Ez nagyon egyszerű, elronthatatlan szerencsére, rossz passzban is garantált sikerélmény. Gyorsan kész is van - leszámítva a pihentetést, amíg a búzadara megszívja magát. Nem is nagyon tudok mit írni még, tekintve, hogy a hasam is tele van, és levegőt is alig kapok... :)
Fél kiló túrót, három tojást, csipet sót, kb egy bögrényi búzadarát és sok mazsolát jól összekeverek és pihentetem, ameddig bírom az éhséget. Ez most kb két óra volt. Utána lobogó vízben meg kell főzni a vizes kézzel megformázott gombócokat, majd lecsepegtetés után vajban pirított morzsába forgatni. (Azért lecsepegtetés után, mert különben túl sok morzsa ragad rá, és én kevés morzsával szeretem...) Vaníliás cukorral kikevert tejföl kell hozzá, rengeteg sok (sokkal több, mint a képen, csak annyival nem lehetett volna lefényképezni, a tejfölkupac nem olyan érdekes. :) )
No jó, írok még. Mert Nemisbéka is készített nemrég túrógombócot ám. Végül is ugyanúgy, mint én. A vitához, hogy keményre vert tojásfehérje hab kell bele, vagy csak simán az egész tojás, én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem felesleges még egy edényt összekoszolni a tojásfehérjével. Így is finom... :)
Mondjuk lehet, hogy tojásfehérjehabbal sokkal könnyebb, lazább lenne a gombóc, de ha az ember kicsit kevesebb darát tesz bele (mint általában én, mert nem szoktam méricskélni semmit és legtöbbször kevés lesz), akkor is könnyű lesz a gombóc. Persze, így viszont sokkal nehezebb megformázni - nekem sem sikerültek gömb alakúra, de nem is az a lényeg. És volt már olyan is, hogy kanállal szaggattam belőle galuskákat, mint a daragaluskát a levesbe, és úgy is jó, és az ember nem lesz nyakig túrógombócos...
Összességében azt hiszem, mindegy... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése