szombat, január 26, 2008

Új gép

Ilyen gyönyörűségem van. Még mindig nem hiszem el. Karácsonyra ajándékként kértem az öcsémtől, hogy vigye be a szakszervízbe a régi gépemet (Canons PS S1IS - használtan vettem), amit elvileg - miután szériahibás - garanciaidőn túl is ingyen javítjanak. Múlt héten vadiúj (Canons PS S5IS!!!!!) géppel állított haza. Miután megjavítani nem tudták, kicserélték. Ingyen.
Nem, én még most sem hiszem el. Hogy ezt én mivel érdemeltem ki a sorstól, vagy mit kell érte cserébe tennem, nem tudom, de hogy ilyen az emberrel nem történhet csak úgy, abban biztos vagyok. Félve örülök. :)))
Most már majd nem lehet velem viccelődni mint itt és itt. :))) Ez a gép ugyanis nem viccel! Ránézésre is komoly, már-már ijesztő. A mérete is, a tudása is. Meg kell tanulnom rendesen fényképezni, nincs vita. És önfegyelmet is kell tanulnom, és nem csak így-úgy kattintgatni. Pont jókor jött Dolce vita írása. :)
Már csak a vinyómat kell megcsináltatnom vagy kicseréltetnem, hogy dolgozni is tudjak a képekkel, és kifogásom sem lehet, hogy nem blogolok.
Röviden ennyi.


Persze van még hosszabban is...
Merthogy olyan fura kedvem van mostanában. Mert főzök és főleg sütök rendületlenül hétvégente MöCönek. Neki pedig van fényképezőgépe, nem is romlott el, mégsem írtam semmit. És nem is fotóztam, kivéve múlt hétvégén egy ötperces zsemlét. Azt sem tettem még fel.
Mentegetőzhetnék, hogy hulla vagyok, mikor Pécsre érek péntek éjjel, és aztán fél nap takarítás, és mosás és főzés - de igazából lusta vagyok. Vagy nem is tudom, tényleg nem könnyű pszichológusnak lenni sem, ezt hozzátenném, és szegény MöCöm jogosan panaszkodik, ha a fél szombatot végigbőgöm - fáradtságra hivatkozva.
Tennem kell valamit. Az első lépést már megtettem: minden este jógázok (öt tibeti), és meglepően hatékony. Úgy érzem, kevésbé fáradok el, tovább tudok figyelni, kevésbé veszem magamra mások fájdalmát. Persze ez a gyakorlottsággal is összefügg - csoda tudja, mitől van így, mindenesetre a jógát nem merem kihagyni egy este sem. :)
A magamból a világ felé fordulás és így az önterápia második lépése lesz, ha újra elkezdek blogolni. Ha a jógához hasonló elszántsággal vágok bele, akkor minden hétvégén lesz mit ide írnom. De ezt - magamat ismerve :) - nem garantálom. Majd meglátjuk.
A legmotiválóbb, hogy olyan sok mindent megcsináltam már mások blogjából, de ha nem írom meg itt, akkor elfelejtődik, a papírfecnik, amikre a recepteket jegyzetelem ki és amikből a konyhában aztán alkotok, eltűnnek. Úgyhogy a biztonság kedvéért mindennek ide kell kerülnie - és az sem fog zavarni, ha csupa olyan recept lesz, amit másoknál láttam. Végül is magamnak írom, vagymi?! :)))

5 megjegyzés:

Zsu írta...

Hajrá hajrá :)
És gratula a masinához :)

pétráá írta...

ildinkó, asszem, fel kell nőnünk. Ezt jelzi a gép is. Nem viccel. Komoly. Felnőtt. :)
Hajráá! :) És a rétesről is kérekkérek kééépet! :)

ildinko írta...

Szia Zsu!
Az nem véletlenül a földvári móló a háttérben a képeden? MOndjuk ezek a balatoni mólók majdnem egyformák, de gyanús...

Pétráám!
Inkább a gép jött a felnövésem után, semmint nekem kellene felnőnöm - ennyire ugyanis bőven elég már. :)
A rétest anya készítette, ide nem kerül fel, és későn is szóltál. Talán frissen még érdemes lett volna lefotózni, de most már a ronda és finom kategóriába tartozik.

baba_ írta...

Méghogy vicc, kéhlek alássan, ez maximális riszpekt volt részemről ;)))

ildinko írta...

Megtisztelő is volt számomra, kéhlek alássan. :)))
Csupán magamon nevetgélek itt magamban. :)))