péntek, december 31, 2010

Juhtúrós sajttekercs szilveszterre

Alapvetően én évközben is annyi marhaságot csinálok, hogy nekem a szilveszter nem nagyon más. Talán csak a szerpentinben és a hidegben. Vagy esőben, mint tavaly...:)
Egészen tegnapelőttig úgy volt, hogy itthon mardok, ágyba be, jó könyv elő és helló, 2011..Bár, egyes vélekedések szerint ezt én se gondoltam komolyan, mert az utolsó pillanatban úgyis elrángat valaki valahova, szóval így esett, hogy megyek Trollékhoz házi buliba. (Velük is a kóterban kukáztuk össze egymást: Glédi szobatársam volt, Troll pedig a Boszi kolesz bezárása után került a szintre. És mi, azaz a szint hoztuk őket össze. Kemény, de hatásos munka volt, mert szeptemberben lagzi lesz... :D:D:D)

Mivel pia lesz garmadával, ezért kaját csináltam. Hogy valami jól kibélelje a gyomrot, a sajttekercs mellett döntöttem....és beleszerettem! :) Mert az olvadt sajtot nyújtani isteni érzés!!! :)))) Gyors, könnyű és látványos kaja, könnyen szállítható.
(Ajánlom Diktinek a posztot, mert megígértem neki, ha megcsináltam, lefotózom, hogy tudja, mire számíthat, ha nekiveselkedne. Igen, öregszünk. Elkezdtünk receptet cserélgetni... :D)


Az alapreceptet természetesen módosítottam: sajtból egy akkora darabot olvasztottam, amekkorát kaptam (ha jól emlékszem, 36 dekás volt), juhtúróból egy egészet beletettem, a vajat és a tejfölt nem mértem, csak érzéssel raktam. Jah, és a kaprot kihagytam, mert, bár szeretem, de nekem a fokhagyma és a juhtúró mellé most nem hiányzott az íze... :) Kb. fél óra alatt megvan, aztán a többi már csak a hűtő dolga. Ja, és hogy ne legyen olyan hóka, raktam bele aprított petrezselymet, mert az volt itthon zöld. :) Meg a fürdőben a csempére ragasztott teknős, de annak narancssárgák a pöttyei, így kihagytam a cuccból, nehogy felboruljon a színharmónia.

Hát, boldog új évet! :)

szombat, december 11, 2010

Nuttellával töltött kakós rozskeksz



Mikinek :)

Már megint sütnöm kell. És erre csak rátesz egy lapáttal a karácsony, amikor amúgy is mindenki süt, még az is, aki nem. :) Szóval úgy döntöttem, hogy ma Mikinek sütök. (Egyes nézetek szerint biztosan görény vagyok, tekintve, hogy Miki túl él az Óperencián, így megenni nem tudja, csak megnézni képen, de ad1: vigyázok a vonalaira, ad2: bár ott él, és nem Krisztofóró, se nem Paff (sőt,  hét feje sincs, vagy csak überfrankón titkolja), mégis nagyon szeretem, ad3: imádja a Nutellát és múlt héten volt névnapja, ad4: tökéletesítenem kell a dolgokat, mire hazajön jövőre, azaz kell B terv is, ha a trüffelekkel befürödnék :))

Így fogtam ezt a receptet és kicsit átalakítottam. Megkreáltam a Nutellával töltött kekszet, ami még reform is, mert teljes kiőrlésű rozslisztből van. (Persze, ennek az is az oka, hogy én nem nagyon eszem édeset, így a keksz elpuszítása a lakótársra és a bnőjére vár, aki viszont búzaliszt-érzékeny, így adaptálódnom kellett.)

Tehát  hozzávalók:
22 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű rozsliszt és maradék rizsliszt vegyesen)
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás (az eredeti recept csak sárgáját ír, de én beletettem az egészet)
2 dkg kakó (Lidl-is holland kakaó, rulez!)
csipet só
fűszerek (nálam fahéj és szerecsendió)

Ezeket gyorsan összedolgoztam, aztán kicsit be a hűtőbe. Kb. egy óra után kinyújtottam, kiszaggattam (jó, majd lesz pogácsaszaggatóm is, szegény kollégista albis lopott feles pohárral szaggat). Sütőpapírral bélelt tepsibe bele, a korongok közepére Nutella, rá a másik korong és be a sütőbe úgy 20 perce. Fogalmam sincs, hány fokon. Gázsütőnk van, úgy közepes lángon. :D


Hát, jó étvágyat, Miki! :))))

Amúgy két megjegyzés: nem tettem bele mind a 10 deka cukrot, féltem, hogy túl édes lesz, pedig elbírta volna, valamint a Nutella mennyiségét is simán a duplájára növelhetem (most kb. fél teás kanálnyi volt benne), mert nem folyik ki, ahogy féltem tőle. 

péntek, december 10, 2010

Itthon otthon

Tél van. Hideg. És jelen pillantban szél is. És sötétség. Ez engem kikészít. Még normál körülmények között is, nem akkor, amikor alapból is magam alatt vagyok sok minden ok miatt.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem ilyenkor felfokozódik a szeretetéhségem. Mivel magam alatt a szociabilitásom a nullához konvergál, ezért a barátoktól nem kaphatom meg, hiszen nem is találkozom velük. Fickó híján marad Zetor, a mackóm. De, ugye, azért ő se az igazi. Puha, szeretgethető, meg minden, de ilyenkor a gyerekkor védelme és biztonsága kell...A macim pedig nem nagyobb nálam. Hát, nincs mit tenni, ha már összemenni nem lehet, akkor fel kell idézni. És van, aki ilyenkor a csokihoz nyúl, én nem. Hanem a főzelékhez. Ahogy anyukám csinálja. Az kell ilyenkor! Az segít... (meg a pohár bor:)...Tökéletesen megnyugtat. És ráhangol a napi bőgésre. :)



Most éppen zöldbabfőzelékre vágytam. Mi otthon mindent pirosan készítünk, lévén Kalocsán még a kalácsba is tesznek paprikát. Ugyebár...(Ha jó sütőm lenne az albiban, akkor csinálnék azt is. Sós, paprikás kalácsot. Igazi kelt tészát, zsírral....nyámm!!!De nem jó a sütőm, kiszárít mindent, így nem is próbálkozom. Majd ha saját lakásom lesz! Légkeveréses sütővel...Ó, igen! :))))
Na, szóval. A zöldbabfőzelék nálunk úgy készül, hogy a babot (vagy nyers vagy fagyasztott, de semmiképpen se konzerv) megdinsztelem apróra vágott fokhagymával pici olajon. Ha puha, lehúzom a tűzről, szórók rá lisztet, paprikát, majd felöntöm hideg tejjel és újra felforralom, hogy besűrűsödjön.... És már kész is. Az egész kb. fél óra. Na jó, 40 perc.
(És, ahogy anyukámtól tanultam, vgy túl híg lesz, vagy túl sűrű. Ez most az utóbbi verzió. És kicsit csaltam, mert én teljes kiőrlésű liszttel csinálok mindent, amit csak lehet, így a főzeléket is. Anyukám meg finom liszttel. Jah, és a végén tettem bele egy pici ecetet (azt édesanya is szokott), mert attól pikánsan savanykás lesz.

Szóval tökéletes téli bekukckózós étel. Legalábbis nekem. :))) Ja, és egytálétel. Mert a főzeléket csakis feltét nélkül, max. fasírttal vagy tükörtojással, de pörkölttel semmiképpen se.

csütörtök, december 02, 2010

Keserű tapasztalat

Gondoltam, ha már ildinkó puffin jótanácsára mégis csak úgy döntött, hogy velem közösen szerkeszti élete egyik legbecsesebb részét (a blogot, hé!!!), hát akkor méltó leszek a címhez. Mivel holnap úgyis utazom el négy napra (helló, Sümeg, helló, wellness!), ezért gondoltam, útitársamnak sütök kekszet. Mert hétvégén nagyon jól sikerült és elrontani nem lehet...Hát, tévedtem...Történt ugyanis, hogy hétvégén kihagytam a receptből a citromhéjat, mert nem volt itthon. Tegnap pedig, mikor bementem a boltba, csak lédig volt, olyat nem akartam venni (nem vagyok nagy citromfogyasztó sem én, sem a lakótársam, csak ránk romlott volna...és se gin, se tonic, se tequila nincs itthon, egyértelmű, hogy értelmesen nem tudjuk felhasználni). Így gondoltam, nosza, itt az idő, hogy kipróbáljam a Kotányi citromhéját...Olyan keserű és műízű, mint a rossebb!!!!!! SOHA TÖBBET NEM VESZEK!!!!!! (Igen, igen, a rest kétszer fárad, meg ilyesmi, de....)
Sütés előtt, mivel még zsenge korú királylány vagyok, ugye :), reménykedtem, hogy kivéve a sütőből már nem lesz keserű, valami isteni csoda, vagy valami azzal felérő kémai reakció folytán , de sajnos a 9. emeletig nem ért fel a csoda. Borzalmas ízű lett... (Bár, végül is, van csomó diffenbachiánk, ha letöröm egy levelét és azzal bekenem a nyelvem, a méreg kiöli az ízlelőbimbókat, s akkor nem érzem. De nem, mára a Kotányi elvette a kedvem a kísérlezetéstől...)

                                                   

A recept azonban tökéletes: gyors és egyszerű. Hipp-hopp készen van, Rita konyhájából szedtem, kókuszos, gluténmentes keksz. Szóval csak ajánlani tudom!!!

És a recepthez még egy sztori. Mert én alapvetően vicces lány vagyok, csak jól titkolom. Szóval, sütögetés előtt kértem lakótársamat, hogy nézzük már meg gyorsan még egyszer a receptet az ő gépén, pontosítás miatt, mert az be van kapcsolva. Mondom neki, mit gépeljen be, szorgosan jegyzetelem az aranyokat, erre elkezd hümmögni mellettem: "A száraz elemeket összekeverem...te, mi van? Én ezt nem értem. A száraz elem a ceruzaelem...Jaa, értem...Na, ezért nem sütök!" 
(A lakótársam történész-kommunikáció szakos bölcsészből képezte magát át villamosmérnökké, jelenleg szoftvertesztelőként és -fejlesztőként dolgozik...Ja, és fiú. Hogy most, az elején tisztázzuk. És van csaja, aki nem én vagyok. Igen, ez egy fertő. :D:D:D)

Ui.: És remélem, ildinkó, nem csalódtál bennem. Végezetül pedig küldeném magamnak és mindenkinek, aki szereti, a következő számot. Ja, és felvételre is kérném! Köszi!


szerda, december 01, 2010

az irányítás átadása

Ha jól sejtem, innentől péétráá átveszi itten az irányítást. Minden felelősség az övé. :D
Ha túl rakoncátlan, max visszaveszem a jogosultságát...
Ez fenyegetés. Csak okosan. ;)
Szegény olvasók... :)

szombat, szeptember 18, 2010

Mézkaramellás, kókuszos pirított müzli



A szokásos müzli. Bár egyre profibb vagyok, ma pl. wokban készült. A diót kifelejtettem belőle. Nincs benne mazsola, mert friss gyümölcsöket szedtem a kertben. :)

vasárnap, szeptember 12, 2010

Szülinapi tortám



Végre legálisan garázdálkodhattam a konyhában, mert szülinapom alkalmából azt kértem anyától, hogy csak ne szóljon bele, hagyja, hogy azt csináljak, amit akarok. Mondjuk ez űbergáz ennyi idősen, még mindig itt tartok, de hát ez van. Luxus szakma a pszichológia, annak is, aki tanulja és gyakorolja. Na nem baj, a szülinapi bulim olyan jól sikerült, hogy megszerettem ezt az életévemet is, akármilyen szám tartozik hozzá. :D
Na de ez mind lényegtelen. A torta a fontos, végre csináltam marshmallow fondant díszítésképpen. Kicsit féltem, mert nagyon utánanéztem, még videókat is kerestem, attól tartottam, az egész ház ragadni fog. Aztán sitty-sutty meglett. Tortaimádótól lestem a receptjét. A lényeg a rengeteg margarinozás, a robotgép dagasztókarja pedig jóbarát.
A torta tésztája a bounty torta tésztája. Ráadásul ebben is csokipuding van, de jó minőségű 45%-os csokiból. Meg ribizlis meggy lekvár. Meg tejszínes, mascarponés, fehércsokis krém. Finom. :)

Másnaposan az egész délelőttöm ráment a díszítésre, de úgysem tudok napközben aludni. :)
Szuper szülinap.

szerda, szeptember 08, 2010

Fahéjas-kakaós csiga





A melegszendvics után találtam ki ezt csigát, úgy gondoltam, Maci csiga-technikáját és Piszke tészta receptjét ötvözöm. Finom is lett nagyon, csak tehettem volna cukrot a töltelékbe is. Még nekem sem elég édes, kénytelen leszek forró kakaóval enni. :) Mondjuk holnap reggelire. Hmmm... :)

A tésztát úgy csináltam, ahogy Piszke: 2,5 deci tejet összemelegítettem némi barna és sima cukorral (elfogyott a barna - ja és persze nem mértem, gyanítom, hogy több kellett volna) és kb 12 deka vajjal. Hozzáöntöttem még 2,5 deci tejet, ami langyosra hűtötte, és hozzákevertem egy csomag szárított élesztőt. 10 perc múlva ezt ráöntöttem fél kiló lisztre és fakanállal jól összedolgoztam, majd hagytam egy órát, vagy többet pihenni.
Mikor az idő letelt, 12,5 deka liszthez kevertem sütőport és szódabikarbónát, és az egészet hozzádagasztottam az élesztős tésztához. Nagyon jól kezelhető tészta lett az eredmény.
Innen úgy csináltam, ahogy Maci a pogácsát. Nyolc részre osztottam a gombócot. Ezeket egyesével kinyújtottam kör alakúra, megkentem zsiradékkal, megszórtam fahéjjal (cukor is kellett volna hozzá!), és így rétegeztem egymásra a körlapokat. A végén még tovább nyújtottam az egészet. Nyújtás után megint megkentem zsiradékkal és megszórtam kakaóporral (tehettem volna rá többet is). Maci útmutatója alapján felvágtam - pontosabban én nem is 16, hanem 32 körcikket vágtam, mert rosszul emlékeztem. Feltekertem őket, a tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni kb fél órát (mosogatás, sütőmelegedés ideje), majd 200 fokon megsütöttem. Pár perccel a vége előtt ráöntöttem egy nagy bögre mézes tejet. Ha tudtam volna, hogy a töltelék nem elég édes, akkor legalább ezt édesebbre csináltam volna.

Szendvicssütőben sült bundáskenyér szendvicsnek álcázva :)




Péétráától tanultam. Nincs olajszag a lakásban. Gyors. Finom.
Nem lesz ropogós, mint a melegszendvics - pont a ropogósságát nem szeretem úgysem -, hanem finom puha a tojástól.
Nem is recept különben, csak a melegszendvicsnek valót beleáztatom tojásba mindkét oldalán, és úgy sütöm meg. A képen láthatóban ha jól emlékszem, csak camambert sajt, paradicsom és bazsalikom volt, de a maiban trappista és téliszalámi a paradicsom-bazsalikom mellett. Barna kenyérből.
Az benne a jó, hogy ebben a borzalmasan hideg időben a hazaérkezés után 10 perccel forró kaját lehet enni. Míg elkészül, a tea is lefő. Aztán utána lehet normális ételen gondolkozni, tele hassal, forró bögrével. :)
Hűűű, ez nagyon... izé... lett. :D Nem baj, tényleg ilyen.

hétfő, szeptember 06, 2010

Kardamomos körtetorta tatin módra



made by péétráá & ildinko

Elmentünk az erdőbe őzlábgombát és szedert szedni. Se ez, se az nem volt, találkoztunk viszont egy hajléktalannal, amin úgy meglepődtünk, hogy kissé belekeveredtünk a legnagyobb dzsumbujba. Nem, NEM tévedtünk el, végig tudtam, hol vagyunk - hiszen gyerekkoromban ott számháborúzott a fél iskola, meg birkák legeltek, meg ilyesmi. Csak azóta senki sem jár arra, és visszahódította az erdő. Szegény hajléktalan srác jól megijedhetett.
De ez tök lényegtelen, a lényeg, hogy szereztünk alapanyagot a tervezett sütéshez, mert a második szomszéd vadász épp körtét szedett, és kezünkbe nyomott egy nagy tálnyit.
Pár recept átböngészése után ezt találtuk ki, a saját receptem átdolgozása.
Péétráá ötletére tört kardamom mag került a tésztába - ez a legnagyobb változtatás. Persze, nem tudom a körte és dió mennyiségét, mert az péétrááám feladata volt, és nem mondtam neki konkrét mennyiséget. A darabolt körte meg nem a tésztába, hanem alá került, némi vajjal és barnacukorral megszórva. Aztán megsütöttük.
Ennyi.


Ő meg itt Bazsa, a bugyitolvaj - csak hogy ő se maradjon ki. :)

hétfő, július 26, 2010

Fügés süti




Rájöttem, hogy feltétlenül szükséges lenne a blogra lejegyeznem a sütiket, amiket készítettem, mert többé nem fogom tudni reprodukálni őket. Pedig legtöbbször érdemes lenne. Sőt van, hogy többször el is készül, aztán mégis elfelejtem, hogy honnan szedtem az ötletet. A konyha fala tele van post-it-ekkel, de általában név nélkül. Sokszor kitalálható a hozzávalókból, miről van szó, sokszor nem...

A mai sütit úgy találtam ki, mert kaptunk egy hatalmas kosár fügét a szomszédtól, de a tavalyi fügelekvár sem fogyott még el, valami mást kellett kitalálni. Több, mint felét felfűztük és kiakasztgattuk aszalódni - talán lesz belőle valami, bár nem épp kedvező az idő ehhez.
A süti alapja linzertészta (400 gr liszt, 250 gr vaj, tojás + tejföl - együttesen 130 gr, csipet só, csipet cukor). Először kosárkákba tettem, rá fügedarabokat. Gyanúsnak tűnt, hogy túl száraz lesz, úgyhogy a maradék tejfölből, meg tejszínből, egy tojásból, vaníliás cukorból öntetet kevertem, ez került a fügékre. Mikor meguntam a kosárkázást, akkor kerek tortaformát béleltem ki a tésztával.
Mindegyik finom, a kosárkásban kicsit megaszalódott-pirult a füge, a tortásban inkább párolódott. Más az íze.
Egyelőre elosztogattuk-felhasználtuk a fügét, de ha jól sejtem, nemsokára jön a következő szállítmány, új ötletek kellenek majd... :)


szerda, június 16, 2010

Whoopie pie esős napokra :)






Jóideje nem írtam. Dolgoztam. :)
De itt a nyári szünet, és bár van még munka - főleg adminisztráció, de ma úgy döntöttem, hogy ilyen pocsék őszi időben a legjobb lesz valami csokis süti. Úgyis dolgozni fogok egész nyáron, az adminisztráció várhat egy napot - az édességvágy viszont egy percet sem.
Nem énblogolok - túl sok mindent kéne leírni. Jön a recept, a gasztrotippen találtam. Vagyis nem is írom le a receptet, mindenki el tudja olvasni ott. Csak annyi, hogy a töltelék nálam - rendkívül hosszú gondolkodás után - egész egyszerűen felvert tejszínhab áfonya lekvárral.
És most indulok körútra, és viszek mindenkinek, aki megérdemli. :)