Edényfogó

A nagynéném születésnapjára készítettem. Nem tökéletes, de azért örült neki. :)
Az ötlet innen.

Legalább ennek van némi köze a főzéshez is. :)

Boszorkánypogácsa

Húsvétra sütöttem a Sütemény és torta könyvből, némi változtatással.
Eredetileg nem szerettünk volna sok sütit, aztán szokás szerint nem sikerült betartanunk az elhatározásunkat. :) Lett ötféle édesség, ebből kettőt készített anya: madártej szeletet és kakaós ostoros kalácsot.
A sok süti ellenére ma hiába vártam a locsolókat, egy darab sem jött. Azt hiszem, kiöregedtem. Kár...

A lényeg a süti:
25 deka vajat habosra kevertem 15 deka nádcukorral (eredeti recept 25 deka cukrot ír), négy tojás sárgájával, egy kevés vanília aromával és annyi lisztet dolgoztam bele, amennyit felvett, és már nem tapadt a tészta a kezemre (ennek egy része tönköly simaliszt volt).
A tésztából golyókat formáztam, beleforgattam előbb egy tojásfehérje keményre vert habjába, utána durvára vágott dióba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, közben benyomtam a közepét, majd közepesen meleg sütőben szép sárgára sütöttem. Mikor kisült, a mélyedésekbe lekvárt kanalaztam - éppen meggy és feketeribizli lekvárt.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
17 dkg nádcukor
vanília aroma (jobb esetben kivonat)
négy tojás sárgája
liszt amennyit felvesz
tojásfehérje felverve
durvára vágott dió
savanykás lekvár

Becsomagolt nyomtató

Öcsém szerint nem tesz jót a nyomtatónak a por. Nem hagyhattam, hogy tovább porosodjon, varrtam neki ruhát. Mostanában esténkén varrok, igaz, hulla fáradtan (ami meg is látszik ezen is, nem mindig figyeltem oda, megtervezni pedig lusta voltam, úgyhogy olyan, amilyen - kicsit szűk, kicsit pontatlan, de ahhoz képest, hogy nem tudok varrni, egész jó). Egyszerűen muszáj valami olyasmit csinálnom, ami teljesen leköt, és nem marad a gondolkodásra kapacitásom. Túl sok a munka és a hétvégéim sem szabadok. Sajnálni nem kell, mindenestül élvezem ezt az életet. :)
Ez van, meg a tavasz... :)

Van egy sokkal nagyobb varrós projektem, de azt nem mutathatom meg még egy darabig,mert ajándékba lesz, titok... :)

Csokis-diós tallér

Igaz, hogy habcsóknak indult, de egy gyors átnevezéssel sikerültté nyilvánítottam. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ilyet többet soha nem fogok már sütni, mert csak összeborítottam mindent. Pedig nekem nagyon ízlik, ropogós, nagyon csokis, épp pont finoman diós.

A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))

Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))

Kellemes Húsvétot!

Íme, az idei festett tojásaim. :)

Nem lettek olyan szép sötétek, mint tavaly, de sötétebbek lettek, mint két éve. Ez talán tényleg a tojáshéj minőségén múlik.
Persze, a mindenféle alternatív festési módokat, mint cékla és ilyenek, nem próbáltam ki, eszembe sem jutott a sok munka közben. Majd egyszer máskor, de most már nem ígérek konkrétan semmit inkább. :)

Mostanában + egy kis reklám

Nincs sok szabadidőm. Mondhatnám semennyi. És nem panaszkodásképpen, mert fantasztikus, hogy van (több) munkám, manapság ezért sokan irigyelhetnek. De azért az tény, hogy túlvállaltam magam, nagyon. Általában reggel 7 előtt megyek el, és este 9-re érek haza. Na jó, szerencsére nem minden nap. De az adminisztrációt is meg kell csinálnom. Én vállaltam, nem szólok egy szót sem (azért ne ellenőrizzen mostanában senki inkább...). Ja, és bringával járok dolgozni, mert a buszok nem alkalmazkodnak a percre kiszabott időmhöz. (Nyáron vennünk kell autót, jogsit kell szereznem...)
Az utóbbi egy hónapban szerencsém volt, elég sok hétvégét itthon töltöttem, pedig általában tanfolyamokon ülök.

Sütni-főzni alig tudok, de azért néha muszáj, mert megbolondulnék. Ma Lila Füge nyomán sütöttem gombás-mascarponés halat (hallal is nagyon finom!), tegnap profiterolt készítettem, ma a maradék tojásfehérjékből diós habcsókot. A korábbiakra nem is emlékszem, pedig azért tuti volt más is. Fotózni már nincs kedvem, blogolni még kevésbé.
Azért a kördéseket, díjakat, mindenféle kedves rám-gondolást megírok-válaszolok majd valamikor, csak...

A maradék minimális időben pedig varrok. Ez teljesen új (na jó, középiskolában meg szerettem volna tanulni varrni a nagynénémtől, aki varrónő, de egy nadrágon kívül többre nem jutottam), teljesen magamtól csinálok mindent, és egyre jobb. Legalábbis szerintem. Majd szeretnék takarókat, meg falvédőt meg mindenfélét készíteni. Persze, ha megjavítják a varrógépet, mert ma reggel elromlott... :((((
A képeken az első próbálkozások.

Aztán:

Egy kis nyár a télben, mert ilyen is lesz. Ha tud még valaki hinni benne. Épp iszonyat szél tombol odakint. :( És az eső is csöpög, én pedig mehetek bringával holnap reggel dolgozni...

Nos akkor a lényeg, ami miatt az egész bejegyzés született: öcsém és barátai szörfkölcsönzőt és iskolát nyitnak Balatonföldváron. Hivatalosan már elindultak, itt a honlapjuk: http://wasserstart.hu/ . De nem árt a reklám, hogy munkájuk is legyen a nyáron. Már most lehet jelentkezni a szörftáborokba, ahova 12 éves kortól 100 éves korig várnak mindenkit (akár szállással, étkezéssel - aki most jelentkezik, kedvezményt kap). Természetesen egyéni oktatás is lesz. Az öcsém az oktató. A mai sütiért cserébe én is kapok egy ingyen órát.
Mondjuk nekem mindegy, mert a párom is szörfös, tavaly meg az öcsém barátnője tanított - de csak egy órát, úgyhogy szavukon fogom majd őket. Csak legyen végre nyár!!!

Végül egy kép az "őzünk" fenekéről, amint egy vasárnap ebédidőben dézsmálja a kelbimbóinkat. Szerencsére csak a nagy leveleket eszi meg, a bimbókat meghagyja nekünk levesbe. Jut is, marad is.
Mondjuk ahogy elnézzük a szőrét szegénykének, nem lehet fiatalka, úgyhogy nem esszük meg. Rágós lehet már a húsa... :)))

A párom amúgy még Karácsony előtt kiment Ausztriába dolgozni, majd Húsvét után jön haza. Ez lehetne rossz is, de én inkább örülök, úgysem lenne rá időm, ha meg mégis, a fáradtságtól hárpiaszerűen elviselhetetlen vagyok esténként.

De majd nyáron! Én biztosan megtanulok szörfözni (sajnos autót vezetni is meg kell tanulnom, de ahhoz nincs olyan nagy kedvem)!
Ha ilyen szél lesz, mint most, ez lesz a szörfösök paradicsoma (bár nem tudom, velem mi lesz, mert a szelet nem szeretem... :))) ).

Vízihoki Európa Bajnokság Pécsett - holnap!

www.piranha.hu

Egy kicsit off (de legalább írok...).
Ha már én nem lehetek ott, legalább reklámozzam kicsit. Lélekben úgyis ott leszek...

Az Indexen is címlapon. A teljes cikk itt. És még máshol is sok helyen írnak róla, meg tévében meg mindenféle. Büszke vagyok. :)
Kár, hogy az eseményeket követni sem igazán van időm.
Egyszer akkor is lesz balatoni vízihoki csapatom. Építene valaki egy uszodát a környékre?...

(Ott fent a 6-os én vagyok, anno a marseille-i EB-n, igencsak kezdőként két profi társaságában. :) )

BÚÉK + mindaz, amiről tavaly nem írtam, pedig lehetett volna...

Karácsony.
A munkatársaim számára készített ropogós pirított müzli Ch&V után, gazdagon, meg horgolt csillagok (a mintákat itt találtam).
A karácsonyi tortánk Maci alapján - bizonyítja, hogy nem szabad mindig túl bátornak lenni, jobb lett volna, ha ragaszkodok az eredeti recepthez. Így kicsit tömény lett - a spájzban még van belőle. :)

Ő itt az őzikénk, bejár hozzánk az erdőből.
Az első képen nyáron látható, mikor fényes nappal zabálja tele magát a szőlőnkből. A másik három képen Karácsony első napján, hóesést követően kutat némi ehető után a kertben, de ahogy az utolsó képen is látszik, a kelbimbót már lezabálta...
Ha mindent megesz, végül mi fogjuk megenni őt - van erdész ismerősünk, megígérte, hogy megnyúzza. Finom őzpörkölt, őzgerinc... Hmmm... :))))

Birssajt főzés. Finom lett, bár pár nap után újra át kellett főznöm, mert elkezdett penészedni - szóval a második képen látható állapot nem a végleges, hiába hittem azt, hogy ha látszik az edény alja, akkor jó. Arra gyanakszom, hogy meg kellett volna egy kicsit magasabb lángon pörkölnöm a masszát. Majd jövőre kipróbálom. :) Egyébként elfogyott.
A birs főzőlevét pedig fűszerekkel besűrítettem - csak fogalmam sincs, mi legyen vele...

Mindenféle

mégtöbb mindenféle...

A végére egy kis nyár. Így készítik a Piranhák a sült halat.
Nagyon-nagyon hiányzik a csapat! :(
Ha lenne a közelben rendes uszoda (vagy lenne autónk, amivel oda juthatnék), tutira szerveznék egy balatoni vízihoki csapatot. Azért ha van jelentkező, szóljon, a tervem nagyon is komoly...

Van még kördés tartozásom, és egyéb kapott dolgok. Én már nem ígérek semmit...
Egyébként minden oké. :)

Mákos-gyümölcsös kuglóf

Mielőtt végleg elfelejtem, honnan származik a recept, gyorsan megírom. Gesztenye diós kuglófja adta az ötletet, csak nálunk sok mák várt ép felhasználásra (a múltkor véletlenül kibontottam egy csomag mákot, mert nem tudtam, hogy volt már bontott), és egyébként is mákhiányom volt épp. Plusz volt maradék gyümölcs, amit nagyon gyorsan meg kellett enni. Igazán finom süti lett.

Elkészítés:
Talán így csináltam, de már nagyon rég volt. Három tojást habosra kevertem egy vaníliás cukorral és kb 10-15 deka cukorral, majd hozzákevertem 12,5 deka margarint és 1,25 dl tejfölt (na, erre nem emlékszem, de ha a receptben ez van, biztos így csináltam... vagy lehet, hogy nem ez alapján a recept alapján dolgoztam? az tuti, hogy nem mértem ilyen pontosan... na mindegy :D :D :D csak saját felelősségre süsse meg bárki... ;) ). Egy másik tálban összekevertem 3 dl lisztet és 2 dl darált mákot, meg egy fél csomag sütőport. A két tál tartalmát összekevertem, plusz hozzá szilvát és fügét, vajazott-lisztezett kuglóf formába öntöttem és közepes lángon tűpróbáig sütöttem.

Hozzávalók:
három tojás
egy csomag vaníliás cukor
10-15 deka cukor
12,5 deka margarin
1,25 dl tejföl
3 dl liszt
2 dl darált mák
fél cs sütöpor
szilva és füge kockázva

Tényleg gyanúsan ismeretlennek tűnik ez a recept, de nagy valószínűség szerint mégiscsak ez alapján sütöttem...
Tanulság: igyekezni kéne időben megírni a recepteket is, nem csak a fotót feltölteni.

7

Elárasztották a blogoszférát a titkok. Én is megkaptam a kérdést, sőt egyből három helyről is: Vestától, Főz és fecsegtől, és a Maszatkonyhából. Nagyon örülök, hogy ennyi kihagyás és igazán ritkán írás után is érdekel a blogom másokat, viszont nem mennek olyan könnyen ezek a körkérdéses-játékos dolgok újabban. :)
Azért lássuk:

1. Az egyetlen függőségem a netfüggőség, és már nagyon zavar. Jelenleg 323 blog van a readeremben, és szeretem minden nap elolvasni a frissüléseket. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha minden szabadidőmben netezek. Természetesen, a nagy részét csak átfutni tudom, az ígéretes recepteket csillagozom, és ha édesség, sokszor meg is sütöm. Mindig eldöntöm, hogy valahogy racionalizálom, rangsorolom a kedvencek szerint, és azzal kezdem az olvasást, de ennyi blognál már ez is nehéz. :) Ráadásul kényszeresen beteszem az új gasztroblogokat.

2. Nem nagyon van titkom. Őszinte és naív vagyok, gyakorlatilag bármikor bárkinek bármit elmondok magamról. Teljes és feltétel nélküli bizalom, még akkor is, ha megbántottak. Bár fájni fáj, de nem szoktam megsértődni. Ezt általában nem érti a világ, én viszont így szeretem magam. És most már a világot is.

3. Több évig jártam egyéni és csoportos pszichoterápiába. Életem legnagyobb élménye - és egyben a legszörnyebb és legfájdalmasabb is. De ez már csak ilyen. Ráadásul a terapeutám nem kiképző, azaz a képzésekhez nem fogadják el az igazolását a teljesített órákról, így most pszichodrámába járok, és kell majd egyénibe is mennem az integratív hipnoterápiás képzés miatt. Szerencsére még van megoldani való problémám bőven, de azért alapvetően már nagyon jól vagyok... :)

4. 22 évig számomra és a világ számára is titok volt, de hála a nonverbális terápiának, kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki méhen belül elhalt. Ez nagyon befolyásolja még mindig az életemet, nehéz feldolgozni és tovább élni, de lassanként sikerül. Azóta hiszek abban, hogy az embernek van emlékezete a méhen belüli időkről (három hónapos magzat voltam akkor), hiszen a bőrömön tapasztaltam. Különben is csak abban hiszek, amit megtapasztalok.

5. Alapvetően rendetlen vagyok, annak ellenére, hogy szűz jegyben születtem. És általában a többi szűz jegyűvel kapcsolatban is ezt tapasztaltam, fogalmam sincs, honnan a sztereotípia, hogy rendmániásak vagyunk. :)))
Szerencsére már nem vagyok annyira rendetlen, de ehhez kellett, hogy felnőttként egyedül kelljen háztartást vezetnem, és minden az én felelősségem legyen. Azóta tudom, hogy képes vagyok rendet tartani, és bár most megint itthon élek, és előjön a gyermeki rendetlen énem, már nem aggódok emiatt.

6. Megőrülök, ha nem mozoghatok egy nap. Imádom a sportokat. Amilyen marha vagyok, folyamatosan bizonyítani akarom, hogy vagyok olyan jó, mint a férfiak, holott alig vagyok 50 kiló. Legnagyobb meglepetésemre képes is vagyok végigcsinálni, amit ők, bár mostanában már belátom, hogy felesleges a fizikai határaimon túl teljesíteni. Ha nincs férfitársaságom, akkor lazsálok is rendesen. :)))

7. Nem szeretném elkiabálni, de nagyon boldog vagyok. Az utóbbi időben teljesen elégedett voltam a világgal, imádom a munkámat, állásom is van, lassan három is, hétvégente tanfolyamra járok, rengeteg dolgom van, és élvezem az egészet. Erre ráadásul üstökösként berobbant az életembe Valaki múlt szombaton, és azóta minden a helyére került, kerek a világ, és nem lehet letörölni az arcomról a mosolyt. Az övéről sem, azt hiszem. :))) ZEN állapot. :)))
De ez még tényleg titok, alig tudnak róla, és még én is alig hiszem el. Psszt....


A játékot csak Péétráámnak passzolom tovább, mert mostanában az utolsó pont miatt nem volt időm netezni (éljen-éljen, legalább elmúlik a függőség), és nem követtem, ki kapta már meg, és ki nem. De gyanítom, már úgyis mindenki megkapta. Azért ha valaki épp tőlem szeretné megkapni, az szóljon nyugodtan. ;)

Sütőtökös kuglóf

Idén ez az utolsó sütőtökös édesség a konyhánkban, az tuti, mert már a fülünkön jön ki. A sütőtökös kekszet négyszer sütöttem meg három hét alatt, ami 4x3 nagy tepsit jelent. Az utolsó adag már nem igazán akar elfogyni... :)))

Azért megírom ezt a receptet, mert nagyon ízlett. A kép nem lett túl jó, de a maradékból ezt tudtam kihozni. Pedig egész szép volt, bár a csokimázzal nekem mindig meggyűlik a bajom. Nem tudja valaki, mi a szép csokimáz titka???

A recept Kata konyhájából származik, csak répa helyett nagyrészt sütőtököt használtam. Pontosabban volt olyan 35 deka maradék sütőtök, a többi 15 deka répa. Nagyon finom puha és szaftos (bár nagyon fura ezt mondani egy sütire, csak most nem jut eszembe jobb szó) volt a tészta állaga. A csoki pedig nagyon jól illik a sütőtökhöz - legalábbis szerintem.

Hozzávalók:
50 deka sütőtök és/vagy répa vegyesen
15 deka cukor
30 deka liszt
4 tojás
25 deka margarin
csipet só
őrölt gyömbér és fahéj
sütőpor (ööö, nem emlékszem, mennyit tettem bele, talán egy zacskónyit?)


Elkészítés:
A sütőtököt és a répát megpucoltam, géppel lereszeltem. Kimértem a hozzávalókat, külön a szárazat (liszt, sütőpor, só, fűszerek), külön a nedveset (cukor, olvasztott margarin, 4 tojás). Utóbbiakat habosra kevertem. A lisztet elkevertem a reszelt zöldségekkel, majd hozzáöntöttem a margarinos kevercset, és jól összekutyultam az egészet. Kivajazott, lisztezett kuglóf formába öntöttem a massza kb 2/3-át, ami nem fért bele, azt pedig egy másik formába. Asszem, közepes/kis lángon sütöttem tűpróbáig (elég sokáig, nem tudom, kb 40 perc, ha tippelnem kell, de úgyis tűpróba).

Mikor kihűlt, csokimázzal bevontam, amit nem írok le, mert igazából nem is tudom, hogyan kell jól csinálni. Folyton besűrűsödik a csoki. Bár az is lehet, hogy rossz minőségűt hoztam (most tényleg), de még jóból sem sikeült soha. Elvileg nem mehet bele víz meg gőz, mert attól keményedik meg. Hát ebbe nem ment, mégis megkeményedett. Elég sok vajat meg olajat kellett hozzáöntenem, hogy kenhetővé váljon. Végül sikerült, finom is volt, de azért bosszant, hogy még nem tudok jó csokimázat csinálni...

Bagel

Én sütöttem, el sem hiszem. Szépek, ugye? :)
Azt hittem, bagelt sütni valami hihetetlenül bonyolult dolog, eleve kelt tészta, aztán még főzni is kell, utána sütni. Ráadásul én még sosem ettem bagelt, sőt még csak nem is láttam élőben (szóval lehet, nem is ilyennek kéne lenni... :) ).

Fűszeres Eszter receptje (innen és innen) alapján készítettem, annyi különbséggel, hogy a liszt egy részét zabpehelyliszttel helyettesítettem.
Egyébként ez volt ma a második - kései reggeli. Anya ugyanis elutazott egy csoporttal Medjugorjébe a hosszú hétvégére, úgyhogy enyém a konyha (és a felelősség). Mondjuk így, hogy 11-re lett kész, jó darabig nem éheztünk meg. Pedig közben rávettem az öcsémet, hogy menjünk el biciklivel a Kereki várhoz, és jól el is fáradtunk. De ha jól figyeltem, ő sem evett reggeli óta, és én is csak egy bagelt pirítottam és kentem meg fügelekvárral, mikor hazajöttünk. Laktató. És finom. :)
Mondjuk én nem tudnám sós dolgokkal enni, mert édeskés, de vajjal és lekvárral isteni.

Elkészítés:
A liszteket, a tejport, az élesztőt, a sót és a cukrot összekevertem, hozzáöntöttem a langyos vizet és összedolgoztam. Kb negyed óráig dagasztottam, majd 8felé vágtam. A kis gömböcöket téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, majd óvatosan körformába hajlítottam. Langyos helyen kelesztettem 40 percet (közben ettem az amarántos joghurtot :) ).
Olyan 30 perc körül feltettem egy nagy lábasban vizet. Mire letelt a 40 perc, felforrt a víz. Kicsit aggódtam, mi fog történni, de nagy bátran fél-fél percig főztem a karikákat. Közben a sütőt előmelegítettem. A megfőzött karikákat megkentem tojássárgája és tej keverékével (ha simán a sárgáját kentem rá, úgy nem működött valamiért, talán túl forróak voltak még, és a tojássárgája egyből megkeményedett (megfőtt). Sajnos kicsit megborult a tej, és több ment hozzá, mint szerettem volna. A megkent bageleket megszórtam mindenfélével (szezám, nigella, darált mák és lenmag). Mentek a sütőbe és sültek pirosra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (asszem, 35 deka sima, 15 deka zabpehely liszt)
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl meleg víz (nekem kicsit több kellett)
Egy tojás sárgája a kenéshez
mindenféle magok megszórni

A bosszantó, hogy a tojássárgájának főleg melegen iszonyú büdös halszaga volt. Fogalmam sincs, mivel etethették szegény tyúkot, aki tojta. :S Szerencsére ahogy kihűlt, megszűnt a szaga.
A főzéskor minden rendben volt, bár majdnem eltörtek a karikák. Lehet, hogy ha az ember túlfőzi, akkor szétesik - legalábbis valami ilyesmit figyeltem meg, de nem akartam tesztelni. :)

Legközelebb holnap főzök, a bagellel letudtam az ebédet és a vacsorát is - különben meg még tegnapi maradék is van. Azért lehet, hogy kicsit keveset ettünk ma. De nekem nem árt, az öcsém meg csak tudja, ő mennyit akar enni, megtömni meg nem fogom. :)

Reggeli mostanában

Na jó, ez most "ünnepi kiadás". :)
És még így is semmiség. Viszont nagyon finom és egészséges.
Hétköznapokon gyümölcsjoghurt és pattogtatott amaránt, ma natúr joghurt mézzel, egy fürt szőlő, pattogtatott amaránt. Hmmmm... :)
Az amaránt nagyon érdekes növény, és tele van vassal. A vörösbort is azért isszuk, mert tele van vassal. Na és étcsokit is azért eszünk. Ugye! :)))
A történelme miatt mindig furcsa hangulatom lesz amaránt-evés közben: mintha belém költöznének a valaha-volt inkák. :)
Egy EFT-s csoporttársam mutatta meg az amarántot, és ezért nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy itthon is lehetne pattogtatni, mert a bioboltban volt pattogtatatlan amaránt mag is, talán kipróbálom majd legközelebb.

Sütőtökös cookies

Már többször is megsütöttem, mert nekem nagyon ízlik. Ez most épp nem sikerült a legjobban, ráadásul a fotó is elég ronda, de most már fel kell ide is jegyeznem, mert mindig alig találom meg, a cetlik meg elvesznek. És az oké, hogy most még tudom fejből a receptet, de jövő ilyenkorig nem hinném, hogy megmaradna a fejemben (bár mostanában magam is meglepődök, mennyi minden belefér... :) ).
Kaldeneker receptje különben, hihetetlen módon változtatás nélkül. Azaz egy fenéket! Kevesebb cukorral, és teljes kiőrlésű liszttel. :) Ja, és sült tök helyett reszelt-párolt tökből, mert így gyorsabb.

A tököt nagyobb darabokra darabolom, a héját levágom, géppel lereszelem, majd egy csepp vízzel és csipet sóval puhára párolom.
Míg párolódik, megolvasztok 25 deka margarint (jobb lenne a vaj, de most margarin volt), hozzáöntök fél bögre lehetőleg barna cukrot (szerintem nem kell több, a tök úgyis édes, ha szerencsénk van) és egy vaníliás cukrot, habosra keverem, majd megy hozzá jó sok őrölt fahéj és egy tojás, ezekkel is habosra keverem.
Egy másik tálba kimérem a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az aprított diót, összekeverem, hozzáöntöm a margarinos keveréket, a párolt tököt, és az egészet összekeverem. Aztán még egy tábla kis kockára vágott étcsokit. Ha szerencsém van a csokival, akkor nem olvad el a forró töktől. Most nem volt szerencsém, az új 70%-os Tibi csoki teljesen elolvadt a masszában - a lidlis étcsoki nem szokott elolvadni.
De volt már, hogy nem volt itthon étcsoki, akkor dupla annyi diót tettem bele, úgy is finom volt.
A masszából két kiskanál segítségével kupacokat rakok a sütőpapíros tepsire, vagy nedves kézzel gombócokat, és 4-es fokozaton megsütöm. Három nagy tepsinyi lesz belőle.

Hozzávalók:
40 deka sütőtök
25 deka vaj/margarin
fél bögre (barna) cukor
egy vaníliás cukor
egy tojás
sok őrölt fahéj
40 deka liszt (lehet teljes kiőrlésű, ez épp tönköly lisztből készült)
25 deka zabpehely
sütőpor vagy szódabikarbóna
naaaaaaagy marék durvára vágott dió (minél több, annál jobb :) )
egy tábla étcsoki

Gyömbéres birsalmás csirkemell Ch&V után :)

Hű, de rég blogoltam már megint...

DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D

Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).

Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.

No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))

Sütőtökös kevert süti - koszorú és muffin formában, mákos krémmel

Ez a recept Reninek és a kis Juliannának szól. :)
Tegnap meglátogattam őket, és Reni a blogom után érdeklődött, hátha van rajt sütőtökös süti recept. Nem volt, ezért küldtem neki sok linket. De azért megsütöttem gyorsan ezt a sütit - ehhez úgysem volt kép az eredeti helyén. :)
A Julianna tündéri, nemrég múlt két hónapos, és én büfiztethettem, pedig még sosem volt ilyen kicsi baba a kezemben. Olyan jó volt!!! Utána sétáltattam. Teljesen feltöltődtem energiával. :)))

A süti egyébként nagyon gyorsan elkészíthető, így ideális kismamáknak; míg a férjük megsétáltatja a gyereket, el is készül. ;) (Kristóf, ezért már érdemes elmenni sétálni, szerintem. ;) )

A recept Rollller blogjáról származik, némi változtatással. A liszt egy részét lecseréltem tönkölylisztre, egy tojással kevesebbet tettem bele, és helyette vörösbort öntöttem hozzá. Plusz fűszerek is kerültek bele: fahéj és reszelt gyömbér. Mandula helyett dió került bele, amit megpirítottam darálás előtt, így finomabb.
Nomeg a mákkrém, ami teljesen ad hoc jelleggel készült: öcsém barátnőjének mutattam a lidlis krémtúrót, észrevettem rajta, hogy nem sokáig bírja tovább a hűtőben felhasználás nélkül (mármint a túró, nem öcsém barátnője... bár őt nem is szoktuk a hűtőben tartani), és ez lett belőle.

Hozzávalók:

két csésze liszt - harmada lehet teljes kiőrlésű
egy csésze pirított, darált dió
1-1 tk szódabikarbóna és sütőpor
két és fél bögre finomra reszelt sütőtök (géppel reszeltem, különben nem is tudom, meddig tartott volna...)

Ezeket összekevertem egy tálban.

Egy másik tálban a nedves hozzávalókat:

két tojás
egy löttyintés vörösbor (talán egy deci???)
egy bögre olaj (legalábbis kb, nem mértem)
kétharmad börge nádcukor
kis darab gyömbér reszelve (kb egy centi)
kiskanálnyi őrölt fahéj
kevés só

Simára kevertem. A két tál tartalmát pedig össze. Lisztezett koszorú formába, a maradékot pedig muffinkapszlikba és -formába öntöttem. Előmelegített sütőben, közepes tűznél tűpróbáig sütöttem.

A mákos krémhez a maradék krémtúróhoz egy zacskó vaníliás cukrot, még ízlés szerint cukrot, pár csepp citromaromát (friss citromhéj híján...), és egy borításnyi mákot krémesre kevertem, a muffinok tetejére kentem, és kész.

A sütőtök ízét nem nagyon érezni, viszont finom puha tőle. Hmmmm.... :)

Almatorta fordítva

Ezt a sütit még szintén nyár közepén sütöttem. Épp akkor, mikor Frici nagyon beteg volt - mintegy vigasztalásképp magunknak. Anyával meg is ettük ketten egy este alatt az egészet - tényleg magunk alatt voltunk. A süti finom volt nagyon, de sok vigaszt nem adott sajnos, főleg a másnapi folytatás miatt. :(

Node azt megjegyeztük, hogy ezt érdemes máskor is elkészíteni, úgyhogy nem szabad elfelejtenem, hogy csináltam. Annál is inkább, mert akkor a potyogó pár szem nyári almánkat kellett elhasználni, most pedig érik az újabb adag alma, és szintén vészesen hullik, kellenek az almás receptek (az öcsém már unja az almás pitét :) ). Persze nem emlékszem pontosan, mert az ugyan tuti, hogy KicsiVú receptjéből indultam ki, de van egy homályos emlékem, hogy állok a konyhában, kezemben a tésztás tál, és teszek bele valami mást, ami nincs a receptben... - de már sajnos fogalmam sincs, mi volt az. Úgyhogy itt most az eredeti tészta recept lesz. Sokat tuti nem változtattam rajta, arra azért emlékeznék. Vagy nem. Mindegy. :)
Ami ránézésre látszik: én megfordítottam a sütit, azaz amolyan tatin módra készült, csak azért ez nem az. De ehhez volt kedvem, és nagyon finom krémesre sült így az alma. Azért azt hozzátenném, hogy nem így képzeltem el, de a végeredményt kóstolva nem bántam. Csúnya lett, de finom. :)

Az almákat meghámoztam (hogy mennyit, az jó kérdés...), kockáztam. Egy lábosban cukrot karamellizáltam, átpirítottam rajta az almát, majd ez ment a tortaforma aljába.
Elkészítettem a tésztát: egy tojást fél bögre cukorral habosra kevertem, hozzáadtam egy pohár tejfölt, majd mikor ez is jó habosra keveredett már, akkor egy bögre réteslisztet, fél sütőport, csipet sót. Ez a tészta ment az alma tetejére, majd az egész előmelegített sütőbe, ahol 3-4-es fokozaton sült tűpróbáig.
Ó, igen, a tészta tetejét (ami aztán az alja lett) megszórtam fajéhas cukorral sütés előtt, csak úgy hirtelen. :)

Hozzávalók:
cukor a karamellizáláshoz
alma
egy pohár tejföl
egy fél bögre cukor
egy tojás
egy bögre rétesliszt
fél cs. sütőpor
csipet só
esetleg fahéjas cukor

Fügetorta

Ezt a sütit még nyár közepén sütöttem.
Nekünk is van fügefánk, most már elég nagy, de arról anya csak nyersen engedi megenni a termést. Pedig idén már alig győztük, minden erre járónak adtunk, és még így is majdnem megromlott. :) De hát hosszú évek a bevésődése, hogy értékelni kell azt a pár szemet. Na de jövőre...
Érdekes egyébként, hogy sokan nagyon bizalmatlanok a fügével szemben, mintha valami hihetetlenül egzotikus és különös valami lenne, ami még az is lehet, hogy harap... és inkább meg se kóstolják. Úgy kell nekik, több marad nekünk. :)
Szerencsére a szomszédnak is van fügefája a telkén, azon viszont rengeteg terem, és két tállal is kaptunk. Kicsit túléretten, úgyhogy anyának egy szava sem lehetett, mikor kijelentettem, hogy akkor én most sütök belőle sütit.
Annál is jobb ötlet volt, mivel két középiskolai osztálytársnője jött hozzánk vendégségbe, és így legalább volt mivel megkínálni őket. :)

Most pedig, hogy közeleg a második adag füge beérésének az ideje, úgy gondolom, itt az ideje, hogy közzétegyem ezt a receptet, hátha másnak is jól jön. Nem mintha nem lehetne megtalálni bárhol az interneten, de mégis. És különben sem teljesen úgy csináltam. A fügetortára rákeresve tényleg mindenhol ebbe a receptbe botlottam, de most mondjuk akkor azt, hogy innen van, vagy innen. :)
Annyi különbséggel, hogy dió helyett kókuszreszeléket használtam, mert lusta voltam elmenni a hűtőig, a kókusz meg ott volt kéznyújtásnyira tőlem.

Először összesen kb 15 deka cukorból - fele barnacukor volt - karamellt csináltam egy fél deci vízzel, és a tortaforma aljába öntöttem. (Ezzel kapcsolatban ki kéne találni valamit, mert sütés után a karamellréteg legfinomabb része a formában maradt, a kivajazás ellenére is.)
Öt deka cukrot 8 deka vajjal habosra kevertem, majd hozzákevertem egy tojást és egy sárgáját is. Alaposan elkevertem 10 deka liszttel, egy marék kókuszreszelékkel és egy fél csomag sütőporral. Citromlevet tettem hozzá, mert citrom(héj) nem volt itthon.
A karamellrétegre vágott felükkel lefelé lepakoltam a fél fügéket, majd ráterítettem a tésztát.
Előmelegített sütőben 3-4-es fokozaton sütöttem tűpróbáig.
Tálaláskor az alja lesz a teteje. Biztos nagyon finom hozzá a tejszínhab vagy vanília fagyi, ha épp van.

Hozzávalók:
20 dkg cukor
fél deci víz
pár szem füge
10 deka liszt
egy marék kókusz (pontosabban nem tudom, rég volt, bocs...)
egy tojás + egy sárgája
8 dkg vaj
fél csomag sütőpor
reszelt citromhéj vagy egy kevés citromlé

Csak egy egyszerű rakott tészta - némi csavarral

Eszem ágában nem volt ezt megírni, olyan egyszerű, de sikere van. Nagy sikere.
Öcsém egy nagyon fura alak, de asszem, erről már többször is írtam. Az blogom"étel" címkéje is hozzá kapcsolódik. Ha ugyanis anya megkérdezi, mit főzzön, a válasz csak annyi, "ételt". Persze ehhez a hangsúlyt is le kéne tudni írni, de azt nem lehet. Olyan kamaszosan pimasz, holott az öcsém már rég nem kamasz. :)
Természetesen igen ritka az, ha valamit megeszik, amit mi főzünk.
Ma pedig hazaesett, és kétszer is vett a tésztámból. Ráadásul megkérdezte: "Ennek mi a neve? " Ennél több dicséret nem kell, főleg ha hozzátesszük, hogy akár hetekig hozzánk sem szól. No mondjuk a kérdésre válaszolni nem tudtam. :)
Úgyhogy elmondható, hogy ettől az ételtől még a néma is újra beszél. :)))
Na jó, szerintem túlzás az egész, de én most nagyon boldog vagyok! Ez nem kis siker.

Amúgy tényleg igazán egyszerű: paradicsomszószos darált hús, beshamel, tegnapi maradék tészta. Olyan, mint amilyet máskor is szoktam csinálni.
Néhány újítást leszámítva.
A paradicsomszószhoz tettem egy kis csilipaprikát, két szál zellerzöldet, két szál borsikafüvet. Ezeket később kiszedtem. Plusz a titok: nagy csipet fahéj (és egy kicsi cukor is, mert savanyú volt a paradicsom). Ez tavaly ragadt rám, amikor muszakát készítettem, és tettem bele fahéjat. És akkor rájöttem, hogy az jó nagyon. :)
A beshamelt pedig egy rész tejjel, és egy másik rész kecskejoghurttal készítettem. A kecskejoghurtot a spárban vettem, és nagyon gyorsan el kellett használni, mert lejárt a szavatossága. Mondjuk én ettől annyira nem ijedek meg, ha nem penészes, és nincs rossz íze, akkor jó, de azért sietni kellett vele. Persze a neten nem találtam semmilyen receptet. A felét elhasználtam egy muffinhoz (az is finom lett, bár abban nem lehetett érezni a kecske ízt - mondjuk ott szerencsére :) ), a maradéknál pedig úgy gondoltam, a beshamelben jó helye lesz. Végül is máskor ha épp van, kecskesajtot teszek a rakott tésztába, és az isteni. Nos, ez is. :)
Egy darabka ezer éves sajt is volt, azt is beleolvasztottam a beshamelbe. Persze, a tetejére is jó lett volna sajt, de ez most ilyen maradékfelhasználós kaja volt.

No, mondtam, hogy nem egy nagy recept, de finom. Én is telezabáltam magam belőle, most meg nem tudom, hogy fogok futni... De el kell indulnom, mert tegnap is kihagytam.

Ja! Jövő héttől lesz még egy állásom, úgyhogy nem tudom, mi lesz így a bloggal. Egyelőre azt sem tudom, a két állást hogy egyeztetem össze, nemhogy még magánélet is. Majd lesz valahogy. Van pár recept talonban, csak az a baj, hogy mostanában egyre inkább úgy főzök-sütök, hogy mindent összeöntök, és lesz belőle valami jó, csak fél óra múlva már fogalmam sincs, mit és mennyit tettem bele. Nemhogy két hónappal később... Azért igyekszem. :)

Almás kalácsfonatocskák

Mielőtt az eltűnésem alatt kapott díjakról írnék, illene legalább egy receptet is feltennem mert azért mégiscsak gasztroblog ez, nomeg hogy úgy tűnjön, van mire kapni díjakat.

Ezt a sütit Frici halála utáni hétvégén sütöttem, vígasztalásképpen. Villámgyorsan elfogyott, dél körül lett kész, este már egy darab sem volt, megettük hárman mindet. Na jó, egyet ettek vendégek.
Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, csak ő sárgabarackkal töltötte és nagyobb kalácsokat sütött. Nekünk meg almánk volt, a nyárialma fán pár darab termett csak, azok is kukacosak voltak, el kellett hát használni. Ezen kívül még egy tortát sütöttem belőle, majd azt is megírom, mert bár csúnya lett, de nagyon finom. Szóval voltak az almák, meg a vonzó kalács recept. És akkor hopp, összeraktam a kettőt, és ez lett. Csak kicsiben, mert ehhez volt kedvem, és kis egyszemélyes sütik lettek. Egész csinosak szerintem, így első próbálkozásra...

A kelttészta receptje ugyanaz, mint Eszternél. A töltelék pedig vékony almaszeletek, épphogy megszórva kevés barnacukorral és egy csepp fahéjjal.
A készítés egyszerű: a kelttésztából gombócokat formáltam, kinyújtottam, a közepére sorba rendeztem az almaszeleteket, kétoldalról bevagdostam a tésztát, középre hajtogattam, mintha fontam volna.
Fonás után kelt még egy kicsit, majd megkentem tojással, megszórtam barnacukorral és fahéjjal, és megsütöttem.

Oké, tudom, hogy ez nem túl pontos recept, de régen volt már. Asszem, így csináltam.

A kelttészta hozzávalói Eszter után:

1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só