csütörtök, december 02, 2010

Keserű tapasztalat

Gondoltam, ha már ildinkó puffin jótanácsára mégis csak úgy döntött, hogy velem közösen szerkeszti élete egyik legbecsesebb részét (a blogot, hé!!!), hát akkor méltó leszek a címhez. Mivel holnap úgyis utazom el négy napra (helló, Sümeg, helló, wellness!), ezért gondoltam, útitársamnak sütök kekszet. Mert hétvégén nagyon jól sikerült és elrontani nem lehet...Hát, tévedtem...Történt ugyanis, hogy hétvégén kihagytam a receptből a citromhéjat, mert nem volt itthon. Tegnap pedig, mikor bementem a boltba, csak lédig volt, olyat nem akartam venni (nem vagyok nagy citromfogyasztó sem én, sem a lakótársam, csak ránk romlott volna...és se gin, se tonic, se tequila nincs itthon, egyértelmű, hogy értelmesen nem tudjuk felhasználni). Így gondoltam, nosza, itt az idő, hogy kipróbáljam a Kotányi citromhéját...Olyan keserű és műízű, mint a rossebb!!!!!! SOHA TÖBBET NEM VESZEK!!!!!! (Igen, igen, a rest kétszer fárad, meg ilyesmi, de....)
Sütés előtt, mivel még zsenge korú királylány vagyok, ugye :), reménykedtem, hogy kivéve a sütőből már nem lesz keserű, valami isteni csoda, vagy valami azzal felérő kémai reakció folytán , de sajnos a 9. emeletig nem ért fel a csoda. Borzalmas ízű lett... (Bár, végül is, van csomó diffenbachiánk, ha letöröm egy levelét és azzal bekenem a nyelvem, a méreg kiöli az ízlelőbimbókat, s akkor nem érzem. De nem, mára a Kotányi elvette a kedvem a kísérlezetéstől...)

                                                   

A recept azonban tökéletes: gyors és egyszerű. Hipp-hopp készen van, Rita konyhájából szedtem, kókuszos, gluténmentes keksz. Szóval csak ajánlani tudom!!!

És a recepthez még egy sztori. Mert én alapvetően vicces lány vagyok, csak jól titkolom. Szóval, sütögetés előtt kértem lakótársamat, hogy nézzük már meg gyorsan még egyszer a receptet az ő gépén, pontosítás miatt, mert az be van kapcsolva. Mondom neki, mit gépeljen be, szorgosan jegyzetelem az aranyokat, erre elkezd hümmögni mellettem: "A száraz elemeket összekeverem...te, mi van? Én ezt nem értem. A száraz elem a ceruzaelem...Jaa, értem...Na, ezért nem sütök!" 
(A lakótársam történész-kommunikáció szakos bölcsészből képezte magát át villamosmérnökké, jelenleg szoftvertesztelőként és -fejlesztőként dolgozik...Ja, és fiú. Hogy most, az elején tisztázzuk. És van csaja, aki nem én vagyok. Igen, ez egy fertő. :D:D:D)

Ui.: És remélem, ildinkó, nem csalódtál bennem. Végezetül pedig küldeném magamnak és mindenkinek, aki szereti, a következő számot. Ja, és felvételre is kérném! Köszi!


4 megjegyzés:

ildinko írta...

Gratulálok életed első gasztroblogger bejegyzéséhez! :)
És maga a recept? :D

ildinko írta...

Ja, és kössz a citromhéjas tapasztalatot, akkor én már ki sem próbálom a kotányit, pedig terveztem...

Alexandra írta...

A citromot karikára szoktam vágni és berakom a fagyasztóba. Így garantáltan nem romlik meg, és ha teába teszem, még gyorsan le is hűti, miközben ízesíti. Persze, ez süteménybe már nem lesz jó, de minden másba igen.
A limonádéba pedig már jeget sem kell tenni, elég a fagyott citromkarika :)

Névtelen írta...

A recept ottan van, Ildinksz. Te is csináltál már ilyet, hogy nem írtad le, csak belinkelted. Na, én is ezt tettem!

Amúgy köszi, tényleg keserű tapasztalat volt. :))) De rájöttem, minek az illatára hasonlított az ízé: mint a citromos mosogató...brrrr..
P.