Úgy tűnik, itt az ideje, hogy újra írjam a blogot. Lesz ez még így se megint. Így megy ez.
Sokszorosan túlvállaltam magam ebben a tanévben, és igazából még mindig nem fejeztem be a munkámat (az adminisztrációt). Persze lellén egész évben dolgozom, úgyhogy rendes nyári szünetem nincs, de azért több időm van. Elvileg, mert folyamatosan van mit csinálnom. Pedig pihennem kéne, már túlérzékeny vagyok, és magam számára is érthetetlenül viselkedem sok helyzetben. Majd talán két vagy három hét múlva pihenhetek végre.
Mert ma különösen elkeseredtem. (Najó, ez hétvégén volt, azóta jól vagyok. :) ) Anyukám felköltözteti a konyhát meg saját magát az emeletre, és előkészíti a lakást a nyaraltatásra. Ilyenkor eleve ingerült, ráadásul elfelejtettem a névnapját is. Pedig mindent megtettem, hogy jobban érezze magát, én főztem az ebédet, háromféle sütit készítettem, és mindent lehúzott, semmi sem ízlett neki. Még el is sírtam magam, annyira rosszul esett a rengeteg negatív kritika. :( Vannak időszakok, mikor egyetlen jó szava sincs hozzám, nehezen viselem.
Node levittem a kaját a Wasserstarthoz, ahol nagyon lelkesen és éhesen fogadtak mindent, és a vízparton egyből nekiestek pár villával. :) Ez azért jól esett.
Na ennyit a panaszkodásról. Bocs. Kellett. Sokkal jobb. :)
Még egy: úgy érzem, mindeki elvárja tőlem, pszichológustól, hogy tökéletes legyek. Hát nem vagyok az. És ez nem is baj. Kéretik tudomásul venni. :)
Azért sokat sütöttem-főztem ám, míg nem blogoltam, csak erőm nem volt fotózni és írni, de ha lett volna is, lelkiismeretfurdalásom volt minden percben, amit nem munkával töltöttem, mert ha alvás helyett is dolgoztam volna, akkor sem tudtam volna mindent megcsinálni. A nem blogolásnak legnegatívabb következménye öcsém kritikája volt egy különösen jól sikerült süti után: De ugye máskor is csinálsz majd ilyet, mert már elegem van abból, hogy minden sütit csak egyszer készítesz el! (Kb így mondta, de nem szó szerint.)
Szóval itt az ideje újra megörökíteni a recepteket, annál is inkább, mert a lenti konyha fala tele van ragasztgatva a kifirkantott receptekkel, és attól tartok, most el fognak veszni örökre, ráadásul soknak nem is írtam oda a nevét, azt sem tudom már, mik voltak.
Ennek a sütinek a receptjét Mindennapi Mannánál találtam, és két napon belül másodszor sütöttem meg. Még anyukámnak is ízlett, sőt örült neki, mert a fenti konyhánk olyan aprócska, hogy ott sütőben sütni a nyári melegben nem lehet, süti nélkül élni viszont nem tudunk. A serpenyő sokkal praktikusabb, mint megvárni, hogy a vendégek egy napra elutazzanak valahova, és belógjunk az alsó konyhába egy sütés erejéig. Meg nem is szeretek lemenni, mikor mások cuccai ott vannak.
Recept:
Két tojást szétválasztok, a fehérjét kemény habbá verem. A sárgájához két kanál cukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport és 15 deka lisztet keverek, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot. Két adagban sütöttem ki serpenyőben, egy kevés vajon. A gyümölcsöket azután pakolom rá, hogy beleöntöttem a masszát. 10 perc múlva megfordítom. Meg lehetne szórni porcukorral, mert nem túl édes így, de most nem volt kedvem. Gondolom, minden gyümölccsel nagyon finom. :)
Hozzávalók:
2 tojás
15 dkg liszt
2 kanál cukor
1 kis pohár tejföl
fél csomag sütőpor
gyümölcs
Legszívesebben minden nap készítenék, és dupla adagot. De más sütiket is kell sütni... :) Úgyhogy most irány a konyha.
1 megjegyzés:
Felabucikiacici! :) :)
Megjegyzés küldése