Almás-mákos pite

A szerdai vacsorán rájöttem, hogy a darálatlan mák mennyire jó. Egyszerűen muszáj volt megint mákosat sütni, viszont rengeteg alma is van. Plusz még arra is rájöttem, mire lehet használni a sok össze nem tört :) jénai fedőt. Hiszen úgyis ezer éve szerettem volna piteformát. Minek?! :D Jó ez így!

Tök helyett sütire vágtam félelmetes arcot. Elég béna lett. Úgyse nézzük sokáig. :)

A süti roppant egyszerű. Csenge tésztája alapján csináltam. 30 deka lisztet elmorzsoltam kb 18 deka margarinnal (sajnos vaj nem volt itthon, azzal még finomabb lenne), egy kanál cukorral, csipet sóval, hozzágyúrtam kb 1 deci hideg vizet (nem volt kedvem kanállal méregetni). A hűtőben pihentettem a tésztát, míg lereszeltem három óriási és egy normál almát.
A tésztát nagyon vékonyra kinyújtottam, kibéleltem vele a piteforma-jénaitálfedőket. Megkentem lekvárral, megszórtam mákkal, rátettem a kinyomkodott almát, és vékonyra nyújtott pitetésztával befedtem. A harmadikra a kivágott tésztákból almát formáztam. Megkentem tojással, és közepes lángon szép pirosra sütöttem őket.
Cukor tényleg nincs több benne, csak a tésztában az egy kanálnyi. Szerintem jó így, a lekvár is édes kicsit, az alma önmagában is eléggé. Anyukámnak viszont nem volt elég édes, de hát meg lehet szórni porcukorral, vagy a reszelt almához is lehet cukrot adni. Direkt nem volt benne fűszer sem, alma, mák és baracklekvár íze van. A harmadik - kisebb pitére már nem jutott elég alma, úgyhogy az almaréteg tetejére is tettem lekvárt.


Egyedül meg tudnám enni mind a hármat. Az igazság az, hogy az egyikből már csak nagyon kevés van, és én tüntettem el nagy részét. Pedig nem kéne ennyit zabálni. :S

Mai vacsora - kép nélkül, vagyis majdnem

Nincs kép a kajáról, mert éhesek voltunk. Voltam.
Már nem, most kb gurulok (öt kilót híztam az elmúlt egy hónapban - oké, hogy jön a tél, de ez azért túlzás). Bár meg kéne még enni azt a kis felfújt maradékot, de...
(nem, nem szabad... még ha tudnék futni, de orkán erejű szél fúj... vagy akkor tornázok lefekvés előtt... ááá, inkább nem eszem meg, nincs kedvem tornázni... - és így tovább, aminek az eredménye, hogy egy-egy falatot azért csak-csak csórok a tálból, mikor épp arra járok)

Szóval jó lett. De nem fotóztam. Pedig szép is volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kép nélkül írok, mert különben be is zárhatom a blogot. Holott kicsit hiányzik. Nagyon nem, mert van ezer más dolgom. De azért kell a blog is, hogy meglegyen az illúzióm, hogy magammal is foglalkozom. Rámférne ugyanis.

No, a lényeg:

Főztem zellerkrémlevest (zeller és krumpli kockázva, sós-vegetás-borsos vízben megfőzve, összeturmixolva, kevés tejszínnel sűrítve) sült zellerkockákkal és pirított dióval. A dió hihetetlen finom hozzá! Kétszer vett belőle a tesóm is(!), anyukám is (!!!!!!!!! :-o), és Bundás is (ez utóbbi nem meglepő annyira, Bundás udvarias).

Sütöttem spenótos lazagne-t. Nem tudom, hivatalosan hogy kell csinálni, én főztem hozzá beshamelt fokhagymásan, meg a fagyasztott spenótot kiolvasztottam párolt hagymán, és rengeteg fokhagymát tettem hozzá még. Aztán összetörtem egy jénai tálat. Anyukámmal körbeporszívóztattam magam, mert mozdulni sem tudtam a szilánkoktól. Ezt követően formára tördeltem a lazagne lapokat, és belerétegeztem a hozzávalókat egy kerek jénaiba. Az maradt. Aztán megsütöttem.

Apropó: nem kell valakinek jénai fedő??? Van vagy 15 darab, különböző méretekben a kicsitől a nagyig. Esetleg ha valaki megmondja a választ arra a kérdésre, hogy miért csak a jénaik alja törik el, annak küldök ajándékba egy fedőt (na jó, az edények anyáéi, nem ajándékozhatom el a jénai fedőit, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őt hozzájuk, úgyhogy az ajánlat fiktív). :)

Sütöttem még villámgyorsan mákos felfújtat is, mert anya volt Erdélyben, és kapott két kiló mákot. A felfújthoz tejet melegítettem egy kis tejszínnel. Aztán megkerestem a grízt, és örvendeztem egy sort a rengeteg apró kis bogárkának benne. Kényszerűségből zabkorpát öntöttem a forró fejbe, meg egy bögre mákot. Szétválasztottam 4 tojást, a fehérjét kemény habbá vertem csipet sóval. A mákos-tejes keverékhez öntöttem valamennyi cukrot, citromhéjat reszeltem bele, kockáztam hozzá valamennyi birssajtot (amiről nem hiszem el, hogy másoknak negyed óra főzéssel elkészül, én két napig főztem, több órán keresztül), belekevertem a tojások sárgáját, végül nagyon óvatosan hozzákevertem a fehérjehabot. Ennél is ezerszer óvatosabban kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy másik jénai tálat, és miután azt nem ejtettem le, beleöntöttem a masszát, és szép lassú tűzön megsütöttem. Persze, süthettem volna tovább is, mert a közepe folyós maradt, de úgy döntöttem, hogy direkt lett ilyen - különben is, az első falat után már senkit sem zavart. Nameg legközelebb még csak nem is gondolok a grízre, a zabkorpa tökéletes volt.
Amúgy nincs mákdarálónk, ezért egészben került bele a mák - ennél jobb nem is történhetett volna. Igazán érdekes, ahogy a mákszemek szétroppannak az ember szájában. :)

Azt hiszem, annak ellenére, hogy leírtam kb., mit főztem, ez is egy megismételhetetlen vacsora. Nem mértem semmit, és csak alakultak a dolgok. Jó ez így, oké, de nem bánnám azt sem, ha még egyszer így sikerülne. :)

Azért hozok képet is: ÖCSÉM! :)

És ha már, akkor kihasználom a lehetőséget, és - kérés nélkül - reklámozom kicsit Öcsémet és Bundást (aki egyébként teljesen véletlenül itt van nálunk, és az egyik kedvence a mák, és becsülettel végigette a vacsorámat). Igazából hálás vagyok Bundinak, hogy küldte a levelet, amit ide fogok másolni, mert így legalább tudom, mit tervez télre az öcsém. :)
Szóval aki a Karib tengeren szeretne vitorlázni két fiatal tengeri medvével, annak itt az alkalom:
(Bár én mehetnék!!!)






Kedves Ismerőseim !

Egyik barátommal idén először karib-tengeri vitorlástúrákat szervezünk, ha valamelyikőtöket, illetve valakit az ismerőseitek közül érdekel, akkor ne hezitáljatok minket megkeresni, mert még van néhány szabad hely a hajón. A túra rövid leírását lejjebb találjátok, bővebb információt e-mailben tudunk küldeni.

A túrát mindenkinek ajánljuk, aki vitorlázótudását magasabb szintre szeretné fejleszteni, vagy egyszerűen felejthetetlen élményekkel akar gazdagodni.
A túrák időpontja 2010.02.05-2010.03.12, igény szerint két hetes, vagy tíz napos turnusokban.
A hajónk, amely egyben szállásként is szolgál majd, a jó menettulajdonságairól, és könnyű kezelhetőségéről
híres Lavezzi 40-es luxus katamarán lesz, az alapfelszereltségéhez hozzátartozi>

4 db franciaágyas vendégkabin, külön kabin a legénységnek
két fürdőszoba, plusz egy zuhany a fedélzeten
konyha, panorámás szalon
autópilot, GPS navigáció, CD/rádió

Utazás repülőgéppel, a Budapest – Párizs – Guadeloupe útvonalon, összesen kb. 15 órát vesz igénybe.
A tervezett útvonal, programunk: vitorlás körutazás a Kis-Antillák szigeteire, Guadeloupe-i indulással; Antigua, Iles des Saintes, Dominika, Martinique, St. Lucia és St. Vincent érintésével.

Antiguán: kirándulás English Harbourban (Nelsonmúzeum, kikötő), fürdés egy korallszigeten
Guadeloupe-on vulkánmászás, vízesés az esőerdőben, rum múzeum, kávé múzeum, aquarium
Dominikán: csónakkirándulás az Indian folyón, egész napos mikrobuszos kirándulás a szigeten, esőerdő, Trafalgár-vízesés. fürdés egy meleg vízü forrásnál, ABC-s merülési lehetőség a Cabrits Nemzeti Parkban (korallok, szivacsok, halak)
Martinique-on: - rummúzeum, botanikus kert
St.Lucia-n: - vulkánmászás, kerékpártúra az esőerdőben , kirándulás az esőerdőben egy vízeséshez, utcabál

A részvételi díj az első, 2010-es szezonban önköltségi áron kb. 1700-2000 €, az utasok számától, és az időponttól függően. Ez a konkurens utazási irodák ajánlatainak kb. 30-50%-a!
A részvételi díj tartalmazza:

A repülőjegy árát /Budapest – Point-á-Pitre – Budapest/
A hajóbérlés és végtakarítás árát
Az ellátást a hajón /reggeli, szendvicsek, barbecue, gyümölcs, ivóvíz, rum, stb./

Nem tartalmazza:

A hajóbérléshez szükséges kauciót
Belépőjegyek, palackos merülések, és egyéb programok árát
Az éttermi étkezések árait

Amennyiben szívesen velünk tartanál, kérjük minél előbb jelezd az alábbi elérhetőségek egyikén!
Jelentkezés és információ:
Email: karib.kapitany@gmail.com
Tel.: +36 70 2654156 , +36 20 2151317
Jó szelet kívánunk!
Félegyházy "Bundás" András kapitány, és
Szakács Péter első tiszt.

Szedres charlotte és a Wasserstart Sportkör

Számomra a világ ezen a nyáron egyértelműen a Wasserstart Sportkör vízparti hadiszállása körül forog. Minden szabad időmet ott töltöm, ha tehetem, szörfözni tanulok, ha nem, akkor lógok a nyakukon. És segítek mindenben, amiben tudok (meg is erősödtem a sok cipekedéstől - na és persze a vitorla felhúzásától :) ). És ellátom őket mindenféle földi jóval, sütivel, kajával, gyümölccsel, édességgel. Ritkán megyek üres kézzel.
Sajnos a rengeteg sütés-főzés a blogon nem látszik, mert nem pazarlom net előtt üléssel az időmet, főleg, ha jó szél is van. Most nincs, az idő is pocsék, és különben is, nagyon büszke vagyok erre a tortára.

Klári névnapjára készült, szerdára. Klári öcséméknél dolgozik, és gyönyörű szép lány. Szerdán meghívtak minket grillpartizni. Balatonparti nyaraló, isteni kaja, naplemente, csillaghullás... :)

Gyorsan a torta receptje, aztán mesélek még picit a WS-ről.

Mindenképp valami nagyon szép sütit szerettem volna vinni, ezért lett charlotte. Az erdőben szedtem a szeder nagy részét, másik részét kaptuk (a szerencse mellettem állt, hazamentem hétfőn, és tele volt a hűtö szederel - kétségkívül jobban jártam így, mintha kétszer annyi szedret kellett volna az erdőben összevadásznom, így is tele vagyok karmolásokkal...), a díszítéshez valót úgy vettem. Sajnos a szeder nagyon gyorsan penészedik, emiatt a hűtőben lévő szedret gyorsan kedd reggel leturmixoltam két kis doboz natúr joghurttal. Szerdán délelőtt folytattam. Fél kiló mascarponét habosra kevertem egy tábla olvasztott fehér csokival, majd hozzákevertem egy kis doboznyi keményre vert tejszínt is (tettem hozzá habfixálót, mert rettegtem, hogy PONT ezt a torta nem fog sikerülni). Ezt a masszát elfeleztem, fele fehéren maradt, másik feléhez hozzákevertem a szedres joghurtot (amit azért még némi erdei szederrel is feltuningoltam, mert annak ezerszer finomabb íze van, persze cukor is kellett még hozzá, de nem sok). Ehhez a szedres mascarponés krémhez egy csomag zselatinport olvasztottam fel vízben és azzal kötöttem meg (mert hisz rettegtem, hogy szét fog folyni, mondjuk attól is, hogy túl zselatinos lesz - ha nem lett volna számomra olyan fontos, hogy tökéletes legyen a kinézete a sütinek, akkor talán némivel kevesebb zselatint teszek bele, de nem mertem kockáztatni, és végül is finom lett).
Egy tortaformát kiraktam babapiskótával, aminek belső felét ananászlébe mártottam (az volt itthon, na, persze valami más jobb lett volna, de mindegy). Az aljára a fele fehér mascarpone, amit megszórtam erdei szederrel, erre a lila szedres krém, rá piskótaréteg, arra megint fehér krém, erdei szeder. A tetejére egy másik doboz tejszín meg egy kis maradék lila mascarpone cirmosra keverve. És ezt díszítettem tejszínhabbal, csokilevelekkel és szederrel.
Mennyiségeket nem tudok mondani, csak hogy fél kiló mascarpone, két kis doboz tejszín, egy tábla fehér csoki - a többiről fogalmam sincs.

Egy kis bulihangulat:



Középen az ünnepelt és a váltótársa, Gabi. Háttérben a Balaton. Később már nem fényképeztem, pedig tényleg volt csillaghullás. (És volt egy pontja az estének, amikor legszívesebben én vágtam volna falhoz egy bizonyos telefont...)

Nappalok a Wasserstartnál (középpontban Klári, mert ő a legfotogénebb, na és Megi, a szörfös kutya - bár nem tudom, hogy írja a nevét... :) ):


Ugye, hogy ez a világ közepe??? :))) Megyek is le, kisütött a nap. :)))

Serpenyős süti meggyel és sárgabarackkal

Úgy tűnik, itt az ideje, hogy újra írjam a blogot. Lesz ez még így se megint. Így megy ez.

Sokszorosan túlvállaltam magam ebben a tanévben, és igazából még mindig nem fejeztem be a munkámat (az adminisztrációt). Persze lellén egész évben dolgozom, úgyhogy rendes nyári szünetem nincs, de azért több időm van. Elvileg, mert folyamatosan van mit csinálnom. Pedig pihennem kéne, már túlérzékeny vagyok, és magam számára is érthetetlenül viselkedem sok helyzetben. Majd talán két vagy három hét múlva pihenhetek végre.

Mert ma különösen elkeseredtem. (Najó, ez hétvégén volt, azóta jól vagyok. :) ) Anyukám felköltözteti a konyhát meg saját magát az emeletre, és előkészíti a lakást a nyaraltatásra. Ilyenkor eleve ingerült, ráadásul elfelejtettem a névnapját is. Pedig mindent megtettem, hogy jobban érezze magát, én főztem az ebédet, háromféle sütit készítettem, és mindent lehúzott, semmi sem ízlett neki. Még el is sírtam magam, annyira rosszul esett a rengeteg negatív kritika. :( Vannak időszakok, mikor egyetlen jó szava sincs hozzám, nehezen viselem.

Node levittem a kaját a Wasserstarthoz, ahol nagyon lelkesen és éhesen fogadtak mindent, és a vízparton egyből nekiestek pár villával. :) Ez azért jól esett.




Na ennyit a panaszkodásról. Bocs. Kellett. Sokkal jobb. :)
Még egy: úgy érzem, mindeki elvárja tőlem, pszichológustól, hogy tökéletes legyek. Hát nem vagyok az. És ez nem is baj. Kéretik tudomásul venni. :)

Azért sokat sütöttem-főztem ám, míg nem blogoltam, csak erőm nem volt fotózni és írni, de ha lett volna is, lelkiismeretfurdalásom volt minden percben, amit nem munkával töltöttem, mert ha alvás helyett is dolgoztam volna, akkor sem tudtam volna mindent megcsinálni. A nem blogolásnak legnegatívabb következménye öcsém kritikája volt egy különösen jól sikerült süti után: De ugye máskor is csinálsz majd ilyet, mert már elegem van abból, hogy minden sütit csak egyszer készítesz el! (Kb így mondta, de nem szó szerint.)
Szóval itt az ideje újra megörökíteni a recepteket, annál is inkább, mert a lenti konyha fala tele van ragasztgatva a kifirkantott receptekkel, és attól tartok, most el fognak veszni örökre, ráadásul soknak nem is írtam oda a nevét, azt sem tudom már, mik voltak.

Ennek a sütinek a receptjét Mindennapi Mannánál találtam, és két napon belül másodszor sütöttem meg. Még anyukámnak is ízlett, sőt örült neki, mert a fenti konyhánk olyan aprócska, hogy ott sütőben sütni a nyári melegben nem lehet, süti nélkül élni viszont nem tudunk. A serpenyő sokkal praktikusabb, mint megvárni, hogy a vendégek egy napra elutazzanak valahova, és belógjunk az alsó konyhába egy sütés erejéig. Meg nem is szeretek lemenni, mikor mások cuccai ott vannak.

Recept:
Két tojást szétválasztok, a fehérjét kemény habbá verem. A sárgájához két kanál cukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport és 15 deka lisztet keverek, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot. Két adagban sütöttem ki serpenyőben, egy kevés vajon. A gyümölcsöket azután pakolom rá, hogy beleöntöttem a masszát. 10 perc múlva megfordítom. Meg lehetne szórni porcukorral, mert nem túl édes így, de most nem volt kedvem. Gondolom, minden gyümölccsel nagyon finom. :)

Hozzávalók:
2 tojás
15 dkg liszt
2 kanál cukor
1 kis pohár tejföl
fél csomag sütőpor
gyümölcs

Legszívesebben minden nap készítenék, és dupla adagot. De más sütiket is kell sütni... :) Úgyhogy most irány a konyha.

Patchwork takaró nászajándékba

Hónapok óta készültem Dikti és Csudi esküvőjére. Diktivel (Dorka) 5 évig laktam egy szobában az egyetemi kollégiumban. Így aztán bőven megérdemelte a sok munkát, hiszen igazán jó szobatárs volt. Erről már korábban írtam.

Diktiék Dorogon laknak, az esküvő Esztergomban volt, a lagzi Dorogon, a Lógatónál. Az eső végig zuhogott, de szuper jó babonákat találtunk ki hozzá (már csak azt nem tudjuk, hogy vajon ennyi pénzük, vagy ennyi gyerekük lesz, vagy a kettő együtt? :D ).
Péétráával amolyan hangulatfelelős-félék voltunk, ami azért vicces, mert ilyen feladat nélkül is végigtáncoltuk volna az egész éjszakát. Nagyon jól éreztük magunkat. És ott volt a két Krisz is a koli szembeszobából. :)


Ha már gasztroblog, pár szó a kajáról. Rengeteget ettem, minden nagyon finom volt, épp, mintha anyukám készítette volna. Kisvirág kedvéért a menü: húsleves (hozták hozzá a húst és a zöldséget is, és volt lába, és kettőt lábát is megettem, biztos azért ment olyan jól a tánc :) ), rántott hús, sajttal sonkával töltött rántott hús, rántott gomba, valami tekert göngyölt sült hús, meg talán más húsok is, petrezselymes krumpli, rizs, kovászos uborka és káposztasaláta. Aztán volt sok aprósüti, meg a torták. És éjfél körül pörkölt és isteni töltött káposzta. Azt hiszem, ennyi. Másnap délben morzsa parti, ahol mindenki jól lakhatott a maradékokból, és még így is maradt. Én speciell kb kétszer annyit ettem, mint szombat este, pedig akkor sem ettem keveset... :D Aztán még kedden sem bírtam elmenni futni, úgy tele volt a hasam. :D


De a lényeg:

Drága Dikti és Csudi!
Sok boldogságot Nektek!
(És kellemes nászutat! ;) )

Edényfogó

A nagynéném születésnapjára készítettem. Nem tökéletes, de azért örült neki. :)
Az ötlet innen.

Legalább ennek van némi köze a főzéshez is. :)

Boszorkánypogácsa

Húsvétra sütöttem a Sütemény és torta könyvből, némi változtatással.
Eredetileg nem szerettünk volna sok sütit, aztán szokás szerint nem sikerült betartanunk az elhatározásunkat. :) Lett ötféle édesség, ebből kettőt készített anya: madártej szeletet és kakaós ostoros kalácsot.
A sok süti ellenére ma hiába vártam a locsolókat, egy darab sem jött. Azt hiszem, kiöregedtem. Kár...

A lényeg a süti:
25 deka vajat habosra kevertem 15 deka nádcukorral (eredeti recept 25 deka cukrot ír), négy tojás sárgájával, egy kevés vanília aromával és annyi lisztet dolgoztam bele, amennyit felvett, és már nem tapadt a tészta a kezemre (ennek egy része tönköly simaliszt volt).
A tésztából golyókat formáztam, beleforgattam előbb egy tojásfehérje keményre vert habjába, utána durvára vágott dióba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, közben benyomtam a közepét, majd közepesen meleg sütőben szép sárgára sütöttem. Mikor kisült, a mélyedésekbe lekvárt kanalaztam - éppen meggy és feketeribizli lekvárt.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
17 dkg nádcukor
vanília aroma (jobb esetben kivonat)
négy tojás sárgája
liszt amennyit felvesz
tojásfehérje felverve
durvára vágott dió
savanykás lekvár

Becsomagolt nyomtató

Öcsém szerint nem tesz jót a nyomtatónak a por. Nem hagyhattam, hogy tovább porosodjon, varrtam neki ruhát. Mostanában esténkén varrok, igaz, hulla fáradtan (ami meg is látszik ezen is, nem mindig figyeltem oda, megtervezni pedig lusta voltam, úgyhogy olyan, amilyen - kicsit szűk, kicsit pontatlan, de ahhoz képest, hogy nem tudok varrni, egész jó). Egyszerűen muszáj valami olyasmit csinálnom, ami teljesen leköt, és nem marad a gondolkodásra kapacitásom. Túl sok a munka és a hétvégéim sem szabadok. Sajnálni nem kell, mindenestül élvezem ezt az életet. :)
Ez van, meg a tavasz... :)

Van egy sokkal nagyobb varrós projektem, de azt nem mutathatom meg még egy darabig,mert ajándékba lesz, titok... :)

Csokis-diós tallér

Igaz, hogy habcsóknak indult, de egy gyors átnevezéssel sikerültté nyilvánítottam. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ilyet többet soha nem fogok már sütni, mert csak összeborítottam mindent. Pedig nekem nagyon ízlik, ropogós, nagyon csokis, épp pont finoman diós.

A létrejöttéhez a húsvéti sütögetés vezetett, mert a másik sütiből maradt három tojásfehérje (plusz a mélyhűtőből kettő), és kezdeni kellett vele valamit. Eredetileg kókuszos sütit szerettem volna, de persze kókuszreszeléket az nem vettünk. No, mindegy, ez ide csak annyiban érdekes, hogy akár lehetett volna kókuszcsók is, azt egész jót sütök. de nem volt kókusz, volt viszont bonbonkészítésből maradék olvasztott csoki visszakeményedve. És mivel már nincs forrócsokis hideg, ki kellett neki találni valamit, amiben eltűnhet. Így aztán felvetettem a csokis habcsók ötletét, mire anya azt mondta, legyen inkább diós (diómánia :) ). Kompromisszum született. Habcsók az nem, de ez nem rajtam múlt, vagyis de, de egyáltalán nem tehetek róla... :)))

Adott volt tehát 5 tojásfehérje, amit csipet sóval kemény habbá vertem, majd hozzákevertem annyi porcukrot, amennyit jónak láttam (izé, fogalmam sincs, mennyi volt, a doboz aljáról a maradék, meg egy kicsi az újonnan bontott zacskóból... - ha muszáj lenne megmondanom, akkor 10-15 dekára saccolnám, de az életemet nem merném erre rátenni), egy kevés vanília aromát, a megolvasztott maradék 70%-os csokit (na itt sem tudom, mennyi is lehetett, egy táblából maradt, szerintem a felénél azért kevesebb). Mikor ez mind szépen összekeveredett, hozzáöntöttem sok darált diót (itt még körülbelül sem tudom megmondani, mennyit), és óvatosan belekevertem, aztán halmokat raktam a sütőpapírra, megszórtam vágott dióval, és legalacsonyabb lángon kiszárítottam. A halmok fél perc alatt elterültek, de a végeredményt tekintve nem bánom.
Kár, hogy ilyen esetleges a recept, mert finom lett. No, most vagy jön valaki meglocsolni, vagy a süti ismeretlen marad a családon kívül örökre... :)))

Kellemes Húsvétot!

Íme, az idei festett tojásaim. :)

Nem lettek olyan szép sötétek, mint tavaly, de sötétebbek lettek, mint két éve. Ez talán tényleg a tojáshéj minőségén múlik.
Persze, a mindenféle alternatív festési módokat, mint cékla és ilyenek, nem próbáltam ki, eszembe sem jutott a sok munka közben. Majd egyszer máskor, de most már nem ígérek konkrétan semmit inkább. :)

Mostanában + egy kis reklám

Nincs sok szabadidőm. Mondhatnám semennyi. És nem panaszkodásképpen, mert fantasztikus, hogy van (több) munkám, manapság ezért sokan irigyelhetnek. De azért az tény, hogy túlvállaltam magam, nagyon. Általában reggel 7 előtt megyek el, és este 9-re érek haza. Na jó, szerencsére nem minden nap. De az adminisztrációt is meg kell csinálnom. Én vállaltam, nem szólok egy szót sem (azért ne ellenőrizzen mostanában senki inkább...). Ja, és bringával járok dolgozni, mert a buszok nem alkalmazkodnak a percre kiszabott időmhöz. (Nyáron vennünk kell autót, jogsit kell szereznem...)
Az utóbbi egy hónapban szerencsém volt, elég sok hétvégét itthon töltöttem, pedig általában tanfolyamokon ülök.

Sütni-főzni alig tudok, de azért néha muszáj, mert megbolondulnék. Ma Lila Füge nyomán sütöttem gombás-mascarponés halat (hallal is nagyon finom!), tegnap profiterolt készítettem, ma a maradék tojásfehérjékből diós habcsókot. A korábbiakra nem is emlékszem, pedig azért tuti volt más is. Fotózni már nincs kedvem, blogolni még kevésbé.
Azért a kördéseket, díjakat, mindenféle kedves rám-gondolást megírok-válaszolok majd valamikor, csak...

A maradék minimális időben pedig varrok. Ez teljesen új (na jó, középiskolában meg szerettem volna tanulni varrni a nagynénémtől, aki varrónő, de egy nadrágon kívül többre nem jutottam), teljesen magamtól csinálok mindent, és egyre jobb. Legalábbis szerintem. Majd szeretnék takarókat, meg falvédőt meg mindenfélét készíteni. Persze, ha megjavítják a varrógépet, mert ma reggel elromlott... :((((
A képeken az első próbálkozások.

Aztán:

Egy kis nyár a télben, mert ilyen is lesz. Ha tud még valaki hinni benne. Épp iszonyat szél tombol odakint. :( És az eső is csöpög, én pedig mehetek bringával holnap reggel dolgozni...

Nos akkor a lényeg, ami miatt az egész bejegyzés született: öcsém és barátai szörfkölcsönzőt és iskolát nyitnak Balatonföldváron. Hivatalosan már elindultak, itt a honlapjuk: http://wasserstart.hu/ . De nem árt a reklám, hogy munkájuk is legyen a nyáron. Már most lehet jelentkezni a szörftáborokba, ahova 12 éves kortól 100 éves korig várnak mindenkit (akár szállással, étkezéssel - aki most jelentkezik, kedvezményt kap). Természetesen egyéni oktatás is lesz. Az öcsém az oktató. A mai sütiért cserébe én is kapok egy ingyen órát.
Mondjuk nekem mindegy, mert a párom is szörfös, tavaly meg az öcsém barátnője tanított - de csak egy órát, úgyhogy szavukon fogom majd őket. Csak legyen végre nyár!!!

Végül egy kép az "őzünk" fenekéről, amint egy vasárnap ebédidőben dézsmálja a kelbimbóinkat. Szerencsére csak a nagy leveleket eszi meg, a bimbókat meghagyja nekünk levesbe. Jut is, marad is.
Mondjuk ahogy elnézzük a szőrét szegénykének, nem lehet fiatalka, úgyhogy nem esszük meg. Rágós lehet már a húsa... :)))

A párom amúgy még Karácsony előtt kiment Ausztriába dolgozni, majd Húsvét után jön haza. Ez lehetne rossz is, de én inkább örülök, úgysem lenne rá időm, ha meg mégis, a fáradtságtól hárpiaszerűen elviselhetetlen vagyok esténként.

De majd nyáron! Én biztosan megtanulok szörfözni (sajnos autót vezetni is meg kell tanulnom, de ahhoz nincs olyan nagy kedvem)!
Ha ilyen szél lesz, mint most, ez lesz a szörfösök paradicsoma (bár nem tudom, velem mi lesz, mert a szelet nem szeretem... :))) ).

Vízihoki Európa Bajnokság Pécsett - holnap!

www.piranha.hu

Egy kicsit off (de legalább írok...).
Ha már én nem lehetek ott, legalább reklámozzam kicsit. Lélekben úgyis ott leszek...

Az Indexen is címlapon. A teljes cikk itt. És még máshol is sok helyen írnak róla, meg tévében meg mindenféle. Büszke vagyok. :)
Kár, hogy az eseményeket követni sem igazán van időm.
Egyszer akkor is lesz balatoni vízihoki csapatom. Építene valaki egy uszodát a környékre?...

(Ott fent a 6-os én vagyok, anno a marseille-i EB-n, igencsak kezdőként két profi társaságában. :) )

BÚÉK + mindaz, amiről tavaly nem írtam, pedig lehetett volna...

Karácsony.
A munkatársaim számára készített ropogós pirított müzli Ch&V után, gazdagon, meg horgolt csillagok (a mintákat itt találtam).
A karácsonyi tortánk Maci alapján - bizonyítja, hogy nem szabad mindig túl bátornak lenni, jobb lett volna, ha ragaszkodok az eredeti recepthez. Így kicsit tömény lett - a spájzban még van belőle. :)

Ő itt az őzikénk, bejár hozzánk az erdőből.
Az első képen nyáron látható, mikor fényes nappal zabálja tele magát a szőlőnkből. A másik három képen Karácsony első napján, hóesést követően kutat némi ehető után a kertben, de ahogy az utolsó képen is látszik, a kelbimbót már lezabálta...
Ha mindent megesz, végül mi fogjuk megenni őt - van erdész ismerősünk, megígérte, hogy megnyúzza. Finom őzpörkölt, őzgerinc... Hmmm... :))))

Birssajt főzés. Finom lett, bár pár nap után újra át kellett főznöm, mert elkezdett penészedni - szóval a második képen látható állapot nem a végleges, hiába hittem azt, hogy ha látszik az edény alja, akkor jó. Arra gyanakszom, hogy meg kellett volna egy kicsit magasabb lángon pörkölnöm a masszát. Majd jövőre kipróbálom. :) Egyébként elfogyott.
A birs főzőlevét pedig fűszerekkel besűrítettem - csak fogalmam sincs, mi legyen vele...

Mindenféle

mégtöbb mindenféle...

A végére egy kis nyár. Így készítik a Piranhák a sült halat.
Nagyon-nagyon hiányzik a csapat! :(
Ha lenne a közelben rendes uszoda (vagy lenne autónk, amivel oda juthatnék), tutira szerveznék egy balatoni vízihoki csapatot. Azért ha van jelentkező, szóljon, a tervem nagyon is komoly...

Van még kördés tartozásom, és egyéb kapott dolgok. Én már nem ígérek semmit...
Egyébként minden oké. :)

Mákos-gyümölcsös kuglóf

Mielőtt végleg elfelejtem, honnan származik a recept, gyorsan megírom. Gesztenye diós kuglófja adta az ötletet, csak nálunk sok mák várt ép felhasználásra (a múltkor véletlenül kibontottam egy csomag mákot, mert nem tudtam, hogy volt már bontott), és egyébként is mákhiányom volt épp. Plusz volt maradék gyümölcs, amit nagyon gyorsan meg kellett enni. Igazán finom süti lett.

Elkészítés:
Talán így csináltam, de már nagyon rég volt. Három tojást habosra kevertem egy vaníliás cukorral és kb 10-15 deka cukorral, majd hozzákevertem 12,5 deka margarint és 1,25 dl tejfölt (na, erre nem emlékszem, de ha a receptben ez van, biztos így csináltam... vagy lehet, hogy nem ez alapján a recept alapján dolgoztam? az tuti, hogy nem mértem ilyen pontosan... na mindegy :D :D :D csak saját felelősségre süsse meg bárki... ;) ). Egy másik tálban összekevertem 3 dl lisztet és 2 dl darált mákot, meg egy fél csomag sütőport. A két tál tartalmát összekevertem, plusz hozzá szilvát és fügét, vajazott-lisztezett kuglóf formába öntöttem és közepes lángon tűpróbáig sütöttem.

Hozzávalók:
három tojás
egy csomag vaníliás cukor
10-15 deka cukor
12,5 deka margarin
1,25 dl tejföl
3 dl liszt
2 dl darált mák
fél cs sütöpor
szilva és füge kockázva

Tényleg gyanúsan ismeretlennek tűnik ez a recept, de nagy valószínűség szerint mégiscsak ez alapján sütöttem...
Tanulság: igyekezni kéne időben megírni a recepteket is, nem csak a fotót feltölteni.

7

Elárasztották a blogoszférát a titkok. Én is megkaptam a kérdést, sőt egyből három helyről is: Vestától, Főz és fecsegtől, és a Maszatkonyhából. Nagyon örülök, hogy ennyi kihagyás és igazán ritkán írás után is érdekel a blogom másokat, viszont nem mennek olyan könnyen ezek a körkérdéses-játékos dolgok újabban. :)
Azért lássuk:

1. Az egyetlen függőségem a netfüggőség, és már nagyon zavar. Jelenleg 323 blog van a readeremben, és szeretem minden nap elolvasni a frissüléseket. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha minden szabadidőmben netezek. Természetesen, a nagy részét csak átfutni tudom, az ígéretes recepteket csillagozom, és ha édesség, sokszor meg is sütöm. Mindig eldöntöm, hogy valahogy racionalizálom, rangsorolom a kedvencek szerint, és azzal kezdem az olvasást, de ennyi blognál már ez is nehéz. :) Ráadásul kényszeresen beteszem az új gasztroblogokat.

2. Nem nagyon van titkom. Őszinte és naív vagyok, gyakorlatilag bármikor bárkinek bármit elmondok magamról. Teljes és feltétel nélküli bizalom, még akkor is, ha megbántottak. Bár fájni fáj, de nem szoktam megsértődni. Ezt általában nem érti a világ, én viszont így szeretem magam. És most már a világot is.

3. Több évig jártam egyéni és csoportos pszichoterápiába. Életem legnagyobb élménye - és egyben a legszörnyebb és legfájdalmasabb is. De ez már csak ilyen. Ráadásul a terapeutám nem kiképző, azaz a képzésekhez nem fogadják el az igazolását a teljesített órákról, így most pszichodrámába járok, és kell majd egyénibe is mennem az integratív hipnoterápiás képzés miatt. Szerencsére még van megoldani való problémám bőven, de azért alapvetően már nagyon jól vagyok... :)

4. 22 évig számomra és a világ számára is titok volt, de hála a nonverbális terápiának, kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki méhen belül elhalt. Ez nagyon befolyásolja még mindig az életemet, nehéz feldolgozni és tovább élni, de lassanként sikerül. Azóta hiszek abban, hogy az embernek van emlékezete a méhen belüli időkről (három hónapos magzat voltam akkor), hiszen a bőrömön tapasztaltam. Különben is csak abban hiszek, amit megtapasztalok.

5. Alapvetően rendetlen vagyok, annak ellenére, hogy szűz jegyben születtem. És általában a többi szűz jegyűvel kapcsolatban is ezt tapasztaltam, fogalmam sincs, honnan a sztereotípia, hogy rendmániásak vagyunk. :)))
Szerencsére már nem vagyok annyira rendetlen, de ehhez kellett, hogy felnőttként egyedül kelljen háztartást vezetnem, és minden az én felelősségem legyen. Azóta tudom, hogy képes vagyok rendet tartani, és bár most megint itthon élek, és előjön a gyermeki rendetlen énem, már nem aggódok emiatt.

6. Megőrülök, ha nem mozoghatok egy nap. Imádom a sportokat. Amilyen marha vagyok, folyamatosan bizonyítani akarom, hogy vagyok olyan jó, mint a férfiak, holott alig vagyok 50 kiló. Legnagyobb meglepetésemre képes is vagyok végigcsinálni, amit ők, bár mostanában már belátom, hogy felesleges a fizikai határaimon túl teljesíteni. Ha nincs férfitársaságom, akkor lazsálok is rendesen. :)))

7. Nem szeretném elkiabálni, de nagyon boldog vagyok. Az utóbbi időben teljesen elégedett voltam a világgal, imádom a munkámat, állásom is van, lassan három is, hétvégente tanfolyamra járok, rengeteg dolgom van, és élvezem az egészet. Erre ráadásul üstökösként berobbant az életembe Valaki múlt szombaton, és azóta minden a helyére került, kerek a világ, és nem lehet letörölni az arcomról a mosolyt. Az övéről sem, azt hiszem. :))) ZEN állapot. :)))
De ez még tényleg titok, alig tudnak róla, és még én is alig hiszem el. Psszt....


A játékot csak Péétráámnak passzolom tovább, mert mostanában az utolsó pont miatt nem volt időm netezni (éljen-éljen, legalább elmúlik a függőség), és nem követtem, ki kapta már meg, és ki nem. De gyanítom, már úgyis mindenki megkapta. Azért ha valaki épp tőlem szeretné megkapni, az szóljon nyugodtan. ;)

Sütőtökös kuglóf

Idén ez az utolsó sütőtökös édesség a konyhánkban, az tuti, mert már a fülünkön jön ki. A sütőtökös kekszet négyszer sütöttem meg három hét alatt, ami 4x3 nagy tepsit jelent. Az utolsó adag már nem igazán akar elfogyni... :)))

Azért megírom ezt a receptet, mert nagyon ízlett. A kép nem lett túl jó, de a maradékból ezt tudtam kihozni. Pedig egész szép volt, bár a csokimázzal nekem mindig meggyűlik a bajom. Nem tudja valaki, mi a szép csokimáz titka???

A recept Kata konyhájából származik, csak répa helyett nagyrészt sütőtököt használtam. Pontosabban volt olyan 35 deka maradék sütőtök, a többi 15 deka répa. Nagyon finom puha és szaftos (bár nagyon fura ezt mondani egy sütire, csak most nem jut eszembe jobb szó) volt a tészta állaga. A csoki pedig nagyon jól illik a sütőtökhöz - legalábbis szerintem.

Hozzávalók:
50 deka sütőtök és/vagy répa vegyesen
15 deka cukor
30 deka liszt
4 tojás
25 deka margarin
csipet só
őrölt gyömbér és fahéj
sütőpor (ööö, nem emlékszem, mennyit tettem bele, talán egy zacskónyit?)


Elkészítés:
A sütőtököt és a répát megpucoltam, géppel lereszeltem. Kimértem a hozzávalókat, külön a szárazat (liszt, sütőpor, só, fűszerek), külön a nedveset (cukor, olvasztott margarin, 4 tojás). Utóbbiakat habosra kevertem. A lisztet elkevertem a reszelt zöldségekkel, majd hozzáöntöttem a margarinos kevercset, és jól összekutyultam az egészet. Kivajazott, lisztezett kuglóf formába öntöttem a massza kb 2/3-át, ami nem fért bele, azt pedig egy másik formába. Asszem, közepes/kis lángon sütöttem tűpróbáig (elég sokáig, nem tudom, kb 40 perc, ha tippelnem kell, de úgyis tűpróba).

Mikor kihűlt, csokimázzal bevontam, amit nem írok le, mert igazából nem is tudom, hogyan kell jól csinálni. Folyton besűrűsödik a csoki. Bár az is lehet, hogy rossz minőségűt hoztam (most tényleg), de még jóból sem sikeült soha. Elvileg nem mehet bele víz meg gőz, mert attól keményedik meg. Hát ebbe nem ment, mégis megkeményedett. Elég sok vajat meg olajat kellett hozzáöntenem, hogy kenhetővé váljon. Végül sikerült, finom is volt, de azért bosszant, hogy még nem tudok jó csokimázat csinálni...

Bagel

Én sütöttem, el sem hiszem. Szépek, ugye? :)
Azt hittem, bagelt sütni valami hihetetlenül bonyolult dolog, eleve kelt tészta, aztán még főzni is kell, utána sütni. Ráadásul én még sosem ettem bagelt, sőt még csak nem is láttam élőben (szóval lehet, nem is ilyennek kéne lenni... :) ).

Fűszeres Eszter receptje (innen és innen) alapján készítettem, annyi különbséggel, hogy a liszt egy részét zabpehelyliszttel helyettesítettem.
Egyébként ez volt ma a második - kései reggeli. Anya ugyanis elutazott egy csoporttal Medjugorjébe a hosszú hétvégére, úgyhogy enyém a konyha (és a felelősség). Mondjuk így, hogy 11-re lett kész, jó darabig nem éheztünk meg. Pedig közben rávettem az öcsémet, hogy menjünk el biciklivel a Kereki várhoz, és jól el is fáradtunk. De ha jól figyeltem, ő sem evett reggeli óta, és én is csak egy bagelt pirítottam és kentem meg fügelekvárral, mikor hazajöttünk. Laktató. És finom. :)
Mondjuk én nem tudnám sós dolgokkal enni, mert édeskés, de vajjal és lekvárral isteni.

Elkészítés:
A liszteket, a tejport, az élesztőt, a sót és a cukrot összekevertem, hozzáöntöttem a langyos vizet és összedolgoztam. Kb negyed óráig dagasztottam, majd 8felé vágtam. A kis gömböcöket téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, majd óvatosan körformába hajlítottam. Langyos helyen kelesztettem 40 percet (közben ettem az amarántos joghurtot :) ).
Olyan 30 perc körül feltettem egy nagy lábasban vizet. Mire letelt a 40 perc, felforrt a víz. Kicsit aggódtam, mi fog történni, de nagy bátran fél-fél percig főztem a karikákat. Közben a sütőt előmelegítettem. A megfőzött karikákat megkentem tojássárgája és tej keverékével (ha simán a sárgáját kentem rá, úgy nem működött valamiért, talán túl forróak voltak még, és a tojássárgája egyből megkeményedett (megfőtt). Sajnos kicsit megborult a tej, és több ment hozzá, mint szerettem volna. A megkent bageleket megszórtam mindenfélével (szezám, nigella, darált mák és lenmag). Mentek a sütőbe és sültek pirosra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (asszem, 35 deka sima, 15 deka zabpehely liszt)
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl meleg víz (nekem kicsit több kellett)
Egy tojás sárgája a kenéshez
mindenféle magok megszórni

A bosszantó, hogy a tojássárgájának főleg melegen iszonyú büdös halszaga volt. Fogalmam sincs, mivel etethették szegény tyúkot, aki tojta. :S Szerencsére ahogy kihűlt, megszűnt a szaga.
A főzéskor minden rendben volt, bár majdnem eltörtek a karikák. Lehet, hogy ha az ember túlfőzi, akkor szétesik - legalábbis valami ilyesmit figyeltem meg, de nem akartam tesztelni. :)

Legközelebb holnap főzök, a bagellel letudtam az ebédet és a vacsorát is - különben meg még tegnapi maradék is van. Azért lehet, hogy kicsit keveset ettünk ma. De nekem nem árt, az öcsém meg csak tudja, ő mennyit akar enni, megtömni meg nem fogom. :)

Reggeli mostanában

Na jó, ez most "ünnepi kiadás". :)
És még így is semmiség. Viszont nagyon finom és egészséges.
Hétköznapokon gyümölcsjoghurt és pattogtatott amaránt, ma natúr joghurt mézzel, egy fürt szőlő, pattogtatott amaránt. Hmmmm... :)
Az amaránt nagyon érdekes növény, és tele van vassal. A vörösbort is azért isszuk, mert tele van vassal. Na és étcsokit is azért eszünk. Ugye! :)))
A történelme miatt mindig furcsa hangulatom lesz amaránt-evés közben: mintha belém költöznének a valaha-volt inkák. :)
Egy EFT-s csoporttársam mutatta meg az amarántot, és ezért nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy itthon is lehetne pattogtatni, mert a bioboltban volt pattogtatatlan amaránt mag is, talán kipróbálom majd legközelebb.

Sütőtökös cookies

Már többször is megsütöttem, mert nekem nagyon ízlik. Ez most épp nem sikerült a legjobban, ráadásul a fotó is elég ronda, de most már fel kell ide is jegyeznem, mert mindig alig találom meg, a cetlik meg elvesznek. És az oké, hogy most még tudom fejből a receptet, de jövő ilyenkorig nem hinném, hogy megmaradna a fejemben (bár mostanában magam is meglepődök, mennyi minden belefér... :) ).
Kaldeneker receptje különben, hihetetlen módon változtatás nélkül. Azaz egy fenéket! Kevesebb cukorral, és teljes kiőrlésű liszttel. :) Ja, és sült tök helyett reszelt-párolt tökből, mert így gyorsabb.

A tököt nagyobb darabokra darabolom, a héját levágom, géppel lereszelem, majd egy csepp vízzel és csipet sóval puhára párolom.
Míg párolódik, megolvasztok 25 deka margarint (jobb lenne a vaj, de most margarin volt), hozzáöntök fél bögre lehetőleg barna cukrot (szerintem nem kell több, a tök úgyis édes, ha szerencsénk van) és egy vaníliás cukrot, habosra keverem, majd megy hozzá jó sok őrölt fahéj és egy tojás, ezekkel is habosra keverem.
Egy másik tálba kimérem a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az aprított diót, összekeverem, hozzáöntöm a margarinos keveréket, a párolt tököt, és az egészet összekeverem. Aztán még egy tábla kis kockára vágott étcsokit. Ha szerencsém van a csokival, akkor nem olvad el a forró töktől. Most nem volt szerencsém, az új 70%-os Tibi csoki teljesen elolvadt a masszában - a lidlis étcsoki nem szokott elolvadni.
De volt már, hogy nem volt itthon étcsoki, akkor dupla annyi diót tettem bele, úgy is finom volt.
A masszából két kiskanál segítségével kupacokat rakok a sütőpapíros tepsire, vagy nedves kézzel gombócokat, és 4-es fokozaton megsütöm. Három nagy tepsinyi lesz belőle.

Hozzávalók:
40 deka sütőtök
25 deka vaj/margarin
fél bögre (barna) cukor
egy vaníliás cukor
egy tojás
sok őrölt fahéj
40 deka liszt (lehet teljes kiőrlésű, ez épp tönköly lisztből készült)
25 deka zabpehely
sütőpor vagy szódabikarbóna
naaaaaaagy marék durvára vágott dió (minél több, annál jobb :) )
egy tábla étcsoki

Gyömbéres birsalmás csirkemell Ch&V után :)

Hű, de rég blogoltam már megint...

DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D

Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).

Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.

No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))