vasárnap, január 27, 2008

Sajtos pogácsa

Most, hogy egyre ügyesebb vagyok a kelttésztákban, volt merszem felvállalni a vasárnapi pogit anya helyett. Másoknak lehet, hogy furcsa, miért kell ehhez bátorság, de a mi családunkban jó kelttésztát legendásan csak nagymama korúak tudnak készíteni. Persze ezt már anya is igyekezett többször megcáfolni, de valahogy - egyfajta pigmalion effektusként - neki is igazán csak most megy jól, hogy már felnőttem. Én viszont Pécsen lelkesen gyakoroltam - bár ez a blogon nem látszik, mert feltenni már lusta voltam, de MöCö lelkes tanúja lehet a kísérleteimnek. És arra jutottam, hogy a kelttészta egyáltalán nem misztikus! Még dagasztásra használható kenyérsütő vagy dagasztókaros robotgép nélkül sem.

Úgy kezdődik, hogy egy doboz tejfölben egy kockacukor társaságában meg kell futtatni az élesztőt (nem volt tej, de így is felfutott, csak lassabban kicsit). Fél kiló lisztet elmorzsoltam olyan 10 deka margarinnal és egy nagy kanál zsírral, sóztam, hozzáütöttem egy tojást és az élesztős tejet. Alaposan eldolgoztam és hagytam kelni.
Most jön a bonyolultabb, a hajtogatás:
Kinyújtom a tésztát, vékonyan megkenem margarinnal, megszórom reszelt sajttal, majd félbehajtom, elfordítom és megint hajtok rajta. Így kel egy fél órát. Újra kinyújtom, kenem, megszórom. Pontosan úgyanúgy félbehajtom, fordítok rajta és megint hajtom. Fél óra pihi. Harmadszorra ugyanez, fél óra pihi.
Végül nyújtás, bevagdosás, szaggatás, kivajazott-lisztezett tepsibe pakolás, tojással megkenés, maradék sajttal megszórás, sütés.

Hozzávalók:
fél kiló liszt
egy doboz tejföl
kockacukor
kb fél élesztő
egy tojás
kb 10 deka margarin
valamennyi zsír

Brownie torta

Lehet, hogy rossz szokás csupán, de amíg bármilyen kaja után nem eszek valami édeset, nem érzem úgy, hogy jól laktam volna. Tegnap is így jártam, éhes voltam, mint a farkas - de ellen akartam állni. Nem sikerült. Szenvedtem egy darabig, hogy kibírom, kibírom, kibírom - aztán feladtam.
Azért ezt a brownie-t sütöttem meg, mert karácsonyra adtam ilyet ajándékba, és igencsak aggódtam, hogy tényleg jó-e. Ki kellett próbálnom. Még az ünnepek előtt láttam Cukroskatánál, aki egy német blogon találta. Megbíztam a bloggerekben, elkészítettem üvegbe kipróbálás nélkül, és nem is kell megbánnom - tényleg finom. :) Kevesebb cukrot tettem bele, mint amit a recept ír, de még így is túl édes nekem - ezért savanykás baracklekvárral eszem. Így pont jó. Ja és előbb is kivehettem volna a sütőből - de ez a képen nem látszik. :)))

Egy nagy tálba kimértem kicsit kevesebb, mint 15 deka nagyonbarna (ragacsos-büdös) barnacukrot, olyan 10 deka körüli kevésbé barna barnacukrot, 5 deka kakaóport, 10 deka apróra vágott diót, két-három kanál zabpelyhet, maradék kandírozott narancs- és citromhéjat, 20 deka lisztet, fél csomag sütőport, fél teáskanál sót - és jól összekevertem.
Egy másik tálban megolvasztottam 12 és fél deka margarint (fél kocka - szívesebben csináltam volna vajból, ha van itthon) és habosra kevertem három tojással.
A tojásos keveréket alaposan összekevertem a száraz hozzávalókkal, még kb fél deci tejet hozzá kellett öntenem és kizsírozott-kilisztezett tortaformában (28 cm átmérő, de lehet 20x30 cm-s téglalap alakú formában is, akinek van) előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem, közepes lángon. Más figyeljen oda sütés közben, és időben vegye ki - mondjuk csak az oldala keményedett meg, az ízén nem változtat - szerencsére.

Üvegben is nagyon jól néz ki rétegezve ajándéknak a száraz alapanyag, elkészítve pedig finom. :)
A legjobb benne a dió és a kandírozott citrusok sem tettek rosszat neki.

És akkor új szokásként leírom a hozzávalókat. A korábbi receptjeimen én magam is nehezen igazodok ki, hátmég ha valaki más akarja az én leírásom alapján elkészíteni...

Száraz hozzávalók:
25-35 deka cukor - legalább fele barna
5 deka kakaópor
12 deka apró darabokra vágott dió
ízlés szerint zabpehely, kandírozott gyümölcsök
20 deka liszt
fél csomag sütőpor


Egy literes üvegbe rétegezve jópofa gasztro ajándék, elkészítési útmutatót mellékelve.

Nedves hozzávalók:
12,5 deka margarin vagy inkább vaj
3 tojás
ha nem áll össze a tészta, kevés tej vagy ilyesmi


szombat, január 26, 2008

Új gép

Ilyen gyönyörűségem van. Még mindig nem hiszem el. Karácsonyra ajándékként kértem az öcsémtől, hogy vigye be a szakszervízbe a régi gépemet (Canons PS S1IS - használtan vettem), amit elvileg - miután szériahibás - garanciaidőn túl is ingyen javítjanak. Múlt héten vadiúj (Canons PS S5IS!!!!!) géppel állított haza. Miután megjavítani nem tudták, kicserélték. Ingyen.
Nem, én még most sem hiszem el. Hogy ezt én mivel érdemeltem ki a sorstól, vagy mit kell érte cserébe tennem, nem tudom, de hogy ilyen az emberrel nem történhet csak úgy, abban biztos vagyok. Félve örülök. :)))
Most már majd nem lehet velem viccelődni mint itt és itt. :))) Ez a gép ugyanis nem viccel! Ránézésre is komoly, már-már ijesztő. A mérete is, a tudása is. Meg kell tanulnom rendesen fényképezni, nincs vita. És önfegyelmet is kell tanulnom, és nem csak így-úgy kattintgatni. Pont jókor jött Dolce vita írása. :)
Már csak a vinyómat kell megcsináltatnom vagy kicseréltetnem, hogy dolgozni is tudjak a képekkel, és kifogásom sem lehet, hogy nem blogolok.
Röviden ennyi.


Persze van még hosszabban is...
Merthogy olyan fura kedvem van mostanában. Mert főzök és főleg sütök rendületlenül hétvégente MöCönek. Neki pedig van fényképezőgépe, nem is romlott el, mégsem írtam semmit. És nem is fotóztam, kivéve múlt hétvégén egy ötperces zsemlét. Azt sem tettem még fel.
Mentegetőzhetnék, hogy hulla vagyok, mikor Pécsre érek péntek éjjel, és aztán fél nap takarítás, és mosás és főzés - de igazából lusta vagyok. Vagy nem is tudom, tényleg nem könnyű pszichológusnak lenni sem, ezt hozzátenném, és szegény MöCöm jogosan panaszkodik, ha a fél szombatot végigbőgöm - fáradtságra hivatkozva.
Tennem kell valamit. Az első lépést már megtettem: minden este jógázok (öt tibeti), és meglepően hatékony. Úgy érzem, kevésbé fáradok el, tovább tudok figyelni, kevésbé veszem magamra mások fájdalmát. Persze ez a gyakorlottsággal is összefügg - csoda tudja, mitől van így, mindenesetre a jógát nem merem kihagyni egy este sem. :)
A magamból a világ felé fordulás és így az önterápia második lépése lesz, ha újra elkezdek blogolni. Ha a jógához hasonló elszántsággal vágok bele, akkor minden hétvégén lesz mit ide írnom. De ezt - magamat ismerve :) - nem garantálom. Majd meglátjuk.
A legmotiválóbb, hogy olyan sok mindent megcsináltam már mások blogjából, de ha nem írom meg itt, akkor elfelejtődik, a papírfecnik, amikre a recepteket jegyzetelem ki és amikből a konyhában aztán alkotok, eltűnnek. Úgyhogy a biztonság kedvéért mindennek ide kell kerülnie - és az sem fog zavarni, ha csupa olyan recept lesz, amit másoknál láttam. Végül is magamnak írom, vagymi?! :)))