szombat, október 17, 2009

Almás-mákos pite




A szerdai vacsorán rájöttem, hogy a darálatlan mák mennyire jó. Egyszerűen muszáj volt megint mákosat sütni, viszont rengeteg alma is van. Plusz még arra is rájöttem, mire lehet használni a sok össze nem tört :) jénai fedőt. Hiszen úgyis ezer éve szerettem volna piteformát. Minek?! :D Jó ez így!


Tök helyett sütire vágtam félelmetes arcot. Elég béna lett. Úgyse nézzük sokáig. :)

A süti roppant egyszerű. Csenge tésztája alapján csináltam. 30 deka lisztet elmorzsoltam kb 18 deka margarinnal (sajnos vaj nem volt itthon, azzal még finomabb lenne), egy kanál cukorral, csipet sóval, hozzágyúrtam kb 1 deci hideg vizet (nem volt kedvem kanállal méregetni). A hűtőben pihentettem a tésztát, míg lereszeltem három óriási és egy normál almát.
A tésztát nagyon vékonyra kinyújtottam, kibéleltem vele a piteforma-jénaitálfedőket. Megkentem lekvárral, megszórtam mákkal, rátettem a kinyomkodott almát, és vékonyra nyújtott pitetésztával befedtem. A harmadikra a kivágott tésztákból almát formáztam. Megkentem tojással, és közepes lángon szép pirosra sütöttem őket.
Cukor tényleg nincs több benne, csak a tésztában az egy kanálnyi. Szerintem jó így, a lekvár is édes kicsit, az alma önmagában is eléggé. Anyukámnak viszont nem volt elég édes, de hát meg lehet szórni porcukorral, vagy a reszelt almához is lehet cukrot adni. Direkt nem volt benne fűszer sem, alma, mák és baracklekvár íze van. A harmadik - kisebb pitére már nem jutott elég alma, úgyhogy az almaréteg tetejére is tettem lekvárt.


Egyedül meg tudnám enni mind a hármat. Az igazság az, hogy az egyikből már csak nagyon kevés van, és én tüntettem el nagy részét. Pedig nem kéne ennyit zabálni. :S

szerda, október 14, 2009

Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)






Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: karib.kapitany@gmail.com
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.



péntek, augusztus 14, 2009

Szedres charlotte és a Wasserstart Sportkör




Számomra a világ ezen a nyáron egyértelműen a Wasserstart Sportkör vízparti hadiszállása körül forog. Minden szabad időmet ott töltöm, ha tehetem, szörfözni tanulok, ha nem, akkor lógok a nyakukon. És segítek mindenben, amiben tudok (meg is erősödtem a sok cipekedéstől - na és persze a vitorla felhúzásától :) ). És ellátom őket mindenféle földi jóval, sütivel, kajával, gyümölccsel, édességgel. Ritkán megyek üres kézzel.
Sajnos a rengeteg sütés-főzés a blogon nem látszik, mert nem pazarlom net előtt üléssel az időmet, főleg, ha jó szél is van. Most nincs, az idő is pocsék, és különben is, nagyon büszke vagyok erre a tortára.

Klári névnapjára készült, szerdára. Klári öcséméknél dolgozik, és gyönyörű szép lány. Szerdán meghívtak minket grillpartizni. Balatonparti nyaraló, isteni kaja, naplemente, csillaghullás... :)

Gyorsan a torta receptje, aztán mesélek még picit a WS-ről.

Mindenképp valami nagyon szép sütit szerettem volna vinni, ezért lett charlotte. Az erdőben szedtem a szeder nagy részét, másik részét kaptuk (a szerencse mellettem állt, hazamentem hétfőn, és tele volt a hűtö szederel - kétségkívül jobban jártam így, mintha kétszer annyi szedret kellett volna az erdőben összevadásznom, így is tele vagyok karmolásokkal...), a díszítéshez valót úgy vettem. Sajnos a szeder nagyon gyorsan penészedik, emiatt a hűtőben lévő szedret gyorsan kedd reggel leturmixoltam két kis doboz natúr joghurttal. Szerdán délelőtt folytattam. Fél kiló mascarponét habosra kevertem egy tábla olvasztott fehér csokival, majd hozzákevertem egy kis doboznyi keményre vert tejszínt is (tettem hozzá habfixálót, mert rettegtem, hogy PONT ezt a torta nem fog sikerülni). Ezt a masszát elfeleztem, fele fehéren maradt, másik feléhez hozzákevertem a szedres joghurtot (amit azért még némi erdei szederrel is feltuningoltam, mert annak ezerszer finomabb íze van, persze cukor is kellett még hozzá, de nem sok). Ehhez a szedres mascarponés krémhez egy csomag zselatinport olvasztottam fel vízben és azzal kötöttem meg (mert hisz rettegtem, hogy szét fog folyni, mondjuk attól is, hogy túl zselatinos lesz - ha nem lett volna számomra olyan fontos, hogy tökéletes legyen a kinézete a sütinek, akkor talán némivel kevesebb zselatint teszek bele, de nem mertem kockáztatni, és végül is finom lett).
Egy tortaformát kiraktam babapiskótával, aminek belső felét ananászlébe mártottam (az volt itthon, na, persze valami más jobb lett volna, de mindegy). Az aljára a fele fehér mascarpone, amit megszórtam erdei szederrel, erre a lila szedres krém, rá piskótaréteg, arra megint fehér krém, erdei szeder. A tetejére egy másik doboz tejszín meg egy kis maradék lila mascarpone cirmosra keverve. És ezt díszítettem tejszínhabbal, csokilevelekkel és szederrel.
Mennyiségeket nem tudok mondani, csak hogy fél kiló mascarpone, két kis doboz tejszín, egy tábla fehér csoki - a többiről fogalmam sincs.



Egy kis bulihangulat:



Középen az ünnepelt és a váltótársa, Gabi. Háttérben a Balaton. Később már nem fényképeztem, pedig tényleg volt csillaghullás. (És volt egy pontja az estének, amikor legszívesebben én vágtam volna falhoz egy bizonyos telefont...)

Nappalok a Wasserstartnál (középpontban Klári, mert ő a legfotogénebb, na és Megi, a szörfös kutya - bár nem tudom, hogy írja a nevét... :) ):


Ugye, hogy ez a világ közepe??? :))) Megyek is le, kisütött a nap. :)))

szerda, július 01, 2009

Serpenyős süti meggyel és sárgabarackkal





Úgy tűnik, itt az ideje, hogy újra írjam a blogot. Lesz ez még így se megint. Így megy ez.

Sokszorosan túlvállaltam magam ebben a tanévben, és igazából még mindig nem fejeztem be a munkámat (az adminisztrációt). Persze lellén egész évben dolgozom, úgyhogy rendes nyári szünetem nincs, de azért több időm van. Elvileg, mert folyamatosan van mit csinálnom. Pedig pihennem kéne, már túlérzékeny vagyok, és magam számára is érthetetlenül viselkedem sok helyzetben. Majd talán két vagy három hét múlva pihenhetek végre.

Mert ma különösen elkeseredtem. (Najó, ez hétvégén volt, azóta jól vagyok. :) ) Anyukám felköltözteti a konyhát meg saját magát az emeletre, és előkészíti a lakást a nyaraltatásra. Ilyenkor eleve ingerült, ráadásul elfelejtettem a névnapját is. Pedig mindent megtettem, hogy jobban érezze magát, én főztem az ebédet, háromféle sütit készítettem, és mindent lehúzott, semmi sem ízlett neki. Még el is sírtam magam, annyira rosszul esett a rengeteg negatív kritika. :( Vannak időszakok, mikor egyetlen jó szava sincs hozzám, nehezen viselem.

Node levittem a kaját a Wasserstarthoz, ahol nagyon lelkesen és éhesen fogadtak mindent, és a vízparton egyből nekiestek pár villával. :) Ez azért jól esett.




Na ennyit a panaszkodásról. Bocs. Kellett. Sokkal jobb. :)
Még egy: úgy érzem, mindeki elvárja tőlem, pszichológustól, hogy tökéletes legyek. Hát nem vagyok az. És ez nem is baj. Kéretik tudomásul venni. :)

Azért sokat sütöttem-főztem ám, míg nem blogoltam, csak erőm nem volt fotózni és írni, de ha lett volna is, lelkiismeretfurdalásom volt minden percben, amit nem munkával töltöttem, mert ha alvás helyett is dolgoztam volna, akkor sem tudtam volna mindent megcsinálni. A nem blogolásnak legnegatívabb következménye öcsém kritikája volt egy különösen jól sikerült süti után: De ugye máskor is csinálsz majd ilyet, mert már elegem van abból, hogy minden sütit csak egyszer készítesz el! (Kb így mondta, de nem szó szerint.)
Szóval itt az ideje újra megörökíteni a recepteket, annál is inkább, mert a lenti konyha fala tele van ragasztgatva a kifirkantott receptekkel, és attól tartok, most el fognak veszni örökre, ráadásul soknak nem is írtam oda a nevét, azt sem tudom már, mik voltak.

Ennek a sütinek a receptjét Mindennapi Mannánál találtam, és két napon belül másodszor sütöttem meg. Még anyukámnak is ízlett, sőt örült neki, mert a fenti konyhánk olyan aprócska, hogy ott sütőben sütni a nyári melegben nem lehet, süti nélkül élni viszont nem tudunk. A serpenyő sokkal praktikusabb, mint megvárni, hogy a vendégek egy napra elutazzanak valahova, és belógjunk az alsó konyhába egy sütés erejéig. Meg nem is szeretek lemenni, mikor mások cuccai ott vannak.

Recept:
Két tojást szétválasztok, a fehérjét kemény habbá verem. A sárgájához két kanál cukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport és 15 deka lisztet keverek, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot. Két adagban sütöttem ki serpenyőben, egy kevés vajon. A gyümölcsöket azután pakolom rá, hogy beleöntöttem a masszát. 10 perc múlva megfordítom. Meg lehetne szórni porcukorral, mert nem túl édes így, de most nem volt kedvem. Gondolom, minden gyümölccsel nagyon finom. :)

Hozzávalók:
2 tojás
15 dkg liszt
2 kanál cukor
1 kis pohár tejföl
fél csomag sütőpor
gyümölcs

Legszívesebben minden nap készítenék, és dupla adagot. De más sütiket is kell sütni... :) Úgyhogy most irány a konyha.


péntek, június 26, 2009

Patchwork takaró nászajándékba




Hónapok óta készültem Dikti és Csudi esküvőjére. Diktivel (Dorka) 5 évig laktam egy szobában az egyetemi kollégiumban. Így aztán bőven megérdemelte a sok munkát, hiszen igazán jó szobatárs volt. Erről már korábban írtam.

Diktiék Dorogon laknak, az esküvő Esztergomban volt, a lagzi Dorogon, a Lógatónál. Az eső végig zuhogott, de szuper jó babonákat találtunk ki hozzá (már csak azt nem tudjuk, hogy vajon ennyi pénzük, vagy ennyi gyerekük lesz, vagy a kettő együtt? :D ).
Péétráával amolyan hangulatfelelős-félék voltunk, ami azért vicces, mert ilyen feladat nélkül is végigtáncoltuk volna az egész éjszakát. Nagyon jól éreztük magunkat. És ott volt a két Krisz is a koli szembeszobából. :)


Ha már gasztroblog, pár szó a kajáról. Rengeteget ettem, minden nagyon finom volt, épp, mintha anyukám készítette volna. Kisvirág kedvéért a menü: húsleves (hozták hozzá a húst és a zöldséget is, és volt lába, és kettőt lábát is megettem, biztos azért ment olyan jól a tánc :) ), rántott hús, sajttal sonkával töltött rántott hús, rántott gomba, valami tekert göngyölt sült hús, meg talán más húsok is, petrezselymes krumpli, rizs, kovászos uborka és káposztasaláta. Aztán volt sok aprósüti, meg a torták. És éjfél körül pörkölt és isteni töltött káposzta. Azt hiszem, ennyi. Másnap délben morzsa parti, ahol mindenki jól lakhatott a maradékokból, és még így is maradt. Én speciell kb kétszer annyit ettem, mint szombat este, pedig akkor sem ettem keveset... :D Aztán még kedden sem bírtam elmenni futni, úgy tele volt a hasam. :D


De a lényeg:
Drága Dikti és Csudi!
Sok boldogságot Nektek!
(És kellemes nászutat! ;) )

vasárnap, április 26, 2009

Edényfogó



A nagynéném születésnapjára készítettem. Nem tökéletes, de azért örült neki. :)
Az ötlet innen.
Legalább ennek van némi köze a főzéshez is. :)













hétfő, április 13, 2009

Boszorkánypogácsa





Húsvétra sütöttem a Sütemény és torta könyvből, némi változtatással.
Eredetileg nem szerettünk volna sok sütit, aztán szokás szerint nem sikerült betartanunk az elhatározásunkat. :) Lett ötféle édesség, ebből kettőt készített anya: madártej szeletet és kakaós ostoros kalácsot.
A sok süti ellenére ma hiába vártam a locsolókat, egy darab sem jött. Azt hiszem, kiöregedtem. Kár...

A lényeg a süti:
25 deka vajat habosra kevertem 15 deka nádcukorral (eredeti recept 25 deka cukrot ír), négy tojás sárgájával, egy kevés vanília aromával és annyi lisztet dolgoztam bele, amennyit felvett, és már nem tapadt a tészta a kezemre (ennek egy része tönköly simaliszt volt).
A tésztából golyókat formáztam, beleforgattam előbb egy tojásfehérje keményre vert habjába, utána durvára vágott dióba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, közben benyomtam a közepét, majd közepesen meleg sütőben szép sárgára sütöttem. Mikor kisült, a mélyedésekbe lekvárt kanalaztam - éppen meggy és feketeribizli lekvárt.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
17 dkg nádcukor
vanília aroma (jobb esetben kivonat)
négy tojás sárgája
liszt amennyit felvesz
tojásfehérje felverve
durvára vágott dió
savanykás lekvár
Posted by Picasa

Becsomagolt nyomtató




Öcsém szerint nem tesz jót a nyomtatónak a por. Nem hagyhattam, hogy tovább porosodjon, varrtam neki ruhát. Mostanában esténkén varrok, igaz, hulla fáradtan (ami meg is látszik ezen is, nem mindig figyeltem oda, megtervezni pedig lusta voltam, úgyhogy olyan, amilyen - kicsit szűk, kicsit pontatlan, de ahhoz képest, hogy nem tudok varrni, egész jó). Egyszerűen muszáj valami olyasmit csinálnom, ami teljesen leköt, és nem marad a gondolkodásra kapacitásom. Túl sok a munka és a hétvégéim sem szabadok. Sajnálni nem kell, mindenestül élvezem ezt az életet. :)
Ez van, meg a tavasz... :)

Posted by Picasa

Van egy sokkal nagyobb varrós projektem, de azt nem mutathatom meg még egy darabig,mert ajándékba lesz, titok... :)

Csokis-diós tallér






Igaz, hogy habcsóknak indult, de egy gyors átnevezéssel sikerültté nyilvánítottam. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ilyet többet soha nem fogok már sütni, mert csak összeborítottam mindent. Pedig nekem nagyon ízlik, ropogós, nagyon csokis, épp pont finoman diós.

A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))

Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))
Posted by Picasa

vasárnap, április 12, 2009

Kellemes Húsvétot!



Íme, az idei festett tojásaim. :)

Nem lettek olyan szép sötétek, mint tavaly, de sötétebbek lettek, mint két éve. Ez talán tényleg a tojáshéj minőségén múlik.
Persze, a mindenféle alternatív festési módokat, mint cékla és ilyenek, nem próbáltam ki, eszembe sem jutott a sok munka közben. Majd egyszer máskor, de most már nem ígérek konkrétan semmit inkább. :)

Posted by Picasa

vasárnap, február 08, 2009

Mostanában + egy kis reklám







Nincs sok szabadidőm. Mondhatnám semennyi. És nem panaszkodásképpen, mert fantasztikus, hogy van (több) munkám, manapság ezért sokan irigyelhetnek. De azért az tény, hogy túlvállaltam magam, nagyon. Általában reggel 7 előtt megyek el, és este 9-re érek haza. Na jó, szerencsére nem minden nap. De az adminisztrációt is meg kell csinálnom. Én vállaltam, nem szólok egy szót sem (azért ne ellenőrizzen mostanában senki inkább...). Ja, és bringával járok dolgozni, mert a buszok nem alkalmazkodnak a percre kiszabott időmhöz. (Nyáron vennünk kell autót, jogsit kell szereznem...)
Az utóbbi egy hónapban szerencsém volt, elég sok hétvégét itthon töltöttem, pedig általában tanfolyamokon ülök.

Sütni-főzni alig tudok, de azért néha muszáj, mert megbolondulnék. Ma Lila Füge nyomán sütöttem gombás-mascarponés halat (hallal is nagyon finom!), tegnap profiterolt készítettem, ma a maradék tojásfehérjékből diós habcsókot. A korábbiakra nem is emlékszem, pedig azért tuti volt más is. Fotózni már nincs kedvem, blogolni még kevésbé.
Azért a kördéseket, díjakat, mindenféle kedves rám-gondolást megírok-válaszolok majd valamikor, csak...


A maradék minimális időben pedig varrok. Ez teljesen új (na jó, középiskolában meg szerettem volna tanulni varrni a nagynénémtől, aki varrónő, de egy nadrágon kívül többre nem jutottam), teljesen magamtól csinálok mindent, és egyre jobb. Legalábbis szerintem. Majd szeretnék takarókat, meg falvédőt meg mindenfélét készíteni. Persze, ha megjavítják a varrógépet, mert ma reggel elromlott... :((((
A képeken az első próbálkozások.

Aztán:

Egy kis nyár a télben, mert ilyen is lesz. Ha tud még valaki hinni benne. Épp iszonyat szél tombol odakint. :( És az eső is csöpög, én pedig mehetek bringával holnap reggel dolgozni...


Nos akkor a lényeg, ami miatt az egész bejegyzés született: öcsém és barátai szörfkölcsönzőt és iskolát nyitnak Balatonföldváron. Hivatalosan már elindultak, itt a honlapjuk: http://wasserstart.hu/ . De nem árt a reklám, hogy munkájuk is legyen a nyáron. Már most lehet jelentkezni a szörftáborokba, ahova 12 éves kortól 100 éves korig várnak mindenkit (akár szállással, étkezéssel - aki most jelentkezik, kedvezményt kap). Természetesen egyéni oktatás is lesz. Az öcsém az oktató. A mai sütiért cserébe én is kapok egy ingyen órát.
Mondjuk nekem mindegy, mert a párom is szörfös, tavaly meg az öcsém barátnője tanított - de csak egy órát, úgyhogy szavukon fogom majd őket. Csak legyen végre nyár!!!

Végül egy kép az "őzünk" fenekéről, amint egy vasárnap ebédidőben dézsmálja a kelbimbóinkat. Szerencsére csak a nagy leveleket eszi meg, a bimbókat meghagyja nekünk levesbe. Jut is, marad is.
Mondjuk ahogy elnézzük a szőrét szegénykének, nem lehet fiatalka, úgyhogy nem esszük meg. Rágós lehet már a húsa... :)))


A párom amúgy még Karácsony előtt kiment Ausztriába dolgozni, majd Húsvét után jön haza. Ez lehetne rossz is, de én inkább örülök, úgysem lenne rá időm, ha meg mégis, a fáradtságtól hárpiaszerűen elviselhetetlen vagyok esténként.

De majd nyáron! Én biztosan megtanulok szörfözni (sajnos autót vezetni is meg kell tanulnom, de ahhoz nincs olyan nagy kedvem)!
Ha ilyen szél lesz, mint most, ez lesz a szörfösök paradicsoma (bár nem tudom, velem mi lesz, mert a szelet nem szeretem... :))) ).

péntek, január 23, 2009

Vízihoki Európa Bajnokság Pécsett - holnap!





Egy kicsit off (de legalább írok...).
Ha már én nem lehetek ott, legalább reklámozzam kicsit. Lélekben úgyis ott leszek...

Az Indexen is címlapon. A teljes cikk itt. És még máshol is sok helyen írnak róla, meg tévében meg mindenféle. Büszke vagyok. :)
Kár, hogy az eseményeket követni sem igazán van időm.
Egyszer akkor is lesz balatoni vízihoki csapatom. Építene valaki egy uszodát a környékre?...



(Ott fent a 6-os én vagyok, anno a marseille-i EB-n, igencsak kezdőként két profi társaságában. :) )

péntek, január 02, 2009

BÚÉK + mindaz, amiről tavaly nem írtam, pedig lehetett volna...



Karácsony.
A munkatársaim számára készített ropogós pirított müzli Ch&V után, gazdagon, meg horgolt csillagok (a mintákat itt találtam).
A karácsonyi tortánk Maci alapján - bizonyítja, hogy nem szabad mindig túl bátornak lenni, jobb lett volna, ha ragaszkodok az eredeti recepthez. Így kicsit tömény lett - a spájzban még van belőle. :)




Ő itt az őzikénk, bejár hozzánk az erdőből.
Az első képen nyáron látható, mikor fényes nappal zabálja tele magát a szőlőnkből. A másik három képen Karácsony első napján, hóesést követően kutat némi ehető után a kertben, de ahogy az utolsó képen is látszik, a kelbimbót már lezabálta...
Ha mindent megesz, végül mi fogjuk megenni őt - van erdész ismerősünk, megígérte, hogy megnyúzza. Finom őzpörkölt, őzgerinc... Hmmm... :))))




Birssajt főzés. Finom lett, bár pár nap után újra át kellett főznöm, mert elkezdett penészedni - szóval a második képen látható állapot nem a végleges, hiába hittem azt, hogy ha látszik az edény alja, akkor jó. Arra gyanakszom, hogy meg kellett volna egy kicsit magasabb lángon pörkölnöm a masszát. Majd jövőre kipróbálom. :) Egyébként elfogyott.
A birs főzőlevét pedig fűszerekkel besűrítettem - csak fogalmam sincs, mi legyen vele...




Mindenféle


mégtöbb mindenféle...


A végére egy kis nyár. Így készítik a Piranhák a sült halat.
Nagyon-nagyon hiányzik a csapat! :(
Ha lenne a közelben rendes uszoda (vagy lenne autónk, amivel oda juthatnék), tutira szerveznék egy balatoni vízihoki csapatot. Azért ha van jelentkező, szóljon, a tervem nagyon is komoly...

Van még kördés tartozásom, és egyéb kapott dolgok. Én már nem ígérek semmit...
Egyébként minden oké. :)