Vajkaramellát szerettem volna készíteni ajándékba (elképzeltem őket olyan helyes kis szaloncukorként, hogy örülnének neki a barátok, és én meg bezsebelhetném a dícséreteket). Az ötlet szokás szerint Ch&V-tól származott. Csakhogy - ahogy az ottani kommentekben is olvasható másoktól - nekem is gondjaim voltak. Mindent úgy csináltam, hogy írta, és mégis folyós maradt a karamellám. Az oka valószínűleg a cukorszirupban keresendő. Én is a Biorganic-os kukorica-maláta szirupot használtam. Az ízével nekem nincs gondom, sőt. De folyik. Míg találok valami megfelelőbb receptet (amiben nem egy vidéki számára elérhetetlen hozzávalók vannak), csakazértis készítek karamellát. Addig is valamit kezdeni kellene azzal, ami van, mert kidobni nem szeretném - hiszen finom - , anyukámat viszont rettentően zavarja ott a hűtőben (nem mintha nem lenne hely tőle, de engem meg az zavar borzasztóan, hogy akárhányszor kinyitja a hűtőszekrényt, megjegyzi, hogy "Mi ez itt? Mikor tűnik el ez innen?", megfogni pedig csak orrát húzva meri, látszik rajta, hogy fél a furcsa állagú izétől, hátha megnő, és elnyeli. Én mondjuk elnyelném szívesen - na persze a karamellt -, de elég sok, legalábbis ahhoz képest, hogy én most diétázok. No, nem mintha a végén nem én enném meg, bármi is készül belőle. Mert anyukám csak ritkán hajlandó enni abból, amit készítek (ezért is lelkendezek mindig, ha eszik a főztömből, de sajnos leggyakrabban meg sem kóstolja). Öcsém meg... Elkezdtem tehát pusztítani a karamellát. Két napja karamellás tejet készítettem: pár kanál karamella-masszát kis vízben felolvasztottam, megmelegítettem, hozzáöntöttem tejet, és felforraltam. Már úgy is isteni volt.
Ma viszont pár kocka 86%-os csokit is beleolvasztottam, sőt még tejszínhabot is találtam a hűtőben. Ahhoz képest, hogy diétázok, jó kis reggeli ital... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése