Ma nincs jó kedvem...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...
2 megjegyzés:
Szia Ildi!
Köszi, hogy feltetted a linket!
Ne mondd, hogy senki sem olvassa a blogodat, mert biztos nem igaz. Nagyon egyedi a stílusod, a külcsíny és a belbecs egyaránt meggyőző.
Amúgy én is tanultam cihológiját, de 1 ponttal sajna (vagy szerencsére?) kevesebb volt a kelleténél a felvételin az LT-n.
Mondjuk én úgysem lennék jó agyturkász, de a reklámhapcihológia érdekelt volna.
De mostmár elferdültünk (én és a szemem), hogy egy ilyen tudathasadásos metafórával éljek.
Igérem, amint kicsit több időm lesz, alaposabban is átvizslatom a blogjaidat! Nagyon szépek a képek is. Fotózással is foglalkozol?
Ami Petit illeti, azért én bízok benne. Szerintem Karácsonyig biztos felkerül a link. :)
Ne legyél szomorú, ha ilyen guszta dolgokat tudsz csinálni!
Ágoston
Szia Ágoston!!!
Ha tudnád, most milyen jól esett, hogy irtál. Épp tönkrement a gépem, és ez eléggé megvisel. Ha majd megtudja a Peti is, őt is megfogja, mert övé a gép... Ráadásul ma szóltak, hogy egy hétre menjek a világ végére... Igy is tök egyedül vagyok, már csak ez hiányzott...
Nade! Épp ezért vidit fel most a hozzászólásod!
Örülök, hogy tetszenek a képeim, mert bizonytalan vagyok abban, jók-e. Ugyanis nem tudok fotózni, csak próbálkozok... És jól esik a dicséret nagyon... :)
A pszichológia azért jó dolog ám! Bár engem meg épp a reklámos - pr-es - ilyesmis része érdekel kevésbé, inkább a klinikum... :)
Most egy hétre eltünök, mennem kell Bakonyszücsre, aztán meg ki tudja, mikor lesz jó a gép... Azért megpróbálok nem szomorú lenni, csak nincs miért... De majd találok! :)
Megjegyzés küldése