Igaz, hogy habcsóknak indult, de egy gyors átnevezéssel sikerültté nyilvánítottam. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ilyet többet soha nem fogok már sütni, mert csak összeborítottam mindent. Pedig nekem nagyon ízlik, ropogós, nagyon csokis, épp pont finoman diós.
A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))
Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))
A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))
Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése