szerda, július 25, 2007

Tarte tatin

Nos, igazából nem tudom, hogy kéne ennek kinéznie, de ilyen lett. És nagyon-nagyon finom! A recept Szindbádéktól van, már nagyon rég kinéztem, csak nem volt miben megsütnöm. Most meg van almánk rengeteg, és az intersparban vettem egy sütőedény készletet, van benne kapcsos tortaforma, meg kenyérfora, meg gyümölcstorta forma, meg három ilyen kistányér méretű forma, no mikor ezeket megláttam, tudtam, hogy megvan a tarte tatin formám. :D Ráadásul az egész olyan 3000 Ftba került kb. Teflonos. Nem mertem megvenni, mert gyanúsan olcsónak tűnt, de ismerősök azt mondták, nekik van, és teljesen jó, úgyhogy rögtön megvettem.
És kipróbáltam.

A torta tésztája nagyon egyszerű: 20 dkg vaj, 10 dkg liszt, egy tojás, két kanál cukor gyorsan összegyúrva, hűtőbe bedobva. Én másnap folytattam, sajnos a lelolvasztatatlan hűtőnek hála szegény tészta kicsit megfagyott, meg kellett várni, míg kiolvad. :D
Addig almát szeleteltem (héjastul, mert miért ne). Aztán a kis tortaformáimban a kerámialapon cukrot karamellizáltam, és rádobáltam az almát, hogy egy rétegben legyen. Arra rá a formára nyújtott tésztalapokat, és be a sütőbe.
Kb 20 percig 200 fokon, aztán még míg megpirult szépen 160 fokon sütöttem.
Nagyon finom, ahogy megkaramellizálódik az alma. Kicsit mondjuk édes, de ez nem nagy baj. :)
Különben hidegen és másnap is finom, összehajtva is, mert az egyik úgy utazott velem haza.
A MöCö meg nem ismerte fel a megkaramellizálódott almát. :)))



hétfő, július 23, 2007

Mozart Kugel Knödel - osztrák túrógombóc

.

Két hete hétvégén Ausztriában voltunk MöCö anyukájáéknál. Ő készített nekünk ilyen túrógombócot. Egész más, mint a magyar túrógombóc - búzadara nincs, viszont liszt van benne. Mégis más, mint Mammáé - pedig az is osztrák. Úgy látszik, sok fajtája van.
Ez viszont nem habkönnyű, inkább a krumpligombóchoz hasonlít az állaga, és nagyon laktató. Mindenfélétlehet bele tenni, bármilyen gyümölcsöt - vagy Mozart golyót is - ha már Ausztria... ;)

Pofon egyszerű elkészíteni:
Egy csomag túróhoz (25 dkg, az a téglalap csomagolású!) kell 20 dkg liszt, 10 deka vaj, egy tojás (csipet só sosem árt - csak én mindig mindenből kifelejtem) - ezt jól összedolgozni. Azaz igazából osztrák túró kéne, ami kicsit krémesebb, mint a miénk, így talán egy kicsi tejföl nem árt bele. Mondjuk én végül mégsem tettem, csak terveztem, de nem hiányzott. Másrészt több liszt került bele, hogy kicsit keményebb legyen a tészta, mert a Mozart golyó könnyen kifolyhat belőle (normál esetben bőven elég a 20 kdg liszt, úgy tényleg könnyebb tészta lesz). Ha csak gyümölccsel készül, akkor nem kell keményebbre. Összegyúrás után legalább fél órát kell pihennie a hűtőben, de nem árt neki, ha többet van bent. Utána már csak a gombócokat kell elkészíteni, és forró vízben kifőzni. Végül vajas pirított zsemlemorzsában meghempergetni. Porcukros tejföllel tálalni. Befalni. Nyamm...

MöCö húgának készült az én változatom, ugyanis ő is jött volna velünk Ausztriába. Végig is zötyögte az utat a határig velünk busszal, oda jött anyukájuk, mentünk volna át. Csakhogy kivételesen ellenőrizték az útleveleket, és pár nappal azelőtt járt le a személyije. Nem engedték át, kénytelen volt hazamenni az utolsó vonattal... :(
Nagyon el volt keseredve, és így legalább egy kicsit ő is kaphatott ízelítőt a rengeteg kajából, amit kaptunk. Ha már a többi élményt nem élhette át velünk... :(


Ez itt MöCö anyukájának gombóca, épp egy szilvás.





Megjegyzés: hangulatól függően a szilvás finomabb is lehet, mint a csokis. :)
Bár azt is hozzátenném, hogy a Mozart golyó ebben a formában finomabb, mint eredetiben. ;)

Update: kicsit módosítottam a bejegyzésen, K kudarca után. :(
Nagyon sajnálom az esetet, talán számítanom kéne ezen túl arra, hogy mások meg szeretnék főzni, amit én ide írok, és talán pontos mennyiségeket kell megadni. Ez néha igen nehéz, mert nem mérek, de igyekezni fogok.
És bocsánat az eddigi pontatlanságokért. :(


Almás palacsinta

.
Rengeteg almánk van a nyárialma fán. Tavaly is sok volt. Ilyenkor általában rengeteg almáspite töltelék kerül a fagyasztóba télire (sok alma lereszel, kevés cukor bele, sok fahéj, mazsola, kicsit párol, kihűt). Az öcsém viszont már rá sem bír nézni az almáspitére - mi anyával még bármikor. :) Ebben a melegben persze nem kapcsoljuk be ezért a sütőt. Úgyhogy az alma nagy része ismerősöknél landol - csak nem mindig találunk annyi ismerőst, amennyi alma van.

Két hete vasárnap azonban a vízihokisok levittek Pécsre kocsival, úgyhogy Andor és Kazi sem úszta meg egy-egy hatalmas szatyor alma nélkül, és MöCömnek is tudtam vinni.

MöCönek sütöttem az almás palacsintát is, mert valamit csak kell kezdeni a sok gyümölccsel. És tudott magával vinni melóba is.

Nagyon egyszerű kölönben:
Sima palacsintatésztát készítek, csak kicsit sűrűbbre, és belereszelek sok-sok almát (héjastul, mert lusta voltam hámozni), és kisütöm. Kicsit vastagabb lesz, mint a sima palacsinta, úgyhogy feltekerni nem lehet, csak összehajtani. Fahéjas cukor van benne.

szerda, július 18, 2007

Elmaradásaim

Kicsit elhanyagoltnak tűnik ez a blogocska, de azért nem egészen. Csak ugye a fényképezőgép hiánya megvisel, és különben meg minden mással foglalkozok. Rám igaz szokott lenni az él vagy blogol kettőssége - és mostanában éppen a valósággal foglalkoztam, épp itt az ideje. Úgyhogy nem is bánom.

Node azért a végtelenségig csak nem lustálkodok blogilag még nyáron sem, főleg mert kördéstartozásaim vannak. Igaz, a hógolyók már rég elolvadtak, és ebben a nagy melegben még talán egy lavina sem lenne elegendő (bár meg kell mondjam, még ha ezzel egyedül is állok, én így nem érzem magam olyan rosszul, mert legalább nem fázok, az sokkal rosszabb...).

Hmmm... az előbbieket vagy négy napja írtam. Valahogy nem jutottam tovább. És az a gyanúm, hogy most sem garantált, hogy még ma befejezem. Vagy igyekezhetnék gyorsan letudni?

A lényeg a két hógolyó (vagy tócsa, azaz már az is rég elpárolgott, ezirányú kötelességeit is ezer éve letudta mindenki, csak én voltam lusta...). Az egyiket Ritától kaptam, és a felesleges/ritkán használt konyhai eszközökről érdeklődik. A másikat Kismacstól, a gesztrobűnök bevallására ösztönöz. Ez utóbbi különben is kötelező nekem, hiszen a T3v-vel közös vásárlásunk indította el az egészet - pontosabban T3v titkolózása a reszelt parmezánt illetően.

Talán épp ezért illene is erre válaszolni elsőre (és én béna, nemtudom mire kattintottam, de publiálta ezt a bejegyzést, tehát be is kell fejeznem...).

Hogy a gasztrociki kategóriára válaszolni tudjak, jó volna tudnom, hogy mi is számít cikinek. Én nem azt tartanám annak, hogy milyen gagyi alapanyagokból főzök - mert hiszen örülök, hogy egyáltalán ilyesmire van pénzem, nemhogy extra dolgokra. Majd egyszer talán, ha lesz állásom és több pénzem. Végüs is azt sem tartanám tragédiának, ha csak majd nyugdíjas koromban - addig is van miről álmodozni.
Különben a plusos reszelt parmezánt én is megvettem, és nagyon finom. Máskor is jön majd velem, sőt itthonra is, anya már kérte, hogy hozzak. :)
Amire büszke vagyok, azok a saját kertünkben termett zölségek és gyümölcsök - bár anyukám érdemei. De majd ha egyszer nekem is lesz kertem... :) Most csak a kakukkfű, a citromfű, a borsikafű, a menta és pár napja az oregánó az, ami az enyém.
A legcikibb, hogy eddig ha valamire reszelt sajt kellett, az sima trappista volt. Esetleg valamilyen füstölt sajt (a karavánt nagyon utálom, az soha, mert nagyon száraz). Nagyritkán kecske- vagy juhsajt, de az már a gasztrománia és esetleg valakitől ajándékba kaptuk, vagy valamiért megjutalmaztam magam.
Mi is lehet még ciki? Talán, hogy mennyi mindent nem főztem még - pl. rendes pörköltöt még soha. Meg alaplevet sem, semmilyet. Meg nagyon sok minden alap dolgot nem, olyannyira, hogy nem is tudom, mi az alap dolog :).
Az is ciki lehet, hogy utálom a majonézt, a kechup-ot és mindent ezekkel - a mustárt viszont szeretem, és csak a mustár kedvéért szoktam virslit enni.
Viszont amire büszke vagyok, hogy nem szoktam porokból főzni. Pedig anyukám szokott venni mondjuk milánói alapport, vagy mi a szöszt, és abból készíti - de én erre nem vagyok hajlandó, főleg ha a paradicsom is friss a kertben; még nem találkoztam olyan porral, amit gyorsabb lett volna elkészíteni, mint ha frissen csinálok mindent (na jó, kicsit macerásabb azért... de megéri).
Biztos van még nagyon sok ilyen, de nem jut eszembe ebben a melegben semmi...


Akkor most a felesleges eszközök:
Még apukám betegségekor vettünk gyümölcscentrifugát - szinte sose használtuk. Van még víztisztító berendezésünk is, ugyanilyen történettel. Van egy-két süteményforma is, amit nagyon ritkán használunk (kuglóf forma, kosárkák - persze időnként előkerülnek). Van két fritőzünk, az egyiket épp megvették gyerekkoromban a szüleim, és a következő héten nyertek egyet valami céges bulin - egy darabig használtuk az egyiket, de nem volt túl nagy sikere. Nekem tuti nem lesz, ha nagy leszek, mert felesleges és különben sem vagyok oda a rántott dolgokért (kivéve a rántott padlizsán, de azért nagyon :) ). Ha jól emlékszem, gyerekkoromban beszereztünk egy elektromos kenyérszeletelő kést is, mert a nagynénémnek volt, és mindig használta, és nekünk is kellett. Azóta sem használjuk - ha még megvan egyáltalán.
Egyelőre ennyi jut eszembe, a nem használt dolgok a spájzban vannak lent, és oda most nem tudok benézni, mert vendégek vannak.
Hopp, most, hogy belegondoltam, a spájzban nagy helyet voglal egy hatalmas savanyító kerámia edény. Apukámnak voltak néha nagy mániái, mint hogy itthon csináljunk savanyúságokat, és akkor egy-két évig próbáltkozott ilyesmivel anyukám kevésbé lelkes segédletével, aztán megunta mindig.
Nagyszülői örökség jutott még eszembe: egy öntöttvas ostyasütő, amivel maceszt - vagy mi annak a sajtos ostyának a neve - lehet készíteni. Apa nagyon szerette, téli estéken filmnézéshez néha csináltunk, mi gyerekként pedig imádtunk gombócolni. Anyukám persze nem szerette, mert az egész lakás büdös lett, és úgyis neki kellett takarítani és elmosogatni. Mert ha kész lettünk, akkor már kezdődött is a film - anya mániája pedig, hogy rögtön el kell mosogatni, míg rá nem szárad a tálakra a kosz. Így maradt le sok közös kirándulásról, szobati gombászásról, stb. - merthogy ebéd után mosogatni kell. No ez az, amit én szeretnék elfelejteni! A mosogatnivaló ráér, megvár.



Persze MöCö-nél minden sokkal egyszerűbb, miután beszerelte a mosogatógépet. (Csak e tett jelentőségét szeretném hangsúlyozni: az egész családja már egy éve kérlelte, könyörgött neki, hogy szerelje már meg a használtan kapott készüléket - eredménytelenül. Mire jöttem én, folyton főztem és mosogattam, és ígérte, beszereli. Én meg mondtam, hogy felesleges, elmosogatok én. De nem győzködhettem túl hatékonyan, mert egyből beszerelte. Megszerelte még a porszívót, a kerámia főzőlapot és a tv-t is. Mindegyikért egy éve könyörgött neki a családja - én pedig egy szót sem szóltam, és mégis...
És életem legnagyobb dícsérete egy ebéd után: te egy igazán jó háziasszonynak való alapanyag vagy. :)))))) )

csütörtök, július 05, 2007

Térzene Fesztivál!!! :)))

.
Kaptam két kördést is, de épp nincs időm megválaszolni, mert Térzene Fesztivál van. Kicsit későn szólok, mert a megnyitó koncert, amin mi is felléptünk a zenekarral, tegnap este volt. De úgyis rossz idő volt, zuhogott ez eső, úgyhogy a közösségi házban voltunk - nem kicsit tele volt a nézőtér... :)))
És minket amúgy is minden szerda este 8-kor meghallgathatnak a kíváncsiak... ;)

A legfontosabb, hogy sok szeretettel várunk mindenkit! Rengeteg programmal kicsiknek és nagyoknak.


Partizánakcióm:
Arra gondoltam, hogy itt-és-most meghívnám a gasztrobloggereket egy szombati bográcsos főzőversenyre (Balatoni Hal- és Vadételek Főzőversenye). Tudom, nagyon későn szólok, de hátha valaki ráér. Épp tegnap mondta Edit (zeneiskola igazgatónője), hogy talán három nevező van eddig (bizonyos okokból, de hát mindenhol vannak szervezési nehézségek... :) ). Úgyhogy szerintem nagyon örülnének még pár bográcsnak. Az éhes szájak meg annál is jobban, nevezni ugyanis mindenki lusta, de a kóstoláson ott fognak tolongani... :)

(A szállást meg tudom szervezni - ésszerű keretek között, mondjuk nálunk pár személy elfér, úgyis kiadnánk a házat, de nincs senki épp - , ha valakit ez tartana vissza...)