Prósza

Nagyon szeretjük, főleg igy télen. Gyors is, és nagyon jól esik a forró prósza a hidegben. Laktató ráadásul. Most anyával egy egész tepsinyit megettünk ketten, nagyon tele vagyok... :) Lefényképezni is alig volt időm, felvágni meg egyáltalán nem, mert tépkedtük. Sőt, azt sem sikerült kivárni, mig rendesen megsül és megpirul. De hát ez nálunk már csak igy van... :)

Elkészitése: nagyon egyszerű...
Pár szem krumplit meghámozok, lereszelek egy tálba, tejet öntök hozzá, sót (elég sok só kell hozzá...), és annyi lisztet, amenyit felvesz. Kevés őrölt borsot is tettem hozzá. No és persze zsiradékot - ha épp van, mint most, akkor kacsazsirt, de olajjal is lehet. Kikenem a tepsit kacsazsirral, beleöntöm a masszát, vékonyan elteritem, és jó forró sütőben megsütöm. Félidőben meg lehet forditani, hogy mindkét fele megpiruljon.
Kész!

Update 2007. 02. 23.



Nos, ennek ilyennek kellene lennie. A múltkori nem sült meg eléggé, mert sosincs türelmünk kivárni. Mi egy ilyen család vagyunk - a gesztenyét is mindig sületlenül megesszük, és a kertben a gyümölcsök sem érik meg soha, hogy egészen megérjenek. De tegnap este jó időben betettem a sütőbe a prószát, és mire Anya hazaért, már ilyen szép piros volt. Azért aki jól megfigyeli, láthatja, hogy meg van csípkedve... ööö... hát igen, mindig ellenőrizni kell sülés közben, nem történt-e vele valami baj... Egyébként egy tepsi mindig elfogy, akárhányan esszük is - tegnap pl. Anyával ketten megettük az egészet, de ha egyedül lettem volna, akkor sem maradt volna, tuti. No mondjuk nem tudom, hogy keltem volna fel az asztaltól, de az már más kérdés... :)

Egyébként a múltkorihoz képest annyiban más ez a prósza, hogy nem tej, hanem tejföl van benne. Lehetne egyébként aludtejjel is, vagybármi ilyesmivel.