Igencsak rég írtam meg a két első post-ot. Ennek oka, hogy nem igazán tudtam, hogyan is kéne blogot írni. Nem mintha most sokkal jobban tudnám - bár azóta szorgalmasan olvasgattam párat. De legalább vannak elképzeléseim arról, mit szeretnék.
No meg az idő is sürget.
És hogy az idő mikor sürgetheti a ráérős blogolót? Ha a blogot nem csak a maga kedvére írja. Akinek pedig én tanulságul szánom a bejegyzéseimet, kevesebb, mint egy hónap múlva Japánba utazik. Ott pedig ennie kell valamit, ha nem szeretne éhen halni, és nem biztos, hogy a japán ételek az ő magyar ízekhez szokott férfi-gyomrának tetszenek (ezt persze előre sosem lehet tudni). Mivel pedig főzni nem tud, ebben segítségre szorul. És ha már itt vagyok én, a Szakács (persze csak vezetéknévileg), jogosan merült fel a segítség igénye. Először arra kért, hogy írjak szakácskönyvet neki, amiben minden alap dolog benne van, de ha már úgyis írom, arra gondoltam, hátha más is jár hasonló cipőben. No meg itt ez a blog műfaj, úgyis mindenki blogol, nosza, én is!
Most tehát sietnem kell, hogy mire kiér, legyen pár életmentő recept itt fent. Hogy sikerül-e, majd meglátjuk. A lelkesedés jelen pillanatban még nem hiányzik, de ki tudja, meddig tart...
Összességében igyekszem tehát házias recepteket írni - ami nehezen fog menni, tekintve, hogy érdekel a gasztronómia, és nem fogok a hazai konyhánál megállni. Így aztán előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik csak megszokott házias ízeket várnak ezen az oldalon, mert valószínűleg többször csábulok el másfelé, mint tartom magam eredeti elhatározásomhoz.
Az igazság az, hogy kellett az indok egy saját blog létrehozásához :).
Azért remélem, lesznek fent jó receptek és senki nem fogja bánni az elkalandozásokat...
No meg az idő is sürget.
És hogy az idő mikor sürgetheti a ráérős blogolót? Ha a blogot nem csak a maga kedvére írja. Akinek pedig én tanulságul szánom a bejegyzéseimet, kevesebb, mint egy hónap múlva Japánba utazik. Ott pedig ennie kell valamit, ha nem szeretne éhen halni, és nem biztos, hogy a japán ételek az ő magyar ízekhez szokott férfi-gyomrának tetszenek (ezt persze előre sosem lehet tudni). Mivel pedig főzni nem tud, ebben segítségre szorul. És ha már itt vagyok én, a Szakács (persze csak vezetéknévileg), jogosan merült fel a segítség igénye. Először arra kért, hogy írjak szakácskönyvet neki, amiben minden alap dolog benne van, de ha már úgyis írom, arra gondoltam, hátha más is jár hasonló cipőben. No meg itt ez a blog műfaj, úgyis mindenki blogol, nosza, én is!
Most tehát sietnem kell, hogy mire kiér, legyen pár életmentő recept itt fent. Hogy sikerül-e, majd meglátjuk. A lelkesedés jelen pillanatban még nem hiányzik, de ki tudja, meddig tart...
Összességében igyekszem tehát házias recepteket írni - ami nehezen fog menni, tekintve, hogy érdekel a gasztronómia, és nem fogok a hazai konyhánál megállni. Így aztán előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik csak megszokott házias ízeket várnak ezen az oldalon, mert valószínűleg többször csábulok el másfelé, mint tartom magam eredeti elhatározásomhoz.
Az igazság az, hogy kellett az indok egy saját blog létrehozásához :).
Azért remélem, lesznek fent jó receptek és senki nem fogja bánni az elkalandozásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése