Miután a tejbegrízt olyan kettő körül ettük, négy körül még úgy is majd éhen haltam, hogy akkor igyekeztem már csak minimális kalóriát fogyasztani (mosogatás nélkül - ezt később nagyon megbántam - ledőltem, és mozdulni sem bírtam a fáradtságtól - egyébként most sem értem, miért nem alszok, mindjárt összeesek... mindegy, ezt még muszáj, sok volt a blogmegvonás...) Miután sajnos nem sikerült eldöntenem, hogy a testemnek fájna-e jobban, ha boltba kéne mennie, vagy a lelkemnek, valamint a kettő különválasztását sem sikerült megoldanom a probléma megoldása érdekében, egyszer csak-csak kénytelen voltam felkelni, ha nem akartam éhenhalni.
Terveztem én sok mindent ünnepi vacsinak, leginkább lasagne-t, de nem számoltam a fáradtsággal. Végül abban maradtam, hogy egy melegszendvics pont megfelelne. Persze, ha már ünnep, akkor valami ünnepi - mondjuk kecskesajtos, amit imádok, de drága - jutalomnak épp megfelel. És a lasagne-ba is jó lesz majd a maradék - egy ételbe még ünnep esetén is véteknek tartanám elpazarolni, ha már veszek, legalább juccon belőle valami máshoz is.
A dolgot nehezítette, hogy egészen a Tecsoig kellett elcaplatnom a melegben, holtfáradtan, mert a Lidliben nem volt wc pumpa. Az persze nem a vacsorához kellett. Hanem mert MöCö lenyúlta a húga (egyébként éktelen rossz, és hihetetlenül buta) macskáját, mert a húga mostanában nem ér rá foglalkozni a maccsal, Möccnek meg megesett szegényen a szíve, nehogy már elfogyjon. Szóval a fürdőszobába beköltözött egy macskaalom. Ami tegnap éjszaka már igen penetráns szagot árasztott, de hát a tisztítása Möcc dolga, megvártam vele (éjszakás műszakban dolgozik épp). Persze neki is állt hajnalban: fogta, beleöntötte az egészet a wc-be. Egy doboz kakis-pisis bio macskaalmot. Eldugult, természetesen. Jól kiszúrt magával a kölök. Persze, boltba engem küld, a lidliben nem volt wc pumpa, de a tecsoban sem, így holnapig nincs wc, és remélhetőleg holnap erőt vesz magán, és keres egy háztartási boltot. Addig mindent visszatartunk. :))))) Én különben a hajnali busszal megyek haza, úgyhogy annyira nem zavar... (:
No, csak ezért kellett elcaplatnom a tecsoig, feleslegesen, mindegy. Végül csak hazaértem. Utolsó energiáimmal még megalkottam ezt a jelen állapotomban isteninek nevezett melegszendvicset - lehet, hogy máskor is csak hulla fáradtan állok neki főzőcskézni, mert egészen meglepően jó dolgok kerülnek ki a kezem alól, de aztán lehet, hogy csak végre van, aki inspirál - vagy én nem tudom. Az is lehet, hogy bármi épp ennyire ízlett volna, bár nem biztos...
Egy kétharmadnyi philadelphia sajtot beletettem egy tálkába, fél tejfölt elkevertem benne, hozzáreszeltem valamennyi kecskesajtot (hogy érezni lehessen az ízét, de annyira nagyon ne domináljon - nem tudtam, mit szól hozzá MöCö). Tettem bele apróra vágott fokhagymát, oregánót, friss petrezselymet, és örültem, hogy már így is megeszi, sőt...
Teljes kiőrlésű kenyérszeleteket nagyon vékonyan megkentem vajjal, aztán vastagabban a kencémmel, rá két szelet paradicsom, tetejére egy szelet trappista, be a grillezőbe, kicsit megpirít, és ámul, milyen finom lett... 6 szeletre lett elég, kettőnknek pont jó, meg még tejbegríz, meg friss gyümölcs.
Aztán megbeszéltük, milyen jó vendégváró falat lenne ez mondjuk félbe vagy négybe vágott kisebb kenyérszeleteken, esetleg mozarellával, meg hogy majd szervezünk ilyen kajálós bulit, és én már előre várom, hogy végre főzőcskézhetek, készülődhetek... :))) Élvezném, őt meg irigyelnék a haverok. :)))
De most megyek aludni... mert megérdemlem...
Terveztem én sok mindent ünnepi vacsinak, leginkább lasagne-t, de nem számoltam a fáradtsággal. Végül abban maradtam, hogy egy melegszendvics pont megfelelne. Persze, ha már ünnep, akkor valami ünnepi - mondjuk kecskesajtos, amit imádok, de drága - jutalomnak épp megfelel. És a lasagne-ba is jó lesz majd a maradék - egy ételbe még ünnep esetén is véteknek tartanám elpazarolni, ha már veszek, legalább juccon belőle valami máshoz is.
A dolgot nehezítette, hogy egészen a Tecsoig kellett elcaplatnom a melegben, holtfáradtan, mert a Lidliben nem volt wc pumpa. Az persze nem a vacsorához kellett. Hanem mert MöCö lenyúlta a húga (egyébként éktelen rossz, és hihetetlenül buta) macskáját, mert a húga mostanában nem ér rá foglalkozni a maccsal, Möccnek meg megesett szegényen a szíve, nehogy már elfogyjon. Szóval a fürdőszobába beköltözött egy macskaalom. Ami tegnap éjszaka már igen penetráns szagot árasztott, de hát a tisztítása Möcc dolga, megvártam vele (éjszakás műszakban dolgozik épp). Persze neki is állt hajnalban: fogta, beleöntötte az egészet a wc-be. Egy doboz kakis-pisis bio macskaalmot. Eldugult, természetesen. Jól kiszúrt magával a kölök. Persze, boltba engem küld, a lidliben nem volt wc pumpa, de a tecsoban sem, így holnapig nincs wc, és remélhetőleg holnap erőt vesz magán, és keres egy háztartási boltot. Addig mindent visszatartunk. :))))) Én különben a hajnali busszal megyek haza, úgyhogy annyira nem zavar... (:
No, csak ezért kellett elcaplatnom a tecsoig, feleslegesen, mindegy. Végül csak hazaértem. Utolsó energiáimmal még megalkottam ezt a jelen állapotomban isteninek nevezett melegszendvicset - lehet, hogy máskor is csak hulla fáradtan állok neki főzőcskézni, mert egészen meglepően jó dolgok kerülnek ki a kezem alól, de aztán lehet, hogy csak végre van, aki inspirál - vagy én nem tudom. Az is lehet, hogy bármi épp ennyire ízlett volna, bár nem biztos...
Egy kétharmadnyi philadelphia sajtot beletettem egy tálkába, fél tejfölt elkevertem benne, hozzáreszeltem valamennyi kecskesajtot (hogy érezni lehessen az ízét, de annyira nagyon ne domináljon - nem tudtam, mit szól hozzá MöCö). Tettem bele apróra vágott fokhagymát, oregánót, friss petrezselymet, és örültem, hogy már így is megeszi, sőt...
Teljes kiőrlésű kenyérszeleteket nagyon vékonyan megkentem vajjal, aztán vastagabban a kencémmel, rá két szelet paradicsom, tetejére egy szelet trappista, be a grillezőbe, kicsit megpirít, és ámul, milyen finom lett... 6 szeletre lett elég, kettőnknek pont jó, meg még tejbegríz, meg friss gyümölcs.
Aztán megbeszéltük, milyen jó vendégváró falat lenne ez mondjuk félbe vagy négybe vágott kisebb kenyérszeleteken, esetleg mozarellával, meg hogy majd szervezünk ilyen kajálós bulit, és én már előre várom, hogy végre főzőcskézhetek, készülődhetek... :))) Élvezném, őt meg irigyelnék a haverok. :)))
De most megyek aludni... mert megérdemlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése