Szülinapi túrótorta

Tegnap volt MöCinek a szülinapja, az ő kívánsága volt a túrótorta.
Keresgéltem a recepteket a neten, és rátaláltam Rossa melánál erre a tortára, amihez már akkor kommenteltem, hogy nagyon tetszik. :) Így igazán itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.

Reggel el is mentem bevásárolni, persze eper már nem volt se a zöldségesnél, se a lidliben - messzebb pedig nem akartam menni. Így lett abból, ami volt: cseresznye és szilva. Egyéb tekintetben is változtattam némileg a recepten, de nem jelentős.
Ami a legjobb benne, hogy a krémben cukor helyett fehércsoki van - isteni!!! :) Köszi, Rossamela!

Sütöttem 6 tojásból piskótát, mint a korábbi tortámnál.
Míg sült és hűlt, megcsináltam a krémet. Egy tábla (200 dkg) fehércsokit feltettem a gőz fölé olvadni. Két deci tejszínt habbá vertem. 25 dkg mascarponét, 25 dkg túrót és 25 dkg lidlis krémes túrót habosra kevertem, míg olvadt a csoki. A megolvadt csokiba tettem egy kevés kandírozott narancshéjat, mert nagyon szeretem a kettőt együtt, és aztán az egészet hozzákevertem a túrós krémhez, aztán meg a tejszínt is, meg egy csomag zselatin fixet (nem volt kedvem rendes zselatinnal vacakolni).
A kihűlt tortát három szeletre vágtam, megtöltöttem a krémmel meg gyümölccsel, díszítettem.

Most pedig talán végre elindulunk céges juniálisra. Ez már csak azért is jó lenne, hogy minél előbb hazaérjünk és megkóstolhassuk a tortát. A krém alapján nagyon ígéretes. :)

MöCikém egyébként hajnali 6.50-kor felébresztett álmomból (merthogy buliba ment este természetesen), hogy a vásárcsarnokban vannak reggelizni és hozzon-e nekem haza nyelvet, esetleg kolbászt vagy halat. Mondtam, a nyelv jó lesz. Erre reggel kijövök, van itthon másfél kiló nyelv, egy rántott és egy natúr sült hekk, egy kiló sültkrumpli, egy fél kiló kovászos uborka, pár rántott karfiol - asszem, ennyi. Az a bolond részegen jól bevásárolt, nem is mondom el, mennyit költött (nem akarta elárulni, de váletlenül megtudtam; egyébként a hangján nem lehetett hallani, hogy ennyit ivott). De hogy az a nyelv mennyire borzasztó?! :S Valami fura pácban van, ecetes meg paprikás. Gyerekkoromban ettem mindig nyelvet disznóvágásokkor, amit csak simán megfőztünk a többi kövesztett dologgal, és egy kevés sóval ettük. Azaz csak én, másnak nem igazán maradt. :) Olyanra számítottam, de úgy látszik, máshol más a szokás az elkészítésénél. Még szerencse, hogy MöCö megeszi. Elhozta az összeset, ami volt. :)))