Tavasz

.Horasz kördése hozzám is eljutott, Zsuzsi dobta ide.

Számomra a tavasz az ibolya. Minden mennyiségben. Gyerekkoromban iskola után bevettem magam az erdőbe, és minden nap vagy 10 csokor ibolyát szedtem. A nyakamba kötöttem a csokrokat, úgy jártam az erdőt, és az összes szomszédnak adtam.
Egyik évben a fiúk (én voltam az egy szem lány a sok fiú között az utcában - na jó, még egy nagyobb és két kisebb volt, de ők nem bandáztak) kitalálták, hogy ibolya parfümöt csinálnak húsvétra locsolni. Ki más szedett volna hozzá ibolyát, mint én. Hogy miért nem lett az egészből semmi, arra már nem emlékszem - talán foglamuk sem volt, mit kell kezdeni a virágokkal leszedés után. Pedig én örültem volna az ibolyaillatnak; sőt később rózsából szerettem volna parfümöt csinálni egy olvasmányélményem alapján, de elég kiábrándító lett a végeredmény (= nem elég a szirmokat vízbe dobni és várni, hogy majd jó illata lesz, mert nem lesz...)

Gasztronómiailag - vagy inkább kaja-ügyileg, mert a gasztronómiától elég messze állok - a tavaszt számomra a húsvéti sonka jelenti. Lehet, hogy ez ciki, merthogy itt vannak a friss zöldségek és minden, de a húsvéti sonkánál tojással, újhagymával nincs finomabb. Oké, a hagyma a kertből van, méghozzá a nagymamámék szőlőjéből kunyeráltam szintén még gyerekkoromban, onnan került a mi kertünkbe. Megküzdöttem érte, nem nagyon akarták engedni - persze most már mindenki szereti. Nem igazán újhagyma, nem tudom, mi a fajta neve, mindenesetre finomabb, mint a bolti. A húsvéti sonka miatt lettem ismét húsevő öt év vegetáriánusság után. Az egyetlen húsfajta, ami hiányzott (na jó, még a füstöltkolbász is).
A második, amiből tudom, hogy tavasz van, hogy reggelire joghurt ehetnékem van. De ezt már annyiszor leírtam ezen a blogon, hogy szintén ciki.
Később kikel mindenféle a kertben, retek (ami mindig kukacos és nagyon csípős), aztán virágzik az eper és kikel a borsó, és mikor elkezd érni az eper, akkor a borsó is - egy eper - egy borsó, egy eper-egy borsó... Ha már borsó, akkor friss répa és borsóleves. Minden hétvégén, míg már a fülünkön jön ki.
Utána meg már a cseresznye és a nyár - de az úgyis a szomszédban. Mondjuk apa ültette a fát, csak nálunk már nem fért el.

De most még pocsék idő van, nekem a kedvem is pocsék, bringáznék inkább és szedném a medvehagymát (a medvehagyma számomra új, mikor egyetemre jöttem Pécsre, akkor találkoztam vele először, és csak utolsó évben mertem megkóstolni - még csak ismerkedek vele). És csodálom a virágokat, mert az ibolya mellett az összes többiért is odavagyok. És mindenért, ami természet. Csak ez a fránya vacak idő, ez ne lenne, pedig végre a Mecsek túrista térképemet is megtaláltam és elhoztam otthonról...
Oké, oké, ha most nem esne, akkor nem nőnének a virágok és zöldségek, úgyhogy kibírom valahogy. Talán.

az ibolya jó házörző a tücsköknek :)

hervadó hóvirág

illatos hunyor

májvirág

kankalin és más ébredezők

végül nárcisz és medvetalp - ők már a kertünkben

Majdnem elfelejtettem továbbdobni a kördést: T3vre és a gasztroblog szférán kívüli Pétráá barátnőmre gondoltam (utóbbi hiába nem gasztroblogot ír, de mostanában úgyis folyton főzőcskézik ;) ).