, és élvezem az egészet. Erre ráadásul üstökösként berobbant az életembe Valaki múlt szombaton, és azóta minden a helyére került, kerek a világ, és nem lehet letörölni az arcomról a mosolyt. Az övéről sem, azt hiszem. :))) ZEN állapot. :)))
De ez még tényleg titok, alig tudnak róla, és még én is alig hiszem el. Psszt....


A játékot csak Péétráámnak passzolom tovább, mert mostanában az utolsó pont miatt nem volt időm netezni (éljen-éljen, legalább elmúlik a függőség), és nem követtem, ki kapta már meg, és ki nem. De gyanítom, már úgyis mindenki megkapta. Azért ha valaki épp tőlem szeretné megkapni, az szóljon nyugodtan. ;)

hétfő, október 27, 2008

Sütőtökös kuglóf




Idén ez az utolsó sütőtökös édesség a konyhánkban, az tuti, mert már a fülünkön jön ki. A sütőtökös kekszet négyszer sütöttem meg három hét alatt, ami 4x3 nagy tepsit jelent. Az utolsó adag már nem igazán akar elfogyni... :)))

Azért megírom ezt a receptet, mert nagyon ízlett. A kép nem lett túl jó, de a maradékból ezt tudtam kihozni. Pedig egész szép volt, bár a csokimázzal nekem mindig meggyűlik a bajom. Nem tudja valaki, mi a szép csokimáz titka???

A recept Kata konyhájából származik, csak répa helyett nagyrészt sütőtököt használtam. Pontosabban volt olyan 35 deka maradék sütőtök, a többi 15 deka répa. Nagyon finom puha és szaftos (bár nagyon fura ezt mondani egy sütire, csak most nem jut eszembe jobb szó) volt a tészta állaga. A csoki pedig nagyon jól illik a sütőtökhöz - legalábbis szerintem.

Hozzávalók:
50 deka sütőtök és/vagy répa vegyesen
15 deka cukor
30 deka liszt
4 tojás
25 deka margarin
csipet só
őrölt gyömbér és fahéj
sütőpor (ööö, nem emlékszem, mennyit tettem bele, talán egy zacskónyit?)


Elkészítés:
A sütőtököt és a répát megpucoltam, géppel lereszeltem. Kimértem a hozzávalókat, külön a szárazat (liszt, sütőpor, só, fűszerek), külön a nedveset (cukor, olvasztott margarin, 4 tojás). Utóbbiakat habosra kevertem. A lisztet elkevertem a reszelt zöldségekkel, majd hozzáöntöttem a margarinos kevercset, és jól összekutyultam az egészet. Kivajazott, lisztezett kuglóf formába öntöttem a massza kb 2/3-át, ami nem fért bele, azt pedig egy másik formába. Asszem, közepes/kis lángon sütöttem tűpróbáig (elég sokáig, nem tudom, kb 40 perc, ha tippelnem kell, de úgyis tűpróba).

Mikor kihűlt, csokimázzal bevontam, amit nem írok le, mert igazából nem is tudom, hogyan kell jól csinálni. Folyton besűrűsödik a csoki. Bár az is lehet, hogy rossz minőségűt hoztam (most tényleg), de még jóból sem sikeült soha. Elvileg nem mehet bele víz meg gőz, mert attól keményedik meg. Hát ebbe nem ment, mégis megkeményedett. Elég sok vajat meg olajat kellett hozzáöntenem, hogy kenhetővé váljon. Végül sikerült, finom is volt, de azért bosszant, hogy még nem tudok jó csokimázat csinálni...

péntek, október 24, 2008

Bagel




Én sütöttem, el sem hiszem. Szépek, ugye? :)
Azt hittem, bagelt sütni valami hihetetlenül bonyolult dolog, eleve kelt tészta, aztán még főzni is kell, utána sütni. Ráadásul én még sosem ettem bagelt, sőt még csak nem is láttam élőben (szóval lehet, nem is ilyennek kéne lenni... :) ).

Fűszeres Eszter receptje (innen és innen) alapján készítettem, annyi különbséggel, hogy a liszt egy részét zabpehelyliszttel helyettesítettem.
Egyébként ez volt ma a második - kései reggeli. Anya ugyanis elutazott egy csoporttal Medjugorjébe a hosszú hétvégére, úgyhogy enyém a konyha (és a felelősség). Mondjuk így, hogy 11-re lett kész, jó darabig nem éheztünk meg. Pedig közben rávettem az öcsémet, hogy menjünk el biciklivel a Kereki várhoz, és jól el is fáradtunk. De ha jól figyeltem, ő sem evett reggeli óta, és én is csak egy bagelt pirítottam és kentem meg fügelekvárral, mikor hazajöttünk. Laktató. És finom. :)
Mondjuk én nem tudnám sós dolgokkal enni, mert édeskés, de vajjal és lekvárral isteni.

Elkészítés:
A liszteket, a tejport, az élesztőt, a sót és a cukrot összekevertem, hozzáöntöttem a langyos vizet és összedolgoztam. Kb negyed óráig dagasztottam, majd 8felé vágtam. A kis gömböcöket téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, majd óvatosan körformába hajlítottam. Langyos helyen kelesztettem 40 percet (közben ettem az amarántos joghurtot :) ).
Olyan 30 perc körül feltettem egy nagy lábasban vizet. Mire letelt a 40 perc, felforrt a víz. Kicsit aggódtam, mi fog történni, de nagy bátran fél-fél percig főztem a karikákat. Közben a sütőt előmelegítettem. A megfőzött karikákat megkentem tojássárgája és tej keverékével (ha simán a sárgáját kentem rá, úgy nem működött valamiért, talán túl forróak voltak még, és a tojássárgája egyből megkeményedett (megfőtt). Sajnos kicsit megborult a tej, és több ment hozzá, mint szerettem volna. A megkent bageleket megszórtam mindenfélével (szezám, nigella, darált mák és lenmag). Mentek a sütőbe és sültek pirosra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (asszem, 35 deka sima, 15 deka zabpehely liszt)
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl meleg víz (nekem kicsit több kellett)
Egy tojás sárgája a kenéshez
mindenféle magok megszórni

A bosszantó, hogy a tojássárgájának főleg melegen iszonyú büdös halszaga volt. Fogalmam sincs, mivel etethették szegény tyúkot, aki tojta. :S Szerencsére ahogy kihűlt, megszűnt a szaga.
A főzéskor minden rendben volt, bár majdnem eltörtek a karikák. Lehet, hogy ha az ember túlfőzi, akkor szétesik - legalábbis valami ilyesmit figyeltem meg, de nem akartam tesztelni. :)

Legközelebb holnap főzök, a bagellel letudtam az ebédet és a vacsorát is - különben meg még tegnapi maradék is van. Azért lehet, hogy kicsit keveset ettünk ma. De nekem nem árt, az öcsém meg csak tudja, ő mennyit akar enni, megtömni meg nem fogom. :)

Reggeli mostanában




Na jó, ez most "ünnepi kiadás". :)
És még így is semmiség. Viszont nagyon finom és egészséges.
Hétköznapokon gyümölcsjoghurt és pattogtatott amaránt, ma natúr joghurt mézzel, egy fürt szőlő, pattogtatott amaránt. Hmmmm... :)
Az amaránt nagyon érdekes növény, és tele van vassal. A vörösbort is azért isszuk, mert tele van vassal. Na és étcsokit is azért eszünk. Ugye! :)))
A történelme miatt mindig furcsa hangulatom lesz amaránt-evés közben: mintha belém költöznének a valaha-volt inkák. :)
Egy EFT-s csoporttársam mutatta meg az amarántot, és ezért nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy itthon is lehetne pattogtatni, mert a bioboltban volt pattogtatatlan amaránt mag is, talán kipróbálom majd legközelebb.


csütörtök, október 23, 2008

Sütőtökös cookies



Már többször is megsütöttem, mert nekem nagyon ízlik. Ez most épp nem sikerült a legjobban, ráadásul a fotó is elég ronda, de most már fel kell ide is jegyeznem, mert mindig alig találom meg, a cetlik meg elvesznek. És az oké, hogy most még tudom fejből a receptet, de jövő ilyenkorig nem hinném, hogy megmaradna a fejemben (bár mostanában magam is meglepődök, mennyi minden belefér... :) ).
Kaldeneker receptje különben, hihetetlen módon változtatás nélkül. Azaz egy fenéket! Kevesebb cukorral, és teljes kiőrlésű liszttel. :) Ja, és sült tök helyett reszelt-párolt tökből, mert így gyorsabb.

A tököt nagyobb darabokra darabolom, a héját levágom, géppel lereszelem, majd egy csepp vízzel és csipet sóval puhára párolom.
Míg párolódik, megolvasztok 25 deka margarint (jobb lenne a vaj, de most margarin volt), hozzáöntök fél bögre lehetőleg barna cukrot (szerintem nem kell több, a tök úgyis édes, ha szerencsénk van) és egy vaníliás cukrot, habosra keverem, majd megy hozzá jó sok őrölt fahéj és egy tojás, ezekkel is habosra keverem.
Egy másik tálba kimérem a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az aprított diót, összekeverem, hozzáöntöm a margarinos keveréket, a párolt tököt, és az egészet összekeverem. Aztán még egy tábla kis kockára vágott étcsokit. Ha szerencsém van a csokival, akkor nem olvad el a forró töktől. Most nem volt szerencsém, az új 70%-os Tibi csoki teljesen elolvadt a masszában - a lidlis étcsoki nem szokott elolvadni.
De volt már, hogy nem volt itthon étcsoki, akkor dupla annyi diót tettem bele, úgy is finom volt.
A masszából két kiskanál segítségével kupacokat rakok a sütőpapíros tepsire, vagy nedves kézzel gombócokat, és 4-es fokozaton megsütöm. Három nagy tepsinyi lesz belőle.

Hozzávalók:
40 deka sütőtök
25 deka vaj/margarin
fél bögre (barna) cukor
egy vaníliás cukor
egy tojás
sok őrölt fahéj
40 deka liszt (lehet teljes kiőrlésű, ez épp tönköly lisztből készült)
25 deka zabpehely
sütőpor vagy szódabikarbóna
naaaaaaagy marék durvára vágott dió (minél több, annál jobb :) )
egy tábla étcsoki

Gyömbéres birsalmás csirkemell Ch&V után :)




Hű, de rég blogoltam már megint...
DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D

Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).

Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.

No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))

csütörtök, szeptember 25, 2008

Sütőtökös kevert süti - koszorú és muffin formában, mákos krémmel



Ez a recept Reninek és a kis Juliannának szól. :)
Tegnap meglátogattam őket, és Reni a blogom után érdeklődött, hátha van rajt sütőtökös süti recept. Nem volt, ezért küldtem neki sok linket. De azért megsütöttem gyorsan ezt a sütit - ehhez úgysem volt kép az eredeti helyén. :)
A Julianna tündéri, nemrég múlt két hónapos, és én büfiztethettem, pedig még sosem volt ilyen kicsi baba a kezemben. Olyan jó volt!!! Utána sétáltattam. Teljesen feltöltődtem energiával. :)))

A süti egyébként nagyon gyorsan elkészíthető, így ideális kismamáknak; míg a férjük megsétáltatja a gyereket, el is készül. ;) (Kristóf, ezért már érdemes elmenni sétálni, szerintem. ;) )

A recept Rollller blogjáról származik, némi változtatással. A liszt egy részét lecseréltem tönkölylisztre, egy tojással kevesebbet tettem bele, és helyette vörösbort öntöttem hozzá. Plusz fűszerek is kerültek bele: fahéj és reszelt gyömbér. Mandula helyett dió került bele, amit megpirítottam darálás előtt, így finomabb.
Nomeg a mákkrém, ami teljesen ad hoc jelleggel készült: öcsém barátnőjének mutattam a lidlis krémtúrót, észrevettem rajta, hogy nem sokáig bírja tovább a hűtőben felhasználás nélkül (mármint a túró, nem öcsém barátnője... bár őt nem is szoktuk a hűtőben tartani), és ez lett belőle.

Hozzávalók:

két csésze liszt - harmada lehet teljes kiőrlésű
egy csésze pirított, darált dió
1-1 tk szódabikarbóna és sütőpor
két és fél bögre finomra reszelt sütőtök (géppel reszeltem, különben nem is tudom, meddig tartott volna...)

Ezeket összekevertem egy tálban.

Egy másik tálban a nedves hozzávalókat:

két tojás
egy löttyintés vörösbor (talán egy deci???)
egy bögre olaj (legalábbis kb, nem mértem)
kétharmad börge nádcukor
kis darab gyömbér reszelve (kb egy centi)
kiskanálnyi őrölt fahéj
kevés só

Simára kevertem. A két tál tartalmát pedig össze. Lisztezett koszorú formába, a maradékot pedig muffinkapszlikba és -formába öntöttem. Előmelegített sütőben, közepes tűznél tűpróbáig sütöttem.

A mákos krémhez a maradék krémtúróhoz egy zacskó vaníliás cukrot, még ízlés szerint cukrot, pár csepp citromaromát (friss citromhéj híján...), és egy borításnyi mákot krémesre kevertem, a muffinok tetejére kentem, és kész.

A sütőtök ízét nem nagyon érezni, viszont finom puha tőle. Hmmmm.... :)


csütörtök, szeptember 11, 2008

Almatorta fordítva




Ezt a sütit még szintén nyár közepén sütöttem. Épp akkor, mikor Frici nagyon beteg volt - mintegy vigasztalásképp magunknak. Anyával meg is ettük ketten egy este alatt az egészet - tényleg magunk alatt voltunk. A süti finom volt nagyon, de sok vigaszt nem adott sajnos, főleg a másnapi folytatás miatt. :(

Node azt megjegyeztük, hogy ezt érdemes máskor is elkészíteni, úgyhogy nem szabad elfelejtenem, hogy csináltam. Annál is inkább, mert akkor a potyogó pár szem nyári almánkat kellett elhasználni, most pedig érik az újabb adag alma, és szintén vészesen hullik, kellenek az almás receptek (az öcsém már unja az almás pitét :) ). Persze nem emlékszem pontosan, mert az ugyan tuti, hogy KicsiVú receptjéből indultam ki, de van egy homályos emlékem, hogy állok a konyhában, kezemben a tésztás tál, és teszek bele valami mást, ami nincs a receptben... - de már sajnos fogalmam sincs, mi volt az. Úgyhogy itt most az eredeti tészta recept lesz. Sokat tuti nem változtattam rajta, arra azért emlékeznék. Vagy nem. Mindegy. :)
Ami ránézésre látszik: én megfordítottam a sütit, azaz amolyan tatin módra készült, csak azért ez nem az. De ehhez volt kedvem, és nagyon finom krémesre sült így az alma. Azért azt hozzátenném, hogy nem így képzeltem el, de a végeredményt kóstolva nem bántam. Csúnya lett, de finom. :)

Az almákat meghámoztam (hogy mennyit, az jó kérdés...), kockáztam. Egy lábosban cukrot karamellizáltam, átpirítottam rajta az almát, majd ez ment a tortaforma aljába.
Elkészítettem a tésztát: egy tojást fél bögre cukorral habosra kevertem, hozzáadtam egy pohár tejfölt, majd mikor ez is jó habosra keveredett már, akkor egy bögre réteslisztet, fél sütőport, csipet sót. Ez a tészta ment az alma tetejére, majd az egész előmelegített sütőbe, ahol 3-4-es fokozaton sült tűpróbáig.
Ó, igen, a tészta tetejét (ami aztán az alja lett) megszórtam fajéhas cukorral sütés előtt, csak úgy hirtelen. :)

Hozzávalók:
cukor a karamellizáláshoz
alma
egy pohár tejföl
egy fél bögre cukor
egy tojás
egy bögre rétesliszt
fél cs. sütőpor
csipet só
esetleg fahéjas cukor


szerda, szeptember 10, 2008

Fügetorta




Ezt a sütit még nyár közepén sütöttem.
Nekünk is van fügefánk, most már elég nagy, de arról anya csak nyersen engedi megenni a termést. Pedig idén már alig győztük, minden erre járónak adtunk, és még így is majdnem megromlott. :) De hát hosszú évek a bevésődése, hogy értékelni kell azt a pár szemet. Na de jövőre...
Érdekes egyébként, hogy sokan nagyon bizalmatlanok a fügével szemben, mintha valami hihetetlenül egzotikus és különös valami lenne, ami még az is lehet, hogy harap... és inkább meg se kóstolják. Úgy kell nekik, több marad nekünk. :)
Szerencsére a szomszédnak is van fügefája a telkén, azon viszont rengeteg terem, és két tállal is kaptunk. Kicsit túléretten, úgyhogy anyának egy szava sem lehetett, mikor kijelentettem, hogy akkor én most sütök belőle sütit.
Annál is jobb ötlet volt, mivel két középiskolai osztálytársnője jött hozzánk vendégségbe, és így legalább volt mivel megkínálni őket. :)

Most pedig, hogy közeleg a második adag füge beérésének az ideje, úgy gondolom, itt az ideje, hogy közzétegyem ezt a receptet, hátha másnak is jól jön. Nem mintha nem lehetne megtalálni bárhol az interneten, de mégis. És különben sem teljesen úgy csináltam. A fügetortára rákeresve tényleg mindenhol ebbe a receptbe botlottam, de most mondjuk akkor azt, hogy innen van, vagy innen. :)
Annyi különbséggel, hogy dió helyett kókuszreszeléket használtam, mert lusta voltam elmenni a hűtőig, a kókusz meg ott volt kéznyújtásnyira tőlem.




Először összesen kb 15 deka cukorból - fele barnacukor volt - karamellt csináltam egy fél deci vízzel, és a tortaforma aljába öntöttem. (Ezzel kapcsolatban ki kéne találni valamit, mert sütés után a karamellréteg legfinomabb része a formában maradt, a kivajazás ellenére is.)
Öt deka cukrot 8 deka vajjal habosra kevertem, majd hozzákevertem egy tojást és egy sárgáját is. Alaposan elkevertem 10 deka liszttel, egy marék kókuszreszelékkel és egy fél csomag sütőporral. Citromlevet tettem hozzá, mert citrom(héj) nem volt itthon.
A karamellrétegre vágott felükkel lefelé lepakoltam a fél fügéket, majd ráterítettem a tésztát.
Előmelegített sütőben 3-4-es fokozaton sütöttem tűpróbáig.
Tálaláskor az alja lesz a teteje. Biztos nagyon finom hozzá a tejszínhab vagy vanília fagyi, ha épp van.

Hozzávalók:
20 dkg cukor
fél deci víz
pár szem füge
10 deka liszt
egy marék kókusz (pontosabban nem tudom, rég volt, bocs...)
egy tojás + egy sárgája
8 dkg vaj
fél csomag sütőpor
reszelt citromhéj vagy egy kevés citromlé

kedd, szeptember 09, 2008

Csak egy egyszerű rakott tészta - némi csavarral




Eszem ágában nem volt ezt megírni, olyan egyszerű, de sikere van. Nagy sikere.
Öcsém egy nagyon fura alak, de asszem, erről már többször is írtam. Az blogom"étel" címkéje is hozzá kapcsolódik. Ha ugyanis anya megkérdezi, mit főzzön, a válasz csak annyi, "ételt". Persze ehhez a hangsúlyt is le kéne tudni írni, de azt nem lehet. Olyan kamaszosan pimasz, holott az öcsém már rég nem kamasz. :)
Természetesen igen ritka az, ha valamit megeszik, amit mi főzünk.
Ma pedig hazaesett, és kétszer is vett a tésztámból. Ráadásul megkérdezte: "Ennek mi a neve? " Ennél több dicséret nem kell, főleg ha hozzátesszük, hogy akár hetekig hozzánk sem szól. No mondjuk a kérdésre válaszolni nem tudtam. :)
Úgyhogy elmondható, hogy ettől az ételtől még a néma is újra beszél. :)))
Na jó, szerintem túlzás az egész, de én most nagyon boldog vagyok! Ez nem kis siker.

Amúgy tényleg igazán egyszerű: paradicsomszószos darált hús, beshamel, tegnapi maradék tészta. Olyan, mint amilyet máskor is szoktam csinálni.
Néhány újítást leszámítva.
A paradicsomszószhoz tettem egy kis csilipaprikát, két szál zellerzöldet, két szál borsikafüvet. Ezeket később kiszedtem. Plusz a titok: nagy csipet fahéj (és egy kicsi cukor is, mert savanyú volt a paradicsom). Ez tavaly ragadt rám, amikor muszakát készítettem, és tettem bele fahéjat. És akkor rájöttem, hogy az jó nagyon. :)
A beshamelt pedig egy rész tejjel, és egy másik rész kecskejoghurttal készítettem. A kecskejoghurtot a spárban vettem, és nagyon gyorsan el kellett használni, mert lejárt a szavatossága. Mondjuk én ettől annyira nem ijedek meg, ha nem penészes, és nincs rossz íze, akkor jó, de azért sietni kellett vele. Persze a neten nem találtam semmilyen receptet. A felét elhasználtam egy muffinhoz (az is finom lett, bár abban nem lehetett érezni a kecske ízt - mondjuk ott szerencsére :) ), a maradéknál pedig úgy gondoltam, a beshamelben jó helye lesz. Végül is máskor ha épp van, kecskesajtot teszek a rakott tésztába, és az isteni. Nos, ez is. :)
Egy darabka ezer éves sajt is volt, azt is beleolvasztottam a beshamelbe. Persze, a tetejére is jó lett volna sajt, de ez most ilyen maradékfelhasználós kaja volt.

No, mondtam, hogy nem egy nagy recept, de finom. Én is telezabáltam magam belőle, most meg nem tudom, hogy fogok futni... De el kell indulnom, mert tegnap is kihagytam.

Ja! Jövő héttől lesz még egy állásom, úgyhogy nem tudom, mi lesz így a bloggal. Egyelőre azt sem tudom, a két állást hogy egyeztetem össze, nemhogy még magánélet is. Majd lesz valahogy. Van pár recept talonban, csak az a baj, hogy mostanában egyre inkább úgy főzök-sütök, hogy mindent összeöntök, és lesz belőle valami jó, csak fél óra múlva már fogalmam sincs, mit és mennyit tettem bele. Nemhogy két hónappal később... Azért igyekszem. :)




szombat, augusztus 30, 2008

Almás kalácsfonatocskák




Mielőtt az eltűnésem alatt kapott díjakról írnék, illene legalább egy receptet is feltennem mert azért mégiscsak gasztroblog ez, nomeg hogy úgy tűnjön, van mire kapni díjakat.

Ezt a sütit Frici halála utáni hétvégén sütöttem, vígasztalásképpen. Villámgyorsan elfogyott, dél körül lett kész, este már egy darab sem volt, megettük hárman mindet. Na jó, egyet ettek vendégek.
Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, csak ő sárgabarackkal töltötte és nagyobb kalácsokat sütött. Nekünk meg almánk volt, a nyárialma fán pár darab termett csak, azok is kukacosak voltak, el kellett hát használni. Ezen kívül még egy tortát sütöttem belőle, majd azt is megírom, mert bár csúnya lett, de nagyon finom. Szóval voltak az almák, meg a vonzó kalács recept. És akkor hopp, összeraktam a kettőt, és ez lett. Csak kicsiben, mert ehhez volt kedvem, és kis egyszemélyes sütik lettek. Egész csinosak szerintem, így első próbálkozásra...

A kelttészta receptje ugyanaz, mint Eszternél. A töltelék pedig vékony almaszeletek, épphogy megszórva kevés barnacukorral és egy csepp fahéjjal.
A készítés egyszerű: a kelttésztából gombócokat formáltam, kinyújtottam, a közepére sorba rendeztem az almaszeleteket, kétoldalról bevagdostam a tésztát, középre hajtogattam, mintha fontam volna.
Fonás után kelt még egy kicsit, majd megkentem tojással, megszórtam barnacukorral és fahéjjal, és megsütöttem.

Oké, tudom, hogy ez nem túl pontos recept, de régen volt már. Asszem, így csináltam.

A kelttészta hozzávalói Eszter után:

1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só

péntek, augusztus 29, 2008

Utolsó üveggolyó

.


A gasztroblog szférán rég végigsöpört az üveggolyó láz, talán már el is felejtette mindenki. No, nem baj, azért én még tartozok ezzel a bejegyzéssel. MiniMálna gurította egyébként hozzám.

Szerencse, hogy már régen olvastam a többiekét, így nem befolyásol semmi. Különben meg nem hiszek abban, hogy pár szó bármi újat elárulna rólam. Legalábbis tuti nem többet, mint amit egyébként is ki lehet olvasni a blogból - már az is sok. Akkor lássuk, koncepció és tervek nélkül, az első (legalábbis első számomra elfogadható :) ) asszociációim:


a = apa

á = álom

b = boldogság

c = cica (Frici)

cs = csoda

d = Dikti, azaz Dorka, ex szobatárs

e = egér (=> cica, Frici)

é = élet

f = Frici

g = google :)

gy = gyerekek, gyurma = meló

h = horgolás

i = ibolya

í = írás

j = játék

k = könyv

l = lét

ly = heLYesírás :)

m = muflon (egy tábla szerint van itt az erdőben, de megkérdeztem Valakit, és nem is :))) )

n = nő

ny = nyár

o = okoskodás :) :$

ó = óceán

ö = öcsém

ő = őz - idejár enni a kertünkbe, de nem bánjuk, úgyis vacak a termés a csemegekukoricán :)

p = Pétráá, azaz Petra, ex szobatárs


r = róka, aki mindig elvitte a tyúkjainkat

s = só - hadilábon állok vele, általában kifelejtem

sz = szerelem :)

t = Te (akárki is vagy :) )

ty = tyúk - mindig elvitte a róka a tyúkjainkat, azóta is szeretnék; talán majd ha nyugdíjas leszek

u = udvar

ú = út

ü = üveggolyó :)

ű = űr

v = világ

z = zene

zs = zsákbamacska :)



Meglepően nehéz volt összeszedni ezt a pár szót. :)
A golyókat pedig most kigurítom a gasztroszférán túlra, Pétráámnak és Attilának.

A képen látható üveggolyó története egyébként számomra fontos. A koliban szemben lakó fiúktól kaptam egyszer, ha jól emlékszem, névnapomra (vagy szüli). Elmondhatatlanul örültem neki. Olyan jósgömbös. :) Imádom őket, az egyik azóta Csóron polgármester, rá büszke vagyok, de mindegyik nagyon hiányzik! De jó is volt kollégistának lenni...
(Többször kéne a múlt hétvégihez hasonló találkozást szervezni - na jó, nem feltétlenül kell mellé falunap... :) )

csütörtök, augusztus 28, 2008

Tadamm - sokadik visszatérés :)

.
Jól eltűntem.
Most meg jól visszajövök. Aztán ahogy ismerem magam, egyszercsak megint eltűnök, meg megint visszajövök... és így tovább, csoda tudja, meddig. :)
Igaza van T3vnek: ez egy gasztroEGOblog. Bevállalom. Különben is ez az, amiért mindig mérges vagyok magamra, mi a fenéért kell ennyi felesleges dolgot írni, épp elég lenne a recept, és kész. De erre úgysem vagyok képes. Akkor meg mindegy. Ventilláció, ahogy a mentálhigiénében mondanák. Kell is egy munka után már nagyon szociofóbiás pszichológusnak.
Nem magyarázom tovább.

Emellett újítások is várhatók, ha végre nem csak elméletben álmodozok, hanem meg is valósítom. Már írtam korábban, hogy kiadjuk a házunk alsó szintjét nyáron nyaralóknak. Az utazási iroda hollandjaiból viszont elegünk van (ezek nem is emberek, de komolyan... az még oké, hogy büdösek, dohányoznak, nem fürdenek, de amikor egy elvben mínusz egy hetes kisbabát (4 héttel született korábban, tehát igazából 3 hetes volt, mikor ideértek) hoznak el egy 20 éves autóval, az már mindennek a teteje... mi lett volna, ha valami baja van a babának???? aztán lehet, hogy csak maradiak vagyunk, és normális dolog egy ilyen csöppséget országokon át hurcolni...).
A lényeg, azt találtam ki, hogy a blogon jó helye lesz a "reklámnak" a lakáskiadáshoz. Majd megpróbálom nem zavaróan csinálni. Meg úgysem én vagyok az egyetlen ilyen, ott van Max is, aki szintén reklámot csinál a fagyizójának, és szerintem nagyon jól. Csak tudnám, mikor jutok el oda fagyizni...
Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, mindenesetre ha már leírtam, akkor motiváltabb vagyok a kivitelezésben is, mint ha csak dumálok és álmodozok.
Viszont ha ebbe belevágok, akkor tényleg csak úgy van értelme, ha rendesen csinálom a blogot. A következő egy év programját tekintve ez nem lesz egyszerű, de legfeljebb beveszem anyukámat társszerzőnek. Mostanában úgyis hozzám szokott kergülni... :)

A kép a múlt hétvégi csóri falunapon készült, Pétráával nagyon táncoltunk. Fergeteges buli volt. Gasztrovonatkozású hely a Csóri Csuka Csárda - amiről nem tudok mit mondani, mert nem mentünk be, de kívülről olyan csárda kinézete van, biztos a kaja is csárdás. A polgármester pedig a Csete, aki szemben lakott a koliban. Anyukája főzött nekünk ebédre töltött káposztát bográcsban (asszem azt), ami finom volt, csak nagyon sós. Meg másnap reggelire bundáskenyeret, amit ebédre ettünk meg, és ebédre rántott húst, amit bizonyos félreértések miatt nem ettünk meg, és így éhesen távoztunk.
Ezeket csak a gasztroblogság miatt írtam le, mégis legyen valami kaja vonatkozása ennek a posztnak. :)))


Remélem, senki nem olvasta végig ezt a sok bolondságot.
Nekiállok az elmaradásoknak.

szerda, július 16, 2008

Frici cicám

.
Nagyon beteg. :,(
14 éves, életem több, mint felét együtt töltöttük. Tegnap nagyon rosszul lett.
Múlt héten szakítottam a MöCikével, múlt kedden meghalt az aranyhalam, a képen látható másik sincs túl jól, és most még az egyetlen cicám is...
Most egy kicsit sok. Köszönöm az üveggolyós játékba hívást Zsuzsitól és miniMálnától, de nem hiszem, hogy most lesz erőm hozzá.
És tudom, hogy egy blogbejegyzés nem gyógyítja meg Frigyest, de hátha. Talán csak hit kérdése. Ha nem lesz jobban, akkor holnap megyünk a doktornénihez vele, és nem vitamin injekciót fog kapni, mint tegnap...
Csak azt nem tudom, én hogyan élem túl. Tudom, másoknak esetleg vicces, hogy egy macska miatt bőgök úgy, hogy nem látom a billentyűzetet, de Ő soha nem volt csupán egy macska, Ő a FRICI.

vasárnap, július 13, 2008

Reggeli gyümölcssaláta

.
Itthon vagyok, ahogy látszik. Pedig hétvége van, és ilyenkor Pécsen szoktam lenni.
Igen, szakítottam MöCikémmel. :(
Ez most nagyon rossz, de sajnos nem bírtam az állandó utazgatást, hogy ott sem tudtam pihenni, mert mindent nekem kellett csinálni. Ráadásul sok jövője sem volt a kapcsolatunknak, mert ő nem költözött volna ide, én nem költöztem volna oda, plusz ősztől képzésekre fogok járni, minden hónapban legalább egy hétvégre elmegy majd ilyesmire - igaz ezeknek csak egy része lesz Budapesten, a másik része meg Pécsen, de így is folyton nyafogott, hogy miért nem ott vagyok. A szívem szakad meg, de jobb lesz ez így. Nekem legalábbis, de itt az ideje, hogy magammal is törődjek, már 47 kiló is alig vagyok. Annak meg semmi értelme, hogy kikészítem magamat.
Tudom, feladhattam volna a munkámat is, de amióta az eszemet tudom, ilyen munkahelyről álmodok, és a pécsi helyzetet ismerve, ott ha épp van is állás, akkor is azért, mert annyira elviselhetetlen a légkör, hogy inkább otthagyják...

Ennek a döntésemnek a blogra nézve komoly következményei lesznek, mert bár eddig is ritkán írtam, most még ritkábban fogok. Itt ugyanis a konyha Anya felségterülete, ő pedig nem igazán szereti a kísérletezést és különben is megvan a véleménye a főző-mániámról.
De majd alakul. ;)
Egyszer úgyis kisüt a Nap, ahogy Pétráám mondaná. :)

Azért írok a gyümölcssalátáról is, lévén ez egy gasztroblog, vagy mi.
A dinnyén kívül minden gyümölcs a mi kertünkből van. Ribizli - piros és fehér, pár szem málna - az utolsók, őszibarack, nyári alma - eléggé savanyú még. Joghurttal öntöttem le. Jobb lett volna natúr joghurt egy kis mézzel, de csak gyümölcsös volt itthon.
Na pl ez is hátrány lesz, hogy itthon Anya vásárol be, nem is olyan nagy a választék, és mint Pécsen. De legalább majd én is besegítek a bevásárlásban, és akkor lesz itthon natúr joghurt. Esetleg készíthetek joghurtot igazi tejből - már csak azt kell kiderítenem, lehet-e egyáltalán kapni itt a környéken házi tejet. MöCike ugyanis a házi tejtől teljesen elzárkózott, hiába vehettem volna a csarnokban...
Szóval lesznek előnyök és hátrányok, és most jó is és rossz is egyszerre... Bár egyelőre inkább rossz.

szombat, július 12, 2008

Horgolt babatakaró

.

Reni barátnőm babát vár, aki nemsokára meg is születik. Neki készült ez a takaró.
Sokáig nem lehetett tudni, kisfiú vagy kislány lesz, így olyan színt választottam, ami mindkét nemhez illik. Mikor megtudtam, hogy kislány lesz, akkor fejeztem be rózsaszín csipke díszítéssel.
Reniéknek nagyon tetszik, remélem, majd a baba is szeretni fogja.



A mintákat a netről szedtem.
A csipke minta innen van, a négyzet pedig innen.
Egy darabig eltartott, mire elkészült, de mindig vártam, hogy horgolhassak, mert az volt a pihenés. Plusz így a buszozás sem volt olyan unalmas. :)

hétfő, június 23, 2008

Túrós - meggyes fonott kalács

.
Pár hete sütöttem, de csak piszkozatban volt fent a kép eddig a bloggeren. Meg nem is lett tökéletes - lehetne szebb is akár, de most írhatnékom van, szóval posztolom.

Az alap tészta t3vtől származik. Készítettem már simán buktának is, de ha már oda volt írva, hogy kalácstészta, akkor miért ne?! Úgysem csináltam még kalácsot, és kíváncsi voltam, hogy sikerül. Ráadásul mikor buktának készült, rengeteget szenvedtem a formázással, sehogy sem akartak egyformára sikerülni, a töltelék is mindig kifolyt. Gondoltam, egyszerűsítek. :) Lehet, hogy vicces, de a fonás tényleg sokkal jobban megy, úgy tűnik. :)

Nem emlékszem pontosan, hogy készült. Az tuti, hogy a tészta teljesen a t3v féle recept alapján - azaz dehogy, mert egyharmad teljes kiőrlésű liszt van benne, mostanában mindent úgy sütök.
Tölteléknek túrókrém hasraütés szerűen - szóval fogalmam sincs így utólag, és megszórtam meggyel.

A tésztát 6 gombócra osztottam és két kalácsot csináltam belőle. Minden gombócot téglalappá nyújtottam, megtöltöttem, összetekertem, és három rudat összefontam. Formában sütöttem forró sütőben, míg megsült.

Tudom, a recept része semmit sem ér, így, hogy nem emlékszek, hogy készült. Csak mint mondtam, írhatnékom van.
Főleg, mert épp Budapesten vagyok, tanfolyamra jöttem fel, és rendkívül zavar, hogy közben szintén itt vízihoki verseny is van, és én nem vagyok ott. És hiányoznak nagyon! De már edzésen is ezer éve voltam, mert még mindig rettegek a sérülésektől (esetleg a tanfolyamon tanult technikával kikopogtathatnám...), meg egyebek. Olyan nagyon furcsán érzem magam, no.
Hihi, ezt rajtam kívül senki sem érti, gondolom. De hát miért tart az ember blogot, ha nem használhatja feszültségkezelésre?!
Uff. :)))

Sült hal

.
A tökös hal után most megírom, hogy egyébként hogy szoktam elkészíteni a mélyhűtőből az előkészített halacskát. Nagyon egyszerű és nagyon finom.

Fogom a halat, előző este kiveszem, másnapra szépen kiolvad. E
gy tálat kikenek olívaolajjal. A halacskákat sózom, borsozom, a tálba teszem. Fokhagymaszeleteket teszek az irdalásokba meg a halra - amennyit gondolok. Meglocsolom citromlével és fehérborral. Először alufólia alatt, majd anélkül sütöm.
Nagyon finom a szaftja is. :)

A képen épp sült zöldségek vannak köretként: krumpli, lilahagyma, cukkíni és padlizsán. Ezeket feldaraboltam, egy tálban összekevertem őket sóval és borssal (ez nálam mindig frissen őrölt vegyes bors!), tepsire borítottam és megsütöttem.
Meg paradicsom.

Sok mindennel fel lehetne dobni (zöldfűszerek pl.), de így minimálban is nagyon finom.

Hallal töltött tök és cukkíni

.MöCikém halimádó és a nagyszülei jóvoltából van egy csomó fagyasztott hal a mélyhűtőben. Azt hiszem, ponty, szeletekre vágva, beirdalva. Meg szoktam sütni (majd azt is felteszem, hogyan), csak MöCi nem szeret bajlódni a szálkával. Mindig azt mondja, halevés után éhes lesz, annyi energiát felemészt közben a szálkátlanítás.
Ezért nagyon megörültem, mikor megláttam Loriennél a tökös halat. Gondoltam, nekünk is kell ilyen, és most végre el is készült. Sikert aratott, MöCike úgy beebédelt belőle (meg hideg meggylevesből), hogy most el is szundított. :)

Elkészíteni elég bonyolult, főleg a halfilézés miatt. Filézőkésünk persze nincs, a csontokat pedig kidobtam, mert ez már felolvasztott hal volt, és nem csináltam így hirtelen hal alaplevet (meg különben sem tudom, mire használnám), lefagyasztani így meg már nem tudtam.
Míg halat filéztem, aprítottam, feltettem barnarizst főni.
A töltelékbe barnarizs, a finomra aprított halhús, fél hatalmas fej lilahagyma, egy csokor finomra vágott kapor, egy tojás, só, bors került.
Egy másik lábosban olajon üvegesre pirítottam a lilahagyma másik felét, rádobtam négy meghámozott, kockázott paradicsomot és fél doboz paradicsompürét (lehetett volna több is). Sóztam, borsoztam, két gerezd fokhagymát aprítottam bele, pár ágacska citromillatú kakukkfű levelét tettem hozzá, és pár levél aprított bazsalikomot. Sűrűre főztem.
A cukkíni (a Mamiék első cukkínije a kertből) és a tök közepét kivájtam és beletöltöttem a tölteléket. A paradicsomszószból ment az edény aljára sok, majd rá a töltött tökfélék, a tetejére megint paradicsom. Kevés töltelék megmaradt, azt gombócoltam, és a paradicsomszószba ejtettem.
Így sült 200 fokon míg jónak láttam (kb fél óra lehetett?).


Miután a halcsontokat kidobtam, és sajnáltam is őket rendesen, a kivájt tökrészekkel nem volt szívem ugyanezt tenni. Megeszem én magában nyersen is, de azért gondoltam, gyorsan összedobok egy villám tökfőzeléket. Lereszeltem, üveges hagymára dobtam egy csokor aprított petrezselyemmel, pároltam (só, bors). Egy doboz tejfőlbe egy kanál keményítővel behabartam, balzsamecetet öntöttem hozzá. Isteni illata volt. Úgy gondoltam, összeturmixolom, hidegen finom leves lesz. Szóval holnap lesz mit vinnem enni a melóba. :)

szombat, június 21, 2008

Málnás tiramisu

.Messze nem autentikus, viszont ezerszer finomabb, mint az igazi tiramisu. Én ugyanis nem szeretem a kávét. A málnát viszont nagyon is!

Ma MöCi nagyszülei voltak nálunk, hoztak gyümölcsöt, zöldséget, függönykarnist, ilyesmit. A vendégfogadásra pedig készülni kellett. Nem sok ötletem volt előre, mit is készítsek, de végül mindenki degeszre ette magát, én pedig tényleg elégedett vagyok (ez magamhoz képest csoda).
Csináltam zöldséglevest májgombóccal, fokhagymás-citromillatú kakukkfüves sült csirkecombot petrezselymes krumplival és paradicsom salátával, desszertnek pedig ezt a málnás édességet.
Nagyon izgultam, mert mindent hasraütésszerűen készítettem, és aggódtam, hogy ilyennek kell-e lennie. De ha a Mami azt mondja, finom, akkor az is. :) A levesemből kétszer is vett, pedig nem is úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna. A csirkecombnál meg mindig aggódok, hogy a fűszerezés jó-e, általában vagy túl sós, vagy sótlan a húsom - most pont jó lett, és finom omlós is, a bőre meg ropogós. Hmmm... MöCi épp azt vacsorázza, pedig nem is szereti a húst. :)

A málnás története ott kezdődik, hogy rengeteg málnát szedtünk anyával otthon még csütörtökön, és abból hoztam magammal. Így a gyümölcs adott volt. Bevásárláskor akadt a kezembe a lidlis kilós krémtúró, aztán jött a babapiskóta is. Itthon utánanéztem, és több receptet is találtam, párat megnyitottam, és aztán mentem a magam feje után.

A kilós krémtúró harmadát habosra kevertem egy doboz tejszínhabbal, egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és úgy két kanál nádcukorral. Egy fél literes bögre feléig málnát öntöttem és összeturmixoltam botmixerrel. Egy kanál nádcukorral édesítettem, és egy vagy fél deci mogyoró likőrt öntöttem hozzá (gondoltam, valami alkoholos kell bele :) ez van itthon ezer éve a hűtőben, valami házibuliból maradt - magában borzasztó, de a málnához valahogy illik).
A málnás keverékbe babapiskótákat forgattam, tálba tettem. Egy sor málnás piskóta, rá vaníliás krém, megint málnás piskóta, megint krém, tetejére díszítés. Másnapig a hűtőben ült és összeérett.

Nem ért meg hosszú életet, ebéd után már csak egy kevés maradt, azt is egyből befaltuk, miután kettesben maradtunk.
Mostanra újabb adag van a hűtőben, de a málna mellett meggy és ribizli is van benne. De arról majd holnap...
Szerencsére nagyon egyszerű és gyors édesség, azt hiszem, mostanában egy darabig ilyet kell gyártanom a MöCikének. :) Meg a múltkori kekszet is minden nap meg kell sütnöm - de az legalább jót tesz az emésztésnek. :)

hétfő, június 16, 2008

Tápióka puding

.
Reggel bementem a városba, mert errefelé nem lehet kapni meggyet se meg cseresznyét se. Pontosabban van meggy a tecsóban 800Ft/kilóért, de nem hülyültem meg teljesen. Eleve nem szeretek pénzt kiadni gyümölcsökért, mert annak az a rendje, hogy az ember kiszalad a kertbe, és szed. De ha nincs kert, akkor sem veszek egy vagyonért egy kilót. Én pedig már megőrültem egy jó hideg meggylevesért, szóval muszáj volt. :)
És ha már arrafelé jártam, akkor bementem a Herbaházba is zabpelyhet, barnacukrot, ilyesmit venni, és persze megint eszember jutott a tápióka puding, amit Grenadine-nál, Cookingstar-nál és Ízbolygónál is olvastam. És akármennyire mínuszban vagyok már, nem tudtam ellenállni.

Ahogy hazaértem, az volt az első, hogy beáztattam egy bögre tejbe egy bögre tápiókagyöngyöt. Kicsivel több, mint egy óra múlva feltettem főni még három bögre tejjel. Gondoltam, közben mást is csinálhatok majd, de tényleg kavargatni kell, különben odaég (izé, nekem át is kellett öntenem időközben egy másik edénybe, mert nagyon hamar lekozmált :S ). Hozzátettem egy korábban már kikapargatott vanília rudat is, meg olyan 3-4 kanál frissen vásárolt barnacukrot (a világosabb barna fajtából).
És kavargattam.
És kavargattam. És kavargattam.
És még mindig kavargattam.
Kb. egy órán keresztül csak kavargattam és aggódtam, hogy lesz így ebéd, mire MöCi hazaér.
Szerencsére a meggylevest megcsináltam az áztatási idő alatt, annak csak hűlnie kell.
Aztán mikor kész lett, villámgyorsan csináltam paprikás krumplit is.

Aztán nem tudtam ellenállni a tápióka pudingnak, és míg várom a MöCöt, kiültem a teraszra cseresznyével meg pudinggal.
És most várok. És várok. És várok. MöCö úgy látszik, hasonlít a tápióka pudingra, csak nincsenek benne átlátszó gömböcskék. Már itthon kéne lenni...

Most őrlődőm, hogy a maradék pudingot vagy a takarítást válasszam, míg hazaér...

vasárnap, június 15, 2008

Csokis-fahéjas zabpelyhes keksz

.
Még hetekkel ezelőtt ajánlotta Pétráám ezt a sütit, és elküldte a linkjét. Ami azóta is meg van nyitva és már rettentően zavart, muszáj volt tehát megsütnöm a sütit és ezzel megörökítenem a linket, hogy becsukhassam. Ráadásul Pétráá nagyon dicsérte a sütit, én meg már nagyon rég sütöttem kekszet, ideje volt.
Tényleg nagyon finom, és ráadásul viszonylag egészséges (ha a cukor nem lenne benne - de az meg barna ;) ).

Nagyon egyszerű elkészíteni: 15 deka vajat mikróban kicsit megpuhítok, hozzáadok 10 deka barnacukrot. Addig keverem robotgéppel, míg ki nem fehéredik, akkor hozzáadok egy tojást és tovább keverem, míg habos lesz. Egy másik kis tálkában összekeverek 15 deka zabpelyhet, 10 deka teljes kiőrlésű tönköly lisztet, egy kiskanál szódabikarbónát, csipet sót, egy kanál fahéjat. A kis tálka tartalmát hozzáborítom a vajashoz és jól elkeverem, majd hozzáadok még egy tábla 70%-os csokit is apróra vágva. Sütőpapíros tepsibe kézzel diónyi gombócokat formálok és 175 fokos sütőben megsütöm.
Mikor megsült, még kicsit puha, úgyhogy tálcára tettem hűlni és keményedni.
Gondolom, csokin kívül bármi mást is lehet hozzá tenni.

Hozzávalók:
15 deka puha vaj
10 deka barnacukor
1 tojás
15 deka zabpehely
10 deka teljes kiőrlésű liszt
egy (kis vagy nagy :) ) kanál fahéj
egy kiskanál szódabikarbóna
csipet só


Pétráám küldött egy másik zabpelyhes sütit is korábban emailben. Nagyon egyszerű az is. MÉg egyszerűbb, mikor az első emailt olvastam:
Svéd zabpelyhes keksz:
1 pohár zabpehely

És itt véletlenül elküldte, befejezés nélkül. Ennél egyszerűbb süti nem létezik. :)))
Az igazi recept majndem ugyanaz, mint amit most leírtam, csak van benne darált dió, és csak egy kanál liszt. De ez sokkal finomabb. ;)

szombat, június 07, 2008

Szülinapi túrótorta


Tegnap volt MöCinek a szülinapja, az ő kívánsága volt a túrótorta.
Keresgéltem a recepteket a neten, és rátaláltam Rossa melánál erre a tortára, amihez már akkor kommenteltem, hogy nagyon tetszik. :) Így igazán itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.
Reggel el is mentem bevásárolni, persze eper már nem volt se a zöldségesnél, se a lidliben - messzebb pedig nem akartam menni. Így lett abból, ami volt: cseresznye és szilva. Egyéb tekintetben is változtattam némileg a recepten, de nem jelentős.
Ami a legjobb benne, hogy a krémben cukor helyett fehércsoki van - isteni!!! :) Köszi, Rossamela!

Sütöttem 6 tojásból piskótát, mint a korábbi tortámnál.
Míg sült és hűlt, megcsináltam a krémet. Egy tábla (200 dkg) fehércsokit feltettem a gőz fölé olvadni. Két deci tejszínt habbá vertem. 25 dkg mascarponét, 25 dkg túrót és 25 dkg lidlis krémes túrót habosra kevertem, míg olvadt a csoki. A megolvadt csokiba tettem egy kevés kandírozott narancshéjat, mert nagyon szeretem a kettőt együtt, és aztán az egészet hozzákevertem a túrós krémhez, aztán meg a tejszínt is, meg egy csomag zselatin fixet (nem volt kedvem rendes zselatinnal vacakolni).
A kihűlt tortát három szeletre vágtam, megtöltöttem a krémmel meg gyümölccsel, díszítettem.

Most pedig talán végre elindulunk céges juniálisra. Ez már csak azért is jó lenne, hogy minél előbb hazaérjünk és megkóstolhassuk a tortát. A krém alapján nagyon ígéretes. :)

Posted by Picasa
MöCikém egyébként hajnali 6.50-kor felébresztett álmomból (merthogy buliba ment este természetesen), hogy a vásárcsarnokban vannak reggelizni és hozzon-e nekem haza nyelvet, esetleg kolbászt vagy halat. Mondtam, a nyelv jó lesz. Erre reggel kijövök, van itthon másfél kiló nyelv, egy rántott és egy natúr sült hekk, egy kiló sültkrumpli, egy fél kiló kovászos uborka, pár rántott karfiol - asszem, ennyi. Az a bolond részegen jól bevásárolt, nem is mondom el, mennyit költött (nem akarta elárulni, de váletlenül megtudtam; egyébként a hangján nem lehetett hallani, hogy ennyit ivott). De hogy az a nyelv mennyire borzasztó?! :S Valami fura pácban van, ecetes meg paprikás. Gyerekkoromban ettem mindig nyelvet disznóvágásokkor, amit csak simán megfőztünk a többi kövesztett dologgal, és egy kevés sóval ettük. Azaz csak én, másnak nem igazán maradt. :) Olyanra számítottam, de úgy látszik, máshol más a szokás az elkészítésénél. Még szerencse, hogy MöCö megeszi. Elhozta az összeset, ami volt. :)))

péntek, június 06, 2008

Pay it forward! - gyorsan-gyorsan én is

Mielőtt késő lenne, és nálam már senki nem jelentkezne, mert mindenki talált játszótársat magának, villámsebességgel megírom ezt a posztot.
Zsu-nál csatlakoztam a játékhoz, és nagyon-nagyon izgalmas ez az egész. :)
Innentől kezdve nálam is lehet jelentkezni három ajándékért. (És pillanatnyilag még Zsunál is kettőért, ha itt valaki lemaradna.)

A játékszabályok:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

És most alszok, remélem, mire felkelek, már lesz is jelentkező. Vagy estig. Vagy legalább valamikor egyszercsak. :)
(Ennek érdekében tényleg jó lesz hozzátenni: nem csak gasztrobloggereknek. ;) Ahogy végignéztem, közülünk már mindenki beszállt, a végén még tényleg nem lesz jelentkező...)

vasárnap, június 01, 2008

Bodzaszörp

Még múlt szombaton kezdtem, tegnap kellett leszűrni. Gondolom, anya megcsinálta, mert én ugye eljöttem Pécsre. A képen már öt napja áznak a fazékban.

A bodzaszörphöz először is kell szedni 40 nagy tányér bodzát, ez egy szatyornyi kb. Olyan virágokat jó beletenni, amik egészségesek, azaz nem tetvesek, már kinyíltak de még nem elnyíltak, valamint tiszta helyen nőnek, azaz nem út mellett.
A legjobb tehát kirándulni egyet az erdőbe. Ha az embernek szerencséje van, akkor még igazi erdei szamócát is talál - utánozhatatlan illata van, az eper fényévekre van tőle. :) A mi környékünkön nem nagyon szokott lenni szamóca, mert általában nagyon kevés az eső. Idén szerencsénk volt. Mikor még egész pici voltam és otthon a kertben még nem voltak gyümölcsök és anyáék nem volt pénzük gyümölcsöt venni, tavasszal anya kivitt minket az erdőbe és szamócát tömködött a szánkba. Tisztán emlékszem, pedig tényleg kicsi voltam. (két-három éves) :) Olyanok lehettünk az öcsémmel, mint a kismadarak, csak tátottuk a szánkat. :)

No, ha az ember megvan a virággyűjtéssel, akkor otthon egy nagy fazékban 4 kiló cukrot 4 liter vízzel és 10 deka borkősavval (gyógyszertárban lehet venni) sziruppá főz és megvárja, míg langyosra hűl. Míg hűl, le kell öblíteni picit a virágokat, csak annyira, hogy ne maradjanak benne bogarak. A langyos szirupba mehetnek a virágok, két citrom felkarikázva és még ét citrom leve. Aztán egy hétig minden nap megkeverni, ha épp arra jár valaki.
Egy hét elteltével lehet leszűrni és tiszta üvegekbe tölteni. Két évig biztosan eláll, nekünk ennyi mennyiségből egy év után egy-két üveg szokott maradni, de van, mikor egy nyáron mind elfogy.

MöCi képei a gyűjtésről. Az ő feladata a kísérgetés volt. Aztán az evés. És majd az ivás. :)
Valamint a kullancstalanítás. Sajnos, nagyon sok idén a kullancs, egyikőnk sem úszta meg ezt a kirándulást sem. De ráadásul a kertünk is tele van olyan nagyon apró fajta kullanccsal - így még egy eperszedés is rizikós. Nem tudja valaki, hogyan lehet elűzni a kertből a kullancsokat??? Tényleg rengeteg van, egy fél óra a kertben és legalább három mászik a lábamon. :S

szombat, május 31, 2008

Némi kritika

Sosem gondoltam volna, hogy majd kritikát írok, olyannyira távol áll tőlem minden negativizmus. Most mégis fel vagyok háborodva - és őszintén szólva lelkiismeretfurdalásom is van amiatt, ami történt - pedig aligha kéne.
Anya diplomaosztóján voltunk Kaposváron, kint az egyetemen. 11 után lett vége valamivel, nekem délben indult a buszom Pécsre, anyának 20 perccel később haza. Taxival mentünk a buszpályaudvarra, olyan fél körül értünk oda. Miután egész nap nem ettünk és ittunk semmit (az egyetemen az automata nem vette be a pénzt, így még egy ásványvizet sem tudtunk venni és reggel háromnegyed hétkor indultunk el), szerettünk volna gyorsan enni egy fagyit vagy legalább inni egy kávét újabb két óra buszozás előtt. Már régóta kinéztem a kávézót a buszpályaudvar mellett, egy lépcsőn kell felmászni oda és rálátni az állomásra. (Kupola kávézó, ha jól emlékszem) Alatta egy CBA van. Gondoltuk, akkor beülünk egy kávéra esetleg fagyira, épp lesz időnk elfogyasztani, míg jön a busz.
Néztem az időt, 11.35-kor értünk oda. A nagy teraszon egyetlen nagydarab férfi ült egy asztalnál (gondolom, a főnök, de nem biztos, mindenesetre nagyon otthon érezte magát, hangosan telefonált talán olaszul). A bejárat mellett egy félig kicsomagolt fagyis pult. Gondoltuk, jó helyen vagyunk.
Kicsit bizonytalanabbul mentünk a terasz közepére, mert nem köszönt nekünk senki. Egy srác mosott fel éppen bent, és ugyan ránk nézett, de nem zavartuk nagyon. Pár perc múlva jött egy fiatal pincérnő - akkor mi már eléggé zavarban voltunk a várakozás miatt. Megkérdezte, mit kérünk (se itallap se semmi). Anya bátortalanul mondta, hogy fagyiznánk, ha van. Mondta, hogy nincs fagyi, de esetleg van csoki meg vanília, tud készíteni banán szplitet vagy jeges kávét. A jeges kávé mellett döntöttünk. Ekkor volt 11. 38.
A pincérnő bement, mi várakoztunk. Megbeszéltük, hogy pont elég az idő a jegeskávézásra, ha nekem esetleg korábban jön a buszom, akkor anya ottmarad, nyugodtan megissza az övét, hiszen ráér. (Ha 45-re hozta volna, 10 perc alatt megeszem, a busznál vagyok 2 perc alatt - tökéletes.)
Közben észrevettük, hogy a pincérnő nekiéállt telefonálni, aztán beszélgetett még a bent takarító sráccal, majd megivott egy üdítőt. Közben az idő csak telt. Lehet, hogy csinálta a rendelésünket is, de ezt nem láttuk. Próbáltam anyát türtőztetni, hogy ráérünk, gyorsan leérek a buszhoz, nem lesz gond - de ahogy befelé néztünk, egyáltalán semmi jelét nem vettük, hogy készül a kávénk. 48-kor láttam beállni a buszomat a helyére, és akkor Anyával fogtuk magunkat, és felálltunk. Anya elindult kifelé, én még beszóltam a kávézóba a lánynak, hogy bocsánat, de ennyit nem tudunk várni. Elég értetlenül nézett, mondott is valamit, mellette állt a srác is. Én nagyon sajnálom őket, de úgy gondolom, 10 perc alatt simán kihozhatta volna a jegeskávénkat. Nem kellett volna helyette telefonálni, és talán fontosabb, hogy a vendéget kiszolgálják, mint hogy ők üdítőzzenek. Tudom milyen, egy nyarat én is végigdolgoztam pult mögött, de ha meghaltam is éhen vagy szomjan, amíg a rendelés kész nem volt, addig másra nem is gondoltam.
Most mondjam én is azt, hogy ezért tart itt ez az ország?! Eléggé utálom ezt a frázist, de talán tényleg így van. Mi igen ritkán engedjük meg magunknak, hogy beüljünk valahová, mert nekünk ez drága. Anya diplomaosztója alkalmából kivételt tettünk - és ilyen semmibe vevéssel találkoztunk. Sajnálom a felszolgáló lányt, én érzem magam kellemetlenül - de úgy gondolom, a vendéglátó helyek azért vannak, hogy a vendég kényelmét szolgálják. És ha már a buszpályaudvar mellett vannak, akkor fel lehetnének készülve arra, hogy vannak, akik a kényelmes várakozás lehetőségét kihasználva beülnek hozzájuk. Ilyenkor azonban fontos az idő - még akkor is, ha egyébként a kávézás egy nyugis dolog. Nagyon jó kis hely lehetne, kellemes bútorokkal, napernyővel. Épp olyan hely, ahol az ember szívesen vár a buszra. Várna...

Szóval otthagytuk őket, beszaladtunk az alattuk lévő CBA-ba, gyorsan vettünk egy ásványvizet,(anyának), egy joghurtitalt (nekem), egy kiló kenyeret (ha már ott voltunk - otthonra az öcsémnek), és két jégkrémet. És csodák csodája, volt még arra is időnk, hogy a jégkrémet a buszig megegyük.

De ez az egész azért nagyon bosszantó. És még annál is szomorúbb. És a legrosszabb, hogy tényleg nagyon kellemetlenül érzem magam - még akkor is, ha tudom, hogy nem én vagyok a hibás. Nem hinném, hogy egy jegeskávé elkészítése negyed órába telhet, főleg hogy rajtunk kívül nem volt más vendég.
Bocs a kritikáért, de egy szép napot tett majdnem tönkre - sőt tényleg, azóta is rosszul érzem magam.

csütörtök, május 29, 2008

Rózsaszörp

.
Anánál olvastam tavaly a rózsaszörpről és azóta álmodoztam róla. No meg győzködtem magam, hogy a mi futórózsáinkból is jó lesz. Hiszen az illata számít, az meg hatalmas és finom - csaknem lesz belőle rossz a szörp. Persze túl bátor nem voltam, csak fél adagot mertem készíteni - de így utólag tudom, csinálhattam volna egészet is, mert jó lett. Bár legközelebb több citromhéjat teszek hozzá.

Fél adaghoz 15 deka szirmot gyűjtöttem. Vegyesen pirosat és rózsaszínt, mert a rózsaszínnek volt jobb illata, de ugye a pirosnak meg a színe kell. Tényleg nagyon sok 15 deka szirom!
Egy liter vízzel feltettem főni a megmosott szirmokat és lassú tűzön kifehéredésig főztem. Utána átszűrtem. Pont négy bögrényi lett (azaz egy liter :) ), úgyhogy két bögre cukrot adtam hozzá Ana utasításainak megfelelően és egy fél citrom vékonyan levágott héját. Így főztem, míg elolvadt a cukor, majd kivettem a citromhéjakat és szaliciles vízzel kiöblített üvegekbe töltöttem. Három ilyen theodorás üvegnyi lett, meg még kb egy deci.
Utána száraz dunsztba tettem és megvártam, míg kihűlt.
MöCikém szerint virágoskert íze van. :)


Egy méhcsalád a körtefánkon

.



Tegnap munkából hazaérve az eper és anya felé vettem az irányt, mikor a körtefa mellett nagy döngicsélésre figyeltem fel. Hopp, egy kupac méh! :)
Állítólag az öcsém vette észre és mondta anyának: "Egy csomó méh van a körtefán. De ne ijedj meg!" - ezzel kb. rekordot döntött az egy nap kimondott szavak számában. (Na jó, mostanában egész közlékeny, megtudtuk azt is, hogy leállamvizsgázott. Vagy valami ilyesmi.)
Tegnap este lefekvés után nyitva volt a tetőablakom, behallatszott hozzám a döngicsélés, arra aludtam el. Ma már nem lesz ilyen altatóm.

Anya munkatársa a Bá (Laci bá, csak anya által rövidítve) méhészkedik, úgyhogy nem volt kérdés, mi lesz a dönögőkkel. Még tegnap megígérte, hogy ma reggel megnézi őket. Szerencse, hogy korábban mentem dolgozni, így "a la natúr", doboz nélkül is le tudtam fotózni őket.
Fél óra múlva már ott volt a csapda: egy méhkaptár, benne léppel.
Mint megtudtam, a méhek tavasszal kirajzanak és megfelelő lakhelyet keresnek maguknak. Vannak felderítők, akik körülnéznek a környéken és kitalálják, hova menjenek. A sok méh pedig mindig oda megy, ahol a királynő van - a feromonok után.
A mi körtefánk csak ideiglenes szállás lett volna, mert nem nyújt elegendő védelmet. Pár napon belül találtak volna valamit, mondjuk egy kéményt vagy hasonlót, ahova beköltözhettek volna. Persze, sok esélyük nincs a túlélésre így magukban - télen nagy valószínűséggel elpusztultak volna. Szükségük van az emberre, kaptárakra és téli táplálékra. Most jó helyre kerülnek. :)




Ma estére beköltöztek a lépes kaptárba - úgy látszik, tetszett nekik. Itt persze nem maradhatnak, a Bá elvitte őket a méheihez.
Nappal aktívak, sok kirepül mézet gyűjteni, a felderítők helyet keresnek stb., szóval meg kellett várni, hogy kicsit hűljön az idő és a legtöbb bemenjen a kaptárba. Sajnos már nincs túl hideg, és nem várhattunk a végtelenségig, mert még az új helyükre is kell vinni ma őket, úgyhogy így lettek leszedve. Szóval Bá felmászott a fára, leoldozta a kaptárt és leadta nekünk. Anya szegény elég szerencsétlenül fogta meg a feje felett, és belement a hajába egy méhecske. Megcsípte. Aztán meg belegabalyodott a hajába és én sem tudtam kiszedni. Főleg mert anya azt sem tudta kinyögni, hogy már megcsípte-e vagy még nem, én meg féltem. Úgyhogy mit volt mit tenni, anya fején papuccsal leütöttem a méhecskét. Utána szegény anya eléggé elcsendesedett... (Nem, őt nem ütöttem le, csak fájt neki. Nem az ütés, a csípés.) Igazából elég mókás volt, de azért nagyon sajnálom, mert tényleg fájt neki nagyon. Jobban, mint ha a karján csípte volna meg. - legalábbis ez volt a szubjektív tapasztalata. Bá szerint pedig ez sokkal jobb, mint ha az arcán csípte volna meg. Szerintem meg egyész jól jártunk, hogy ennyi méh között egyetlen csípéssel megúsztuk.
Miután lekerültek a földre, gyorsan leterítettük a kaptárt egy régi párnahuzattal és már robogtak is új lakhelyükre. Szerintem már ott vannak, remélem, tetszik nekik. :)




Sajnos, akik kimaradtak, azok nagy valószínűséggel el fognak pusztulni. :(
A család nélkül sokáig nem élnek. Szerencsére sok nem maradt itt, olyan 20-30 darab talán. Ha szerencséjük van, találnak a közelben egy másik családot, akik talán befogadják őket.
Sajnos erre kicsi az esély, mert a környékben nincs méhész. Az is nagy rejtély, hogy honnan kerültek ide. Még 10-15 évvel ezelőtt előttünk lent az erdőben volt egy bácsinak 4 kaptár méhe, de már régesrég nincsenek itt, hanem helyette lakópark épült. Úgyhogy nem tudom, mi lesz velük, de én azért nagyon szorítok nekik.
Bá mikor elment, megkérdezte, szeretnék-e méhészkedni, mert akkor ez az én családom lesz. :) Én meg hát persze! :) Mondjuk nem hinném, hogy nagy dolog lenne ebből, mindenesetre az én családom, majd meglátogatom őket. Különben is akartam menni segíteni pörgetni, mert most lett vége az akác szezonnak, de sajnos lemaradtam róla. :( Pedig most kedden pörgették, de hétfőn is lehetett volna, és akkor épp ráértem. Nade majd legközelebb!!! :)
Lesz még folytatása a méhészkedésnek - nagyon remélem!

hétfő, május 26, 2008

Epres cseresznyés túrós joghurtos öööö... izé... :) legyen terrin :)

.
Nem jut eszembe, minek is kéne ezt nevezni. Mégsem túrótorta, mert nem tortaformában készült. Nem süti, mert nincs tésztája. De akkor mi?! No, mindegy.
A lényeg, hogy MöCikém itt volt nálunk hétvégén, mert nyafogtam, hogy nem akarok Pécsre menni, mert ott nincs kert, és itthon meg van rengeteg eper meg cseresznye. És ilyen rettenetesen nagy áldozatot hozott. Cserébe kapott finomságokat. Mondjuk nem annyit, mintha anya is itthon lett volna (ő ugyanis elment Hévízre egy rokonunkkal áztatni magát - az államvizsgája után meg is érdemelte).
Azt vettem észre, hogy MöCöbe elég nehéz csak úgy magában beleerőltetni a gyömülcsöket, viszont kéne nagyon, mert egészséges. Bár lehet, hogy az ő szervezetének már mindegy annyi vacak után, amit képes megenni hétközben - de azért nem adom fel, és reménykedek, hogy használ, valamint hogy egyszercsak rájön, hogy a szervezetének a jelzése, miszerint folyamatosan édes tésztákat kell ennie, valójában nem is igazi jelzés, csupán egy kisördög mesterkedése. És akkor utána csak egészséges kajákat fog megkívánni. Nehéz vele, no. De ez azért az "ilyet máskor is csinálhatsz" kategóriába került, ami jó, mert nyers gyümölcsök vannak benne, és az egészséges.

Fél kiló túrót, két kis doboz joghurtot, cukrot, mézet (nem tudom mennyit, kóstolásra - de nem túl sokat) jól összekevertem simára. Közben egy deci langyos tejben feloldottam három kanál zselatinport és kicsit felforrósítottam. Ezt beleöntöttem a túrós kavarcba, jól összekevertem. Ment még bele sok eper és cseresznye. EGy őzgerinc formát kibéleltem folpack-kal, próbáltam bele díszítésnek eper és cseresznye szemeket tenni, meg citromfüvet, óvatosan ráöntöttem a túrós gyümölcsöt és ment a hűtőbe hűlni. Elmentünk bodzát szedni az erdőbe szörphöz, és mide visszaértünk, jó is lett, és finom. :)

Nem tudok egy konkrét linket mutatni, ahonnan a recept származik, rákerestem a túrótortára, és aztán ez lett belőle. Más receptek tejszínt is írtak hozzá, de az nem volt itthon, úgyhogy több joghurtot tettem. Bár lehetett volna még több is akár. Ilyesmit még sokat készítek a nyáron többféle variációban, az tuti.


szerda, május 21, 2008

Megöltem egy kis rozsdafarkút :(

Szaladtam le a lépcsőn eperért a kertbe, és ráléptem. :(
Leesett, picit még csiporgott, aztán kettőt verdesett és úgy maradt.
Még mindig tisztára remegek. Borzasztó élmény. :S
Nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy felrohantam a szobámba, megfogtam a macskát (az ágyamban aludt épp), levittem és odaadtam neki a madárkát. Kicsit nézett szegény Frici bambán, mert még félig aludt, aztán tollastul-mindenestül felfalta.
A felénél tartott, mikor a madármama megérkezett, próbált odarepülni a Fricihez. Aztán kb. fél méterről végignézte, ahogy a macska felfalja a nemrég még repülni tanuló kicsinyét. Több percig repdesett szegény fel-alá és keservesen sírt. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy én voltam, és hogy bocs, de akkor már én is sírtam.


A jóllakott és elégedett Frigyes:



A madármama a szomszéd ház tetején:


A madármama most is itt van az ablakom alatt, és szemrehányóan néz rám, mialatt gépelek.
De legalább ennyi emlék marad a fiókája után.


Vagy lehet, hogy ez egy testvér, olyan pici.

Teljesen kiborultam. Megöltem egy kismadarat. :(

vasárnap, május 18, 2008

Spárgás újkrumpli

.
Ma bringázni voltunk, MöCi nagymamájához tekertünk el 30 km-re. Persze igazi falusi ebéddel várt minket: leves (volt benne lába a tyúknak, imádom :))) ), töltött paprika (MöCim egyik kedvence) és rántotthús és -máj. Meg süti is. Rettentően bezabáltunk. És utána még haza is kellett tekerni.
Hazaérve MöCim persze éhes volt, részemről még mindig tele a hasam (most is :) ), de a parancs az parancs. Persze amit hoztunk (mert hoztunk, ki gondolta, hogy egy nagymama nem pakolja tele a hátizsákunkat?!) az nem jó, neki friss kell. Húsról persze szó sem lehet, abból már rengeteget ettünk ott. Így ez lett. Ha a krumplipucolást leszámítjuk, egész gyorsan kész. Mondjuk nem is nagyon kellett pucolni a krumplit, na mindegy...

Egy nagy darabka vajra dobtam a megpucolt, kb azonos darabokra vágott krumplit (nagyrészük olyan kicsi volt, hogy nem vágtam ketté sem) és elkezdtem sütni. Közben egy új vöröshagymát felaprítottam, meg a szárát is és ment a hagymához. Aztán megtisztítottam a spárgát is, felvágtam, a szárak mentek a krumplihoz. Sóztam, borsot őröltem rá. Pár ág friss kakukkfüvet is hozzádobtam, meg belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, kicsit később hozzáadtam a spárgafejeket. Végül rengeteg petrezselymet aprítottam és forgattam az egészhez és kész is volt (hatalmas csokorral hoztunk, a nagymama kertje teljesen tele van petrezselyemmel, még a virágoskertben is).
Így magában ettük, de szerintem köretnek is jó (ha nem zabálta korábban tele magát az ember). És rájöttem, hogy a nagyon zsenge zöldspárga úgy jó, ha minél kevesebbet főzöm és még ropogós - ez nagyon gyorsan megvan. :)


Hú, most viszont így 60 kb dimben-dombon tekerés után elég álmos vagyok. Jóéjszakát! :)

Tavaszi májgombóc leves

.
Csak úgy összedobtam, mert levest volt kedvem enni. De MöCi a levesre mindig fujjol, mert mindent utál, ami magyaros. És különben is levesellenes. Én viszont nagyon megkívántam, mert nálunk otthon mindig van, és anyukám levesei fantasztikusak.
Hogy MöCikém is elégedett legyen, mindenképp valami tartalmas leves kellett. Ezért úgy gondoltam, csinálok májgombócot bele - nem mintha tudtam volna, hogy kell májgombócot csinálni. Viszont bátor voltam, és sikerült. Még finom is lett, megkapta az "ilyet máskor is csinálhatsz" értékelést! :))) Leveseknél ez még ritkább, mint egyébként.

Egy sima zöldség levesben vannak a májgombócok. Ehhez pucoltam és daraboltam egy nagy répát, egy 2/3 karalábét, egy kis negyed zellert, nagyon friss, vékonyka petrezselyemgyökeret, és pár szál zöldspárgát. Kevés vajon kicsit megfuttattam, majd felöntöttem vízzel. Belement még a petrezselymek zöldje is csokorba kötve. Só, frissen őrölt bors, három gerezd fokhagyma.
Míg főtt, megcsináltam a gondolomforma májgombócokat (remélem, az igazi májgombóc is valami hasonló). Pulykamájat kapartam szét késsel, tettem hozzá egy tojást, reszeltem bele fokhagymát és egy kevés zellert (elfelejtettem hagymát venni, helyette ment a zeller, mert azért valami csak kell...), és tettem hozzá zsemlemorzsát. Sót, borsot is persze. Jól összekevertem. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és ment a megfőtt zöldségekhez.
Megjegyzés: a spárgát elég lett volna kicsit később hozzáadni, mondjuk a gombócokkal együtt, mert gyorsabban megfőtt, mint a többi zöldség. Mondjuk a spárgafejeket így is akkor adtam hozzá, de a száruknak is elég lett volna kicsivel kevesebb főzés.
Tényleg meglepődtem, hogy ebből egy finom, könnyű, de mégis tartalmasabb tavaszi leves lett. :) Csak örököltem valamit anyától...

szombat, május 17, 2008

Hűtőnk - erről nem én tehetek!!!! :)

.
ŐŐŐŐŐŐŐ... nos igen, elrettentő.
Az még hagyján, hogy normális hűtőnk sincs, de normális kaja sincs benne. Ráadásul most olyan dolgokat is tartalmaz, amit máskor soha. Múlt hétvégén ugyanis MöCöm anyukája egy éjjelnappaliban bevásárolt, és vett pl margarint, ami számomra tabu. Meg a párizsit, ami nekem szintén, viszont MöCö néha csak azon él, persze egész rudakat szokott venni szigorúan a legolcsóbb fajtából...
Ez egy kis italhűtő, és igazából a "miénk" elég túlzás, hiszen itt minden MöCié, én csak betolakodó vagyok a legénylakásba. Annak örülök csak, hogy lassan kezd meglátszani a betolakodásom nyoma - no persze nem ezeken a fotókon. :) Mondjuk egy év után már ideje lenne, de hát az én MöCikém elég kemény dió.
Ha minden jól megy, nemsokára vesz rendes hűtőt. Most már csak rá kell valahogy vennem, hogy olyan szempontok alapján válasszon, ami tényleg ésszerű, mert egyelőre a legfontosabb, hogy a frissen elkészült forró kaját be tudja tenni, és azt minél gyorsabban lehűtse. Különben is képes a forró kaját egyenesen a mélyhűtőbe bepakolni pár percre, és sehogysenem lehet neki megmagyarázni, hogy miér is nem kéne... Ez az én MöCikém! :))))

Ja igen, csak a hétvégéket töltöm itt. Péntek 10-re értem ide, szóval értelemszerűen nem vásároltam, de most nagyon őszintén akartam megmutatni a hűtőt, hogy mindenki lássa: ilyen is van. Még ha hihetetlen is. :)))

No akkor fentről lefelé, hátulról kifelé:

Balra bent egy doboz leárazott mascarpone, hátul a nagy üvegben fekete olivabogyó (asszem, ki kéne dobni, de nem mertem megnézni), mellette savanyú uborka, tej. Balszélen szárzeller ("olyan uborkás kaját csinálj!" hihihi). A margarin (brrr), persze mögötte nem látszik, de egy 250 grammos vaj van ám. Öt kisdoboz tejföl, kettő bontva. Már sokat írtam a tejfölmániájáról. Jobboldalt a sajtkrém kivételével nem én vettem a májkrémet és a kétféle szalámit.

Aztán lent hátul ruszli, meg disznózsír (ez Efottról maradt, MöCikém költségkímélés céljából zsíroskenyéren élt - bár gyanítom, enni nem evett, csak ivott, majdnem bele is halt). Tojás. Házikolbász MöCi apukájától - na az finom nagyon, de csak én eszem.
Legalul ezer éves ásványvíz, több üveg szintén ezer éve bontott bor - bulimaradék és hasonlók, leggagyibb minőség természetesen (brrrrr). A vörös az enyém, teába szoktam önteni belőle - de most hogy vége a télnek, nem hinném, hogy el fog fogyni. Van ott a háttérben tecsós dijoni mustár (nincsenek rá szavak, milyen rossz), rajta gyógyszertári kenőcs orbáncra (na abba halt bele majdnem Möcikém tavaly EFOTT után - és idén megint menni akar... nagyon félek). Másikfajta borzasztó mustár és majonéz. Ecetes cékla és gyöngyhagyma. Ajándék bóti lekvár. Ezer éves szárított erdeigomba keverék - a zacskójára anno az volt ráírva, hűtőben egy hétig üvegben eltartható, de nincs szívem kidobni, mert drága volt. Végül van még ott valami borzalmas krémlikőr pár centnyi maradéka - nem hinném, hogy valaha is elfogyna, de azért ott van. Meg sütőrum.

Az ajtó is magáért beszél, nincs része, ami ép lenne. Benne: otthonról dió, csak nem fogy, mert MöCim nem szereti, szintén orbáncra való krém, fél vaj, darabka birsalmasajt őszről.



A krémeket ki kéne dobni. Meg csomó mást is. És ki kéne takarítani. És rendet rakni.
És venni egy új hűtőt. Persze egy szavam se lehet, mert nekem pénzem nincs, csak lógok itt. Persze kaját általában én veszek, bár ez a jelenlegi állapoton egyáltalán nem látszik, ebben a hónapban viszont egy tanfolyam miatt semmi pénzem nem maradt. Az útiköltségem csak azért, hogy minden héten lejöjjek Pécsre, 20ezer Ft, ami alig kevesebb, mint a fizetésem fele.

De nemsokára megyek a piacra bevásárolni! :)
Azért remélem, nem lett nagyon rosszul senki ettől a hűtőtől. Amin csodálkozok, hogy viszonylag rend volt, máskor minden egymás hegyén-hátán van - máshogy ugyanis nem fér el. No, majd bevásárlás után.