Csípős-ötfűszeres ananászos-cukkínis csirkemell

Több oka is van, hogy ma ez lett az ebéd. Egyrészt már nagyon ki szerettem volna próbálni a KicsiVútól kapott fűszereimet. Meg anya csirkemellett vett mára ebédnek, és mivel holnap lesz az utolsó vizsgája (büntetőjog, már harmadszor megy, nagyon dög a tanár, aki ráér, szorítson neki kicsit... :) ), zavartalanul enyém volt a konyha.
Tegnapelőtt résnyire kinyitottam az ötfűszer és a szecsuáni bors csomagolását, mert már nem bírtam, annyira kíváncsi voltam. A szecsuáni bors nagyon érdekes, kicsit nekem növényszaga van, mint a nagypapám gazos kertjének volt mindig eső után. Ez így nem tűnik túl bíztatónak, de nagyon is el tudom képzelni, hogy egy ételben igenis finom lesz. :) Mint ahogy az ötfűszer keverékben is van, és direkt figyeltem az ízeket ebédnél, és ha koncentráltam, éreztem is benne a szecsuáni borsot - együtt a többi ízzel nagyon harmóniában van. Az ötfűszer első "illatolásra" elvarázsolt. :)
A lényeg, hogy ki akartam próbálni az ötfűszert, de nem találtam olyan receptet, amihez minden alapanyag lett volna itthon. Úgyhogy hasamra ütöttem, és főztem valami ildinkósat. Mert hasonlót szoktam csinálni, egyszer Kage-nál ettem (fórumos ismeretség :) ) ilyesmit, csak ők curryvel fűszereztek: keleti gyümölcskonzerv volt benne, meg bambuszrügy, mézzel megpirítva, sok curryvel, hozzákeverve a szottyosra főzött rizshez. Szoktam én is ilyet csinálni magamnak, ha egyedül vagyok itthon és van maradék rizs, mert a rizst különben nem szeretem, csak így. Mindenfélét szoktam bele tenni, még kicsit éretlen, kemény őszibarackot, cukkínit, ami van épp. Eddig curryvel. Csak még sosem mertem ilyet másnak is főzni. A másik ötletforrás KicsiVú kínai ananászos csirkéje.
Kicsit tipródtam rajta, vajon jó lesz-e bele az ötfűszer, de bátraké a szerencse alapon egyszercsak úgy döntöttem, hogy egy próbát megér.


Két csirkemellett kis kockákra vágtam (ebben mindig ügyetlen vagyok... gyakorolnom kell, azt hiszem). Beletettem egy tálba, rádobtam egy kanál lisztet meg kb egy teáskanálnyi ötfűszer port, egy pici szárított csilit is apróra vágtam bele, mert szeretem a csípőset, sót és frissen őrölt borsot is szórtam rá és jól elkevertem (gondoltam, egyszerűbb így tálban keverni, mondjuk nem olyan szép, csak meggyorsítottam a folyamatot, lehet, hogy nem kéne így, de végül is működött). Kevés olajon megpirítottam a csirkekockákat, majd hozzáöntöttem fél doboz ananászt és valamennyi kockázott cukkínit (most szedtem a kertben, már van saját :) ). Aztán az ananász levét is hozzáöntöttem, és összepároltam. Közben megkóstoltam, és úgy gondoltam, kell még bele csípős, úgyhogy elég sok őrölt csilit is tettem még bele. Addig párolódott így együtt, míg be nem sűrűsödött kicsit a leve.
Rizzsel tálaltam, és majdnem mindet megettük anyával ketten, úgyhogy ez három személyes adag. Vagy éhes volt nagyon, vagy ízlett neki, mert kétszer is vett belőle. Én is. Szerintem nagyon finom...

Jajj, elfelejtettem majdnem, hogy a végén még egy paradicsomot is belekockáztam (a héja nélkül). Csak a színe miatt, mert nekem hiányzott belőle a piros.