péntek, június 22, 2007

Ribizlis-málnás gyümölcstorta az öcsém születésnapjára

.
Az öcsémnek ma van a szülinapja, és mivel tegnap jöttem rá, hogy ma lesz, nem volt időm ajándékon törni a fejem. Szerencsére ilyenkor a torta mindig jó megoldás, ráadásul nem kell boltokba kajtatni utána, csak egy kis időt szánni rá. És a tortasütés nekem nagyobb jutalom, mint amekkora ajándék neki. Gondolom. Mindegy, úgysem érdekli igazán azt hiszem, mert még mindig nem ért haza. Lehet, ő maga is elfelejtette a szülinapját, vagy direkt nem jön haza addig, míg el nem alszunk, irtózva az elviselendő két darab puszitól. Nomondjuk én nem ragaszkodok hozzá, de akkor is furcsa, hogy a gyerekek úgy ovis korukban kezdenek el egyszercsak irtózni a puszitól, de ez aztán elmúlik, és felnőttkorára az ember minden ismerőst puszival köszönt - születésnapján meg főleg, de az öcsém ezt nem bírja. No nem mintha egyébként normális lenne, de mindegy, már megszoktam. Mint már sokszor írtam, nekem nem kell több tőle, mint hogy észrevegyem, hogy elfogyott, amit főztem (addig ugyanis nem eszik, míg én ott vagyok - de hát mondtam, hogy nem teljesen normális). Azért kíváncsi lennék, milyen lett a torta, de hát addig nem lehet megkóstolni, míg nincs itt az öcsém, mégiscsak neki készült. Pedig már a barátnője is itt van, igazán jöhetne - ilyen sötétben már csak nincs kint a vízen, akármilyen jó szél is van a szörfözéshez.

A lényeg, hogy most anyukámféle gyümölcstortát szerettem volna csinálni mindenképp, egyrészt mert az öcsém ezt szereti, másrészt mert ez anya fejlesztése, és szerintem igencsak megérdemli, hogy a nagyközönség is megismerje. Nem mintha nagyon bonyolult torta volna, épp ellenkezőleg, de mint mindig, az egyszerűség jó. :)

Piskóta, krémes krém, tejszínhab, rengeteg gyümölcs. És kész.

Na jó, részletesebben is:

A piskóta hat tojásból van, a szokásos: a hat tojás sárgáját hat kanál cukorral jó habosra keverek, hozzászitálok hat kanál lisztet. Majd nagyon óvatosan hozzákeverem a hat tojásfehérjéből vert kemény habot is, hogy ne törjön össze. Előmelegített sütőben alacsony lángon sütöm tűpróbáig; amíg nem jön az illata, nem szabad kinyitni a sütőt, de még akkor is kell kicsit várni - leginkább csak akkor szabad kinyitni, ha megsült, vagy inkább mikor más kihűlt - különben összeesik.

A krémes krémhez négy deci vizet felforralok négy kanál cukorral, majd hozzáöntök egy deci vízben kikevert vaníliás pudingport, és kicsit főzöm. Aztán nagyon alacsony lángon hozzákeverek óvatosan négy tojásfehérjéből egy kis cukorral vert habot. Majd kihűtöm, és úgy töltöm a tortába. Anya ugyanezt a krémet használja szinte mindenbe a képviselőfánktól a gyümölcsös kosárkákig, és nagyon-nagyon finom, könnyű krém. Majd egyszer kipróbálom igazi vaníliából főzött pudinggal is, de most az anyaféle változat volt a lényeg.

Tejszínhabot is verek fel egy kis cukorral.

Szedek gyümölcsöt, megmosom, előkészítem. Most málna és ribizli, mert az van (persze más is, de ez illik össze - szegény öcsém minden évben ilyet kap, ez érik a szülinapjakor, de tényleg szereti. Mondjuk nála a ribizli a "szent gyümölcs": hazajön bingával fel a hegyre, a ház falához támasztja, aztán megy "legelni" a ribizlibokrokhoz. Mindig lopva kell ribizlit szedni lekvárhoz, mert ha megtudja, kész hisztit csap, hogy az ő ribizlijét leszedjük. Katasztrófa! :) )

A piskótatortát két vagy három lappá vágom (attól függően, mennyire lett szép magas - most nekem nem sikerült, úgyhogy csak kettő). Az alsó lapra kerül egy nagy adag krémes krém, arra rengetegsok gyümölcs, arra tejszín, majd megint kis gyümölcs, arra a torta teteje, rá krémes krém, tejszín, gyümölcs. A torta oldalára lehet hagyni tejszínt vagy krémet, nekem most krém lett, aztán felpakolgattam rá a ribizliszemeket. Elég melós dolog, remélem, öcsém értékeli.

Különben ez most nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Ott kezdődött, hogy a piskóta szépen feljött a sütőben, de ugyanolyan szépen össze is esett. Nembaj gondoltam, majd trükközök a töltelékkel. Aztán a boltban nem volt vaníliás, csak tejszínes pudingpor. :S Mit volt mit tenni, abból csináltam, mert a lenti boltba lusta voltam lemenni (meg akkor át is kellett volna öltöznöm, oda már nem megyek itthoni cuccban). Ráadásul én akármikor csinálok ilyen krémes krémet, mindig olyan lesz, mint amilyen a cukrászoké, ami NEM JÓ, mert én olyat szeretnék, amilyen az anyukámé! Ráadásul a ribizlik is folyton legurulnak az oldaláról. Ja, a tejszínhabot sem sikerült normálisan felvernem.
Csak kóstolhatnánk meg végre, tuti nem kell sokáig tologatni a hűtőben, mert hipp-hopp elfogy mindig. Ha jól belegondolok, nem is baj, hogy az öcsém még nincs itthon, úgyis másnapra lesz igazán jó. Csak tudjam megállni addig...


A torta és a "szent kaktuszok"




14 megjegyzés:

Rossamela írta...

Tényleg az egyszerű dolgok a legjobbak! A ribizlis díszítés nagyon jól néz ki, szép torta.
Öcsédnek meg füle érjen bokáig!

ildinko írta...

Köszönöm. :)
Öcsémnek meg megmondom, ha végre hazaér. Már nagyon megkóstolnám a tortát...
Közben átszerkesztettem a képet, mert meg vagyok szólva, hogy nem jól beállított monitoron szerkesztek képet, és az nem lesz jó - de ha nekem ez tetszik... :S :D

Ana írta...

Nagyon ügyes vagy. Mestermunka!

ildinko írta...

Óóó...
Hát, köszönöm. :)
Bár a mestermunkát kicsit túlzásnak tartom, szebbet-jobbat szerettem volna, de a lényeg az, hogy már most alig van belőle. :)))

t3v írta...

szerintem is nagyon vidám torta lett!

Ana írta...

be foglak íratni egy önbizalomfejlesztő tanfolyamra

ildinko írta...

:D Rám férne...
Pedig én lennék a pszichológus, vagymi... :)

Névtelen írta...

Nagyon jól néz ki ez a torta! Már én is olvaslak. Gratulálok a blogodhoz!

Erika

ildinko írta...

Dejóóóó, köszönöm! :)
Mennyi kommentet kaptam ma, nagyon jól esik. :)))))
Jó dolog ez a blogolás...

baba írta...

Mert megerdemled ;)

fakanál írta...

nyugtass meg, hogy az öcséd nem olvassa ezt a blogot

Kismacs írta...

Azta! Ez igazán szép lett! :))

ildinko írta...

Fakanál: szerintem nem olvassa, ha tud egyáltalán róla. :)

provence írta...

Szupi ez a torta! A lekvár sem semmi, gratula!!!!
:-))