szombat, november 25, 2006

Csokipuding gyümölcsökkel

.
Ehhez semmi tehetség nem kell, csak megfőzni a Dr Oetker pudingot. Anya vett ilyen újfajta narancsos ízesítésűt - meglepően finom. Én szeretem melegen és még kicsit folyósan a pudingot, és ilyenkor nagyon jól lehet bele gyümölcsöt mártogatni (mostanában úgyis divatos a csokoládé fondüe - na ez a csóró változata...). Narancs és körte volt most. Hmmm... :)))

Borsófőzelék fasírttal

Khmmm... ez épp elrontott...
A főzeléket túlfőztem, a fasírt sem sikerült igazán - utóbbira mentség, hogy először készítettem. Viszont ilyen főzeléket szoktam a koliban is, és nagyon szeretem. A lényeg pont az, hogy a borsó roppanós maradjon (vagy bármilyen zöldség, fagyasztott mexikói zöldségkeverékből szoktam leggyakrabban anno a koliban csinálni). Ugye ez most nem sikerült, pedig a mi kertünkből való isteni finom, zsenge borsóból van. Azért rossz nem lett... :) A fasírtnál pedig úgy gondoltam, hogy minél kevesebb olaj felhasználásával megsütni jobb. Ezért Tefal palacsintasütőben kezdtem neki, egy csepp olajjal alatta. Ez azért lehet, mert a koliban többször is csináltam szójás fasírtból fasírtot, és az úgy is simán megsülne. No de, mint már korábban valamikor említettem, húsokban még nem vagyok profi. Úgyhogy egy serpenyőnyit megsütöttem, aztán a többit bő olajban inkább, zsemlemorzsába forgatva. Úgy már egész jó lett. A másik hiba, hogy először nem tettem bele elég sót, aztán utána meg túl sokat tettem... Mondjuk a képen ez nem látszik :).

Elkészítés:
Egy fazákba teszek fel egy kis vizet (kb 4-5 cm magasan... hihi, jó mértékegység). A vízbe egy kanál cukrot, sót, vegetát, és egy-két szétzúzott fokhagymát teszek. Megkóstolom, ha borsófőzelék íze van, akkor jó. Mikor ez felforrt, beleöntöm a borsót, és egyéb zöldségeket. Most pár sárgarépát. Szépen párolódnak, majd mikor megfőttek, de még roppanósak, behabarom liszttel kevert tejföllel. A végén sok apróra vágott petrezselymet szórok bele.
A lényeg szerintem a fokhagyma és a sok petrezselyem...
A fasírthoz darált húst összekevertem egy tojással, egy tejbe áztatott zsemlével, sóval, borssal, finomra vágott vöröshagymával (amit máskor megpárolok előtte, mert most ezt is elrontottam, de anya nem mondta, hogy meg kellene előtt párolni... mondjuk nekem így is ízlett, kicsit erősebben hagymaíze volt...), paprikával, zsemlemorzsával. Azt hiszem, ezeket tettem bele. Kis rudakat formáztam belőle, és bő olajban megsütöttem.

Hiába rontott, azért annyira nagyon nem volt rossz... Azt hiszem.. Mindenesetre legközelebb jobb lesz talán... :)

Kb egy hete készítettem...

csütörtök, november 16, 2006

Smarni vagy miszösz - mindenesetre finom

Akkor is ilyet csináltam, mielőtt eltűntem volna hétvégére. És akkor megettem az egészet, anya meg kiakadt, hogy nem hagytam neki. Hát... most elhatároztam, hogy hagyok, de... most már mindegy... ha most ezen a télen nem hizok el, akkor soha (remélem, soha :D)!
Itt találtam a receptet. Igazából fogalmam sincs, hogy mi a különbség a smarni és a császármorzsa között, mert mi soha nem szoktunk csinálni. De mivel édességről van szó, nem hagyhatom ki, muszáj volt kipróbálnom. Finom nagyon. És teljesen mindegy, hogy hivom...

Elkészités:
Egy bögrényi tejet felforrósitok, tettem bele pár darabka fahéjat, mint tegnap a kakóba, mert rájöttem, hogy az jó. Mikor majdnem forr, leveszem a tűzről, beleszórok kb fél bögre búzadarát és egy kevés megmosott mazsolát, valamint egy csomag vaniliás cukrot. Elválasztok két tojást, a sárgáját a tejhez teszem, amikor már picit hűlt. A fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy keveset belőle hozzákeverek a tejes-darás masszához, hogy lezuljon, majd ezt a fellazitott masszát óvatosan összeforgatom a többi fehérjével, hogy ne törjön össze.
Ezután már csak egy serpenyőben meg kell sütni. Ezt két adagban lehet igazából. Beleöntöm a forró serpenyőbe a felét, és hagyom, hogy az alja megbarnuljon. Ezután megpróbálom darabonként megforditani, és mindenhol megpiritgatni. Persze, ez nem megy igazán, meg fogalmam sincs, hogy kéne csinálni. Nem baj, úgyis megeszem. Mikor úgy látom, hogy az egész megsült, tányérra boritom, megpöttyözöm baracklekvárral, és esetleg megszórom porcukorral. Utána megsütöm a következő adagot, és megpróbálok ellenállni neki. Aztán feladom, és az egészet befalom... :)

szerda, november 15, 2006

Prósza

Nagyon szeretjük, főleg igy télen. Gyors is, és nagyon jól esik a forró prósza a hidegben. Laktató ráadásul. Most anyával egy egész tepsinyit megettünk ketten, nagyon tele vagyok... :) Lefényképezni is alig volt időm, felvágni meg egyáltalán nem, mert tépkedtük. Sőt, azt sem sikerült kivárni, mig rendesen megsül és megpirul. De hát ez nálunk már csak igy van... :)

Elkészitése: nagyon egyszerű...
Pár szem krumplit meghámozok, lereszelek egy tálba, tejet öntök hozzá, sót (elég sok só kell hozzá...), és annyi lisztet, amenyit felvesz. Kevés őrölt borsot is tettem hozzá. No és persze zsiradékot - ha épp van, mint most, akkor kacsazsirt, de olajjal is lehet. Kikenem a tepsit kacsazsirral, beleöntöm a masszát, vékonyan elteritem, és jó forró sütőben megsütöm. Félidőben meg lehet forditani, hogy mindkét fele megpiruljon.
Kész!

Update 2007. 02. 23.



Nos, ennek ilyennek kellene lennie. A múltkori nem sült meg eléggé, mert sosincs türelmünk kivárni. Mi egy ilyen család vagyunk - a gesztenyét is mindig sületlenül megesszük, és a kertben a gyümölcsök sem érik meg soha, hogy egészen megérjenek. De tegnap este jó időben betettem a sütőbe a prószát, és mire Anya hazaért, már ilyen szép piros volt. Azért aki jól megfigyeli, láthatja, hogy meg van csípkedve... ööö... hát igen, mindig ellenőrizni kell sülés közben, nem történt-e vele valami baj... Egyébként egy tepsi mindig elfogy, akárhányan esszük is - tegnap pl. Anyával ketten megettük az egészet, de ha egyedül lettem volna, akkor sem maradt volna, tuti. No mondjuk nem tudom, hogy keltem volna fel az asztaltól, de az már más kérdés... :)

Egyébként a múltkorihoz képest annyiban más ez a prósza, hogy nem tej, hanem tejföl van benne. Lehetne egyébként aludtejjel is, vagybármi ilyesmivel.

Kakaós forró csoki

Ez ma egy ilyen kis egoista nap. De legalább végre jó kedvem van... Ehhez persze nem kis mértékben hozzájárul, hogy mindenféle bolond dolgot kiagyalok és megfőzök. Mert az jó! :)))
Régóta kutatom a kávézókban és hasonló helyeken kapható forró csoki titkát. Mondjuk sok helyen elég borzasztó, de van, ahol nagyon finom. Krémes, lágy... Tavaly télen rájöttem, mi lehet a titka a krémes sűrűségnek. Bár azt hiszem ennek egy épp elrontott ital az oka, ami már majdnem puding sűrűségű volt.
Puding! igen, ez az! Pudingport keverek hozzá - kikisérleteztem, kb egy kanálnyi kell egy bögre kakaóhoz.

Akkor a kakaó - ahogy én szeretem:
Egy kevés tejet felteszek, megolvasztok benne egy pár kocka étcsokit. Mikor megolvadt, öntök még hozzá tejet és egy teatojásban beleteszek pár egész szegfűszeget és fahéjdarabot. Azért kell a teatojás, mert akkor nem kell utána szűrni :). A maradék kis tejben elkeverek egy kanál pudingport és még egy kis kakaóport, hozzáöntöm a többihez, és főzöm, mig besűsűsödik, illetve mig elkezd futni. Akkor gyorsan lekapcsolom alatta a lángot, és lehet is inni...
Hmmm...

Céklaleves

Úgy látszik, ez ma már csak egy ilyen egészséges nap. Lehet, hogy a fényképen nem látszik, de gyönyörű ez a leves, és isteni finom. Nem gondoltam volna...
Már rég kinéztem Chili&Vaniliánál ezt a receptet, és most van céklánk is. Aztán hogy anya mit szól ehhez a kreálmányhoz, azt nem tudom... Igen különleges, szerintem. De nekem tényleg nagyon izlik...

Elkészités:
Egy darabka vajon megpároltam egy fej hagymát. Megpucoltam és lereszeltem egy céklát, rádobtam a hagymára, és pároltam. Kis sót is tettem rá. Mikor kezdett puhulni, tettem hozzá egy kis vizet, és leturmixoltam. (Azért csak kis vizet, mert nincs botmixerünk, bár nagyon jó lenne. Viz nélkül nem lehet rendesen leturmixolni, de ha sok vizet teszek hozzá, akkor sokáig tart, mire az egészet leturmixolom - igy meg két adagban sikerült.) Tettem még hozzá vizet (igazából kiöblitettem egy kis vizzel a turmixot, és az került még hozzá - kb 3/4 liter), főszereztem - só, bors, vegeta, és főztem még egy darabig. Mikor úgy gondoltam, most már elég, kb egy deci tejben feloldott egy kanál keményitővel sűritettem kicsit. Tálaláskor megszórtam petrezselyemzölddel.
Az ember már attól egészséges lesz, ha csak ránéz... :)))

Egészséges nasi tanuláshoz - karalábé sajtmártással

.Nem tudom, más hogy van vele, de én tanulás közben - meg úgy egyébként is mindig - éhes vagyok. Igy aztán ilyenkor mindent össze tudok enni. Persze, ez aztán meg is látszik - legalábbis én látom. :) Egy idő után az ember arra a megállapitásra jut, hogy mégsem kéne bármit nasizni. Ebbe persze belejátszik az is, hogy minden "ehetőt" már megevett (egy egész csomag fagyasztott gesztenyepűré pl... :D). Aztán ilyenkor jön a gondolkodás, hogy mit is lehetne enni. Egyáltalán mi van itthon? A hűtő majdnem üres, a kert is...
De van a kertben karalábé, a hűtőben háromféle sajt. A karalábé különben is isteni nyersen, és még egészséges is. Kéne hozzá valami mártogatós, mégse egyem csak úgy magába - ebbe őszintén szólva az is belejátszik, hogy mostanában már úgy gondolkozom, hogy amit eszek az esetleg ide is felkerülhessen, és ugye a nyers karalábé önmagában nem egy nagy kreativitást igénylő poszt lenne itt... Persze, szerintem nem sok embernek jut eszébe a karalábét csak úgy megeszegetni nyersen, magában, pedig tényleg nagyon finom! Azt azért hozzátenném, hogy a legfinomabb akkor, ha az ember frissen szedi a kertben - minden zöldségnek és gyümölcsnek egész más ize van, ha az ember úgy veszi - a kerti sokkal jobb...

Elkészités:
Margarint olvasztok, lisztet szórok rá, felöntöm tejjel - azaz beshamelt készitek - nem túl sűrűt. Beleteszem a reszelt sajtokat (nem tudom pontosan, milyen fajták voltak, mert anya nem emlékezett - talán egy pannónia, egy edami és valamilyen kéksajt), beleolvasztom a beshamelbe. Megfűszerezem: só, bors, szerecsendió, vegeta, a legvégén kevés metélőhagyma és petrezselyem. A karalábét megpucolom és csikokra vágom.
Ennyi, lehet enni és tanulni... :)

hétfő, november 06, 2006

Gondűző körte-alma turmix

Ma nincs jó kedvem...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...

szombat, november 04, 2006

Búvár túrós

.Ma vizihokis buli lesz Pesten, és nem mehetek üres kézzel. Arra gondoltam, búvár túróst sütök, mert nagyon szeretem. Épp sül, nem tudom, mi lesz belőle, mert nem úgy néz ki rajta a túró, mint ami búvárkodni szerete... Viszont nagyon magasra feljött a tészta. Hááát... remélem, nem szúrtam el, mert akkor nagyon szégyenben maradok!
Most jöttem rá, mennyire jó süti ez a vízihokisoknak: hiszen búvár! :)))
(Persze, ha az enyémben most nem búvárkodik a túró, az csakis azért lehet, mert szolidaritásból teszi: én is kényszerszünetet tartok most a vizihokiban.)
No, most, hogy ilyen jól megmagyaráztam magamnak a jelenséget, lássuk a receptet:

12 dkg vajat megolvasztottam, beleütöttem két tojást, tettem bele két csomag vaníliás cukrot, és jól összekevertem. Utána hozzátettem a túrót, egyenletesen beletörtem, végül egy bögre megmosott, beáztatott mazsolát is tettem hozzá, no meg egy citrom reszelt héját.
Egy nagy tálba beleöntöttem fél liter kefírt és másfél deci olajat, hozzáütöttem egy tojást, 20 dkg cukrot, egy csomag vaníliás cukrot és egy kiskanálnyi szódabikarbónát. Ezt jó alaposan kikevertem habverővel, majd fokozatosan 35 dkg lisztet szitáltam hozzá két kanál kakaópor társaságában.
A tésztát kikent, kilisztezett tepsibe öntöttem, majd a tetejére tettem a túrót és előmelegített sütőbe téve közepes lángon megsütöttem.

A túró nem búvárkodik rajta. Mert elszúrtam... Ilyen is van. :D
Az az oka, hogy túl egyenletesen tettem a tetejére a túrót, nem kis halmocskákban. De hát annyi volt, hogy így is teljesen beborította. Legközelebb azonban halmocskákat teszek majd a túróból a tészta tetejére. Ebből is tanultam.
Remélem, legalább ehető...

péntek, november 03, 2006

Sült cékla aiolival

Nagyon régóta szeretném kipróbálni a sült céklát, azóta, mikor Chili&Vaniliánál először olvastam. Anya szokott télen céklasalátát készíteni, a szokásos módon, ecetesen, tormával. Mindig rimánkodnom kellett, hogy hagyjon nekem egy kicsit a sima főtt céklából, mert az olyan finom. De mindig az összeset megcsinálta. Pedig sokkal finomabbnak tartottam magában, szinte sajnáltam, hogy saláta lesz belőle. És egészen addig nem, tudtam, hogy a célkából mást is lehet csinálni, míg rá nem találtam Chili&Vaniliára.
Most, hogy megcsináltam az első sült céklámat, már tudom, hogy sokszor készítek még ilyet, mert nagyon finom. Kíváncsi vagyok, Anya mit fog szólni hozzá, mert ő nagyon kritikus minden újításommal kapcsolatban. Bár az jó előjelnek számít, hogy nyáron, amikor egyelte a céklát a kertben, én nem engedtem neki a bébicéklákat kidobni, hanem köretet készítettem belőlük, és az meglepően ízlet - mindkettőnknek. Sülthúshoz és krumplipüréhez ettük, és kb. ez alapján a recept alapján készítettem. Ha jól emlékszem, megpucoltam a céklákat, mézes, balzsamecetes, olivaolajas pácba forgattam őket, amibe került még borsikafű is, és így sütöttem meg serpenyőben. Nagyon finom volt.

Most két kisebb céklát szedtem a kertben, megpucoltam, és egyben, alufóliával letakarva kb egy óra alatt megsütöttem. Majd csíkokra vágtam őket, és 2:1:1 arányú olivaolaj:balzsamecet:méz keverékben megforgattam őket, meg sóztam, borsoztam. Ezután még egy serpenyőben rákaramellizáltam a mézet.
Közben aiolit készítettem, aminek a receptjét Aubergine-nél találtam: egy tojás sárgájába két gerezd fokhagymát nyomtam, és jól összekevertem. Majd egy deci olajat csorgattam bele folyamatos keverés mellett. Sóztam, tettem bele pici fehérborsot is.
Ebbe az ajoliba lehet mártogatni a céklacsíkokat. Nekem nagyon ízlett, egy céklát be is vágtam, nagyon kíváncsi vagyok, Anyukám megeszi-e egyáltalán.... :D

Update:
Megette, sőt ízlett neki. De megegyesztünk, hogy ezek után a sült cékla köretként fog inkább szerepelni az asztalunkon. (Hozzátenném, farkaséhesen ért haza, és a céklámat ajolistól pirított vajas kenyérhez és császárszalonnához ette, némi rockforttal... :))) Mondom, kicsit éhes volt... )