péntek, szeptember 29, 2006

Gombapaprikás

Mikor tegnap megláttam anyánál a rengeteg, friss laskagombát, gondolatban már főztem is :). Nagyon szeretem a gombát, a laskát meg főleg. Ha már termesztett gombáról van szó, mert a legfinomabb mégis az erdőben szedett. Tervezem is, hogy elmegyek valamikor megnézni, van-e őzláb, csak még nem volt időm. Aztán ha jó idő lesz, az első fagyok környékén talán lila pereszkét is találok. Már ha a szakdolgozat írása közben ki tudok menni az erdőbe...
A gombapaprikás pedig egy nagyon egyszerű étel (Kölök, még te is el tudnád készíteni, most, hogy már eszközeid is vannak hozzá).

Nos, akkor az elkészítés:
Egy fej hagymát felkockázok, kevés olajon üvegesre pirítom - közben egy fél fej paprikát is tettem hozzá, szintén apróra vágva. Mikor üveges a hagyma, paprikát keverek hozzá (természetesen kalocsait), édeset meg egy kis csípőset is. Majd hozzáadom a megmosottt, csíkokra vágott gombát. Sózom, borsozom (esetleg delikátot is teszek bele). Egy darabig így elfődögél magában (a sótól elég sok levet ereszt a gomba). Mikor megpuhult, tejfölt kell hozzá keverni, egy pillanatig összeforralni, és kész is.
Míg a gomba fő, a nokedlihez összekeverek két tojást, sót, hideg vizet, és annyi (rétes)lisztet, amennyi ahhoz kell, hogy nokedlitésztát kapjunk. Kölök, ezt szerintem te ne próbáld meg, mert nem biztos, hogy tudod, milyen sűrűségű a nokitészta. Meg valószínűleg szaggatód sincs, stb. A gomba tésztával is nagyon finom. Szóval, a kész tésztát lobogó vízbe szaggatjuk. Amint feljön a tetejére, már lehet is szűrővel kiszedni, lecsöpögtetni, tálba tenni, és kis olajat önteni hozzá, hogy ne ragadjon össze. Ha mind kész, lehet tálalni...

hétfő, szeptember 25, 2006

Férfias nasi: krumplispogi hagymával

Szintén korábban készült, mégpedig a Piranhás hétvégére. Még egy edzésre sem mehetek el szinte úgy, hogy ne vigyek sütit, egy egész hétvégére pedig végképp nem. Abban biztos voltam, hogy édes sütit mit viszek - a korábban már leírt körtés kevertet, és egy adag ugyanolyat, csak őszibarackosat. De sokat törtem a fejem, hogy mi legyen a sós?! Ugyanis édes süteményeket sokat szoktam sütni, de sósat nem igazán. Pogácsára gondoltam, de mivel még soha nem csináltam "rendes" pogit, nem mertem most kipróbálni, mert még elrontanám, és mit szólnának a srácok? Talán nem is szeretnének soha többet. Viszont ha már pogi, akkor a sima krumplis pogiban jó vagyok. Na de mégse vihetek krumplis pogit! Az egy olyan egyszerű, hétköznapi kaja, hogy... Persze azért nagyon finom, egy jó kis bablevessel...

És akkor egyszer csak rájöttem! Mi az, amit a férfiemberek szeretni szoktak? Hát a hagyma! És mi akadálya lenne, hogy hagymát keverjek a krumplis pogi tésztájába? Hát semmi! Nosza!

Feltettem főni a krumplit, közben lilahagymát apróra kockáztam, és megpároltam. Tettem
hozzá szezámmagot is. A megfőtt krumplit megpucoltam, összetörtem egy kis margarinnal, sóztam, hozzátettem a hagymát, tejfölt kevertem még hozzá, végül annyi liszttel, amennyit felvett, összegyúrtam. Kinyújtottam, kis formákat szúrtam ki belőle (lévén, partyra viszem, nem nézhet ki hagyományosan, meg így többnek is tűnik - no meg a pepecselés vele rengeteg, de hát a cél érdekében mindent ;) ). Tepsibe tettem őket, megkentem tojással, megszórtam lenmaggal, és megsütöttem. Egy részére tettem köménymagot, mert az igazi krumplis pogin az van, de féltem, hogy azt sokan nem szeretik. Később megbántam, mert ők szeretik. Most már mindegy, majd legközelebb.

Amúgy nagyon nagy sikere volt mindkét sütinek, amit az is bizonyít, hogy nem is tudtam normális fényképet készíteni egyikről sem, olyan gyorsan eltűntek... Persze, ilyen nagyétkű, sportos férfiembereknek szinte bármit süthet az ember lánya, felfalják.

vasárnap, szeptember 24, 2006

Paradicsom befőzés

Kicsit elmaradtam ennek a leírásával, mert még augusztus végén volt, mikor anyával paradicsomlevet tettünk el télire, de hát jobb később, mint soha. Szerettem volna a képekből kollázst készíteni, de mivel nem tudom, hogyan lehet ezt a rendelkezésemre álló programokkal könnyedén megtenni, idő híján nem próbálgatom tovább, és külön-külön kerülnek fel a készült képek.


Az első lépés a paradicsomszedés: egy egész vájling paradicsomunk termett. Ezt jól meg kell mosni, kivágni belőle a rossz részeket, és átpasszírozni. Mi
ezt a képen látható ezer éves passzírozóval tettük, ami olyan tökéletesen megfelel erre a célra, hogy az egy vájlingnyi paradicsomból csupán ezt a tányérnyi héjat és magot dobtuk el. Ez tehát rendkívül gazdaságos. A paradicsomlé főzés nehezén ezennel túl is vagyunk.

Ezután a kipréselt paradicsomlevet fel kell tenni főni, egészen addig, míg fel nem forr. Míg ez megtörténik, érdemes fertőtleníteni az üvegeket, amibe majd töltjük. Erre a célra pedig anyukám szerint a 3.3 decis kis ásványvizes üvegek felelnek meg legjobban, és én ezzel teljesen egyet is értek. Ugyanis szinte készít is később belőle az ember, három személyre pont ennyi elég (akár paradicsomlevesről, akár paradicsomszószról, vagy bármi másról legyen is szó). No, az üvegeket tehát forró, szaliciles vízzel kiöblítem és lecsöpögtetem. Ezalatt a művelet alatt a konyhának átható kórház-szaga lesz, de nem baj, legalább biztosak lehetünk benne, hogy munkánk gyümölcse nem romlik meg.
Körülbelül, mire a sterilizálással végzünk, fel is forr a paradicsomunk, és már csak üvegekbe kell tölteni, majd dunsztba tenni. Szintén anyukám találmánya, hogy a legegyszerűbb dunsztolási módszer, ha az ember a befőttet, vagy jelen esetben a paradicsomlevet hűtőtáskába teszi, és úgy hagyja kihűlni. Kétségkívül egyszerűbb, és kisebb helyet foglal annál, mint ahogy még gyerekkoromban csinálta, azaz a gyerekfürdető kádat mindenféle plédekkel és pokrócokkal kitömte, és abba helyezte a befőtteket, majd a tetejükre még jó pár hatalmas dunyha is került. Igaz, nem fér bele túl sok üveg, de a pléd nem is feltétlenül szükséges, lévén a doboz fala mindenképpen tartja a hőt.

szombat, szeptember 23, 2006

Villámebéd: házi pesto tésztával


Ültem kint a teraszon és tanultam. Egyszer csak ott termett előttem a szomszédtól cserépben kapott bazsalikom, és onnét már nem volt megállás. Ki kellett próbálnom, hogy tudok-e házilag pestót készíteni.
A pesto egy nagyon egyszerű öntet, és amennyire tudom, nagyon sokféleképpen felhasználható olaszos ételekbe. Sokféle létezik, van, amibe szárított paradicsomot tesznek, és talán mindenféle zöld fűszernövényből készíthető. De ha jól sejtem, azok azért nem feltétlenül nevezhetők pestónak, és igazából illene utánanéznem az autentikus pestó receptnek. Idő híján csak belinkelem a Wikipedián talált cikket róla.

Adott volt tehát a bazsalikom, de sajnos csak egy szál, mert szegény kis sínyődő növénykénk összesen két szálból áll, és nem akartam az egészet felhasználni. Mivel úgy gondoltam, ennyi semmiképp sem elég, ment hozzá még egy kis csokor petrezselyem is. Az igazi pestoban fenyőmag van, az viszont nagyon drága, és amit anno Franciaországban az EB-n összeszedtem, az rég elfogyott (muffint díszített, ha valaki még emlékszik rá ;)), gondoltam, a pirított dió is megteszi helyettesítőként. Parmezán vagy Pecorino helyett pedig sima, egyszerű Trappista sajt. Ezeket turmixgépbe tettem, olívaolajat öntöttem rá, összeturmixoltam, összekevertem az időközben megfőtt tésztával, megsóztam, és megettem.
Finom lett így is, magyarosított, szegényes összetevőkből, és meglepően hasonlít a készített képem ahhoz, ami a Wikipédián van, úgyhogy... :)

péntek, szeptember 22, 2006

Születésnapi búcsútorta - Cheesecake


Elrepült a Kölköm, a Kedves! :(

Most kicsit szomorkás vagyok, ráadásul nem tudok róla semmit - odaért-e, mi van vele...

Ezért a mélabú megelőzése érdekében legjobb lesz, ha elfoglalom magam. És miután az utóbbi egy-két hétben a készülődések miatt nem volt időm egy csomó mindenre, van pótolni valóm bőven. Itt van például ez a torta, amit még múlt héten sütöttem.

A recept Váncsa szakácskönyvéből és innen származik. Kisebb átalakításokkal. Nyáron már kipróbáltam egyszer, más gyümölcsökkel, és sikere volt. De akkor nem kaptam Philadelphia sajtot, ezért három rész mascarpone és egy rész valamilyen francia krémsajtból készítettem. Finom lett úgy is, bár a francia sajt kicsit sós volt, de a végeredményben nem lehetett érezni. Ha jobban belegondolok, nekem az a változat jobban is ízlett. Az árát tenkintve mindegy, mert így is, úgy is nagyon drága torta. De megéri!

Most piros és fehér szőlő, valamit szilva került bele. A recept alapja ez, nem írom le én is. Annyi a változtatás, hogy szőlőt kevertem a sajtkrémbe (kimagozva termélszetesen). A keksz-alaphoz valamilyen fahéjas-karamellás kekszet, és Hobbit kekszet daráltam le. A tetejét díszítés után a Váncsa-könyv alapján cukros tejföllel kentem be (amibe kevés maradék tejszín is került), és kis időre még visszatettem a sütőbe.
Finom torta, és valóban nagyon ünnepi, az árát tekintve. Kellő alkalom kell hozzá tehát, és
az alapanyagok miattnem kevés utánajárás, mert elég nehéz vidéken ilyen "egzotikus" dolgokat beszerezni, mint a Philadelphia vagy a Mascarpone krémsajt...

hétfő, szeptember 04, 2006

Körtés kevert süti


Tegnap kaptunk egy tál körtét a szomszédoktól, sütit sütni pedig mindenképp szerettem volna. És ha már kötre, legyen a süti körtés. Gyorsan kész szerettem volna lenni, és ilyenkor mindig a legjobb választás a kevert tészta, mert gyors, nem lehet elrontani, és jól variálható. Legtöbbször muffin-formában sütöm meg, de a változatosság kedvéért most őzgerincet választottam. Ezt a receptet vettem alapul, kicsit átalakítva.

Először is begyújtottam a sütőt, hadd melegedjen, míg elkészül a tészta.
Egy bögre sima és egy bögre réteslisztet tálba szitáltam, egy csomag sütőport öntöttem hozzá és egy kiskanálnyi gyömbért, összekevertem. Egy másik tálba két tojást ütöttem, egy börge cukrot öntöttem hozzá - fele kristály- fele barnacukor, fél bögre olajat, fél bögre tejet, ezt géppel habosra kevertem. Egy körtét nagylyukú reszelőn lereszeltem, egy másikat felkockáztam, mindet a tojásos masszához adtam, majd az egészet a liszthez kevertem. Két marék diót daráltam még a masszához, mert anélkül túl hígnak találtam, végül az egészet kimargarinozott, kilisztezett őzgerinc formába öntöttem. Betettem az előmelegített sütőbe, és kis lángon megsütöttem. Akkor jó, ha a beleszúrt akármihez (én a gyufa sima végét szoktam használni, mert az kéznél van) már nem ragad hozzá a tészta.


Nagyon finom lett, a dió határozottan jót tett neki. :)

vasárnap, szeptember 03, 2006

Palacsinta megint

2006. 08. 29.


Nem, ez nem palacsinta blog. De egyszerűen muszáj volt megint palacsintát sütnöm, mert nem voltam teljesen elégedett a múltkorival. Mert bár finom lett, kicsit "tojásos" volt. Meg rájöttem, hogy lehet, hogy nem kell az egész serpenyőben sütni, elég csak beleönteni, és amennyire szétfolyik, úgy jó. Harmadszor pedig kicsit édesebb is lehetne talán. És nem utolsó sorban ki szerettem volna próbálni, milyen gyümölcsösen...

Ha jól emlékszem, három tojást szétválasztottam. A fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgájához tejet, olajat, cukrot, lisztet, szódabikarbónát kevertem (kb a múltkori arányban, csak talán valamivel hígabbra, kicsit több cukorral), végül hozzá a fehérjét. Merőkanálnyi ment belőle a serpenyő közepére, csak kicsit folyattam szét. Miközben az egyik fele sült, a másik felébe barack-szeleteket nyomkodtam, majd megfordítottam az egészet, és kicsit még sütöttem.
A múltkori öntet maradékát adtam hozzá.

És ha már úgyis palacsinta...
Anyukám bejelentette igényét a maradék palacsintára, így hát kellett még sütnöm, ugyanis a fenti adag két személyes - persze, nem egyszerre, de két óra alatt elfogy. Neki már a megszokottat készítettem, lekváros és túrós töltelékkel.
A tésztához két tojást, olajat, tejet, sót összekeverek, apránként hozzáadom a lisztet, míg kb. nokedli-sűrűségű tésztát nem kapok. Ekkor teszek hozzá szódabikarbónát, és vizet, míg a kívánt sűrűségű nem lesz. Kisütöm. Finomabb, ha van benne rétesliszt is, és ha pihen pár órát. Pihentetéskor arra kell figyelni, hogy besűrűsödhet, tehát sütés előtt vizet kell még adni hozzá.
A túró-töltelékhez egy csomag túrót és egy doboz tejfölt összekevertem, porcukrot tettem hozzá, és tejbe áztatott mazsolát. Miután nem volt itthon sem vaníliás cukor, sem citrom, aminek a héját belereszelhettem volna, most nem volt benne, de egyébként szokott lenni.
Azért ez sem rossz. :)


Mediterrán fűszeres sült pipihusi

2006. 08. 29.


Ez egy végtelenül egyszerű, teljesen hétköznapi kaja. És nagyon finom lett. :)
Mikor Anya reggel elment itthonról, csak annyi utasítást adott az aznapi ebédünkhöz, hogy ha jól emlékszik, még van csirkecomb a hűtőben, csináljam meg valahogy.
Félek a húsoktól. Ez az igazság. Lehet, hogy anno azért is voltam öt évig vegetáriánus, mert arra gondoltam, mi lesz velem, ha majd egyszer a távoli jövőben nekem húst kell elkészítenem. No, persze, ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy egyik napról a másikra felhagyjak évekre a húsevéssel, de a többi ok még ennél is kevéssé tudatos. Mindegy is. A csirkehús elkészítése már megy. A hűtőben pedig nem csak combja, hanem melle is volt - 2-2 darab.

Elkészítés:
A combokat kicsontoztam, a mellét vékonyabb szeretekre vágtam, mediterrán ízesítésű vegetával bedörzsöltem őket, végül borsot öröltem rájuk, kevés lisztbe forgattam, és csepp olajon megsütöttem.

A mediterrán vegetában (Podravka) van mindenféle finom fűszer, meg persze egy csomó olyan dolog is, amit nem kéne megenni. Az egészet elkészíthettem volna friss fűszernövényekkel is, ha nem is annyi fajtával, mint ami ebben az ételízesítőben van. Viszont ha az ember megfontoltan szeretne főzni, akkor ne tartson otthon férfiembert, mert esetleg olyan utasításokat kap, hogy mire visszaér, addigra kész legyen ám a kaja! (mikor max 20 percre megy el itthonról...)

Köretnek gyorsan készítettem egy kis krumplipürét, mert én azt szeretem. Persze, úgy, ahogy mi szoktuk. Ehhez meg kell főzni héjában a krumplit, lehúzni a héját, összetörni még melegen egy darab margarinnal, forró tejet önteni hozzá (nem volt elég bolti, így ment bele kecsketej is, nem ártott neki, sőt!), és összepűrésíteni gépi habverővel. Ja! Só is kell bele. Finom.
Salátának a kertben fellehető jelentős mennyiségű paradicsom pusztítása végett paradicsom saláta. Ehhez először is meg kell kérni időközben hazaérkezett férfiembert, hogy szaladjon le a kertbe paradicsomért és petrezselyemzöldért. Ekkor ő már elég éhes, és így elég motivált ahhoz, hogy ezt megtegye. Viszont nem elég éhes ahhoz, hogy ne vesszünk össze a petrezselyem-mennyiségen, de hát ez nem túl nagy akadály, mivel én is elég éhes vagyok ahhoz, hogy engedjek. Férfiúval hagymát kell pucoltatni, karikákra szeleteltetni, a paradicsomot is, a petrezselymet pedig apróra. Közben cukor, ecet, olaj, víz összekeverni, salátára önteni, mindent összekeverni, kész.
A hármat együtt tálalni, megenni.