2006. 08. 29.
Nem, ez nem palacsinta blog. De egyszerűen muszáj volt megint palacsintát sütnöm, mert nem voltam teljesen elégedett a múltkorival. Mert bár finom lett, kicsit "tojásos" volt. Meg rájöttem, hogy lehet, hogy nem kell az egész serpenyőben sütni, elég csak beleönteni, és amennyire szétfolyik, úgy jó. Harmadszor pedig kicsit édesebb is lehetne talán. És nem utolsó sorban ki szerettem volna próbálni, milyen gyümölcsösen...
Ha jól emlékszem, három tojást szétválasztottam. A fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgájához tejet, olajat, cukrot, lisztet, szódabikarbónát kevertem (kb a múltkori arányban, csak talán valamivel hígabbra, kicsit több cukorral), végül hozzá a fehérjét. Merőkanálnyi ment belőle a serpenyő közepére, csak kicsit folyattam szét. Miközben az egyik fele sült, a másik felébe barack-szeleteket nyomkodtam, majd megfordítottam az egészet, és kicsit még sütöttem.
A múltkori öntet maradékát adtam hozzá.
És ha már úgyis palacsinta...
Anyukám bejelentette igényét a maradék palacsintára, így hát kellett még sütnöm, ugyanis a fenti adag két személyes - persze, nem egyszerre, de két óra alatt elfogy. Neki már a megszokottat készítettem, lekváros és túrós töltelékkel.
A tésztához két tojást, olajat, tejet, sót összekeverek, apránként hozzáadom a lisztet, míg kb. nokedli-sűrűségű tésztát nem kapok. Ekkor teszek hozzá szódabikarbónát, és vizet, míg a kívánt sűrűségű nem lesz. Kisütöm. Finomabb, ha van benne rétesliszt is, és ha pihen pár órát. Pihentetéskor arra kell figyelni, hogy besűrűsödhet, tehát sütés előtt vizet kell még adni hozzá.
A túró-töltelékhez egy csomag túrót és egy doboz tejfölt összekevertem, porcukrot tettem hozzá, és tejbe áztatott mazsolát. Miután nem volt itthon sem vaníliás cukor, sem citrom, aminek a héját belereszelhettem volna, most nem volt benne, de egyébként szokott lenni.
Azért ez sem rossz. :)
Nem, ez nem palacsinta blog. De egyszerűen muszáj volt megint palacsintát sütnöm, mert nem voltam teljesen elégedett a múltkorival. Mert bár finom lett, kicsit "tojásos" volt. Meg rájöttem, hogy lehet, hogy nem kell az egész serpenyőben sütni, elég csak beleönteni, és amennyire szétfolyik, úgy jó. Harmadszor pedig kicsit édesebb is lehetne talán. És nem utolsó sorban ki szerettem volna próbálni, milyen gyümölcsösen...
Ha jól emlékszem, három tojást szétválasztottam. A fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgájához tejet, olajat, cukrot, lisztet, szódabikarbónát kevertem (kb a múltkori arányban, csak talán valamivel hígabbra, kicsit több cukorral), végül hozzá a fehérjét. Merőkanálnyi ment belőle a serpenyő közepére, csak kicsit folyattam szét. Miközben az egyik fele sült, a másik felébe barack-szeleteket nyomkodtam, majd megfordítottam az egészet, és kicsit még sütöttem.
A múltkori öntet maradékát adtam hozzá.
És ha már úgyis palacsinta...
Anyukám bejelentette igényét a maradék palacsintára, így hát kellett még sütnöm, ugyanis a fenti adag két személyes - persze, nem egyszerre, de két óra alatt elfogy. Neki már a megszokottat készítettem, lekváros és túrós töltelékkel.
A tésztához két tojást, olajat, tejet, sót összekeverek, apránként hozzáadom a lisztet, míg kb. nokedli-sűrűségű tésztát nem kapok. Ekkor teszek hozzá szódabikarbónát, és vizet, míg a kívánt sűrűségű nem lesz. Kisütöm. Finomabb, ha van benne rétesliszt is, és ha pihen pár órát. Pihentetéskor arra kell figyelni, hogy besűrűsödhet, tehát sütés előtt vizet kell még adni hozzá.
A túró-töltelékhez egy csomag túrót és egy doboz tejfölt összekevertem, porcukrot tettem hozzá, és tejbe áztatott mazsolát. Miután nem volt itthon sem vaníliás cukor, sem citrom, aminek a héját belereszelhettem volna, most nem volt benne, de egyébként szokott lenni.
Azért ez sem rossz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése