Kicsit elhanyagoltam mostanában a blogot. Valahogy nincs kedvem közzétenni a gondolataimat, recepteket. Mondhatni zavar a nyilvánosság, ami egy internetes blog esetében meglehetősen mulatságos. Van egy csomó fényképes piszkozat, amihez még nem írtam semmit. Ez azért szomorú, mert közben elfelejtettem, hogyan is készítettem. Hatalmas dilemma. Megírjam, hogy ne felejtsem el, vagy ne, de akkor elfelejtem. Mert ha nem a blogba írom, akkor cetlikre, és azt garantáltan elveszítem, tehát a recept (vagy inkább az ötlet, mert ezek nem túl értékes vagy különleges receptek, csak számomra) elveszik. Viszont a blog rákényszerít az archiválásra - a magam kedvéért lusta lennék ilyesmire. Önkényszerítés. Na mindegy, ez különben sem fontos. Inkább a kaja. :)
A végeredmény nagyon-nagyon finom volt, még a hirtelenjött vendégeknek is ízlett, úgyhogy érdemes megírnom. És erre még emlékszem is, pedig már vagy három hete készült. Vagy több?!
Úgy kezdődött, hogy a MöCö nem jött velem bringázni a Mecsekre, de én akkor is elmenten, szereljen csak a gyönyörű időben számítógépet, ha az neki jó. Nekem meg a biciklizés jó, még akkor is, ha egyedül, úgyhogy felmentem a Tettyére, aztán onnan a Dömör kapuhoz, a tévétoronyhoz és a Rotary körsétányon a Tubeshez. Rengetegen voltak a hegyen, még egy volt tanárommal (na jó, PhD-s volt akkor még) is találkoztam. Pont annyira bele voltam merülve a medvehagyma szüretbe, hogy csak másodszori felpillantás után ismertem meg. :D Kölcsönösen meglepődtünk, ha jól sejtem.
A lényeg, hogy olyan öt óra bringázás után holtfáradtan hazaestem, és nekiláttam a kiolvasztott halacskák elkészítésének, amit MöCö nagypapája fogott. Nem tudom, milyen hal volt, de valamilyen ragadozó fajta és jó nagy, teljesen megtisztítva, beirdalva kaptuk. Én csak megsóztam és minden irdalást teletömködtem fokhagyma gerezdekkel, aztán bacont tettem alá és fölé és megsütöttem. Először petrezselymes krumpli módon elkészített medvehagymás krumplival ettük, de harmadnap (két hatalmas halacska volt kettünknek) ezt már nagyon untam. És hogy változatosabb legyen, és MöCönek ne kelljen folyton panaszkodnia a szálkákra (egyébként alig volt benne), úgy döntöttem, "salátát" csinálok belőle. A halacskamaradékot falatnyi darabokra szedtem és közben szálkátlanítottam, krumplit főztem, falatnyi darabokra vágtam, medvehagymát aprítottam, jó sokat, bár többet is lehetett volna. Az egészet a még forró krumplival összekevertem, borsot őröltem rá, és a hirtelen betoppant vendégeknek is jutott.
Nagyon finom, bár nem egy nagy ügy. És legalább nem volt unalmas a hal. :)))
A végeredmény nagyon-nagyon finom volt, még a hirtelenjött vendégeknek is ízlett, úgyhogy érdemes megírnom. És erre még emlékszem is, pedig már vagy három hete készült. Vagy több?!
Úgy kezdődött, hogy a MöCö nem jött velem bringázni a Mecsekre, de én akkor is elmenten, szereljen csak a gyönyörű időben számítógépet, ha az neki jó. Nekem meg a biciklizés jó, még akkor is, ha egyedül, úgyhogy felmentem a Tettyére, aztán onnan a Dömör kapuhoz, a tévétoronyhoz és a Rotary körsétányon a Tubeshez. Rengetegen voltak a hegyen, még egy volt tanárommal (na jó, PhD-s volt akkor még) is találkoztam. Pont annyira bele voltam merülve a medvehagyma szüretbe, hogy csak másodszori felpillantás után ismertem meg. :D Kölcsönösen meglepődtünk, ha jól sejtem.
A lényeg, hogy olyan öt óra bringázás után holtfáradtan hazaestem, és nekiláttam a kiolvasztott halacskák elkészítésének, amit MöCö nagypapája fogott. Nem tudom, milyen hal volt, de valamilyen ragadozó fajta és jó nagy, teljesen megtisztítva, beirdalva kaptuk. Én csak megsóztam és minden irdalást teletömködtem fokhagyma gerezdekkel, aztán bacont tettem alá és fölé és megsütöttem. Először petrezselymes krumpli módon elkészített medvehagymás krumplival ettük, de harmadnap (két hatalmas halacska volt kettünknek) ezt már nagyon untam. És hogy változatosabb legyen, és MöCönek ne kelljen folyton panaszkodnia a szálkákra (egyébként alig volt benne), úgy döntöttem, "salátát" csinálok belőle. A halacskamaradékot falatnyi darabokra szedtem és közben szálkátlanítottam, krumplit főztem, falatnyi darabokra vágtam, medvehagymát aprítottam, jó sokat, bár többet is lehetett volna. Az egészet a még forró krumplival összekevertem, borsot őröltem rá, és a hirtelen betoppant vendégeknek is jutott.
Nagyon finom, bár nem egy nagy ügy. És legalább nem volt unalmas a hal. :)))
5 megjegyzés:
Tisztelt Medvehagyma kedvelők!
Ezúton tájékoztatlak benneteket, hogy a www.mirelit.com oldalon végre megtaláltam azt a lehetőséget ami eddig hiányzott.
Fagyasztott és sózott Medvehagyma egész évben!
Nagyszerű
www.mirelit.com
Hello Ildinkó!
Nemrégóta olvasom a blogod, és ahogy időm engedi, haladok "hátrafelé".
Tetszenek az írásaid (persze nemcsak az írások)szóval ne hanyagold a blogodat, várom a következő bejegyzést! :)
Üdv.!
Ó, nagyon kedves vagy!
Ígérem, igyekezni fogok, és új bejegyzéssel jelentkezem hamarosan. De legalábbis igyekszem. :)
És kíváncsian várom a Te új blogodat is! ;)
Szia!
Én vagyok az előző hozzászóló, a málnatündér! :) Ez csak egy kísérleti blog volt, h mit hogyan kell létrehozni, stb...szóval nem létezik hozzá blogbejegyzés,mert már töröltem.
Végülis ezen a néven futok: miniMálna, ha gondolod, kukkants be, már van egy pár bejegyzésem!
Szép napot!
Megjegyzés küldése