hétfő, december 03, 2007

Erdei gombás rizottó

Régóta ki szerettem volna próbálni a rizottót. A rizst én ugyanis nem szeretem úgy, ahogy errefelé mindenki: pergősre főzve. brrrrrrrr.... brrrrrrrr... Gyerekkoromban sem ettem meg, csak akkor, ha valami miatt szottyosra sikeredett, esetleg ha volt benne borsó, de rengeteg, és még több petrezselyem - ezek általában ragacsossá tették, na úgy már oké. Aztán valamikor valahol - talán tévében, nem emlékszem - hallottam az olasz rizottóról, ami krémes. Azóta voltam nagyon kíváncsi. Plusz egyszer Kage (egy fórumos ismerős) meghívott magukhoz, és zöldséges-gyümölcsös-currys rizst készítettek - nagyon szottyos rizsből. Meg ugye a gyümölcsök leve. Hmmm... :) Ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy az olaszos rizottó isteni eledel lehet, és a rizs lehet finom is. :)

Aztán a múlt hétvégén elcaplattunk MöCövel a teszkóig, és kíváncsiságból elrángattam a rizsek felé (megjegyzendő: legközelebbi vásárláskor eleve lerakom a műszaki osztályon, és nem lesz egy csepp vita sem :)))) ), és volt teszkó saját termék rizottórizs!!! :) Persze, nem olcsón, de egyszerűen muszáj volt.
Utána meg nagyon sokat gondolkoztam, hogy ésakkor milyen rizottó is legyen? Nagyon extrát (ez alatt ismeretlen ízeket értek) nem mertem kipróbálni, de a gombás az szimpatikus volt. És ha már, akkor vettem szárított vegyes erdei gombát, olyat sem ettem még úgysem, és csak finom lehet.
Meg utánaolvastam sokhelyen trükköket keresve, és mindenkinél, akinél volt, elolvastam a rizottó-receptjét, és jól feltankoltam tudással. :) Nem linkelek, mert tényleg mindenkiét elolvastam, és már a csoda tudja, hogy mit honnan szedtem, meg hát úgyis igazából egyféleképpen kell csinálni. Na jó, egy Bűvös szakácsos mégis, úgyis ők a legprofibbak.

Végül nem is olyan nagyon bonyolult, csak sokat kell kevergetni.
Úgy kezdődött, hogy még szombaton főztem csirkeszárnyakból húslevest (a kisebb részükből, mert a nagyobból megcsináltam Kicsi Vú fekete fényes csirkéjét, nagyon finom, csak így elsőre nem lett szép, meg el is fogyott, mielőtt lefotóztam volna :) ). Aztán ma beáztattam fél órára a gombákat (a csomag felét, ha már ennyire drága, nem pazarolom). Apróra vágott vöröshagymát üvegesre pároltam egy kis olajon, hozzáadtam a gombát, azt is pároltam kicsit, hozzáöntöttem 40 deka rizottó rizst, fehéredésig pirítottam (bár ez elég nagy túlzás, hisz eleve elég fehér). Aztán rá másfél deci fehérbor (jó minőségű kéne, majd ha egy nem drága jót sikerül hazahozni, nagyon fogok örülni :S ). Ha az alkohol már elfőtt, akkor már csak a fél óráig főzés van hátra, miközben a forró húslevest kevergetem bele kanalanként, mindig megvárva, hogy felszívja a levet. Olyan másfél liter, vagy több leves belement, időközben a gomba áztatólevét is a leveshez öntöttem. Amikor már al dentére főtt a rizs, akkor megy bele egy darabka vaj gyorsan belekeverve, és reszelt parmezán is. Forrón finom. Nagyon finom.

A parmezánt nem mertem az egészbe belekeverni, mert MöCö nem mindig eszi meg. Végül ő is tett a sajátjára - egy hatalmas adag tejföllel együtt. :) Mindent megeszik, ha van benne tejföl. :)))


4 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Csak helyeselni tudom, hogy a risottóhoz gombát választottál! :)
Nálam is már itt vár egy adag risottórizs - egyenesen Itáliából hozta a férjem valamelyik útja során -, hogy házasítsam a fagyasztott vargányámmal.
(MöCö ízlésén úgy látom, azért van még némi csiszolgatni valód ;)))

ildinko írta...

Hát igen, a MöCö ízlése... Néha nagyon vicces, bár néha bosszantó. Nem könnyű betörni, sőt, határozottan nehéz. :)
De azt hiszem - bár nem akarom elkiabálni -, alakul.

csokimacs a mamihamiról írta...

Teljesen egy hullámhosszon vagyunk rizottóilag. :) Én is régóta vágytam kipróbálni, végre szembejött az arborio rizs, és szinte épp ugyanezt a változatot csináltam én is. :) Csak nálam beletelik még 1-2 hétbe, mire sikerül a posztot is megírni róla.

ildinko írta...

Szia Csokimacs!
Már megfigyeltem, hogy mi bloggerek elég sokszor főzzük ugyanazt egymástól függetlenül. Az is vicces szokott lenni, mikor egy nap többen is ugyanolyan kaját raknak fel a blogra, pedig úgy még csak nem is a másik adta az ötletet. Igazán belemagyarázhatnék valami tudatalatti összekötő fonalat vagymit. :)))
Aztán persze valószínű, hogy a nembloggerek is hasonlókat főznek, úgyhogy lehet, hogy csak a kaják számának végessége az ok. Ami persze nem lehet, mert végtelen. No, ebbe jól belebonyolítottam magam. :)))