kedd, december 26, 2006

Karácsonyi linzer csillag

Az édességek elkészítése az én feladatom volt idén Karácsonykor. Bár így a képre nézve ez jó vicc, mert sem a mézeskalács templomot, sem a képviselőfánkot nem én csináltam... Anya 6 mézeskalács templomot gyártott ajándékba, én csak a tészta kivágásában és a díszítésben segítettem. Azért egy trükk azoknak, akik ilyen házikót szeretnének csinálni (vagy szebbet, mert a mieink elég "részegesek", de attól még szépek, főleg hat egymás mellett - mézeskalácstemplomfalu :D ), az oldalait karamellizált cukorral lehet jól összeragasztani (Anya korábban a díszítő fehérjés cukorral próbálta, de az nem köt meg olyan gyorsan).
Az én dolgom volt tehát a torta és egy süti elkészítése. A torta fel sem kerül ide, mert olyan csúnya lett... Az íze jó, de... Egyébként sima piskóta öt tojásból, benne cs&v narancskréme, a tetején pedig narancsos cukormáz. Szép lett volna, ha nem életemben először csinálok cukormázat, recept nélkül, csak úgy a fejem után. Mert azért nem születtem cukrásznak, és azt hiszem, ehhez gyakorlat kell. Kicsit kevés is lett, kicsit gyorsan is száradt meg a máz. Legközelebb több porcukor kell, és azt hiszem, épphogy csak fel szabad olvadnia, talán akkor nem szilárdul meg olyan gyorsan. Majd kísérletezek, ha nem leszek kitiltva a konyhából...
Sajnos, ez a linzer csillag sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Elég csúnya lett a csokimáz - úgy látszik, a csillagok állása nem kedvezett a sütikészítéshez (Anya képviselőfánkja sem úgy sikerült, ahogy szokott...), főleg a mázakhoz.

A tészta szintén cs&v-től származik, ő ezt töltötte a narancskrémmel. Azt írja, hogy eredetileg ischlert szeretett volna csinálni, és azt hiszem, amit én csináltam, az végül is az. A boltit (cukrászdait) nem szeretem, de ez tényleg finom.
20 dkg lisztet, 10 dkg porcukrot, két marák darált diót, csipet sót és fahéjat összekevertem, 15 dkg aprított hideg margarinnal gyorsan összegyúrtam, és betettem fél órára a hűtőbe. Cs&V azt írta, reszeli a vajat (én margarint). Volt már, hogy úgy csináltam, de szerintem pepecselősebb, és a reszelőt is el kell mosni. Ezért inkább kisebb darabokra vágom a margarinkockát, és úgy teszem a lisztes keverékhez.
Pihentetés után nyújtottam, és csillag formákat szaggattam belőle, majd közepesnél kicsit kisebb lángon megsütöttem őket. Sütőpapíron, amit határozottan nem kellett volna (sajnos, szerencse kell hozzá, hogy az ember jó minőségű sütőpapírt fogjon ki). Ugyanis ráragadt. Egyharmada széttört, mehetett a süteménymorzsához, amit az elrontott süteményekből csinálunk (jó kis sütiket lehet belőle készíteni, ha zsemlemorzsa helyett azt tesszük hozzá...).
Ma kiderült, hogy az öcsém megette ezeket a morzsalékokat, ami azt jelenti, hogy a tészta nagyon jó, mert ha az öcsém törötten és csúnyán is megeszik valamit, akkor annak minimum zseniálisnak kell lennie... Ennyi... :D
Az épen megmaradt csillagocskákat erdei feketeszeder lekvárral (saját készítésű, és nagyon büszke vagyok rá - sajnos idén nem esett elég eső, hogy tudjak szedret szedni) összeragasztottam. Egy fél étbevonó csokit megolvasztottam és megkentem a tetejüket. Azt hittem, szebb lesz, de akkor már minden mindegy volt...
Másnapra szépen megpuhult, és összeértek az ízek - tényleg finom süti lett, és egyszerű is. A csillag forma pedig karácsonyi hangulatot ad neki, és ellensúlyozza, milyen csúnyára sikerült a csokimázam...

Nincsenek megjegyzések: