Most, hogy egyre ügyesebb vagyok a kelttésztákban, volt merszem felvállalni a vasárnapi pogit anya helyett. Másoknak lehet, hogy furcsa, miért kell ehhez bátorság, de a mi családunkban jó kelttésztát legendásan csak nagymama korúak tudnak készíteni. Persze ezt már anya is igyekezett többször megcáfolni, de valahogy - egyfajta pigmalion effektusként - neki is igazán csak most megy jól, hogy már felnőttem. Én viszont Pécsen lelkesen gyakoroltam - bár ez a blogon nem látszik, mert feltenni már lusta voltam, de MöCö lelkes tanúja lehet a kísérleteimnek. És arra jutottam, hogy a kelttészta egyáltalán nem misztikus! Még dagasztásra használható kenyérsütő vagy dagasztókaros robotgép nélkül sem.Úgy kezdődik, hogy egy doboz tejfölben egy kockacukor társaságában meg kell futtatni az élesztőt (nem volt tej, de így is felfutott, csak lassabban kicsit). Fél kiló lisztet elmorzsoltam olyan 10 deka margarinnal és egy nagy kanál zsírral, sóztam, hozzáütöttem egy tojást és az élesztős tejet. Alaposan eldolgoztam és hagytam kelni.
Kinyújtom a tésztát, vékonyan megkenem margarinnal, megszórom reszelt sajttal, majd félbehajtom, elfordítom és megint hajtok rajta. Így kel egy fél órát. Újra kinyújtom, kenem, megszórom. Pontosan úgyanúgy félbehajtom, fordítok rajta és megint hajtom. Fél óra pihi. Harmadszorra ugyanez, fél óra pihi.
Végül nyújtás, bevagdosás, szaggatás, kivajazott-lisztezett tepsibe pakolás, tojással megkenés, maradék sajttal megszórás, sütés.
Hozzávalók:
fél kiló liszt
egy doboz tejföl
kockacukor
kb fél élesztő
egy tojás
kb 10 deka margarin
valamennyi zsír
só
2 megjegyzés:
Jujj, ugye nem hallottad, mekkorát kordult a gyomrom? :D Most olvastam Ana tökéletes krumplispogiját is. Mazochista vagyok, az egyszer fix.
:)))
Akkor egy-egy, mert én meg a rákocskáidnál voltam így.
Megjegyzés küldése