Megint bocsánat a csúnya képekért, még nem volt lehetőségem a saját gépemet megjavíttatni, úgyhogy MöCö beállításaival, az ő gépével kell fényképeznem, és nem tudom meggyőzni, hogy én máshogy találom jónak a fényképezést, mint ő. Ezért minden képem csúnya. De lesz majd még ez máshogy is... :)
Ilyen tortát MöCö anyukája sütött nekünk Ausztriában még a múltkor, és nagyon-nagyon ízlett. Pedig első ránézésre nem volt túl szimpatikus, töménynek látszott, mint amiből egy szeletet is alig tud letömni az ember a száján. Ehhez képest ez egy ultrakönnyű torta, akár az egészet meg tudnám enni egyszerre.
Tulajdonképpen MöCönek és a haverjainak szerettem volna készíteni, mert úgy volt, hogy múlt vasárnap ide jönnek hozzánk EFOTT-ot felidézni (azaz összerakni az igencsak hiányos emlékeket, amikből talán kiderült volna, hol és hogyan szedte össze a hatalmas foltjait a MöCc). De ugye közbejött a betegség, és akkor már kórházban volt. A tortát persze muszáj volt a tervek szerint szombaton elkészíteni. Éjjel 10kor álltam neki, egy óra alatt meg is sült és a krémek is készen lettek, éjfélkor pedig már ágyban voltam. Azért nem előbb kezdtem neki, mert ugye a kórházban voltam egész nap. Este kicsit fáradt voltam, előtte már majdnem összeestem, mert enni is elfelejtettem - tulajdonképpen csak a kórházban ettem, mert MöCcnek nem volt étvágya, és csak akkor evett, ha én is ettem. Egy falat ide, egy falat oda. Édeskevés volt, de észre sem vettem. Mindenesetre a fanatizmus felsőfoka, hogy ilyen állapotban is nekem még muszáj volt nekiállnom megsütni ezt a tortát, valami ellenállhatatlan belső kényszer által hajtva. És milyen jól tettem. :)
Nagyon egyszerű elkészíteni:
A tészta egy félig tojásos, félig vizes piskóta. 4 tojás sárgáját 25 dkg (én kb ennek felét tettem bele, vagy egy kicsit többet) cukorral habosra keverek, és apránként hozzáadok 1 dl hideg vizet. Amikor jó habos, hozzákeverek 15 dkg lisztet, amit egy csomag sütőporral és 4 dkg kakaóporral összekevertem előtte. Mikor már jó egynemű, óvatosan hozzákeverem a négy tojás keményre felvert fehérjéjét, és beleöntöm a tortaformába. Csak az alját szabad kivajazni-lisztezni, így egyforma magas lesz mindenhol. 165 fokon kell sütni 65 percig, mikor kész (tűpróba is kell! a biztonság kedvéért), a picit kinyitott sütőben kell pihentetni olyan 10 percig, így nem esik annyira össze.
Míg sül, megcsinálom a kétféle krémet.
A kókuszkrémhez 5 dl tejszínt habosra keverek két tasak habfixálóval (a habfixáló csomagolásán lévő leírás szerint). Elvileg kell bele 3-4 kanál porcukor, én csak épp egy kicsit tettem, vagy annyit sem, nem emlékszem pontosan. Mikor már szép habos, akkor 20 dkg kókuszreszeléket keverek bele, kész.
A csokis krémhez egy házi csokipudingot készítek. 10 kanál cukrot (szokás szerint kevesebbet tettem bele), három kanál lisztet (ebből viszont időközben többet, mert nem akart besűrűsödni, pontosabban keményítőt tettem hozzá) és négy kanál kakaóport kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáöntöttem még tejet, összesen fél liternyit. Így főztem meg pudingnak. Ha túl sűrű lett volna, tettem volna hozzá kevés vajat, de ponthogy nem akart besűrűsödni, épp jó lett.
Mikor minden kihűlt, három szeletbe vágtam a tortát. Az alsó szintre került egy adag puding krém, a másodikra kókuszkrém, a tetejére pedig kókusz, és arra a maradék puding (szépen lefolyott a torta szélén... az egész konyha tiszta puding lett... :))) ). Megszórtam szépen kókusszal is.
Vasárnap délután kóstoltuk meg, az egyik csapattársam jött át segíteni angolozni. Nála válogatósabbat nem nagyon ismerek, mégis két szelettel megevett a tortából (és láttam rajta, hogy enne még, ha nem gondolná, hogy az már sok lesz). Aztán vittem be MöCinek is, aki akármilyen étvágytalan volt is, simán betolta az egy nagy szeletet. Aztán másnap a haverjainak is vittem be a kórházba, mert oda beszéltük meg a tortázást. :) Na jó, azért a parkba kimentünk. Még Pétráámnak is jutott. Hazafelére maradt két szelet, azt egy másik csapattársammal ettük meg a kocsiban, miután hazahozott a Hullámfürdő-hiány miatti edzéshelyettesítő röpizésből.
Tán megint kéne sütnöm, mert nekem kevés volt... és a többiek sem bánnák, azt hiszem... :)
Valamelyik gasztrós újságból származik a recept különben, csak közben már MöCö anyukája átalakította kicsit, és különben is elfelejtettem az újság címét, de ha valaki tudja...
Tulajdonképpen MöCönek és a haverjainak szerettem volna készíteni, mert úgy volt, hogy múlt vasárnap ide jönnek hozzánk EFOTT-ot felidézni (azaz összerakni az igencsak hiányos emlékeket, amikből talán kiderült volna, hol és hogyan szedte össze a hatalmas foltjait a MöCc). De ugye közbejött a betegség, és akkor már kórházban volt. A tortát persze muszáj volt a tervek szerint szombaton elkészíteni. Éjjel 10kor álltam neki, egy óra alatt meg is sült és a krémek is készen lettek, éjfélkor pedig már ágyban voltam. Azért nem előbb kezdtem neki, mert ugye a kórházban voltam egész nap. Este kicsit fáradt voltam, előtte már majdnem összeestem, mert enni is elfelejtettem - tulajdonképpen csak a kórházban ettem, mert MöCcnek nem volt étvágya, és csak akkor evett, ha én is ettem. Egy falat ide, egy falat oda. Édeskevés volt, de észre sem vettem. Mindenesetre a fanatizmus felsőfoka, hogy ilyen állapotban is nekem még muszáj volt nekiállnom megsütni ezt a tortát, valami ellenállhatatlan belső kényszer által hajtva. És milyen jól tettem. :)
Nagyon egyszerű elkészíteni:
A tészta egy félig tojásos, félig vizes piskóta. 4 tojás sárgáját 25 dkg (én kb ennek felét tettem bele, vagy egy kicsit többet) cukorral habosra keverek, és apránként hozzáadok 1 dl hideg vizet. Amikor jó habos, hozzákeverek 15 dkg lisztet, amit egy csomag sütőporral és 4 dkg kakaóporral összekevertem előtte. Mikor már jó egynemű, óvatosan hozzákeverem a négy tojás keményre felvert fehérjéjét, és beleöntöm a tortaformába. Csak az alját szabad kivajazni-lisztezni, így egyforma magas lesz mindenhol. 165 fokon kell sütni 65 percig, mikor kész (tűpróba is kell! a biztonság kedvéért), a picit kinyitott sütőben kell pihentetni olyan 10 percig, így nem esik annyira össze.
Míg sül, megcsinálom a kétféle krémet.
A kókuszkrémhez 5 dl tejszínt habosra keverek két tasak habfixálóval (a habfixáló csomagolásán lévő leírás szerint). Elvileg kell bele 3-4 kanál porcukor, én csak épp egy kicsit tettem, vagy annyit sem, nem emlékszem pontosan. Mikor már szép habos, akkor 20 dkg kókuszreszeléket keverek bele, kész.
A csokis krémhez egy házi csokipudingot készítek. 10 kanál cukrot (szokás szerint kevesebbet tettem bele), három kanál lisztet (ebből viszont időközben többet, mert nem akart besűrűsödni, pontosabban keményítőt tettem hozzá) és négy kanál kakaóport kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáöntöttem még tejet, összesen fél liternyit. Így főztem meg pudingnak. Ha túl sűrű lett volna, tettem volna hozzá kevés vajat, de ponthogy nem akart besűrűsödni, épp jó lett.
Mikor minden kihűlt, három szeletbe vágtam a tortát. Az alsó szintre került egy adag puding krém, a másodikra kókuszkrém, a tetejére pedig kókusz, és arra a maradék puding (szépen lefolyott a torta szélén... az egész konyha tiszta puding lett... :))) ). Megszórtam szépen kókusszal is.
Vasárnap délután kóstoltuk meg, az egyik csapattársam jött át segíteni angolozni. Nála válogatósabbat nem nagyon ismerek, mégis két szelettel megevett a tortából (és láttam rajta, hogy enne még, ha nem gondolná, hogy az már sok lesz). Aztán vittem be MöCinek is, aki akármilyen étvágytalan volt is, simán betolta az egy nagy szeletet. Aztán másnap a haverjainak is vittem be a kórházba, mert oda beszéltük meg a tortázást. :) Na jó, azért a parkba kimentünk. Még Pétráámnak is jutott. Hazafelére maradt két szelet, azt egy másik csapattársammal ettük meg a kocsiban, miután hazahozott a Hullámfürdő-hiány miatti edzéshelyettesítő röpizésből.
Tán megint kéne sütnöm, mert nekem kevés volt... és a többiek sem bánnák, azt hiszem... :)
Valamelyik gasztrós újságból származik a recept különben, csak közben már MöCö anyukája átalakította kicsit, és különben is elfelejtettem az újság címét, de ha valaki tudja...
Az előző kékes változat után akkor most egy rózsaszínes az egyébként gyönyörűséges tortámról:
Úúúú, de hosszú poszt lett... hát igen, ha az embernek tanulnia kéne, jobban megy az írás... :)
10 megjegyzés:
höhö, príma konyha :))
ez az, ami szerintem eredeti formájában kevéssé volt élvezhető.
http://okostojas.blog.hu/2007/04/29/bounty_torta
Príma Konyha, az lehet.
Elolvastam a posztodat róla. Ahogy én csináltam (vagyis MöCö anyukája), isteni finom, tényleg nagyon könnyű és tényleg meg lehetne enni egyedül az egészet (jó, mondjuk kell hozzá némi édességimádat, de így is fele cukrot kihagytam a receptből).
A habfixálón én is gondolkoztam, de végül nem mertem kihagyni.
Nem vagyok benne biztos, hogy az eredeti receptben is ez a csokipudingos krém volt. Az benne a jó, hogy nem csak a teteje van vele bevonva, hanem tölteléknek is van, és jól átáztatja a tésztát.
Emlékszem, hogy az újságban a torta bele ki volt kaparva, és ott volt az összes kókusz - úgy tényleg nem lehet ilyen jó. Pont azért finom ez, mert a tortalapokat kicsit megpuhítja a töltelék, és istenien összeérik.
ildinkom! A képek nem csúnyák, ne mondj már ilyet! Max. a te szemszögedből azok. :) Pl. én még ilyet sem tudnék csinálni, mert abszolúte nem van digit gépem...
És tényleg finom volt a torta, csak akkor éppen, mikor benn voltál a nyelvsullerban, voltak. És tökredesok dolgom volt. De aztán megettem ám!És nagyon finya volt! Ügyes vagy! :D
Jah, a másik sütid is finom volt. Az a cookie. Nekem keksz. Csak fel akartam vágni az angol nevével. Tudodm, tudom, én gasztroműveletlen lekekszezem a sütidet, de nekem kekesz. És nekem a keksz a kedvenc kajám. Uh ez bók. :)
CUpp
"165 fokon kell sütni 65 percig"
komolyan?
Hú, köszönöm, tényleg nem 65. Ma 35 percig sütöttem, és tökéletes lett. A számokkal mindig gondban voltam, általános iskolában is azért voltam rossz matekból, mert összekevertem a tábláról lemásoláskor a számok sorrendjét... BOCSÁNAT!
(És azért is, hogy nem válaszoltam előbb erre a kommentre... Nem is tudom, hogy felejthettem el... :$)
kedves Ildinko!
A csokikrém rém egyszerű és bár nem írtad le a pontos arányokat, de hasonlóan készítheted, mint én:
8 ek. cukor, 3 ek. zsírszegény kakaópor, 6 ek. liszt, 1 cs. vaníliás cukor (vagy fél vaníliarúd), egy liter tej.
A tej háromnegyedét felforralom, közben a maradék tejet simára keverem a többi hozzávalóval. Ha felforrt a tej, hozzáöntöm a masszát és kevergetve főzöm kis lángon, míg krémes-pudingos nem lesz:) Gyerkőceim imádják:)
Gratula a bloghoz, nagyon tetszenek a receptek, különösen, hogy van hozzá kommentárod is:)
ja igen: és a Bounty tortát holnap kipróbálom az unokahúgom ballagására:)
Szia Andrea!
Nagyon örülök, hogy tetszik a blogom! :)
Köszönöm a pontos arányok leírását, én mindig hanyag vagyok a méréshez. :)))
Remélem, ízleni fog a torta. Majd számolj be a sikeréről! (Ilyenkor mindig izgulok, hogy vajon érthető-e a recept mások számára is, és olyan lesz-e, amilyennek lennie kell. :) )
Szia Ildinkó!
Kissé átvariáltam a receptet, mert féltem,hogy nem jön fel jól a tészta, így az Ildi szelet tésztájával készítettem el (megtalálod a Mindmegettén)és fincsi lett.
Nem tortaformában, hanem sima, közepes tepsiben készítettem és csak két lapba vágtam a tésztát. Az első réteg lett a csokipuding, a kókuszos krém a tetejére került, rá pedig egy vajból-kakaóból-cukorból készült máz került és a legtetejére sok-sok kókuszreszelék:)
Még egyszer köszi az ötletet, fincsi lett, ízlett mindenkinek:)
Nagyon örülök, hogy jól sikerült!
Ildi szelet? Milyen stílusos. :)))) Nekem is ki kell próbálnom! :D
Ildinkó: bizony, nagyon finom sütemény, nővérem kedvence lett, pedig ő elég válogatós édességek terén:) sok sikert hozzá:)
Megjegyzés küldése